Muzsika 2006. szeptember, 49. évfolyam, 9. szám, 14. oldal
Csajkovszkij mecénása
Csajkovszkij és Nagyezsda von Meck levelezéséből (1)
 

Sok összetevő segíti a művészt életútján, elsősorban tehetsége, környezete, s nem utolsósorban támogatói. Csajkovszkijt 1876 decemberében Nyikolaj Rubinstein - akinek moszkvai zeneiskolájában a zeneszerző tanárként működött - ajánlotta be Nagyezsda von Mecknek, az orosz főváros társasági köreiben zenerajongásáról és nagyvonalú támogató hajlamáról ismert gazdag arisztokrata hölgynek, akinél többek között Debussy is megfordult zenetanárként. A Rubinstein által bemutatott mű, a Vihar zongoraátirata oly hatást keltett, hogy az özvegy Meckné rögtön új művet rendelt, s egyúttal levelezésbe kezdett az érzékeny lelkű zeneszerzővel. Tizenöt évig tartott kapcsolatuk, melyben Nagyezsda, a nagylelkű mecénás nemcsak évjáradékot folyósított Csajkovszkijnak, s ezenfelül utazásai költségeit is fedezte, hanem mintegy lelki-szellemi társává vált folyamatos levelezésük által, amelynek háromkötetes gyűjteményét 2004-ben jelentette meg a moszkvai Zaharov kiadó.

A valóságban sosem találkoztak. Sokan próbálták magyarázni ezt a különös kapcsolatot, amelyben valószínűleg közrejátszott Csajkovszkij édesanyjának korai halála - ő tehát mintegy anyapótlékot is kapott a kilenc évvel idősebb nő személyében. A hölgyet pedig vonzódása ellenére visszatarthatta, hogy társadalmi presztízsére különösen vigyázott családja érdekében - a zene mellett gyermekei nevelésének élt -: erre olvashatunk példát az idézett levelekben, egy felmerülő szentpétervári fogadás tapintatos visszautasítása kapcsán.

Ennek a támogatásnak köszönhetően a zeneszerző feladhatta tanári működését - évi hatezer rubellel gazdálkodhatott, míg tanári fizetése kisebb művek honoráriumával együtt is legfeljebb havi két-háromszáz rubelt jelentett -, s teljesen a zeneszerzésnek szentelhette magát. Kifejezhető-e bármilyen módon ennek a pártfogásnak az értéke? Ha az ezután keletkezett műveket tekintjük át az Anyegintől A pikk dámáig, a 4. szimfóniától a Diótörőig, a D-dúr hegedűversenytől a Vonósszerenádig, tudnunk kell, hogy megszületésük részben ennek a nagyvonalú támogatásnak köszönhető, amelynek nemes példáját akár a későbbi korok mecénásainak szóló üzenet gyanánt is felidézhetjük.

Válogatásom Csajkovszkij és Meckné 1878/79-es levelezéséből merít, melynek olvasása során metszetet kaphatunk a kor történelméből, társadalmi, kulturális viszonyaiból, különös tekintettel a zenei vonatkozásokra, s betekintést nyerhetünk egy szellemiekben és lelkiekben egyaránt gazdag kapcsolatba.

Csanda Mária

Bécs, 1879. január 21. Reggel 8 óra

Kedves, drága barátom! Ezekben a napokban megint nem vagyok jól, ismét megfáztam, ülök a szobában, és rossz a kedvem. Úgy tűnik, csak az itáliai levegő erősít, ámde az ember, ha családja van, nem teheti azt, ami jólesik neki, ismét északra kellett jönnöm, ahol megfáztam és megbetegedtem.

Ön azt kérdi, kedves barátom, mikor határozok... Ha semmi nem jön közbe, a hónap végén szándékozom elutazni innen, de Párizsban még nem intézkedtem lakás felől, bár ez nem tarthatna vissza, kezdetben hotelben is lakhatnék. De bosszant, hogy már most nem vagyok Párizsban, hogy előkészüljek az Ön elhelyezésére. Ugyanúgy szeretném, ahogy a Viale dei Collin, hogy mindennap elsétáljak az Ön lakása mellett.1 Micsoda boldogság ez! Valahogy frissebb, bátrabb lettem, úgy tűnt, semmi rossz nem érhet az Ön közelében. Ah, milyen jó volt ez!

