- Amikor egy folyóiratnál szerkesztőváltásra kerül sor, nyomban felvetődik
a kérdés, mennyire marad "ugyanaz" a lap, vagyis a folyamatosság vagy a megújulás
lesz inkább jellemző rá.
- A Magyar Zene természetesen meg fog változni, hiszen azt hiszem, hogy
nem csak a szerkesztő személyének változása, de a zenetudomány egész állásának
változása is óhatatlanul nyomot hagy egy szakmai folyóirat tartalmán, szerkezetén.
Ugyanakkor számos esetben csak vissza kell térni a lap egykori indulásakor elhatározott,
évekig jól érvényesített rovatbeosztáshoz, legalábbis annak jó részéhez - csak
az utóbbi néhány évben omlott össze a lap szerkezete, amiről a legkevésbé a
lap előző főszerkesztője, Breuer János tehet: sokkal inkább a lap fenntartásának
nehézségei, a szakmai kommunikáció lehetőségeinek beszűkülése, meg a zenetudomány
szerepének, jelentőségének marginalizálódása a zenészszakmán s az egész kulturális
életen belül. Persze az is igaz, hogy - szakfolyóiratról lévén szó - aligha
lehet nagy változatosságot elképzelni az írások műfajában, így a lap belső felépítésében
nemigen lehet karakterisztikus változást hozni. S ne feledjük el, hogy csaknem
negyven esztendő telt el a lap indulása óta, s ezalatt nemcsak a világ, az ideológia
és az ízlés változott meg alaposan, hanem a számítógép elterjedésével még a
lapelőállításban is forradalom következett be. Úgy gondolom, így a borító és
a tipográfia sem maradhat a régi. A folyóirat új arculatát Beleznai Kornél
tervezte meg. Nem változik viszont a Magyar Zene negyedévenkénti megjelenése,
pontosabban annyiban változik, hogy szeretnénk ezt a negyedévenkénti megjelenést
rendszeressé tenni.
- Kikből áll a szerkesztőség? Korábban Breuer János jegyezte a lapot, a szerkesztőbizottság
tagjaként pedig Maróthy János, illetve Ujfalussy József nevét olvashattuk. Önnel
lesznek-e segítői, áll-e a folyóirat mögött szerkesztőbizottság?
- Szerkesztőbizottságot egyelőre nem kértünk fel. Mondhatnám: magam vágok neki
a feladat jó részének, bár korántsem egyedül, hiszen a technikai előállításban,
az adminisztrációban többen is segítenek. A lap mögött kiadóként, laptulajdonosként
a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság, valamint a Magyar Zenei
Tanács áll. Úgy érzem, a lapcsinálás lényegi része, a tulajdonképpeni szerkesztés
- különösen egy körülbelül 120 oldalas, negyedévi periodika esetében - egyetlen
ember felelőssége is lehet, sőt talán annak is kell lennie. Reményeim szerint
főleg olyan kéziratokat fogok kapni, amelyekről elmondható, hogy a szerkesztő
valójában a cikkek első olvasója, és nem lesz nehéz a döntés arról, hogy megjelenje-e
a cikk vagy sem. Korántsem akarom azonban megkerülni azt a felelősséget, hogy
a Magyar Zene szerkesztett folyóirat legyen, nem pedig protokolláris
revü, amelyben szinte automatikusan kapnak helyet a cikkek. Bármennyire népszerűtlen
is az efféle döntés, de biztosan lesz olyan írás is, amelyben változtatásokat
kell majd kérnem a szerzőtől, esetleg köszönettel visszaadni neki a dolgozatot.
- És ha ízlésterrorral vádolnák meg?
- A többfős szerkesztőségeknek ugyanúgy megvannak a preferenciáik, mint nekem.
Az azonban természetes, hogy a közlés alapja az írások minősége lesz, nem pedig
az, hogy személy szerint én egyetértek-e a szerző véleményével.
- Milyen lesz az új Magyar Zene belső felépítése? Lesznek-e rovatok a
lapban?
- A folyóirat gerincét, akárcsak eddig, a nagyobb lélegzetű zenetudományi tanulmányok,
esszék fogják kitenni. Ezek mellett kis, két-három oldalt igénylő közleményekre
is számítok, hiszen egyes témák (mikrofilológiai megfigyelések, új adatok felbukkanása)
gyakran nem igényelnek nagyobb terjedelmet - ez a műfaj a nemzetközi zenetudományi
irodalomban is az egyik kedvencem, sajnálom, hogy nálunk mintha kiveszőfélben
volna. Feltétlenül helye lesz a lapban új dokumentumoknak - azonban itt sem
kizárólag a szövegközlésre gondolok, hanem a gondos jegyzetapparátusra. Számítok
az anyagot legjobban ismerő és közlő kutatónak a kontextust is elemző és értékelő
kommentárjára.
Szeretnék importálni egy angolszász műfajt, az úgynevezett review article-t,
amely egy-egy téma vagy tudományterület aktuális helyzetéről számol be, a bőségesen
annotált bibliográcia és tudománytörténet egyfajta kombinációjaként. Mondjuk
arról, hol tart ma a nemzetközi Berlioz-kutatás, melyek a középkori zene kutatásának
legújabb eredményei és problémái, vagy milyen uralkodó nézetek olvashatók világszerte
e retorika néhány éve-évtizede oly frappánsnak, találónak tűnt, ha minden zárat
nem is nyitó, de legalábbis azokba beléillő, ám mára kissé megrozsdásodott tolvajkulcsáról.
Szemle rovatra is szükség van, de csak kottát és könyvet fogok recenzeáltatni,
koncerteket, hangfelvételeket nem.
