Fõiskola vagy akadémia

Szerző: Kárpáti János
Lapszám: 1997 október

A hangversenylátogató számára ez a kérdés soha nem merült fel, mióta a Király, a Gyár és a Kemnitzer utca közötti területen 1907-ben felépült és megnyílt a Zeneakadémia. (A Gyár utcát azóta Liszt Ferenc térnek, a Kemnitzer utcát pedig Dohnányi Ernõ utcának hívják.) A hangversenylátogató ugyanis a Zeneakadémia Nagytermébe vagy Kistermébe jött, ahol elegáns környezetben és ideális akusztikai körülmények között hallgathatta például Bartók Béla és Dohnányi Ernõ zongorázását, Hubay Jenõ és Zathureczky Ede hegedûjátékát, akik épp ennek az intézetnek voltak tanárai vagy igazgatói.

Az itt tanulók számára azonban ez nem volt mindig ilyen egyértelmû. 1875-ben, amikor az intézmény hosszú évek vajúdása után végre megszületett, hivatalosan az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia címet kapta, azt a közvélekedést tükrözve, hogy egy állam által fenntartott és a legmagasabb fokú zeneoktatást nyújtó intézmény magától értõdõ elnevezése az "akadémia". Az épület tehát az intézménytõl kapta a nevét. 1918-ban azonban a polgári forradalom nemcsak a "királyi" címet szüntette meg, hanem az "akadémia" elnevezést is. Miként az 1918/19-es évkönyv tanúsítja: "A vallás- és közoktatásügyi miniszter..., az intézet fõiskolai jellegét külsõleg is elismerte azzal, hogy feljogosította az Országos Magyar »Zenemûvészeti Fõiskola« cím viselésére." Úgy látszik, abban a korban a "fõiskola" - minden bizonnyal a német "Hochschule" mintájára - magasabb rangot jelentett, mint az "akadémia".

A fõiskola elnevezés végül is polgárjogot nyert, és külön rangot kapott azáltal, hogy az intézmény félévszázados jubileumán, 1925-ben Liszt Ferenc nevét is felvette. Ez a cím azonban - Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola - bár mind a mai napig jól tartotta magát, kissé hivatalosnak hatott. A "hová, hová?" kérdésre nemcsak a hangversenylátogató, hanem az itt tanuló fiatal muzsikus is azt mondta: "a Zeneakadémiára".

Tovább bonyolította a dolgot, hogy a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola 1971-ben, az Elnöki Tanács törvényerejû rendelete értelmében - a többi mûvészeti fõiskolával egyidejûleg - egyetemi rangot kapott, annak elismeréseképpen, hogy itt folyik az országban a legmagasabb fokú zenemûvészi és zenetudományi képzés. Az átkeresztelés persze szóba sem került, hiszen senki sem kívánta volna a "zenemûvészeti egyetem" elnevezést, a fõiskolai cím megtartása azonban ellentmondást hordozott, mert a magyar felsõoktatásban a fõiskola és az egyetem nemcsak két különbözõ szintet képvisel, de elválik egymástól a diplomák értékében és a doktori eljárás jogosultságában is.

Késõbb felmerült az "akadémia" elnevezés visszaállítása, ám ellenérvként hangzott el a Magyar Tudományos Akadémia nevének védelme. Az "akadémia" - ahogyan az Platón idejében megszületett - valóban tudósok társaságát jelentette, és ilyen értelemben támadt fel a 16. századi Itáliában, hogy azután világszerte elterjedjen, társaságokba gyûjtve egy-egy nemzet legkiválóbb tudósait és mûvészeit. Volt és van azonban a szónak egy másik jelentése is. Az 1911-es Révai Nagy Lexikona például így fogalmaz: "Ma akadémia alatt vagy felsõbb tudományos tanintézetet és felsõbb szakiskolát, vagy tudományos társaságot értünk. Az akadémia mint felsõbb tudományos iskola rokon az egyetemmel, azzal a különbséggel, hogy rendszerint csak egy fakultása van..."

Erre a meggondolásra alapozva semmi sem oldja meg jobban az egyetemi szintû zeneoktatási intézmény nevének kérdését, mint a régi "zeneakadémia" névhez való visszatérés. Nem "felülrõl" jött ez a döntés, hanem az egyetemi tanács határozta el 1997 februárjában tartott ülésén, az alapító okirat megújításakor. Az intézmény elnevezése tehát: "Liszt Ferenc Zeneakadémia". Olyan hagyomány megõrzésérõl van itt szó, amely tökéletesen illeszkedik a korszerû keretekhez és fogalmakhoz.

Mint "zeneakadémia" nem állunk egyedül a világon. Ábrányi Kornélék, akik 1866 és 1875 között oly szenvedélyesen érveltek a Zenészeti Lapok hasábjain a Zeneakadémia megteremtése mellett, nyilvánvalóan a berlini Singakademie-t látták maguk elõtt, melynek mintájára már a 60-as években is mûködött a magyar fõvárosban egy "budai ének- és zeneakadémia". Német területen ma már persze a "Hochschule" dominál. Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban azért nem kereshetünk párhuzamot, mert ott a "conservatorio" és az annak megfelelõ francia és spanyol elnevezés az uralkodó. Angliában viszont olyan patinás analógiánk van, mint az 1822-ben alapított londoni "Royal Academy of Music". És számos zeneakadémia mûködik még a világ különbözõ országaiban, mint a Chopin Akadémia Varsóban, a Sibelius Akadémia Helsinkiben, a Janáćek Akadémia Brnóban, a Szymanowski Akadémia Katowicében, a Sangeet Natak Akademi Új-Delhiben, a Musashino Akadémia Tokióban, továbbá a caracasi, monacói, hilversumi, baseli, hong-kongi zeneakadémiák.

Egy vonatkozásban azonban a mi zeneakadémiánk valóban egyedülálló: egyetemi rangját nemcsak a mûvészet magas fokú oktatása biztosítja, hanem az is, hogy a tudományos képzésnek is színhelye, mégpedig doktori és mesteri akkreditációval.

Szép kiállítású könyv jelent meg a közelmúltban, mely A Zeneakadémia címmel természetes egységben mutatja be a 122 éves intézményt és a 90 éves zenepalotát. Épület és intézmény egysége tehát ismét helyreállt, ahogyan soha nem is szûnt meg az Opera vagy a Tudományos Akadémia esetében sem.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.