Nemrég voltunk Wagner Siegfriedjén, amit szörnyen untam, mert, tudja, ez a nagyfontosságú német az összes jelenetét elnyújtja: az előadás fél héttől háromnegyed tizenegyig tartott, bár a zenében figyelemre méltó ihletettséget találtam.

Pjotr Iljics, rettenetesen szeretném, hogy Bülow megismerkedjék a Jevgenyij Anyeginnel. Menjen el hozzá, galambocskám, ő tudja, mi az Ön zenéjének értéke, s az Anyegin olyan gyöngyszem, amitől el lesz ragadtatva. Egész idő alatt ezen gondolkodtam. Ha Ön mégse teszi ezt meg, akkor én is táviratozhatom Moszkvából. Nálam is van két példány, de mindkettő használatban. Megvettem a napokban Raff hegedűversenyét. Milyen förtelmes, nem tudja elképzelni. Általában nem állhatom Raffot, ez a műve pedig teljes antipátiát váltott ki belőlem, el fogom vinni Önnek Párizsba.

Pahulszkij2 pocsékolja a papírt az Ön utasítására. Nyolctól tizenegyig hegedül. Nem tudom, mit ír, mert semmit sem láttam belőle. Azt mondja, nagyon elégedetlen azzal, ami kikerül a tolla alól. Hajtogatom neki, írjon szonátát, gyakoroljon, ahogy Ön meghagyta. Viszontlátásra, drága, nagyra becsült barátom.

N. v. Meck

1. Az előző évben Firenzében Nagyezsda von Meck és Csajkovszkij egymás közelében laktak, kapcsolatuk ekkor bontakozott ki és mélyült el igazán.

2. Vlagyiszlav Pahulszkij: hegedűjátékos, Nagyezsda von Meck titkára, majd veje, állandó közvetítő Meck asszony és Csajkovszkij között. A zeneszerző kompozíciós tanácsokat adott neki.

Clarens, 1879. január 25/február 6.

Tegnap megkaptam a levelét, drága barátnőm! Egészen letört, hogy Ön beteg. Ha a körülmények lehetővé tennék, akár ebben a percben Párizsba mennék, hogy tanácsoljam, hallgasson Mme Levis javaslatára, s csakugyan induljon Rómába, ahol valószínűleg rendbe jönne, mert a klíma sokkal kedvezőbb, s az idő is jobb, hisz ott már elkezdődött a tavasz.

Nagyon sajnálatos, hogy ily keveset használhat Önnek a jótékony itáliai klíma!

Itt az utóbbi időben egészen tavaszias az idő, s ámbár esik az eső, nagyon meleg van, én pedig nagy élvezettel sétálok. Párizsban kialakult szokásomhoz híven teszek így. Az "Hotel de Hollande"-ban nem akarok lakni, mert az oly sötét, hogy ott szinte csak gyertya mellett tudok dolgozni. Másrészt szeretnék Önhöz közelebb lenni, ezért először megszállok egy hotelben, s aztán keresek az Ön közelében lakást. Küldöm a levelem, s kérem, válaszoljon poste restante.

Megfogadtam tanácsát, és válaszoltam Jürgensonnak, hogy küldjön egy példányt az Anyeginből Bülow-nak. 1 Az igazat megvallva nem szeretem kézirataimat elküldeni jelentős zenei személyiségeknek, de Bülow kivétel, mert őt érdekli az orosz zene, s irántam is érdeklődést mutat. A német zeneszerzők között szinte egyedülállónak számít, ha valaki lehetségesnek tartja, hogy az orosz zeneszerzők a németekkel egyenrangúak legyenek. A németek előítéleteiről szólva: emlékszem, nem írtam Önnek arról a fiaskóról, amely az én Francescámmal2 esett meg Berlinben. Bilse3 játszotta kétszer, és a második alkalom valóságos hőstettnek számít, ha figyelembe vesszük, hogy az újságok az első előadás után alaposan lehúzták ezt a boldogtalan fantáziát, s a közönség ugyan nem fütyülte ki, de hidegen és enyhén ellenségesen fogadta. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ez nem más, mint előítélet. Magam tapasztaltam, hogy egy nagyon rossz Saint-Säens-fantáziával Bilse milyen kitörő lelkesedést ért el. Ez a "La jeunesse d'Hercule" rendkívül lapos, s bátran kijelenthetem, sokkal gyengébb és kevésbé érdekes, mint az én fantáziám. De Saint-Säens nyugat-európai, s ezt megengedik neki, egy orosz neve viszont nem hangzik jól a német programban. Mindazonáltal mondhatom, ez igen kevéssé zavar. Hiszem, hogy eljön az időm, bár úgy gondolom, jóval később, amikor már nem leszek ezen a világon.

