Muzsika 2002. október, 45. évfolyam, 10. szám, 8. oldal
Albert Mária:
Az ország legnagyobb hangversenyterme
Önálló műhely, szűkös anyagiak a Bartók Rádióban
 

Gyakran aposztrofálják a címben jelzett módon a Bartók Rádiót, s ez a megjelölés nagy felelősséget ró a főszerkesztőség munkatársaira. A Bartók önálló szellemi arculata jól érzékelhető, működése azonban nem választható el az anyaintézmény, a Magyar Rádió technikai és anyagi lehetőségeitől, az éppen aktuális strukturális koncepciótól.
Júniusban új szervezeti és működési szabályzat lépett életbe a Magyar Rádióban, melynek következményeképpen a művészeti együttesek - a szimfonikus zenekar, az énekkar és a gyermekkórus - a főszerkesztőséghez kerültek. Nagy visszatérés - mondhatnánk, hiszen korábban is a zenei főszerkesztőséghez tartoztak az együttesek, csupán az elmúlt öt-hat évben dolgoztak önállóan. Alföldy-Boruss István főszerkesztő úgy véli, hogy a visszatérést nem anyagi megfontolások, hanem szakmai előnyök indokolták, hiszen a felhasználó (a Bartók Rádió szerkesztőségei) és az előadók ismét fizikai közelségben dolgozhatnak. Az együttesek így nyilván olyan darabokat tűznek programjukra, amelyek szervesen illeszkednek a műsorszerkezethez. A műsorkészítők, éppen a zenei együttesek miatt, általában évadokban, a szeptembertől júniusig tartó időszakokban gondolkodnak, de a nyarak sem maradnak programok nélkül. A szervezeti egységtől a tervezhetőség javulását várják, noha az anyagi feltételek az idén szerényebbek az előzőnél. Nem a Bartókra jut kevesebb pénz, hanem az egész intézmény költségvetése lett kisebb. Kevesebb volt a reklámbevétel, és az előfizetői díjak megszüntetése után kíváncsian várják, hogy a költségvetés milyen mértékben és tempóban pótolja a kieső forrást. Alföldy-Boruss István és Perédi Márta, a programokért felelős helyettese természetesen azt szeretné, ha a hallgató és a koncertlátogató ebből semmit sem venne észre.
A Bartók hullámhosszain továbbra is hallható a zenei együttesek minden produkciója, a stúdióhangversenyek éppúgy, mint az élő koncertközvetítések az ismert helyszínekről, a Zeneakadémiáról, illetve a közeli Olasz Intézetből, a kamarajellegű műsorok pedig a Rádió Márványterméből. Előnyös - főként a közönség számára - az a megállapodás, amelyet más zenei együttesekkel, a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával, a Budapesti Fesztiválzenekarral és a MÁV Szimfonikusokkal kötöttek. Az évadban valamennyi hangversenyüket élőben sugározzák vagy fölveszik, így a pénzszűke nem fog látszani a műsoron. Az együttműködés a közvetítések és rögzítések ügyén túl a rádiós zenei együttesek kapcsolatában fontos, hiszen az énekkar és a gyermekkórus más zenekarokkal is rendszeresen pódiumra lép. Több mint tíz "néma" esztendő után az Operaház vezetőségével sikerült megállapodni, hogy ismét tarthassanak közvetítéseket az Ybl-palotából. Ez a kapcsolat azóta tovább fejlődött, és ma valamennyi bemutatón, illetve felújításon jelen lehet lélekben a hallgató.
A zenei együttesek tevékenységének harmadik eleme a külföldi szereplés. Amikor ez a cikk megjelenik, az énekkar már hazafelé tart Dániából. Koppenhágában a Dán Rádió Zenekarával, Fischer Ádám vezényletével Kodály Psalmus Hungaricusát szólaltatták meg, s felléptek Esbjergben és Viborgban is. A koppenhágai koncertet a műholdas közvetítés révén itthon is meghallgathattuk. Az EU soros elnökségét adó Dánia magyar kulturális hónapjainak egyik rangos eseménye a hangverseny. A skandináv térségben egyébként vagy harminc éve nem fordultak meg a Magyar Rádió együttesei, és a mostani alkalom remélhetően új kapcsolatokat szül.
