A zeneélet hírei

Szerző:
Lapszám: 2008 február
 

Gratulálunk

Kerényi Mária 75 éves

Újságíró, zenekritikus, szerkesztő, fordító. Kispesten született 1933. február 3-án. 1951 és 1959 között Budapesten az Állami Zenekonzervatóriumban énekelni tanult Kerényi Miklós György növendékeként; 1951 és 1954 között az Idegen Nyelvek Főiskolájának hallgatója. 1957/58-ban a Fővárosi Operettszínház Énekkarának tagja; 1958 és 1968 között a Magyar Állami Operaház énekkari művésze; 1968-tól a Muzsika szerkesztőségi munkatársa, 1971-től olvasószerkesztője, 1981-től 1988-ban történt nyugalomba vonulásáig főszerkesztő-helyettese. Művei: Életrajz helyett (interjúkötet -Gondolat, 1978); Neményi Lili (kismonográfia -Zeneműkiadó, 1986); Nyesztyerenko (Zeneműkiadó, 1987). Lefordította Szergej Prokofjev Önéletrajzát (Zeneműkiadó, 1981). Számtalan zenekritikát, újság- és folyóiratcikket írt, évtizedeken át vezette a Magyar Rádió „Mit üzen a Rádió?" című műsorát. Nyugalomba vonulása után az Új Magyarország, majd a Magyar Nemzet zenekritikusa.

Sz. Farkas Márta 70 éves

Zenetörténész, művészettörténész. Székesfehérvárott született 1938. február 16-án. Tanulmányait 1957 és 1962 között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának művészettörténet-francia szakán Vayer Lajos, Zádor Anna, Eckhardt Sándor és Gyergyai Albert, 1958 és 1963 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakán Bartha Dénes és Szabolcsi Bence növendékeként végezte. 1962 és 1974 között a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, 1970 óta különféle beosztásokban (tudományos munkatárs, tudományos titkár, ügyvezető igazgató) az MTA Zenetzudományi Intézetében dolgozik, 1978-tól a közelmúltig a Studia Musicologica szerkesztője volt. Számos tanulmányt, előadást, cikket, kritikát, műismertetést írt, előadásokat tartott, kiállításokat rendezett.

 

 

Az MR3-Bartók Rádió hírei

 

Hangversenyek a Márványteremben • Február 6-án, szerdán az MR Szimfonikusok Szólistáinak sorozatában Szödényi Nagy Enikő gordonkázik, Baranyay László zongorázik. 11-én a Fiatal művészek pódiumán Pulius Emese fuvolázik Gábor József (zongora) közreműködésével. 13-án Matuz István játszik magyar zeneszerzők műveiből. 14-én az MR Szimfonikusok Kamarazenekara barokk műsorral lép a közönség elé, 20-án Kollár Zsuzsa adja elő Chopin noktürnjeit.

Wagner-évforduló • Richard Wagner halálának 125. évfordulójára emlékezve az MR3-Bartók február 23-tól szombat délutánonként megismétli Kroó György 1983-ban készült „A nibelung gyűrűje" című ötrészes előadássorozatát.

A zenei együttesek munkájáról • Február 4-én Brahms Német requiemje hangzik el az MR zenei együttesei, valamint Korondi Anna és Kálmándi Mihály előadásában, Fischer Ádám vezényletével a Zeneakadémián. 28-án Balassa Sándor három zenekari művét szólaltatják meg az MR Szimfonikusok Medveczky Ádám vezényletével a 6-os stúdióban.

Hangversenyek és operák külföldről • Folytatódnak a szombat esti operaközvetítések a New York-i Metropolitanből: február 2-án Wagner A walkür című zenedrámáját Lorin Maazel vezényli, a fő szerepekben Clifton Forbis, Mihail Petrenko, James Morris, Deborah Voigt és Lisa Gasteen; 9-én a Met Beverly Sillsre emlékezik Rossini Korinthosz ostroma című operájának 1975-ös felejthetetlen előadásával, melyet Thomas Schippers vezényelt; 16-án Puccini Manon Lescaut-ját James Levine dirigálja, a címszerepet Karita Mattila énekli; 23-án Bizet Carmenjének címszerepében Olga Borogyina lép fel, a karmester Emmanuel Villaume. A londoni Wigmore Hallban február 4-én Ailish Tinan ad dalestet Julius Drake kíséretével Brahms, Debussy és Fauré műveiből, 11-én Alekszej Ogrincsuk oboázik az Amszterdami Concertgebouw szólistáinak közreműködésével. Február 15-én a müncheni Herkules Teremben kortárs műveket játszik a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, Bernhard Lang Citeraversenyét és Carola Bauckholt zenekari darabját ősbemutatóként. 18-án az EU soros elnöke, Szlovénia lesz a hangversenyközvetítés színhelye: Ljubljanából, a Szlovén Filharmónia Nagyterméből Szlovénia régióinak régi dalai és táncai hangoznak fel. 21-én Jelena Firszova Álmok kertje és Hector Berlioz Nyári éjszakák című dalciklusát énekli Véronique Gens Koppenhágában, a Dán Rádió Szimfonikus Zenekarának közreműködésével.