Haladok a munkámmal. Nagyon valószínű, hogy Párizsban pihenésképp foglalkozom a szvittel, a hiányzó két képet pedig majd Oroszországban fejezem be.

Remélem, Párizsban Pahulszkij ugyanúgy látogat majd, mint Firenzében, és kívánatos lenne, hogy el is készüljön valamivel, például egy egész szonátával, amit alaposan elemeznék, s közös erővel aztán eljutnánk a formai fejlődés lehetséges fokára. Ez nagy előrelépést jelentene, mert az az ember, akinek már van egy befejezett műve, elkezd hinni magában, és ez további művek írására ösztönzi.

Viszontlátásra, drága barátnőm! A legfontosabb, hogy legyen egészséges.

Az Ön Csajkovszkija

1. Hans von Bülow: a német zongoraművész és karmester (1830-1894) az elsők között ismerte föl Csajkovszkij nagyságát. Bemutatta a zeneszerzőt Hugo Bock berlini zeneműkiadónak, kritikákban méltatta tehetségét. 1875-ös hangversenykörútján ő vitte sikerre a b-moll zongoraversenyt.

2. Francesca da Rimini: Csajkovszkij szimfonikus fantáziája Dante nyomán, op. 32.

3. [Johann Ernst] Benjamin Bilse (1816-1902): német karmester. 1868-tól Berlinben élt, az általa alapított zenekarból - Bilse's Kapelle - vált ki a későbbi Berlini Filharmonikus Zenekar.

Párizs, 1879. február 2.

Drága, nagyra becsült barátom! Az imént érkeztem, s a fejem úgy megfájdult, hogy nem tudok lehajolni az asztalhoz, állva írok, fejmagasságban tartom a papírt és a ceruzát. Ezer bocsánatát kérem, kedvesem, hogy nem érkezett Clarens-ba lettre chargé, de úgy feltételeztem, hogy február 1-jén mindketten Párizsban leszünk, s így Ivan Vasziljevicsen keresztül küldöm - ami buta döntésnek bizonyult. Küldök Önnek ezer frankot, mert most nincs apróm.

Bécsből félig betegen utaztam ide, és ezért rettenetesen elfáradtam. Lakást béreltem a Champs Élysées mellett: az Avenue du Roi de Rome-on van, de még nincs teljesen kész, ezért szállodába érkeztem. Az Ön számára, drága barátom, kinéztem két lakást is, amelyeket ma ellenőrzök, és kiválasztom, melyik legyen, csak attól félek, Önnek nem fog tetszeni a hely, habár szerintem séta és levegőzés szempontjából is a legkiválóbb. Még nem is mondtam: ahol most vagyunk, a lakás nagyobbik része a Champs Élysées-n az Arc de l'Étoile-ra néz.

A közeli viszontlátásra, drága barátom, utazzon ide minél előbb, és kérem, táviratozzék, melyik nap érkezik. A lakás kész lesz, Pahulszkij pedig elmegy Önért, és kalauzolja. Többet most nem tudok írni. Teljes szívével az Öné:

N. v. Meck

Párizs, 1879. február 6.

Reggel 8 óra

Köszönet, drága barátnőm, a csodálatos lakásért, Pahulszkij szívélyes fogadásáért, amiért az első élményem Párizsban mindjárt ilyen kitűnő volt, köszönet azért, hogy ez a kényelmes lakás fogadott, amelyben találom magam. Csak most néztem körül, s látom, menynyire megfelel annak az igényemnek, hogy nyugalmat és elszigetelődést biztosítson. Teljesen különálló helyiségekből áll, hogy semmi ne zavarjon, ha dolgozom. És a fényűző berendezésről még nem is beszéltem. Messzemenően teljesíti szigorú elvárásaimat.

Amilyen sokszor gondoltam útközben az elhelyezkedés nehézségeire, olyan rendkívüli kedvességgel várt Pahulszkij. Nagyon-nagyon köszönöm neki.

Lelkemből kívánom, mihamarabb rendezkedjen be, amilyen kényelmesen s nyugodtan csak lehet, amit egoista módon magamnak is kívánok, mert amíg Ön kevésbé kényelmes körülmények között tartózkodik, restellem használni azt a berendezést, amely nálam rendelkezésre áll.

Búcsúzkodásom alkalmával a Richelieu-villa1 háziasszonya egészen meghatott.

