Muzsika 2007. március, 50. évfolyam, 3. szám, 36. oldal
Hollós Máté:
Művek bontakozóban
Lendvay Kamilló - Csellószonátától a Cunamiig
 

- A mennyei város című újabb oratorikus alkotása után Lendvay Kamilló mintha ismét a kamarazenéhez fordulna. Szóló gordonkamű áll a sor élén.

- Erőteljes, nagyszabású kompozíció után szükségét érzem az oldásnak: a kamarazene nyújtotta szabadabb, szöveghez nem kötődő formálás lehetősége vonz. Onczay Csaba feleségének halálakor csellóra írtam át korábban brácsára szánt Tanulmányomat. De a mélyhegedű nazális hangját nem éreztem átplántálhatónak a más hangzáskarakterű mélyebb hangszerre, az új verzió már nem az a darab volt. Így ez inkább inspirációként szolgált egy új csellómű írására.

- Korábbi nagysikerű gordonkaműved, az 1979-es, ugyancsak Onczaynak dedikált Kvintzene óta miben változott a hangszerről alkotott képed?

- A hetvenes évek óta letisztulás, egyszerűsödés ment végbe zenémben. Ezt mutatja gesztusrendszerében, formájában, motivikájában az új Szólószonáta is. De benne van a két, időben távoli darabban az általam szenvedélyesen szeretett hangrendszer rokonsága, amely kicsit emlékeztet az 1:5-ös modellre. (S amely A mennyei város tematikus anyagának is alapja.)

- De nemcsak szólómű készült, hanem Vonósnégyes is, egy korai után immár a második.

- Vágyódtam most erre a nehéz műfajra. A hajdani kvartett keserű élményem, mert egyetlen darabom, amelyet a lektor, Mihály András nem fogadott el a Rádióban. Mivel szakmailag megalapozott kompozíció, máig úgy érzem, az a nem ritka hozzáállás munkálhatott benne, hogy fiatal a szerző, várjunk még vele. (Ez felidézi bennem zongora-Concertinóm emlékét, amelyet még a korábbi lektor csak egyszeri előadásra fogadott el, s én dacosan úgy feleltem: "Ha egyszer, hát egyszer sem!" Azóta vagy 130-szor játszották világszerte...) Új kvartettemre térve: megírtam első tételét, amelyről utóbb megéreztem, hogy korántsem nyitó, inkább záró karakterű, anyagában, formájában egyaránt. Harmadikká avattam tehát, majd rák módján haladva megkomponáltam előbb a lassú tételt, az igazi kezdőn pedig éppen most dolgozom. Harminc éve a Ferihegyi repülőtéren összefutottam Komlós Péterrel, aki kvartettírásra biztatott. Most megajándékozhatom őket ezzel, hiszen az idén lesz épp 50 éves a Bartók Vonósnégyes.

- Ha folyamatosan halad a szerző a műben, előfordulhat, hogy később utal valami korábbi tematikára. E fordított irányban azonban ez nem következhet be, ugye?

- De. A harmadik tételben van egy lírikus mozzanat, amelyet már az elsőben szeretnék exponálni. Hogy meg tudom-e oldani, az még a jövő titka.

- Ez a munkamódszer emlékeztet Variazioni con tema című trombita-orgona-duód szerkezetére.

- Azt a témát - egy meghatóan szép héber liturgikus dallamot - elbűvölve hallottam, majd mozgolódni kezdett bennem, s voltaképp variációkat gondoltam el rá. Amikor azok kialakultak, akkor éreztem lehetőségét, hogy a végére elhelyezzem az inspiráció forrását.

- Az imént a két csellóművet vetettük össze - a két kvartett alighanem két világ. Egy estén való megszólaltatásukat lehetségesnek tartod?

- Hacsak azért nem, mert a második nagyobb sikert aratna... Komolyra fordítva a szót: nem, mert jelentős érettségbeli és fajsúlykülönbség áll fönn a kettő között.

- Létezik egy fúvószenekari kompozíciód is, melyet a Rádió már fölvett, de még nem került adásba, a Cunami. Illusztratív zene?

- Nem. Az átlagos fúvószenei faktúrától különböző, nagy feszültséget hordozó, kemény darab. Úgy éreztem, nem szimfonikus zenekarra való, de most foglalkoztat, hogy arra az apparátusra újrakomponáljam. Nem pusztán áthangszerelném, hanem formailag is kiteljesíteném. Abból a gyakorlati okból is, hogy a mű komplexitása miatt nem várható, hogy sok fúvószenekar gyakran tűzze műsorára. A Jankovszky Ferenc vezette Kiskunfélegyházi Fúvószenekart elismerés illeti előadásáért.

- Távolabbi terveket is megosztanál velünk?

- Szeretnék írni még egy operát. A vonósnégyes után pedig talán egy klarinétkvartettet komponálok Szepesi János felkérésére.