Muzsika 2006. január, 49. évfolyam, 1. szám, 15. oldal
Watzatka Ágnes:
"Mutasson Magyarország jobb példát"
A Liszt Ferenc Emlékmúzeum időszaki kiállítása
 

Liszt Ferenc sokoldalú egyénisége máig nemcsak a kultúrtörténészeket, hanem a laikus érdeklődőket is foglalkoztatja. Talán senkiről nem írtak ennyi életrajzi művet, ennyire sokoldalú és ily sok látszólagos ellentmondást összebékítő egyéniséget ritkán terem a történelem. Liszt vallásosságát sokan csak romantikus érzelgésnek tartják, egyházi művei azonban oly mélységeket rejtenek, amelyek arra utalnak, hogy a hit egyéniségének nagyon is alapvető jellemvonása volt. Ezt támasztja alá rendületlen érdeklődése az egyházi zene iránt, amelynek magyarországi vonatkozásait mutatja be a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban március 15-éig látható Liszt Ferenc és korának magyar egyházzenéje című kiállítás.

A haladás eszméje iránt nyitott Liszt örömmel fogadta a német cecilianizmus megszületését, amely a gregorián ének és a 16. századi vokálpolifónia által próbálta megújítani az egyházzenei gyakorlatot. Hamar kapcsolatot teremtett ennek kezdeményezőivel, Franz Witt-tel és Karl Proskéval Németországban, Rómában pedig, ahol a Sixtus-kápolnában a gregorián ének mellett Palestrina műveit is rendszeresen hallhatta, az olasz cecilianizmus híveivel is barátságot kötött.

Magyarországon a zene minden válfaját támogatni kívánta, különleges szerepet juttatva az egyházzenének. Első magyarországi koncertútja alkalmával, 1840. januárjában látogatott el Pozsonyba, ahol az 1833-ban alakult Egyházi Zeneegyesület arra kérte, vegyen részt az egyesület javára rendezett hangversenyen. Életre szóló barátságot kötött az egyesület vezetőivel, alapító tag lett, a pozsonyiak pedig Liszt minden fontosabb egyházi szerzeményét színvonalas vasárnapi misekoncerteken szólaltatták meg, ahol sokszor külföldiek is szép számmal jelentek meg. A kiállításon a Szent Erzsébet-legenda partitúráját láthatják az egyesület pecsétjével és Thiard-Laforest karmester kéziratos megemlékezésével a mű nagy sikerű pozsonyi előadásáról.

Liszt már 1839-ben barátságot kötött Augusz Antal báróval (1807-1878), aki egyik legfontosabb pártfogója lett Magyarországon. Augusz báró támogatta a gondolatot, hogy az esztergomi bazilika felszentelési ünnepén, 1856. augusztus 31-én Liszt Esztergomi miséje elhangozzék, Seyler Károly (1815-1882) esztergomi karnagy szerzeményeivel kiegészítve. Bár az említett kották holléte ismeretlen, a kiállításon bemutatunk kettőt a maga korában nemzetközileg elismert Seyler szerzeményeiből.

Augusz báró 1867-ben megalapította a Budai Egyházi Zeneegyesületet, amely a Mátyás-templomban és a kapucinusoknál lépett fel. Az egyesület támogatta Liszt Koronázási miséjének előadását az 1867. június 8-i koronázási ünnepen. A kiállításon Augusz Antal leirata olvasható, amelyet Trefort Ágoston kultuszminiszterhez intézett az egyesület nevében. Liszt nagy érdeklődéssel kísérte az egyesület tevékenységét: Regensburgból, a német cecilianizmus központjából rendelt kottákkal támogatta őket. Liszt regensburgi kottáiból néhányat bemutatunk a látogatóknak. Bár a Budai Egyházi Zeneegyesület néhány évvel később feloszlott, mégis a magyar cecilianizmus bölcsője lett: Bogisich Mihály káplán (1839-1919), az Egyesület titkára, aki nem egy koncerten szólót is énekelt, 1897-ben megalapította az Országos Magyar Cecília Egyesületet.

Engeszer Mátyás (1812-1882) zenedei tanár és belvárosi kántor 1873-ban állt a felesége által alapított Liszt-egylet élére, és a Belvárosi templomban Liszt egyházi műveit szólaltatta meg. A Liszt-egylet a Vigadóban is fellépett, részt vettek a Krisztus-oratórium bemutatásában, színpadra vitték a Szent Erzsébet-legendát, és elsőként mutatták be a Szent-Cecília legendát, valamint A strassburgi dóm harangjai című kantátát. A kiállítás az említett művek kottái és néhány koncertprogram mellett a Liszt-egylet szabályzatát is bemutatja.

Liszt Ferenc érdeklődéssel kísérte a magyarországi zeneszerzők próbálkozásait az egyházzene terén. Így Volkmann Róbert 1857-ben elküldi neki mindkét miséjét, hogy Liszt elbírálja őket, és a kettő közötti stílusfejlődést megállapítsa. Míg Beliczay Gyula a Zenészeti Lapok tudósítójaként Liszt műveinek bécsi bemutatóit méltatja, Liszt Ferenc lelkesen hallgatja Beliczay miséjének előadását a bécsi dominikánusoknál. Szintén pártfogásába veszi Hennig Alajos jezsuita szerzetest, a kalocsai Főegyházmegyei Gimnázium énekkarának vezetőjét. A jeles karriert befutó egyházi férfiú Liszt unokatestvére, és Liszt rokoni büszkeséggel biztatja, hogy a 16. századi polifónia stílusától ihletett műveit nyomtatásban is megjelentesse. A Missa brevis et facilis címlapján Hennig kéziratos ajánlása olvasható.