Nagyon jó tudni, hogy van Nyugat-Európának egy sarka, ahol mindig örömmel fogadnak, gondtalanul, barátsággal; ahol a szokásaim és elvárásaim jól ismerik; ahol úgy lehetek, mintha otthon lennék.

Egyáltalán, kedves, drága barátnőm, nem emlékszem arra, hogy valaha is lett volna életemben ilyen csodálatos, boldog időszak, mint ez a külföldi utazás. Élni Firenzében az Ön közelében, Svájcban, ahol nagyszerűen dolgoztam, a mostani utazásom az Ön védőszárnyai alatt - boldog, szabad és nyugodt napok sora. Gyakran gondolok a sors szörnyűségeire, amelyek sok kegyetlen és nehéz katasztrófán át vezetik az embert a zavartalan boldogság körébe. Gyakran félek a megszokástól, érzéketlenné válástól, hogy már nem ismerem fel, miben is van részem, azt a határtalan jólétet, amelyért teljesen a lekötelezettje vagyok, Ön tudja, kinek.

Az ablaknál ülve írok. Boldogságomhoz ma még a nap is nyájasan süt, és nagymértékben hozzájárul ahhoz a jó közérzethez, amely eltölt. Ma átadom magam a tétlenségnek és a lustaságnak. Holnap pedig sürgősen munkához látok. Pahulszkij annyira jó, hogy vállalta, keres nekem zongorát.

Ezer köszönet Önnek, drága barátnőm, mindenért.

Az Ön Csajkovszkija

1. Csajkovszkij szálláshelye a svájci Clarens-ban.

Párizs, 1879. február 19.

Reggel 8 óra

Nem tudom, hogyan köszönjem meg Önnek kedves, drága barátom, hosszú levelét. Nem tudom viszonozni azt a szívességet, amelyben levelei által részesít, különlegesek és részletesek, és Ön még mentegetőzik, mintha bűnösnek érezné magát ezért, kedvesem!...

Tegnap, képletesen szólva, egészen meggyógyított Berlioz szimfóniája. Ez az ember zeneileg nyilvánvalóan képes teljesen átadni, amit csak akar; beszél és rajzol a zenéjével, ahogy kell. Milyen varázslatos a keringő a bálban, milyen fantasztikus az utolsó óra! Elejétől a végéig élénk érdeklődéssel hallgattam, időnként elfáradva, de sohasem a zenétől. Nagyon kedves szerző!

Viszont ami nem tetszett, az Pasdeloup1 személye, és a koncert egész entourage-a [környezete]. Ez a buta, gondolattalan, szemtelen közönség, mint a franciák: kívül fényesek, belül durvák, cinikusak, erkölcstelenek. Észrevette-e, barátom, hány koldus jelent meg Párizsban a köztársaság idején? Pontosan úgy, mint Itáliában, ahol korábban egyet sem lehetett látni. Általában a franciák mint nép, személyes kapcsolatokban szerfelett antipatikusak. Figyelje meg, milyen visszatetszően durva természetűek. Ez a tulajdonságuk még a polgárjogokban is megnyilvánul, un bon coup de pied [egy jó rúgás] alkalmazása elengedhetetlen követelmény minden házasságban, persze mindig az erősebb bántja a gyengébbet; s ők tanulnak, étudient, tökéletesítik ezt az üdvös eljárást, akár egy művészetet, mint a festészetet, zenét vagy ezüstművességet, ezt a közönséges házasságbeli bűnözést. Tudja, amelyik férj egy ilyen coup de pied alkalmazásával megöli a feleségét, s csak ezért kerülne törvény elé, az büntetlen marad a társadalom csaknem minden rétegében. Végtére is sok francia asszonnyal találkoztam itt Párizsban (Oroszországban erről már szégyellnek beszélni), akik fölötte csinosak és teljes jólétben élnek, s minden szégyen nélkül mondják, hogy a férjük naponta veri őket. Ezért kell ellenőriznem az itteni nevelőnőket.

Kérem, drága barátom, egy cseppet se nyugtalankodjék a szvit miatt. Szeretném ugyan, ha mielőbb befejezné, de mindegy, mikor készül el. Sajnáltam tegnap otthagyni Lachner szvitjét, de tartottam a tolongástól azon a szűkös helyen.

