Utolsó levél Szőllősy Andráshoz

Szerző: Gyöngyössy Zoltán
Lapszám: 2008 február
 

Drága Bandi Bácsi!

 

Annyi mindenről beszélhetnék, hogy mit is köszönhetek Neked, de csak elcsendesedem, szinte elnémulok. Barátságodat későn kaphattam meg. Születésnapi koncerted után, 75 éves korodban ismerhettelek meg személyesen. Beszélgetéseink, életbölcsességed, a művészetről való hitvallásod felejthetetlenek maradnak. Derű, szeretet, szarkasztikus humor, finomság -időnként keserűség -jellemezte szavaidat. Állandóan egyetlen mércével mértél. Úgy tudtad a világ dolgait, hogy közben a lakásodat nagyon régóta nem hagyhattad el. Zavarba ejtően, napra készen tudtál mindent; aggódtál zenei életünk állapotáért. Egy Jeney-bemutató kapcsán, nyilvánosan talán utoljára, felemelted szavad. Akkor is éreztem rövid írásod súlyát, nagy erejét! Darabjaidat játszva és hallgatva mindig ugyanazt az euforikus hatást éltem át.

Meséltem Neked, ismeretlenül megkeresett egy német zenekedvelő -nem hivatásos zenész -, és begyűjtötte az összes fellelhető felvételt a darabjaidból...

Látom gesztusodat, cigarettával a kezedben hárítod el szerényen személyed nagyságát és fontosságát. Pedig tudom: nagy Mester és Ember élt közöttünk, és egy korszak ismét fájdalmasan lezárult az életemben, életünkben. A Tre pezzi fuvolaszólama legvégére azt mondtad, olyan könnyedséggel és halkan játsszam, mint egy pillangó szárnyának suhogása. Ezt a békességet kívánom Neked, nagy-nagy szomorúsággal.

2007 karácsonyán

Gyöngyössy Zoltán