Muzsika 2005. szeptember, 48. évfolyam, 9. szám, 18. oldal
Borgó András:
Douce France-tól édes Magyarországig?
Arma Pálról egy kiállítás kapcsán
 

"1948. III. 23. Arma Pál Párizsban élő magyar zeneszerző, számos világszerte népszerű munkásmozgalmi dal szerzője, a párizsi rádió belső munkatársa, mint a centenáris ünnepségekre meghívott vendég, Szervezetünkben előadást tartott." - közli egy jelentésben a Magyar Zeneművészek Szabad Szervezete.1

1959-ben Csíkvári Antal, a Zenei Kistükör szerkesztője ezt a szócikket közli a muzsikusról: "Arma, Paul (eredeti nevén Weisshaus Imre) - Párizsban élő magyar zongoraművész és zeneszerző (1905-). Bartók Béla növendéke. Főleg zongora- és kamaraműveket, továbbá zenekari és kamaramuzsikát írt. Jelentős népdalkutató. Francia és néger népdalokat gyűjtött. Nevét főleg a »Madrid határán« c. tömegdal tette világszerte ismertté."

Emlékezetem szerint Arma itthon korábban inkább a baloldaliságáról volt ismert - épp tömegdalai révén -, semmint arról, hogy a húszas évek elején Bartóknál (és Molnár Antalnál) tanult. Pedig Bartók hatása a komponista egész pályájára befolyással volt - mind emberi habitusát, mind zeneszerzői munkásságát tekintve. 2

Weisshaus Imre a negyedik akadémiai évben "kimaradt", ami ritkaság Bartók tanítványai között. 3 Ez a kifejezés az 1924-25-ös zeneakadémiai évkönyv4 finom megfogalmazásában a kicsapás tényét takarja. A növendék ugyanis elmulasztott köszönni az egyik tanárnak (Armával folytatott párizsi beszélgetését idézve Székely Júlia "X. tanár urat" említ, 5 míg Breuer János közlése szerint6 Maleczky Bianca volt az illető tanár.) Utólagos feltételezések politikai okokat látnak az eltanácsolásban, Székely Júlia említett könyve szerint az intézkedés magának Bartóknak szólt.

Az 1983-ban kiadott magyar Brockhaus-Riemann Lexikon már sokkal részletesebben ismerteti "Arma, Paul" életének és munkásságának adatait, bár még mindig a fenti idézetben is olvasható hibás születési év megadásával. A kiállítási katalógus és a párizsi IRCAM zenei kutatóközpont is téves - és egymástól is különböző - adatokat közöl. A muzsikus fia, Robin Arma tájékoztatását tekintem mérvadónak, mely szerint Weisshaus/Arma 1904. október 22-én született Budapesten és 1987. november 27-én hunyt el Párizsban. 7

Arma-ügyben csak kevés forrásra támaszkodhattam, emiatt csöppet sem éreztem magam tájékozottnak, így örömmel látogattam meg Bécsben a Paul Arma-kiállítást, mely a zeneszerzőt elsősorban a képzőművészettel kapcsolatban mutatta be, de ezzel meglepetéseket is tartogatott a muzsikus és életműve iránt érdeklődők számára.

A kiállítás a "Douce France?" című, a 2004/2005-ös évad során megtartott, tíz rendezvényből álló fesztivál része volt. A bécsi Orpheus Trust által rendezett fesztivál témája Franciaország, amely az ezerkilencszázharmincas években a nácik elől menekülni kényszerült zenészek egyik legfontosabb exiliuma volt - kinek hosszabb, kinek rövidebb időre. A hangversenyekből, könyv- és filmbemutatóból, kiállításokból és egy szimpóziumból álló rendezvénysorozatban Hanns Eisler, Max Deutsch, Norbert Glanzberg és Arnold Schönberg mellett a magyar, illetve magyar származású kényszeremigránsokat nemcsak Arma, hanem Bartók, Kozma József és Ligeti is képviselte.

Mielőtt rátérnék a kiállításról való beszámolóra, szeretném megosztani az olvasóval azokat az adatokat, amelyeket a kiállításon és az azóta végzett kutatómunkám során sikerült megtudnom a muzsikusról.