Amilyen elképesztően gyorsan dolgozik, kedves barátom, az opera2 egy hét múlva elkészül. Hisz Ön egy szempillantás alatt teremt, és hogyan teremt! Játszották-e Pétervárott az Ön "Jevgenyij Anyegin"-jét, ahogy az elvárható, az arisztokrata szalonban? Miben halt meg Vjacseszlav Konsztantyinovics? Erről nem olvastam.

Ma nálunk, oroszoknál, nevezetes nap van, a jobbágyfelszabadítás napja, a jó és humánus cár trónra lépésének napja és békekötés a törökkel. Az első kétségtelenül minden vonatkozásában jó, a második nagyrészt, a harmadiknál ez kétségbe vonható. Köszönet érte így is.

Mit gondol, Pjotr Iljics, kapunk hadisarcot Törökországtól? Az árfolyamunk nem emelkedik, s most 237.

Miért olvas, kedvesem, Dosztojevszkijt, az nem az Ön idegeinek való. Én a "Bűn és bűnhődés" után szavamat adtam, hogy többet egy sort sem olvasok tőle. Figyelemre méltó pszichológus, aki a legnehezebb helyzet elé állítja a szívet és az észt azért, hogy még jobban csillogtathassa a pszichológiai analízisének művészetét. Nem Önnek s nekem való.

Tegnap ismételten nem tudtam megtalálni Önt, drága barátom, volt-e? Van két jegyem Ritter koncertjére csütörtökre a Salle Pleyel-be, és a következő keddre a Salle Erard-ba valamilyen koncertre.

Hát nem szörnyű, hogy Mme Viardot-Garciának egyik lánya sem örökölte a tehetségét? Mindkettőt hallottam, de egyikük sem első osztályú. Miért nem jön el Turgenyevhez? Mint valószínűleg tudja, nőül vette Mme Viardot-Garciát.

Legyen egészséges, kedvesem. Egész szívemmel az Öné:

N. von Meck

1. Jules Étienne Pasdeloup (1819-1887): karmester, a francia zenei élet jelentős szervezőegyénisége.

2. Az orléans-i szűz című operáról van szó, amelyet - mint következő leveléből kitűnik - végül március 6-án fejezett be a zeneszerző, s 1881. február 25-én mutatták be Szentpétervárott.

Párizs, 1879. febr. 24/március 8.

Kedves, végtelenül drága barátnőm! Mindenekelőtt tudatom, hogy az opera elkészült.

Három napja történt ez, számomra is váratlanul. Úgy esett, hogy a munka utolsó két napjában rendkívül kedvező lelkiállapotba kerültem, s nagyszerűen haladtam. Három napja ennek, tegnap és ma már csak azzal foglalkoztam, hogy átnézzem egyes részletek befejezését mind az operában, mind a szvitben. Most, e percben, hogy írok Önnek, minden készen áll a legapróbb részletekig, és csak a tollra vár, amely leírja a partitúrát. De magától értődik, hogy Szentpétervárig pihenőt adtam magamnak, s az összes fennmaradó párizsi időmben már csak sétálni és ténferegni fogok. Szerda este utazom, már foglaltam is hálókocsihelyet erre a napra. Őszintén bevallom Önnek, hogy Oroszország-anyácska valójában nagyon kevéssé vonz, és nem minden aggodalom nélkül gondolok a szeretett hazában rám váró sárra. De örülök, hogy látom majd apámat és bátyáimat. Mindkét bátyám vágyódik utánam, különösen Anatolij, ezért elhatároztam, nem üldögélek el itt, bár beismerem, hogy az utóbbi napokban csodaszép volt az időjárás Párizsban, és sehogy sem tudtam eldönteni, maradjak-e még, vagy akár töltsek két hetet a szeretett Clarens-ban, amíg teljesen beköszönt a tavasz. Lehetett volna így is, de szerdán utazom.

Köszönöm Önnek a Châtelet plakátjáról szóló híradását. Örülök is meg nem is a "Vihar" előadásának. Örülök azért, mert kellemesen érint, hogy egy kis helyet már elfoglalok a nemzetközi programban. Nem örülök, ha a korábbi gyötrelmeimet tekintem. Az előadás valószínűleg lehetne jobb is. Ehhez elengedhetetlen az a szeretet és lelki odaadás, amelyet a muzsikusok azon művek iránt táplálnak, amelyek már bizonyos hírnévre tettek szert. Ezért a Colonne-ban1 sem hiszek vakon. Azaz lehet, jobb lenne nem ott lennem. Másrészt új élmény lesz, hogy saját művem a közönség soraiból hallgatom, ahol nem gyanítják, hogy ott vagyok. Ez az érzés rendkívüli örömmel tölthetne el, ha jobb előadásra lenne kilátás.