 

 

ÚJ MAGYAR ZENEI FÓRUM 2009

zeneszerzőverseny

A Művészetek Palotája és a Budapest Music Center - a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és az UMZE Kamaraegyüttes közreműködésével - zeneszerzőversenyt indít útjára. A verseny létrehozóinak és a díjak felajánlóinak elsődleges célja, hogy ösztönözzék és támogassák új magyar zenedarabok megalkotását. Kívánatos emellett, hogy tartós együttműködés jöjjön létre a fiatal szerzők, illetve a kamaraegyüttesek és nagyzenekarok között az új zene népszerűsítésére.

A pályázat nyitott minden, magát magyarnak valló zeneszerző számára, aki még nem töltötte be 40. életévét. Pályázni nagyzenekari és kamaraegyüttesre írott művek kategóriájában lehet.

A verseny díjait az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Magyar Zeneszerzők Egyesülete és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ajánlotta fel.

                          Nevezési határidő:     2008. június 27.

       Részteles pályázati feltételek:     www.mupa.hu; http://www.bmc.hu/

 

 

Cembalissimo
nyári csembalófesztivál három városban

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Clavicembalo Alapítvány, a Károlyi József Alapítvány és a szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskola június 18-tól 21-ig Cembalissimo címmel nemzetközi csembalófesztivált és ‑találkozót rendez. Az esemény helyszíne Budapest (Szent Mihály-templom, Nemzeti Múzeum, Régi Zeneakadémia), Fehérvárcsurgó és Szentendre. A fesztivál keretében több hangversenyt rendeznek - mások mellett Christine Schornsheim, Johann Sonnleitner, Jacques Ogg, Dobozy Borbála és a Vashegyi György vezette Orfeo Zenekar lép fel -, továbbá mesterkurzust tart Jacques Ogg, és workshopot vezet Christine Schornsheim. A programot hangszerbemutatók, növendékkoncertek és gyermekműsor teszik teljessé.

 

 

Búcsúzunk

Fasangárpi (1942-2008)

Vékony, középmagas, elszánt tekintetű fiatalember állított be 1970-ben a Muzsika szerkesztőségébe. Nem volt még harmincesztendős, 1942. december 9-én született. Orosházán. Szávay Nándorné, a magyarországi Ifjú Zenebarát mozgalom elindítója és odaadó vezetője, a fiatalok szeretett Magda nénije ajánlotta be munkatársnak azzal, hogy az ifjú, 1968-ban végzett, még keveset foglalkoztatott zongoristának szüksége van munkára és pénzre, mert amennyit rádiós zenei rendezői elfoglaltságával keres, az nem elegendő. A népes Fasang család tagja volt.

Édesapját, Fasang Árpádot a zenei élet jól ismerte részben az akkori Népművelési Minisztériumból, majd a Konzervatórium igazgatói posztjáról, de mindenekelőtt arról a tulajdonságáról, hogy életcélja a vidék zenei életének felkarolása volt.

Az ifjú Árpád -családjának, barátainak: Árpi -szemmel láthatóan örökölte édesapja megszállottságát, az elit művészetet nem tartotta többre, mint azt a célt, hogy széles rétegekkel szerettesse meg a zenét, vidéken is. Addig meg cikkeket írt az ország zenei életéről, ankétokon vett részt, voltaképpen ő kezdeményezte a Muzsikában az Országszerte rovatot. Pedig szenvedélyesen vágyott zongorista-karrierre, szenvedélyesen gyakorolt, és hitt benne, hogy a Filharmónia szólistájaként még nagy sikereket fog aratni.

De előbb elhagyta a szerkesztőséget, mert alkalma nyílt, hogy Finnországban taníthasson. Előbb a szerkesztőség tagjaként, 1975 és 78 között már főállásban, családja körében élt és dolgozott Jyväskyläben. Távolléte alatt megőrizte kapcsolatát a szerkesztőséggel, és élete hátralévő részében mindig a rá jellemző hűséggel nyilatkozott egykori munkahelyéről.