Arma eredeti neve tehát Weisshaus Imre. Szerény körülmények között élő családba született Budapesten, s valamelyes zongoratanulmányok után nyomdai tanonc lesz. Egy hangversenyen Bartókot hallva dönti el, hogy muzsikus pályára lép. Vidéki nagybátyja ismerőseinek zongoráján újból gyakorolni kezd, és 1920-ban felvételt nyer a Zeneakadémiára. Visszaemlékezésében leírja, hogy Kodály nem fogadta be az osztályába, s Bartók volt az, aki fölvette, és kezdettől fogva kitüntette barátságával. 8

Saját munkásságát így foglalja össze: "1930-ig korunk zenéjének harcos hirdetője voltam, az elsők között játszottam Bartókot, Schönberget, Honeggert, Webernt, Kodályt és Hindemithet, és hosszú ideig az egyetlen voltam, aki a fiatal magyar zeneszerzőket, Szelényit, Szabót, Kadosát az USA-ban, valamint az amerikai moderneket Európában műsorára tűzte." 9

A húszas évek elején a Zeneakadémián, 1925-26-ban a Budapesti Zongoratrió tagjaként, majd az 1925-ös berlini, 1927-es bolgár és olasz, később az 1929-1930-as amerikai koncertjein is még eredeti nevén, Weisshaus Imreként szerepel. A tengerentúlra Henry Cowell, a huszadik századi zenére nagy hatást kifejtő amerikai komponista hívta meg, 1926-os budapesti megismerkedésüket követően. Érdekes olvasni Cowell jellemzését Weisshaus zenéjéről, amelyről többek között megjegyzi, hogy - nem épp amerikai módon - minél egyszerűbb anyagból építkezve törekszik a legjobb eredményre. A tények ismeretében meglepő Cowell megállapítása, hogy Weisshaus zenéje a Bauhaus építészeti és festészeti elveire támaszkodik. 10

És valóban: Weisshaus - Moholy-Nagy László és Mies van der Rohe meghívására - Dessauba költözik, ahol a kézművesség és a művészet egyesítését céljául kitűző Bauhaus főiskoláján a zenei oktatás megtervezésével foglalkozik. Erről az időszakról a valóságban csak annyi konkrét adattal rendelkezünk, hogy Dessauban 1931. december elején három alkalommal tartott bevezető előadást korunk zenéjéhez, "lehrabende zur einführung in die zeitgenössische musik" címmel. 11

1930-ban az "Austro-American Summer Academy" tanára volt Mondseeben, azonkívül - lexikoninformációk szerint - Berlinben zenekari- és kórusdirigensként dolgozott; Berlint illetően azonban csak két kompozíciójának ottani bemutatója tekinthető bizonyított ténynek. 12

      

Weisshaus Imre 1932-ben elvállalta a lipcsei Rote Lyra nevű munkáskórus vezetését, amellyel többek között saját antifasiszta és kommunista fogantatású műveit mutatta be. Meggyőződése szerint az agitáció és propaganda13 a korszak legfontosabb feladata, mert a világ lángban áll. 14 1933. március 16-án Lipcsében a Kommunista Párt aktív tagjaként a Gestapo fogságába kerül, ahol "eljátsszák" vele kivégzését. Kiszabadulását követően Franciaországba emigrál (itt veszi fel a Paul Arma nevet). Antifasiszta kardalait, melyeket munkáskórusaival ad elő (s melyeket illegálisan Németországba is eljuttat), már új neve alatt komponálja. Részt vesz a spanyol polgárháborúban, 1934-ben költő barátja, Robert Desnos szövegére írt kórusa, a No pasaran! lesz a nemzetközi brigádok egyik leghíresebb indulója. A harmincas évekből származik a többi tömegdala is, olyan címekkel, mint "Föl, ifjú milliók", "Veletek vagyunk", "Lenin holtan is él", "Az ellentámadásba át", "Hat proletár tömegdal" - csak a magyar címűeket említve, amelyek a párizsi Munkásszemle, a Kanadai magyar munkás vagy a New York?i Új Előre kiadásában látnak napvilágot. Érdemes itt még két adatot megemlíteni: az Internationales Musik-büro (akkori elnöke: Hanns Eisler) által 1935. május 20-án Moszkvában megrendezett hangversenyen Schönberg és Kurt Weill művei mellett Weisshaus/Arma Thälmannliedje is szerepelt, 15 1935. június 8-án pedig egy kantátájával16 nyitják meg az első munkászenei olimpiát Strassburgban. 17 E tények - példaként - bizonyítják, hogy munkásságát a kor baloldali mozgalma magasra értékelte.