Ami a sikert vagy sikertelenséget illeti, biztosítom Önt, erről sosem gondolkodtam el eddig, olyannyira, hogy amiben hittem, az a sikertelenség. A francia közönség egészében véve maradi ízlésű, és ha saját zeneszerzőit is sok évvel haláluk után ismeri el, mit várhat egy külföldi? Engem egyáltalán nem lep meg, és csak nagyon kevéssé keserít el a sikertelenség. Harcedzett vagyok e téren.

Tegnap láttam a Patkányfogót, és elmondom róla a véleményem Önnek. A darab egészét érdeklődéssel néztem, és még kíváncsian is, ahogy a második képben mossák a mosónők a fehérneműt, a hatodikban mindenki teleeszi és -issza magát, a nyolcadikban az iszákos meghal a delirium tremenstől, és a szörnyű fájdalomtól görcsöl. Mindez a maga helyén érdekes, mindemellett figyelembe kell venni, hogy kétszeresen is sérti a ténylegesen becsületes emberek érzékenységét. Először is regényből készült, amit egy tehetséges, ám cinikus ember írt, aki szereti az emberi aljasság kavargását, erkölcsi és fizikai értelemben. Másodszor, a nagyobb hatás kedvéért, a színpadra vitelnél a bulvárközönség kielégítésének követelményeként valószerűtlen melodramatikus elemeket is betettek a darabba. Így a színházi változat elvesztette egyetlen értékét, az élet ábrázolásának szokatlan, különös hűségét.

De miféle ember Mr. Zola, a realizmus felkent papja, a mások alkotásainak szigorú kritikusa, aki semmilyen irodalmat nem ismer el a magáén kívül, azon az alapon, hogy ő az egyetlen realista! Nem restell beiktatni a darabjába realizmust teljességgel nélkülöző epizódokat, szerepeket, lehetetlen színpadi öltözékeket. Különösen a "Vesztnyik Jevropi"-ban2 olvasott tudósítása váltott ki belőlem ellenérzést, amit a "Patkányfogó" apropóján írt. Milyen kedélyesen elnéző a torzításokkal a rossz ízlésű közönség kedvéért! Milyen naiv odaadást tanúsít a színpadi siker iránt, amelynek eredménye jó bevétel, pedig az teljesen eltorzítja a regényét! Ó, ezek a realizmus papjai, az üres frázisaikkal, meggyőződésük színlelt hősei, akik a fölös frank kedvéért készek lemondani saját elméletükről az alkalmazhatóság érdekében!

Tudja-e, drága barátnőm, hogy ma nagyon érdekes fesztivál lesz a Hippodromban, amelyet Berlioz műveinek szentelnek? Elmegy-e Ön? Azért küldöm most a levelem, hogy emlékeztessem Önt erre a fesztiválra. Nagyon érdekes a műsor.

Pahulszkij mondta, hogy Ön jobban érzi magát. Adja az ég!

Az Ön Csajkovszija

1. Orchestre Colonne: Édouard Colonne hegedűművész és karmester alapította zenekar.

2. Vesztnyik Jevropi: Szentpétervárott 1866 és 1918 között megjelent, jelentős irodalmi periodika.

1879. február 27. Párizs

Lehet, hogy érdekelni fogja Önt a távirat, amelyet most küldök. Furcsa, hogy francia betűkkel írok, de oroszul. Lehetőség szerint, s feltétlenül megőrizve az inkognitót erre az alkalomra, valószínűleg elutazom Moszkvába.

Az Ön P. Csajkovszkija

Párizs, 1879. február 27. kedd

Hogy irigylem Önt, felbecsülhetetlen barátom, istenem, hogy irigylem, hogy Moszkvába utazik, meghallgatni a "Jevgenyij Anyegin"-t. 1 De isten tudja, mikor tudok visszamenni. Repülnék az Ön nyomában, de félek most visszatérni Oroszországba, ez az időszak különösen veszélyes lenne egészségi szempontból.

Nagyon köszönöm, drágám, hogy táviratot küldött. Szerfelett érdekes volt számomra, hasonlóképp választottam híradásul én is a táviratozást, amikor a Pireneusokban laktam. Ez a legmegfelelőbb. Remélem, hogy még kapok Öntől híreket. Forró szívvel az Önt szerető

N. von Meck

1. Az Anyegint 1879. március 29-én mutatták be Moszkvában először, Nyikolaj Rubinstein vezényletével.

Párizs, február 27/március 11.