Lisztnek 1873-tól különösen alkalma nyílt az egyházi szerzők újabb nemzedékét megismerni, ugyanis Haynald Lajos kalocsai érsek ebben az évben hozta létre az egyházzene támogatását célzó alapítványát. Az alapítványról mindeddig úgy tudtuk, 1880-ban létesült, a látogató színes digitális másolatot láthat az eredeti okmányról, de megtekintheti Trefort Ágoston kultuszminiszter köszönőlevelét is a nagylelkű adományozóhoz. Ugyancsak Haynald bíboros lett a Budapesti Liszt-egylet védnöke, és őt választották meg a Zeneakadémia alapító bizottságának elnökévé is. A megszűnt Budapesti Liszt-egylet tőkéjét Haynald bíboros 1886-ban összevonta az egyházzenei alapítványéval - ezt a dokumentumot is teljes egészében olvashatják a látogatók.

A Haynald-alapítvány ösztöndíját nyerte el 1880-ban Bogisich Mihály A keresztény egyház ősi zenéje című terjedelmes munkájával, amelyet Liszt Haynald bíboros által a pápának szándékozott bemutatni - az erről szóló levelet eredetiben állítottuk ki. Bogisich az ösztöndíjat egy németországi utazásra fordította; meglátogatta a német cecilianizmus legfontosabb központjait, és élményeit Egyházzenészeti jegyzeteim címmel adta ki, meleg hálával dedikálván Lisztnek egy példányt. Haynald bíboros Lisztet jelölte ki az egyházzenei alapítvány bíráló bizottságának elnökéül, így elsőként ő tehetett javaslatot a nyertesek személyére és műveire. A Haynald-ösztöndíj egyik legfigyelemreméltóbb nyertese Bella János körmöcbányai karnagy volt, aki később Nagyszebenben folytatott igen gyümölcsöző tevékenységet.

Liszt Ferenc egyik legjelentősebb hozzájárulása a magyar zene fejlődéséhez a Zeneakadémia megteremtésében való közreműködés volt. Terveit a Zeneakadémiával kapcsolatban több változatban is megfogalmazta, sok elképzelése rövid időn belül sikeresen megvalósult. Ami a legtovább váratott magára, az éppen az egyházzenei tanszak felállítása volt. Liszt jól ismerte a Németország és Olaszország templomaiban tapasztalható, kiábrándító dilettantizmust, és ezt szeretett hazájában, Magyarországon az egyházzene intézményes oktatása által kívánta megszüntetni. Augusz Antal bárónak az egyházzenei tanszak alapítása kapcsán írja 1873. május 7-én: "...Egy ilyen tanszak hiánya a konzervatóriumokban a zenére és a kultuszra nézve egyaránt károsnak bizonyult. Miért játszanak a templomokban oly gyakran kintornazenét? Nyer bármit az istentisztelet saját művészetének bűnbeeséséből? Mutasson Magyarország jobb példát..."

Liszt Ferenc nem kisebb embert képzelt el a létesítendő egyházzenei tanszak élére, mint Franz Wittet, a német Cecília-mozgalom alapítóját és vezetőjét, akit csak betegsége akadályozott meg abban, hogy Liszt megtisztelő meghívását elfogadja. Bár a Zeneakadémia énekkara már az 1890-es években rendszeresen énekelt egyházi műveket a leendő egyházzenészek ízlésének és tudásának fejlesztésére, az Egyházzenei Tanszakot csak 1926-ban sikerült megalapítani.

A Liszt Ferenc és korának magyar egyházzenéje című kiállításhoz elsősorban Liszt Ferenc kottatárából válogattunk, de segítségünkre volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kutatókönyvtára is. Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárából olyan kottákat kértünk, amelyek hézagot pótolnak: Mosonyi Tecum principium kezdetű graduáléjának kéziratát például azért találtuk fontosnak bemutatni, mert Mosonyi, bár egyik legtehetségesebb romantikus egyházi szerzőnk, Liszt könyvtárában csak zongoradarabokkal képviselteti magát.

A Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka jóvoltából a magyar romantikus egyházzene fontos központjait: Pozsonyt, Esztergomot, Egert, Pestet a 19. századi művészek szemüvegén át szemlélheti a látogató. A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár tudományos munkatársának, Lakatos Andornak szíves ajándékaként kiállításunkat Kalocsa városról a 20. század elején készült reprint fényképek gazdagítják. Leányfalusi Vilmos tisztelendő úr, a kalocsai székesegyház karnagya és orgonaművésze jóvoltából pedig eredetiben állíthattuk ki Kalocsa nagy tehetségű karnagya, Sztára József kéziratos műveit. Sztára Liszt kivételes rokonszenvének örvendett, a Mester "mein lieber Pepi" megszólítással tisztelte meg a Sorbonne-on diplomázott, igen művelt fiatalembert.

A kiállítás fűszerét Liszt Ferenc levelei adják: a figyelmes látogató eredetiben vagy jó minőségű fakszimilében olvashatja a Mester nem kevés humorral vagy éppen szarkazmussal megfogalmazott szentenciáit arról, milyen a jó egyházzene, és milyennek kellene lennie.

A kiállítást végignézve egyet kell értenünk Bogisich Mihállyal, aki Egyházzenészeti jegyzeteinek záró fejezetében így írt: "Az egyházi zene felvirágoztatására kedvezőbb idő hazánkban alig fog kínálkozni. Liszt Ferenc a világ legelső zenegéniusza, az egyház hű fia évenkint több hónapon át körünkben időz. Szívének öröme, életének egyedüli boldogsága: a magyar kath. egyházi zenének szebb jövője!"