A Zenei Kistükör által említett "Madrid határán" egyébként Komját Aladár szövegére készült 1936-ban. Budapesten csak 1947-ben adták ki, ahol 1948-49-ben más tömegdalai is megjelentek, ugyanakkor napvilágot látott itthon például a "Harminchat francia népdal" is, Cserépfalvi kiadásában.

Párizsban zenetanárként dolgozik és a fiatalok számára koncerteket szervez, hangversenysorozatot ad a francia rádióban. A németek bevonulása nem riasztja vissza baloldali akcióitól, papírjairól sikerül eltüntetnie a zsidó származására utaló bejegyzést is. Mielőtt 1942. februárjában lakásán a rendőrség megkeresné, időben eltűnik, és barátoknál bujkál.

1939 óta gyűjtött dalait a felszabadulás után kiegészíti a koncentrációs táborokban született szövegekkel (a gyűjtemény La Résistance en chantant címmel most áll kiadás előtt), a színes bőrű amerikai katonák között gyűjtött spirituálékat rádiókoncertjein mutatja be Párizsban. 1942 és 1944 között Jean Cassou, Paul Claudel, Paul Éluard, Charles Ferdinand Ramuz, Romain Rolland, Vercors és más költők szövegére írt tizenegy dalának (Chants du silence) címlapjait képzőművész barátai: Georges Braque, Raoul Dufy, Fernand Léger és Pablo Picasso tervezik. A háború után Trois épitaphes, op. 115 címmel megkínzott és eltűnt társai valamint az ekkor elhunyt Romain Rolland és Bartók Béla emlékének ajánlott szólódarabokat ír zongorára (Bartókról így emlékezik az ajánlásban: "aki tanárom és barátom volt"). E három darab kottakiadása címlapját Le Corbusier grafikája díszíti.

Tanári elfoglaltsága, rádiószerkesztői feladatai, zongoraművészi pályája és a népdalgyűjtés mellett folytatja zeneszerzői tevékenységét. Kompozíciós œuvre-je 303 művet: zenekari és kamaradarabokat, kórusokat tartalmaz. (1922-ben keletkezett legelső darabja egy zongorakíséretes dal, Ady Endre Jó Csönd-herceg előtt című versére). 18 1947-ben társszerkesztőként megjelentet egy zenei lexikont. 19

Az 1930-as években a Bauhausban elkezdett hangkutatásaival 1954-től foglalkozik újból, harminc éven keresztül "elektromagnetikus" zenei kísérleteket végez, zenekarra és hangszalagra komponál több darabot is. Az új technikák iránti korai érdeklődésének egyik bizonyítéka az 1930-ban komponált, op. 14-es Petite Suite, mely - megjelölése szerint - szólóklarinét mellett thereminvoxon, Ondes Martenot-n és trautoniumon, a század első harmadának hangszerújdonságain is előadható.

1969-ben kerül először közönség elé "Mouvement dans le mouvement" címmel az a kiállítás, mely zeneművei kottakiadásához készített címlapokat mutat be. Említett művészbarátai munkáin kívül többek között Jean Arp, Alexander Calder, Marc Chagall, Paul Klee, Henri Matisse, Piet Mondrian, Ossip Zadkine grafikái díszítik e címlapokat. (Itt ismét Breuer Jánost kívánom idézni, aki ezzel kapcsolatban így emlékezik 1966-os látogatására Arma otthonában: "ott eredeti Chagallok, Mirók, Picassók szolgáltak tapéta gyanánt".) 20

A gyűjtemény később 74 darabra gyarapodik, megjárja az Egyesült Államokat és Mexikót is, és 1984-ben - a párizsi Centre Pompidou-beli kiállítása előtti évben - Budapesten, a Vigadó Galériában is bemutatják.

