Muzsika 1998. augusztus, 41. évfolyam, 8. szám, 41. oldal
Hollós Máté:
Művek bontakozóban
Vajda János oratórikus korszaka
 

Untitled Document

- Új operád után maradsz az énekhangnál, vagy a hangszeres zene felé fordulsz?
- Két oratóriumot írok, egy kisebb kantátát, továbbá "napi egészségügyi dalírást" végzek. Szeretnék zongorás triót komponálni, de arról még túl korai beszélni, előbb az említett megrendeléseknek kell eleget tennem. Az egyik oratórium - némi öniróniával szólva - összefoglaló mű. A millecentenárium alkalmából már elhangzott belőle egy zenekari dal, egy sportcsarnoki eseményen pedig a III. zsoltár - ezek köré építettem a darabot. Zsoltárszövegeket énekel a kórus, Ady istenes verseit a tenorszólista, ezekhez társul a szimfonikus zenekar. A zsoltárok és a versek nem mindig szólalnak meg teljes szövegükkel. A másik mű egy mise, amelyet a MÁV Szimfonikus Zenekarnak írok, szintén egy szólistával. A harmadik készülő darabot női karra és kamaraegyüttesre szánom, szintén zsoltárszövegekre, némiképp az elsőként említett műben fel nem használt anyagokra építve.
- Belső vagy külső megrendelés az oka, hogy három készülő műved is vallásos tematikájú?
- Mióta csak művészet van, a liturgia az egyik legfontosabb forrása. E szövegek szépek, inspiratívak, és sok mindennel szembesítik az embert. Két a cappella mise után már régóta szerettem volna egy zenekarkíséretest is írni. Lehetőséget találok benne a személyes átélésre is, amitől úgy érezhetem, hogy így még nem énekelte el más - például azáltal, hogy épp a Credóban szólal meg először a szólista. A másik darabban a Szenci Molnár-féle zsoltárszövegeket zenésítem meg, amelyek igen drámaiak, és szorosan kapcsolódnak az Ady-versekhez. A hitbéli részt nem szeretném hangsúlyozni, az magánügy. A kantáta pedig alkalmi kompozíció, amelyet egy százhalombattai kórus rendelt.
- A legkülönbözőbb szakmai körökben mutatkozik igény a zenédre: hivatásos zenekartól az amatőr kórusig. Van-e különbség az anyagkezelésedben aszerint, hogy profikat vagy műkedvelőket célzol meg?
- Remélem, amit írok, fogyasztható az énekkar és talán a hallgatóság számára is, de azzal kellett szembesülnöm, hogy kórusaim nehezebbek a kelleténél, mert nem elég egyszerűen írom le, amit gondolok, nem vagyok tekintettel az előadók korlátaira. Most komponáltam két kis kórusművet, amelyekben megpróbáltam erre is figyelni. Ha az embernek nincs külön hangja profik és amatőrök számára, akkor nem kerülhet olyan kompromisszum elé, amelyet szégyellne.
- Ha a közönség és az előadók elkezdik szeretni valakinek a hangzó világát - ahogy most a tiédet -, felmerül a lehetőség, hogy egymáshoz hasonló művek is keletkezzenek. Nem elmarasztalásképp mondom ezt, hiszen egy kiállításon láthatunk akár egyfalnyi egymást variáló képet is, ettől még a festő nem rosszabb, mintha megannyi külön alkotást hozott volna létre. Azonos jellegű darabjaid esetén szívesen vállalsz közösséget előző, illetve környező kompozíciókkal, vagy új ösvényre lépsz, és törekszel szabadulni tőlük?
- Az ismétlés veszélye fennállhat, de nem érzem magamhoz közelinek, mert még nem írtam nagyon sok hasonló típusú művet. Nem állnak például szakajtószámra az oratóriumok, ez a mostani ritka pillanat a pályámon. Biztosan vannak az embernek paneljai azonos helyzetekre, amelyek beugranak, nehéz tetten érni azt a pillanatot, amelyben ellent kellene állni a jól bevált kliséknek, de igyekszem elkerülni ezeket a buktatókat.
- Most készülő vokális kompozícióid inkább korábbi kórusműveid hangját folytatják, vagy a Leonce és Lénáét?
- A Leonce és Léna külön áll... Abban sok zenén kívüli, színidramaturgiai tényező játszik szerepet. Nem hiszem, hogy arra hasonlítanának. Kórust pedig elég rég írtam, s az eltelt idő bizonnyal módosított a hangomon, de inkább a régebbiekhez közelítenek, mint az új operámhoz. Kórushangvételemen az is változtat, hogy itt zenekarral együtt szólal meg az ének, ilyen apparátusra pedig keveset írtam eddig.
- A misében a zenekar nem pusztán megtámasztó szerepet kap?
- Tervezek hosszabb zenekari szakaszokat.
- Van-e különbség a cappella, illetve oratorikus miséd írásmódja között?
- A kórus szólamait egyszerűbben kell felrakni, ha zenekaron kell átjönniük, mint ha kíséret nélkül szólalnának meg. Ha templomi előadásra szánjuk a művet, vigyázni kell, hogy kerüljük a gyors tempót és harmóniaváltásokat, mert azok összezúgatják a tonalitást, szinte fehérzaj-effektust produkálva.
- Hányféleképp lehet átélni egy miseszöveget?
- Miként egy verset vagy más szöveget értelmezünk, úgy lehet sok olvasata a liturgikus szövegnek is. Meg kell találni a súlypontokat, amelyek nyomban értelmezik is a szöveg egészét, s az önismétlés elkerülhető.
- Mit értettél "egészségügyi dalírás"-on?
- Két éve Virág Emese zongoraművésznő dalokat kért tőlem. Akkor készen állt Ady-ciklusomat adtam a kezébe, majd ő elkezdett nekem verseket szállítani, például Morgensterntől. Kiváló énekesekkel dolgozik, folyamatos biztatásának jólesik eleget tenni. Már úgy írom a dalokat, ahogy leggyakoribb partnere, Meláth Andrea énekel, s ahogyan ő zongorázik. Most épp német szövegre írt darabokat fejeztem be. A dalírás jó gyakorlat - és jó kibúvó, mikor az ember mondjuk egy hangszerelési munkától akar menekülni.
- Van jövője a zongorakíséretes dalnak?
- Ha ezzel elméletben foglalkoznék, az íráshoz nem is jutnék hozzá. De fölösleges ezen töprengeni. Ha egyszer kérik...