Az öröm mellett gondot is okoznak a közvetítések, hiszen például Kodály Háryjának sugárzásáért kis híján egymillió forint jogdíjat kellett kifizetniük. A szerzői jogok érvényességi ideje megnőtt, ami hatalmas, egyre nehezebben fedezhető kiadást kényszerít a Bartókra, és nemcsak a közvetítések esetében. A szerkesztők sajnos a "van jogdíj vagy nincs jogdíj?" dilemmát is kénytelenek figyelembe venni munkájuk során, kétszer is meggondolják például, hogy Bartók Cantata Profanáját műsorra tűzzék-e, és hogy egyszer vagy többször sugározzák...
Az anyagi lehetőségek tágításának óhaja tehát egyáltalán nem öncél, hanem a valódi közszolgálat érdeke. Az elmúlt években a Matáv volt a Bartók Rádió legfőbb, és tegyük hozzá: igen gáláns támogatója. A távközlési cég szponzorálása összegszerűen csökkent, és persze reálértékéből is veszített. Más, új támogatók pedig egyelőre nem tolonganak a Bartók Rádió körül - jegyzik meg az adó vezetői.
Programjaik ma pályázatfüggők, s emiatt szinte lehetetlen a hosszabb távú tervezés: A jelentős rendezvényeket szinte mindig úgy indítják el, hogy már javában zajlanak az események, amikor a kiadások fedezete összejön. Idén tizenhárom pályázatot nyújtottak be a Nemzeti Kulturális Alaphoz, s ebből tizenhármat utasítottak el - illetve egy jövő évi akcióhoz, a 2003-as őszi zongoraversenyhez kaptak egymillió forintot. A szerény pénz a legjobbkor jött, ennyivel már biztosan meghirdethetik a versenyt és elindulhatnak további támogatókat keresni. Perédi Márta azt mondja, hogy a kuratórium elvi alapon mondott nemet a kéréseikre, intézményi háttérrel bíró pályázókat ugyanis nem szándékoznak támogatni, rá akarják ébreszteni a kulturális kormányzatot, hogy a hasonló problémák megoldását másként kellene megoldani. Érthető és elfogadható indok - ismerik el, s remélik, hogy a "riadó" eredményt hoz. Ők is úgy látják, hogy az ismétlődő jellegű sorozatok kiadásait be kellene építeni a főszerkesztőség költségvetésébe. A másik pályázati csatorna az Országos Rádió és Televízió Testület. Tavaly az ORTT pályázatain több szerencséjük volt, a kért támogatás mintegy háromnegyed részét megkapták. Idén azonban csoportosan utasították el a kérelmeiket, többnyire alaki hibára hivatkozva, ami nem minősíthető lovagias gesztusnak, hiszen ha időben tájékoztatják a szerkesztőket a formai hiányosságokról, a tévedéseket elkerülhették volna, és nem ment volna veszendőbe a pályázatok kiváltására szolgáló pénz.