A bécsi Paul Arma-kiállítás egyetlen ter- mének teljes hosszában futó ablaksorral szemben a falon elsősorban ezek a grafikák voltak láthatók. Szeretném a magyar vagy magyar származású alkotókat is megnevezni: Réber László műve díszíti például a Zeneműkiadónál 1982-ben megjelent Á la mémoire de Béla Bartók című, vonószenekarra és ütőkre írt darab (op. 293) kottájának címlapját, rajta kívül Gyarmathy Tihamér, Kass János, Kolos-vary Sigismond, Lengyel Lajos, Moholy-Nagy László, Pierre Székely és Victor Vasarely neve említhető.

A kiállításon a grafikák sorát meg-megszakította Arma néhány ritmikus tagolású vagy dallamvonalakat térbeli dimenzióba helyező kisplasztikája. Képzőművészeti tevékenységet 1962 óta folytatott: zenei ihletésű plasztikáit "Musiques sculptées" összefoglaló névvel látta el. Ezek hajlított vagy egymás mellé helyezett csövekből, drótokból, fémszalagból állnak, fa talapzatra erősítve. Arma egyik méltatója "a zene szobrászának" nevezi őt ("plasticien de la musique"). A részletes kiállítási katalógus 501 és 581 közötti opuszszámmal sorolja fel ezeket az alkotásokat, melyek a kifejezni kívánt tartalmat ilyen és hasonló címekkel fogalmazzák meg: "Polyphonie transparente", "Deux voix parallèles", "Rhytmes ondulés", "Harmonie structurée". 21

A bejárattal szemközti falon függő három kép (a "Musigraphies"-sorozatból) engem a föl-le mozgó fényvonalakra emlékeztetett a szív működését vizsgáló gépek képernyőjéről. A komponista "vizuális zeneműveinek" nevezhető további grafikái között egy számítógépen lapozhatott a látogató. Ezeken monokróm és különböző színű vonalak keresztezik egymást, melyek a legváltozatosabb formákban találkoznak, majd változtatnak irányt. Ugyancsak meglepetést okoznak grafikus notációi is, melyek akár Anestis Logothetis tollából is származhatnának, s melyeket képzőművészeti alkotásoknak, s egyben asszociatív játszópartitúráknak is felfoghatunk. Külön csoportot képeznek a "Musicollages" lapjai: kottapapírra egyedi formában ragasztott zenei lejegyzések, vagy maga az üres kottapapír, melyen az ötvonalas szisztéma hol összetart, hol átlósan fedi egymást - mindez számtalan változatban. Huszonhat grafikus variációt készített Arma a G-kulcsra és huszonhetet a kereszt módosítójelre, a jeleket elemeikre bontva és új formákba rendezve.

A komponista Paul Armát hat zeneművével mutatta be a kiállítás, CD-ről. Az egész fesztivál keretében azonban két koncerten is elhangzottak szerzeményei: forradalmi dalai, valamint zongorára és szaxofonkvartettra írt művei.

Paul Arma, az általános megbecsülést jelző hivatalos elismerések birtokosaként (a katalógus francia és magyar kitüntetéseit sorolja fel) így összegez: "Ha valamire büszke lehetek a művészi életemben, az nem más, mint hogy sikerült minden doktrínától, minden iskolától és csoporttól függetlennek maradnom."

A "douce France" irányába itthonról elmenekült emigráns muzsikusok műveikkel már régen megtalálták a visszautat "édes Magyarországra". Magától merül fel hát a kérdés: nem volna itt az ideje Weisshaus Imre/Paul Arma hazatérésének is?

__________________________________________________________

JEGYZETEK

1 Iratok a magyar zeneélet történetéhez. Összeáll. és szerk. Berlász Melinda és Tallián Tibor. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 1985, I. k. 50.

