"Sors bona..."

Eötvös Péter születésnapjára

Szerző: Tihanyi László
Lapszám: 2014 január

 

Morco Borggreve felvétele 

Eötvös Péter 70 éves lett. Nem könnyű egy ilyen számmal megbarátkozni, de remélem, neki nem okoz gondot. Nekem azt mondta egyszer, az 50. évébe lépés feldolgozása több évig tartott, a 60. már könnyen, derűsen ment.

Általában irigyelni szokták, mondván: burokban született.  Valóban, már 12 évesen a Zeneakadémián tanult, akkor diplomázott, amikor kortársai többsége felvételizett. A rettegett, vonalas kommunista Szabó Ferenc neki szó nélkül aláírta az ösztöndíjkérvényét Kölnbe, ott került be Stockhausen kortárszenei együttesébe. A karmesterszak elvégzése után egyedül egy német vidéki zenekarnál kapott volna másodkarmesteri állást. Éppen hezitált, elfogadja-e, amikor Boulez felkérte az új IRCAM mellett működő Ensemble InterContemporain karmesterének és művészeti igazgatójának. Úgy élt folyamatosan Nyugat-Európában, hogy a magyar hatóságok nem tekintették disszidensnek: kettős állampolgárságát még akkor is megtarthatta, amikor szinte mindenkit felszólítottak annak megszüntetésére. Édesanyja azt mondta, hat fiút szeretett volna szülni, de mivel csak egy lett belőle, azon igyekezett, hogy mindenből hatszoros adag jusson neki. Talán így volt ez a szerencsével is.

Mai napig emlékszem rá, mikor láttam először. Darmstadtban voltam ösztöndíjjal a Nyári Zenei Kurzuson, 1980-ban, s ő egy koncertet vezényelt ott a Stuttgarti Rádiózenekar élén. A teljes műsorra már nem emlékszem, de az egyik mű egy Lachnenmann-kompozíció volt, ennek láttán-hallottán éreztem úgy, itt van előttem együtt, egy személyben mindaz, amit addig ösztönösen kerestem. Két évvel később, amikor újra kijutottam Darmstadtba, és Péter egy teljes hetet töltött ott, megismerkedtünk, és azóta atyai jó barátomnak tarthatom őt. Mivel a 80-as években nekem nem volt telefonom, sokáig leveleztünk. Egy ilyen alkalommal írta: „Párizsban és Londonban élek és dolgozom, Öldorfban érzem otthon magam, a feleségem kínai, de belül tök magyar maradtam". Ez utóbbiról később meg is győződhettem, amikor egy közös munka során több hétig laktunk együtt Amszterdamban, egy lakóhajón, és a próbák után, esténként sokat sétáltunk és beszélgettünk.

Azért nem ment minden nagyon könnyen, a legnagyobb szerencsének is ára van. Sok mindent átélt - és túlélt -, amiért valószínűleg kevesen irigyelnék. Karmesterként az európai zenei élet egyik legismertebb és legmegbecsültebb tagja volt már, de az igazi zeneszerzői áttörés még mindig váratott magára. Aztán jött a Három nővér, és egy csapásra a legkeresettebb és legtöbbet játszott operaszerzők egyikévé vált. (Mármint szülőhazáján kívül, de most hagyjuk az ünneprontást.) Ha mostanában beszélünk, csak ennyit szoktam kérdezni: „most épp melyik operáddal vagy késésben?" Pedig munkabírása átlagemberek számára elképzelhetetlen mértékű. Még Stockhausen is méltányolta, azt mondta róla: „olyan ember, aki sosem fáradt".

Az egyik titok bizonyára a fiatalokkal való folyamatos kapcsolat. Sokszor, sok helyre hívták tanítani. (Mármint szülőhazáján kívül, de ismét hagyjuk az ünneprontást.) Állandó karmesteri és zeneszerzői munkái mellett nem tudott folyamatos, rendszeres egyetemi oktatást vállalni, de ahol megfordult, mindenki elleshetett tőle valami fontosat, az ambiciózus és tehetséges fiatalokat pedig mindig támogatta. A karlsruhei zeneakadémisták fabrikálták róla a szállóigévé vált rigmust: „früher oder etwas später, kommen alle zu Eötvös Péter". Az „utazó zeneakadémia"-ként működő Nemzetközi Eötvös Intézet most nyugvó székhelyet talált a budapesti BMC-ben, ez sok fiatal muzsikusnak biztosan jó hír. A másik titok talán a minden új iránti, már-már gyermeki érdeklődés, a dolgokra való rácsodálkozás megőrzése. Egy alkalommal Assisiből autóztunk vissza Rómába, már a város külső részén jártunk, amikor egy útkereszteződésben meg kellett állnunk. Elromlott a közlekedési lámpa, egy fiatal rendőr irányította kézzel a forgalmat. Fehér kesztyűben volt, és gyönyörű, leheletfinom, érzékeny, de intenzív mozdulatokkal dolgozott. A kocsit vezető Péter másodpercekig képtelen volt elindulni, elbűvölten nézte és suttogta: „nézd, milyen gyönyörűen és világosan üt, hát nem fantasztikus?"

Eötvös Péter 70 éves lett. Joggal irigyelhetjük tovább: irigylésre méltóan fiatal.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.