Nos hát, holnap utazom, indulok Oroszország felé. Számos örömteli emléket viszek magammal e hónapokról, amelyek leírhatatlan gyönyörűségben teltek, s azzal az elmondhatatlanul kellemes érzéssel, hogy mindemellett hasznosan is. Életemben rég nem múlt el ilyen hosszú idő, amely ennyire zavartalan boldogságban folyt volna. Drága barátnőm, egész lelkemből köszönet Önnek ezekért a csodás hónapokért. Visszatekintve különös szeretettel gondolok vissza a Viale dei Collira. Ott különösen jól éreztem magam. Az Ön közelsége, a csodálatos klíma, a környék, a lakásom, az életvitel, a Bonciani étterem a mérhetetlen gyönyörűség napjait jelentették. De Clarens és Párizs is jó emlékeket hagyott bennem.

Szándékomban áll Berlinben egy vagy két napot tölteni. Pétervárra negyedikén vagy ötödikén indulok, s tizenötödikén valószínűleg Moszkvába, bár még nem tudom, maradok-e ott, míg Kamenkába1 utazom, vagy visszatérek Pétervárra, miután meghallgattam az Anyegint. Kezdetben bizonytalan voltam, elmenjek-e Moszkvába ebből az alkalomból, de mostanra már látni szeretném álmaim színpadi megvalósulását (különösen azért, mert egy táviratból ítélve az előadás elég jól áll), így Moszkvába utazásom nem okoz semmi kétséget.

Nem lehetnék az Ön szolgálatára Pétervárott? Nem lenne megbízása számomra, hogy a segítségére legyek, és egyáltalán bármi, amit ott el kellene rendezni az Ön részére? Szeretném meggyőzni Önt, drága barátnőm, hatalmas örömet jelentene, ha hasznomat vehetné.

Még nem tudom, hol fogok megszállni Pétervárott. Anatolij bátyámat megbíztam, segítsen elhelyezkedni, mindenesetre nála nem szállhatok meg, kettőnknek Alekszejjel már nem lenne hely, s a lakása nem is felelne meg az elvárásaimnak. De ha gondolja, hogy levelet írna, kérem, Anatolijhoz címezze: Novaja utca, a Nyevszkij sugárút sarkán, 2/75. sz. 30. lakás.

Ezzel kapcsolatban előre megjegyzem, hogy nem várok levelet addig Öntől, amíg el nem helyezkedik a moszkvai házában. Tudom, hogy gyorsan összegyűlik az intéznivaló, s aztán az utazás, nem lesz alkalma a levélírásra. Kérem, abban az esetben, ha mégis írni akarna nekem, szorítkozzék rövidke írásokra, amelyekből megtudhatom, egészséges-e, és hol tartózkodik. Magam, ha megengedi, folytatom az írást Önnek ugyanolyan terjedelemben, ahogyan Párizsban tettem.

Viszontlátásra, drága barátnőm! Még egyszer forrón köszönöm mindazt a boldogságot, amit kipróbálhattam ezen utazás során, s amivel lekötelezett.

<Az Ön Csajkovszkija

P.S. Először olvasom Rousseau Vallomásait. Zavarban vagyok a könyv ajánlását illetően, ha Ön még nem olvasta, mert a zsenialitás állandó csillogása váltakozik cinikus vallomások sokaságával, ami nők számára szinte érthetetlenné teszi ezt a művet. De nem tehetem, hogy ne csodáljam először is stílusának feltűnő erejét és szépségét, másodsorban az emberi lélek mély és őszinte analízisét. Ezenkívül leírhatatlan élvezetet szerez, amikor vallomásaiban oly elképesztő pontossággal találom meg saját természetem vonásait, ahogy még egy irodalmi műben sem. Például most olvastam annak magyarázatát, miért van az, hogy egy ilyen okos ember a társadalomban nem kelt okos benyomást. Ezzel kapcsolatban elbeszéli emberkerülő természetét, azt az elviselhetetlen nehézséget, amit a kötelességszerű beszélgetés jelent, amikor üres szavakat kell használni a társalgás fenntartása végett, amikor semmilyen gondolatot vagy lelki átélést nem fejeznek ki velük. Istenem, mily szellemesen és híven számol be a társadalmi életnek erről a csapásáról! Nemrég akartam levelemben Önnek kifejteni ugyanezt, de milyen gyengén fejeztem ki én, és milyen erősen, szemléletesen dolgozta ki Rousseau!