2 Elkötelezettsége, ami nála a korszak egyik fő politikai áramlatával szembenálló feltétlen baloldaliságban nyilvánult meg, Bartók életfelfogásának erkölcsi szigorával állítható párhuzamba. Bartók-műveket alapul vevő darabjai (Two Hungarian Folk Songs, op. 10, 1928; Suite de colindes roumaines, op. 152, 1951; Suite paysanne hongroise, op. 153, 1952;), valamint a mesterének, illetve az ő emlékének ajánlott művei (Accelerando, op. 2, 1925: "Mesteremnek, Bartók Bélának szeretettel", Gerbe hongrois, op. 96, 1943; Trois épitaphes, op. 115, 1945; Pour Béla Bartók, qui fut mon maître et mon ami", Divertimento, no. 2, op. 151, 1, 1951: "Zum Todestag von Bartók") magukért beszélnek. Az Arma műveiben fellelhető Bartók-hatást külön fejezetben vizsgálja Simone Hohmaier, Ein zweiter Pfad der Tradition. Kompositorische Bartók-Rezeption című könyvében. (Saarbrücken: Pfau-Verlag, 2003, 210-220. Vö. Dalos Anna könyvrecenziójával: "Bartóki örökség és kortárs zene", Muzsika, 2004. február, 36-37.) Bartók megtartotta a kapcsolatot volt növendékével (egyik Mondseeből Dessauba küldött levelét közli Demény János [szerk.], Bartók Béla levelei. Új dokumentumok. Budapest: Zeneműkiadó, 1971, 64-65.), és foglalkoztatta kompozíciós munkássága is, melyet kritikusan szemlélt. Ezt bizonyítják erre vonatkozó megjegyzései a "Harvard Lectures" első előadásában (1943). Feltehetőleg az olvasó sem ismeri Weisshaus/Arma zenéjét, ezért érdemesnek találok ide iktatni egy rövid Bartók-idézetet. Miután Bartók megjegyzi, hogy korábbi tanítványa, "I. Weisshaus" kiváló zongorista és a legmerészebb modern zene úttörője, így folytatja: "But his ideas about composition were rather queer. For instance, he wrote a song for solo voice, without any accompaniment, of course, in which vowels replace words as the text. Moreover, this song is based on a single tone continuously repeated in various values, with alternating crescendos, diminuendos, fortes and pianos. You will probably agree that a material reduced in such a way to almost nothing represents a rather scanty approach in the creation of a musical work of value." Béla Bartók, The Relation between Folk Music and Art Music (Harvard Lectures), in: Béla Bartók Essays, kiad. Benjamin Suchoff, London 1976, 356. Az idézetet Hohmaier Ein zweiter Pfad... című könyvéből másoltam ide (213.). Kiegészítésül hozzáteszem, hogy az előadásban Bartók Piet Mondrian geometrikus elemekre redukált képeivel hasonlítja össze volt tanítványa egy hangra leszűkített művét. (Six pièces pour voix seule, op.6.) Weisshaus 1927-ben keletkezett darabjához egyébként Martha Graham, a Modern Dance kiemelkedő személyisége 1932-ben koreográfiát tervezett, Dance Songs címmel.

3 Demény adatai az elvégzett évfolyamot, illetve osztályt tekintve: 1921/22, II., 1922/23, III., 1923/24, IV., 1924/25, IV. (sic!) Demény, János, Béla Bartók und die Musikakademie. Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 23, 1981, 459-476. Az idézet a 476. oldalról való.

4 Székely Júlia, Bartók tanár úr. Kozmosz könyvek, Budapest, 1978, 132.

5 Uo., 129.

6 Köszönöm Breuer János levélbeli közlését (2004. december 8.).

7 Köszönöm Robin Armának 2005. április 10-én érkezett válaszát. Mivel kevés primer forrás áll a rendelkezésemre, sajnos nem dolgozhattam a témát megillető tudományos alapossággal ezen a cikken. Weisshaus/Arma életét és munkásságát alighanem csakis a feleségével közösen írt önéletrajzból (Edmée et Paul Arma, Mouvement dans le mouvement. Vie d'un musicien dans le siècle. Mémoires à deux voix. 1987) lehet megismerni, amely azonban még kiadásra vár. Terveznek egy német nyelvű részleges kiadást. Fontos volna az önéletrajz magyar megjelentetése.

8 "A l'Académie, j'échappe à l'enseignement de la composition par Kodály qui ne m'accepte pas dans sa classe, et c'est Bartók dont l'estime et l'amitié pour moi se manifesteront toujours ouvertement, qui m'enseigne, avec le piano, la composition musicale." Edmée et Paul Arma, Mouvement dans le mouvement. Idézi: Simone Hohmaier, Ein zweiter Pfad der Tradition, 212.