Hűség, elszántság és valamiféle keményfejűség jellemezte; ha valamit jónak hitt, abban nem engedett. A későbbi években az összebékítés szándéka éltette. Amilyen határozottan nem törődött bele a magyar vidék hátrányos helyzetébe, ugyanolyan elszántan küldött azért, hogy az értelmiség megtalálja az őt megillető helyét a társadalomban. Vallotta, hogy nincs eredendő különbség protestáns és katolikus, zsidó és keresztény között, s élete különböző posztjain elveinek megvalósításáért és eszméinek elismeréséért küzdött, a rá jellemző szelíd makacssággal. Először a magyar Unesco Bizottságban, majd 2000 és 2004 között Magyarország Unesco-nagyköveteként.

A rendszerváltás küszöbén a Magyar Demokrata Fórumban találta meg a helyét: az MDF Etikai Bizottságának elnöke lett. 1991-ben a kezdeményezésére megalakult Keresztény-Zsidó Kulturális Egyesület elnökségi tagja volt. 1997-ben kötetet szerkesztett A magyar értelmiség hivatása címmel, egy évvel később ennek folytatását is tető alá hozta (Hivatás és hitvallás). Unesco-nagykövetként is az egyesítés szándéka motiválta. Házába a legkülönbözőbb nézetű embereket hívta meg lehetőleg úgy, hogy ne érezzék elveszettnek magukat, hanem kinek-kinek partnere is legyen. A diplomatát egyesítette a jó házigazdával. S hogy a vallások különállását is összebékítse, maga járt elöl jó példával: Párizsban hithű evangélikus létére természetesnek tartotta, hogy a magyar katolikus misszió kántoraként tevékenykedjék.

Segített, ahol tudott. Amikor a Muzsikára rossz idők jártak, minden rendelkezésére álló erőt megmozgatott. A rá jellemző makacssággal instanciázott, és hangoztatta egykori, szeretett munkahelye erényeit.

Franciaországból visszatérve már letett a zongorista pályáról, de folytatta a publikálást. 2006-ban jelent meg új kötete Egy népszavazás hordaléka címmel.

Kitüntetései szeretett második hazájához fűződnek, előbb a francia Nemzeti Érdemrend lovagja lett, majd megkapta a Becsületrendet.

Hosszas betegségét erővel, szinte mások előtt leplezve viselte. 2008. február 19-én halt meg.

 

Váczi Károly

Zongoraművész. Budapesten született 1921. május 22-én. Tanulmányait 1935 és 1943 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán Kósa György, Stefániai Imre, Székely Arnold, Faragó György, Weiner Leó és Dohnányi Ernő növendékeként végezte. 1942-ben megnyerte a Liszt Társaság zongoraversenyét; 1942-től a Fővárosi Zeneiskolák, 1949-től a budapesti konzervatórium (később Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola) tanára, 1953-tól 1970-ig a Fővárosi Zeneiskola Szervezet központi igazgatóhelyettese, 1970-től a Bartók Szakiskola igazgatóhelyettese és a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola docense volt. Alapító tagként vett részt a Liszt Ferenc Társaság és a Kodály Társaság munkájában. Szólistaként és kamaramuzsikusként egyaránt hangversenyezett. Művei átiratok, közreadások. Életének 87. évében, 2007. december 12-én hunyt el.

 

B. Nagy János

Operaénekes (tenor). Pocsajon született 1940. július 9-én. Tanulmányait 1961-től 1965-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte, Kerényi Miklós György növendékeként. 1980-ban Firenzében részt vett Tito Gobbi mesterkurzusán. Pályafutását 1963-ban a Honvéd Művészegyüttesben kezdte, majd 1967-től 1971-ig az Állami Népi Együttesben folytatta. 1971 óta a Magyar Állami Operaház magánénekese, majd örökös tagja volt. 1981-ben a Deutsche Oper am Rhein (Düsseldorf/Duisburg), 1981/82-ben a berni Stadttheater művésze. Legnagyobb sikereit a romantikus operarepertoár tenorszerepeiben aratta - Pollione (Bellini: Norma); Oronte (Verdi: A lombardok); Macduff (Verdi: Macbeth); Ernani (Verdi); Don Carlos (Verdi), a Herceg (Verdi: Rigoletto), André Chénier (Giordano); Don José (Bizet: Carmen) -, de oratórium- és dalénekesként is működött. Hangját számos rádió- és lemezfelvétel őrzi; önálló hanglemezén olasz áriákat és operakettősöket ad elő. Kossuth- és Liszt-díjas, Érdemes Művész volt; 2006-ban elsőként kapta meg az Operaház magánénekesei által alapított Optimus-díjat. Életének 68. esztendejében, 2007. december 22‑én hunyt el.

 

.