1. Kamenka: Csajkovszkij nővérének, Alekszandrának Kijev melletti birtoka, ahol a zeneszerző gyakran időzött boldog családi környezetben. Csajkovszkij Alekszandra fiát, Bob Davidovot tette meg teljes örököséül.

Párizs, 1879. február 28.

Reggel 8 óra

Drága, felbecsülhetetlen barátom! Köszönet Önnek teljes szívemből, forró, s mély érzéssel mindazért, amit a szokásosan külföldön töltött telemben értem tett, a határtalan szívességért, mellyel közel hozta az életét az enyémhez, kedves és jó közreműködéséért Pahulszkij művelésében. Biztos vagyok benne, hogy az életben semmi más nagyobb haszonnal nem jár számára, mint azok az ismeretek, melyeket Önnél szerzett. Felderítették őt, aki egyébiránt a ködben bolyongott, most öntudatra ébredt, csak úgy vágtat a fantáziája. Nekem pedig az Ön szokásos közelemben tartózkodása nemcsak a gyönyörűség forrását jelentette, hanem az egészségemre is jó hatást gyakorolt. Olyan ember vagyok, akinek az egészsége nagymértékben függ a lelkiállapotától. Ha valamilyen öröm lakik a lelkemben, az egészségem is jobb, s könnyebben átvészel bármi rosszat. S éppígy, ha semmi örömöm, mert a rosszból mindig van, nincs, ami segítsen feltartani, leküzdeni. Azt a legteljesebb megelégedést, amit a Viale dei Colli jelentett, ahol laktam, régóta nem éreztem, s tán nem is fogom. Köszönöm Önnek, köszönöm, drága, jó barátom, sosem feledem el az itt töltött boldog időt.

Közben igyekszem előkészíteni mielőbbi visszatérésem Oroszországba. Azt gondolom, március 11-én utazom, mert Varsóban is meg kell állnom néhány napra. Írtam egyik intézőmnek, hogy keressen meg Brailovban, és ha megkapom az igenlő választ, mindent meg kell beszélnem vele, mert Brailovban mind szemtelen, nem lehet rendet tartani, a dolgok teljesen szétzilálódtak, s ha a jelenlegi intéző marad is a szolgálatomban, magammal viszem Moszkvába.

Micsoda kincset visz Ön magával Párizsból, kedves barátom! Az Ön új, legutóbbi alkotását! S mily szomorú elgondolni nekünk, szegény embereknek, hogy nem hallhatjuk-láthatjuk addig, míg nyomdába nem kerül.

Szörnyen lassú a kiadás. Mennyire szeretném minél hamarabb, de oly sokáig kell várni! Siettesse, drágám, Jürgensont! De akármennyire nem beszélünk is róla, búcsúzni kell, ám én nem szeretem ezt a szót, "búcsúzom", inkább viszontlátásra, kedvesem, hőn szeretett barátom, jó utat, egészséget, sok örömöt a rokonai körében, s mindeközben ne feledkezzen meg a szívről, mely őszinte odadással dobog Önért.

Ne feledje azt az embert, aki mindig s mindenütt gondol Önre, várja a híreket Öntől, amelyek különleges örömöt szereznek, mert minden, ami Önt érinti, érdekes számomra és foglalkoztat. Egyszóval ne feledkezzék meg rólam, kedves, jó barátom. Egész szívemmel az Öné:

N. v. Meck

Párizs, 1879. február 28.

Szerda

Egész lelkemből köszönöm Önnek, kitűnő barátom, hogy felajánlja segítségét, ha Pétervárra érkezem. Természetesen szívesen kihasználnám, de ezzel kérdezősködésre adnék alkalmat, és ezért mégis vissza kell utasítanom.

Milocska arca egészen elváltozott, amikor mondtam neki, hogy Ön elutazott, és rögtön kérdezte, jön-e majd Moszkvába.

Julia köszöni Önnek az emlékeket, és szívből üdvözli, valamint jó utat kíván. Nagyon-nagyon köszönöm, hogy megígéri, ír, ez könynyebbé teszi az elválást.

Viszontlátásra. Teljes szívével az Önt szerető

<N. v. Meck

<(Folytatjuk)




Anyegin és Gremin: Sz. V. Gilev és V. V. Mahalov


Az Anyegin 4. képe az 1879-es moszkvai előadáson