9 Edmée et Paul Arma, Mouvement dans le mouvement. A bécsi Arma-kiállítás katalógusa német nyelvű idézetének fordítása. Itt jegyzem meg, hogy az Arma életére és munkásságára vonatkozó adatok legnagyobb részét Primavera Gruber a kiállítási katalógusban közreadott tanulmánya szolgáltatta számomra.

10 "Sein Sinn für den Wert des Abstrakten und seine eigene mechanisch konstruierte Musik, in der er das Bestmögliche mit einem möglichst einfachen Material zu schaffen sucht, ist nicht eben amerikanisch. Es hat mehr den Anschein einer Anlehnung der Musik an die Bauhaus-Prinzipien in der Architektur und Malerei." Henry Cowell, "Bericht aus Amerika: 4. Die Eingewanderten". In: Melos 10 (1931), 276. Idézi: Tobias Widmaier, Bauhaus, Saarkampf, Musique concrète - Stationen des Bartók-Schülers Imre Weisshaus (=Paul Arma), 137. In: Stefan Fricke stb. (szerk.), Zwischen Volks- und Kunstmusik. Aspekte der ungarischen Musik. (Saarbrücken: Pfau-Verlag, 1999, 134-145.)

11 Widmaier, 137. A szerző hivatkozása: Peter Hahn (szerk), bauhaus berlin: Auflösung Dessau 1932, Schließung Berlin 1933, Bauhäusler und Drittes Reich. Eine Dokumentation. Weingarten 1985, 33f. Jellemző a korra - elsősorban a Bauhausra és stílusára - a főneveknek a német helyesírási szabályok ellenében való kiskezdőbetűs használata. (Egyébként ezt Bartók is figyelembe vette, Dessauba küldött levelén kis kezdőbetűkkel írja alá a nevét, majd zárójelben hozzáteszi: "csak most kapok észbe, hogy nem kellett volna nagybetűket használni!" Vö. Demény János, Bartók Béla levelei, 65.)

12 Zwei Rezitative für Violine solo, Sonatine für Flöte solo. (Widmaier, 138). Ezek valószínűleg megfelelnek a kiállítási katalógusban is szereplő daraboknak: Deux récitatifs pour violon seul, op. 3, 1925; Sonatine pour flˇute seule, op. 13, 1930. (Ez utóbbi, mondseei tartózkodása alatt készült művét később, 1960-ban, Jean-Pierre Rampalnak ajánlotta). A bemutató koncertre a Weimari Köztársaság legnagyobb befolyással rendelkező művészegyesülése, a Novembergruppe rendezésében került sor Berlinben.

13 Az "agitprop"-ot szolgáló dalok legjelentősebb szerzői az 1920-as, '30-as években Weisshaus/Arma mellett Bertolt Brecht és Hanns Eisler voltak.

14 Widmaier (139.) idézi Herman Berlinski emlékező szavait egy 1993-as interjúból. Berlinski a Rote Lyra kórusában együtt dolgozott Weisshausszal.

15 Widmaier, 139.

16 Menschen, die leben, op. 54., szövegmondóra, szövegkórusra, énekkórusra és zenekarra (a katalógus műfaji megjelölése szerint: oratórium). A magyar változat az 54,2 opuszszámot viseli.

17 Widmaier, 140.

18 A kiállítási katalógus listája alapján ítélve a legtöbb mű kiadatlanul, csak kéziratban létezik, és a párizsi Bibliothèque Nationale-ban található, miként ez az op. 1-es jelölésű műve is.

19 Nouveau Dictionnaire de Musique, Ivonne Thiénot-val közös szerkesztésben.

20 Breuer János levélbeli közlése (2004. december 8.).

21 IRCAM-adatok szerint mind a 81 szerepelt az 1984-es budapesti kiállításon.


Paul Arma a zongoránál


Részlet a kiállításból (balról: Henri Matisse és Victor Vasarely címlapja; Arma plasztikája - A une voix; Brett Weston lemezborítója)