Muzsika 1998. szeptember, 41. évfolyam, 9. szám, 12. oldal
Malina János:
Kihelyezett historikus tanszék
A Régi Zene Nyári Akadémiája Szombathelyen
 

Augusztus 1-én immár harmadik alkalommal népesült be a nyár másfél hetére a Szombathely oladi városrészében álló egykori nemesi kúria, az Ernuszt-kastély, amely "civilben" mezőgazdasági szakközépiskolának ad otthont, s ahol ilyenkor a Régi Zene Nyári Akadémiájának legtöbb eseménye zajlik.
Már a fiatal rendezvény hároméves története is egyértelművé teszi, hogy a Régi Zene Nyári Akadémiája nem egyszerűen hézagpótló, hanem egyszersmind koncepciózus és magas színvonalú vállalkozás. Közhelynek számít immár, hogy mind a historikus felfogást képviselő legkiválóbb magyar előadóművészek rangja, nemzetközi elismertsége, mind pedig a fiatal zenészek részéről megnyilvánuló érdeklődés indokolttá tenné a historikus oktatás megindítását a Liszt Ferenc Zeneakadémia szintjén. A régizenei tanszék tapintható hiányát a nyolcvanas évektől egy sereg egyszeri vagy rendszeres, rövidebb vagy hosszabb életű, vidéki és fővárosi kurzus megszervezői, vendégelőadók meghívói próbálták meg feledtetni. E próbálkozások közül kétségkívül a szombathelyi kezdeményezés a legátfogóbb és legambiciózusabb. Különleges - ha nem is teljesen egyedülálló - vonása a vállalkozásnak, hogy teljességgel magánkezdeményezésre jött létre: Békefi Antal, a kitűnő szombathelyi zenetanár és néhány külföldön tanult magyar zenész - Kónya István, Spányi Miklós és Csalog Benedek - indította útjára 1996-ban. Ez a helyzet sok nehézséget rejt ugyan magában, és sok egyéni áldozatvállalást, fáradhatatlan szervező munkát feltételez; viszont a koncepció kialakításához és megvalósításához teljes szabadságot biztosít. (Persze, ha kiemeljük a magánkezdeményezés jelentőségét, azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a különböző támogató testületek és intézmények között van egy: Szombathely város önkormányzata, amely kezdettől fogva magáénak tekinti az Akadémia ügyét, és különösen hathatós segítséget nyújt a szervezőknek.
Hazai viszonyok között valóban egyedülállóvá mégis az teszi a Nyári Akadémiát, hogy a különböző szakkurzusok magasabb rendű, szerves egységgé ötvöződnek, és az érdeklődő résztvevőnek igen komplex és rugalmas lehetőséget kínálnak érdeklődése kielégítésére. Már a kurzusok kínálata is bőséges, meghaladja az előző évekét is. Soroljuk csak! Ének, kórus (illetve tulajdonképpen énekegyüttes, a nyíregyházi Banchieri-együttessel, mint "szemléltető anyaggal"), furulya (két professzorral), hegedű, gordonka, viola da gamba, lant és rokonai, orgona, csembaló, klavikord, continuo-játék és tánc. Ehhez jönnek azután a kiegészítő jellegű - és a résztvevők között mintegy horizontális kapcsolatokat kiépítő - további foglalkozások. Ízelítő azokból, amelyekkel az első három napon találkoztam: szabad játék a professzor hangszerein; előadások a hangszer kezeléséről, a hangolás problémáiról és stílusbeli, történeti kérdésekről; orgonanéző túra; kamarazenei, sőt zenekari produkciók. Maurice van Lieshout jelenléte az időbeli határokat kitágította a középkori zenéig; miközben a másik irányban nagyjából Carl Philipp Emanuel Bach vonja meg a határt.
Igazi pezsgés volt tehát az Ernuszt-kastélyban, az egyik eseményről a másikra loholó növendékekkel, a tanítványait "szülőként" elkísérő, velük izguló, a historizmussal már gyakorló tanárként kapcsolatba került zenepedagógusokkal, a szűknek bizonyuló termekből kiszoruló, a parkban gyakorló hegedűssel.
A kurzusokra be-belátogatva örömmel tapasztaltam, hogy olyan itthon jól ismert, kiváló tanáregyéniségek mellett, mint a furulyás Anneke Boeke, a fuvolás Csalog Benedek vagy több billentyűs hangszer mestere, Spányi Miklós, néhány további nagyszerű professzor van jelen, mint a már említett holland furulyás, Maurice van Lieshout, Emilio Moreno spanyol hegedűs vagy Léon Berben holland csembalista-orgonista, Csalog régi kamarapartnere. Egyébként a Csalog és Berben által előadott C. Ph. E. Bach-fuvolaszonáta a maga csiszolt tökélyével és tisztaságával valósággal kimagaslott a Bartók Teremben tartott tanári nyitókoncert produkciói közül. Jól esik leírni: Csalog mára hangszerének nagy művészévé érett.
Hasonlóképpen emelkedett ki Spányi Miklós teljesítménye az orgonakoncertek sorából (bár ezek közül az egyiket sajnos nem hallhattam). Ebben az évben ugyanis orgonanapok illeszkedtek a rendezvénysorozatba, s erre az adott lehetőséget az "ötletgazda" Spányinak - Kónya Istvánnal együtt a Nyári Akadémia művészeti vezetőjének -, hogy a Kálvária-templomnak immár 12 év óta különleges orgonája van: egy kópiának nem tekinthető, de lényeges megalkuvás nélkül a későbarokk német orgonaépítési gyakorlat megoldásait követő, Bautzenban készített hangszer, amelynek születésénél az akkori Hungaroton, valamint Spányi és Németh Pál bábáskodott. Ez az orgona - amelynek temperatúrája is korhű, sőt már a 18. század első felében is kissé konzervatívnak számított, különösen alkalmas a Bachorgonaművek és a korabeli hangszerek összefüggéseinek megmutatására. Ez adta az ötletet a lipcsei mester műveire koncentráló orgonanapok megrendezéséhez, amely négy egyórás koncertet, előadásokat és beszélgetéseket, továbbá egy mesterkurzust foglalt magában. (A meghívottak között olyan nevek szerepeltek, mint az Ulmban működő Kelemen József, Léon Berben - ezúttal orgonista minőségben -, vagy Zászkaliczky Tamás.) Összefoglalva: a Régi Zene Nyári Akadémiája nem csupán fontos és komoly vállalkozás, hanem változik, fejlődik, bővül is. Csak remélhetjük, hogy a következő években is lesz miből megrendezni.


Maurice van Lieshout


Anneke Boeke (középen) és tanítványai


Csalog Benedek


Spányi Miklós
Garas Kálmán felvétele