A médiatörvény napirenden lévő módosítása az Európai Unió-s jogharmonizációra szorítkozik, a közrádió finanszírozásának kérdését várhatóan nem érinti. A Magyar Rádiót - egyebek közt - a központi költségvetés tartja fönn. Jó lenne, vélik a főszerkesztőség vezetői, ha az NKÖM kulturális intézménynek tekintené a Bartók Rádiót, ugyanúgy, mint az Operaházat vagy a Nemzeti Galériát. Több szempontból is üdvös lenne, ha nemcsak egyes akciókat támogatna a tárca, hiszen a Bartók Rádió közszolgálatisága igen sokrétű. A hangverseny-látogató közönség utánpótlásának fölnevelését ismeretterjesztő műsorok révén éppúgy hivatásuknak tartják, mint azt, hogy az ösztöndíjas, illetve a hazai és nemzetközi versenyeken nyertes fiatal tehetségek sikeres indulását előmozdítandó, fellépési lehetőségeket teremtsenek számukra. A Bartók alkotóműhely, feladata az is, hogy a pálya csúcsa felé tartó élvonalbeli énekesek és hangszeres előadók produkcióit megörökítse. Az elmúlt tíz évben több, arra érdemes művésszel egyáltalán nem készülhetett felvétel, a fénykor visszaidézése már nem is pótolható. Egyébként ma szégyenletes honoráriumokat fizetnek, sokan csak hivatásszeretetből dolgoznak a Bartók Rádiónak. A források hiánya miatt az is fejfájást okoz, miként találják meg a mai szerkesztők, műsorvezetők utánpótlását. Ez a munka nemcsak szakértelmet és rátermettséget, hanem gyakorlatot is kíván. Rutint pedig az szerezhet, akinek legalább szerény egzisztenciát kínálhatnak, hogy náluk töltse gyakornokéveit. Az sem halasztható tovább, hogy a rádiós zenei műhelyek tagjainak a javadalmazását rendezzék - a bérek mára erősen leszakadtak a Nemzeti Filharmonikusokétól és az Operaházétól. A rádiós együttesek éppúgy a magyar zenei élet szereplői, mint más műhelyek előadói - a bérkérdésekben ugyancsak a kulturális kormányzattól várnak segítséget. Ideális körülmények között a Bartók Rádiónak megrendelőként kellene közreműködnie új, kortárs művek létrejöttében - erre sem jut forrás. Nem az ambíció, hanem a pénz hiánya fogalmaztatja meg velük a kérdést: vajon elmenjünk-e a Soproni Régi Zenei Napokra? Pedig a közszolgálat lényeges eleme lenne, hogy valamennyi fontos, fővároson kívüli zenei eseményen jelen legyenek, hiszen ezeket is dokumentálniuk kellene.
A fentiekből kiderül, hogy okkal voltak óvatosak az évad tervezésekor. A hallgató mégis megtalálja megszokott és kedves műsorait, ébredéskor a Muzsikáló reggelt, a nap közepén a Hangverseny délidőbent, később a Muzsikáló délutánt. Igaz, jó néhány anyag kerül elő az archívumból, az ismétlések során azonban mindig kiderül, milyen érdekes összeállítások készültek pár évvel ezelőtt, például Dohnányiról, Stravinskyról és másokról. Az operakedvelők számára a jelentős európai és tengerentúli színházakból, a londoni Covent Gardenből, a milánói Scalából, a párizsi Bastille vagy a New York-i Metropolitan Operából közvetített előadások szereznek élményt. Nyaranta igen népszerűek a különböző fesztiválbeszámolók, a bayreuthi Festspielhausból sugárzott Wagner-estek hallgatottsága kiváltképp magas.
Ebben az évadban Vásáry Tamás tíz koncertet vezényel a Rádiózenekar élén, az oratóriumbérlet egyik hangversenyére a stuttgarti Bach Akadémia mesterét, Helmuth Rillinget kérték föl. A közelmúltban Pianissimo címmel új sorozatot indítottak, amely az ötvenedik életévük felé járó kitűnő magyar pianisták: Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András felvételeit és hangversenyeit tűzi műsorra. Tavaly társrendezői és persze közvetítői voltak a Játsszunk operát! című, a középiskolás korosztálynak szóló sikeres vetélkedősorozatnak. Hiszik, hogy ezen a nyomvonalon utolérhetik a fiatal rádióhallgatókat, és sikerül a Bartók Rádióhoz kötni őket. Most egy új, ifjúságnak szóló művészetoktatási program tervén dolgoznak, abban bízva, hogy megszerezhetik hozzá az oktatási tárca támogatását.


Alföldy-Boruss István


Perédi Márta
Felvégi Andrea felvételei