Tervezem egy Élő múlt-szerű rovat beindítását is, amelyben a magyar ezentudomány
múltjából nem vagy alig hozzáférhető szövegeknek szeretnék teret adni. Maradt
még olvasnivaló Szabolcsi Bence hagyatékában, de például Rajeczky Benjaminnak
a középkori zene társadalomtörténetéről szóló, torzóban maradt kézirata sem
látott még nyomdafestéket, Lendvai Ernőnek is vannak magyarul ki nem adott fontos
tanulmányai - hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsem. Ehhez hasonlóan szeretnék
fordításirodalmat is szerepeltetni a folyóiratban - elsősorban olyan klasszikus
szövegekre gondolok, amelyek ismerte - szerintem legalábbis - hozzátartozik
egy szakma lelkiismeretéhez, ám olvasásuk nálunk mindig is eléggé háttérben
maradt, mint például Heinrich Schenker vagy hugo Riemann írásai, illetve írásaik
részletei.
- A Magyar Zene korábban többször is egy-egy konferenciának szentelte teljes
számát. Folytatni kívánja-e ezt a hagyományt?
- Úgy gondolom, hogy a konferencia az konferencia,a folyóirat meg folyóirat.
Vagyis a lapot egyetlen szám erejéig sem kívánom Festschriftté tenni.
Egyrészt változatos tematikájú lapot akarok, másrészt a konferenciákon az előadások
újszerűsége, színvonala, érdekessége hullámzó - emiatt fenntartom a válogatás
jogát. Nem hiszem, természetesen, hogy egy folyóirat jelenléte nagyban befolyásolná
egy tudományág arculatát, mégis remélem, hogy az utóbbi esztendők gyakorlatától
eltérően, amikor is a konferencia-előadás vált a magyar zenetudomány legjellemzőbb,
ha nem is kizárólagos műfajává, ismét visszatér az írott szó becsülete, s végre
megint a tanulmány lesz a zenetudományi közlemények legfontosabb formája.
- És csak válogatni fog a különböző helyekről érkező írások közül, vagy rendelni
is fog cikkeket?
- A válaszom szükségképpen két részből áll. Először is: bizonyos fajta cikkek
csak felkérés nyomán születhetnek meg. Ilyenek lesznek a már említett áttekintő
jellegű írások - arra ugyanis naivitás volna számítani, hogy bármelyik kutató
csak jókedvében, az asztalfióknak kezdene el összefoglalót írni a szakterülete
pillanatnyi állapotáról. Másodszor: emberszabású honoráriumot kell fizetnie
a lapnak, ellenkező esetben nincs erkölcsi alapja a szerzők felkérésének. Ugyanakkor
azt remélem, hogy a Magyar Zene fórummá lesz, és a zenetudósokban természetes
reflexxé válik, hogy kézirataikkal megkeressenek. Néha rémeket látok, kézirathiányt
(azt hiszem, ez minden lapszerkesztő visszatérő lidércnyomása), de remélem,
a valóságban ez sosem következik be.
- A fórummá válás új olvasók megcélzását is jelenti?
- Igen. Szeretném, hogy ne csak a szűkebb értelemben vett tudományos szakma,
sőt ne csupán a zenészek, zenetanárok olvasmánya legyen a lap, hanem más szakterületek
képviselőié, a kelet-európai helyzetben jellemző szóval: a "lebegő értelmiségieké"
is, azoké, akik még az ennél ezoterikusabb folyóiratokat is megveszik, ha valami
érdekességet találnak benne. Elsősorban azonban mégis a szakmai érdeklődésre
kell gondolnia a Magyar Zenének - lehetetlen ugyanis, hogy csak a zenész
szakma ne vásároljon meg az utolsó szálig egy, a tervek szerint ötszáz példányban
megjelenő folyóiratot... Ez, persze, naivitás, a magyar zenésztársadalomnak
csak elenyésző hányada olvas szakirodalmat (lásd a zenei könyvkiadás kétségbeejtő
elsorvadását, a véletlenül mégis megjelenő művek eladhatatlanságát, a sok évvel
korábban megjelentek fölhalmozódott maradékát), de mégis, olyan jó elképzelni,
hogy nem így van. Az éves előfizetési díj egyébként a tervek szerint 1500 forint
lesz - egy kompaktlemez, egy rockkoncert-jegy vagy három Big Mac menü árával
összevetve ez igazán szerény összeg.
A folyóiratnak természetesen meg kell próbálnia jelen lenni minden komolyabb
magyar könyvtárban és a mértékadó külföldi gyűjteményekben is. Meglepett, hogy
például a Nortwestern University zenei könyvtárában (Chicago közelében, Evanstonban
működik ez az egyetem) sem gyűjtik a Magyar Zene számait, pedig ennek
az intézménynek éppen a nemzetközi zenei szaksajtó lehetőleg hiánytalan gyűjtése
a profilja. (A külföldi terjedést természetesen gátolja, hogy a cikkek magyarul
jelennek majd meg, de talán a tájékoztatást segítik az angol nyelvű tartalmi
összefoglalások.)
- A szerkesztő szerzőként is szerepel majd a lapjában?
- Nem szeretnék visszaélni a helyzet adta előnnyel, s elvenni a publikációs
lehetőséget másoktól; amit csak lehet, másutt fogok majd megjelentetni. Mivel
azonban más magyar zenetudományi szakfolyóirat egyelőre nem létezik, bármennyire
vonzó lenne az osváti gyakorlat, álszerénység volna azt mondanom, hogy soha
nem fogok az írásaimmal a lapban jelentkezni - talán a kevésbé vonzó műfajokban,
amilyen a recenzió, vagy a klasszikus szövegek gondozása.
- Hogyan haladnak az első szám előkészületei? Kaphatunk-e kivonatot a tartalomjegyzékből?
- Ha minden a tervek szerint halad, akkor január vége felé jelenik meg az új
tipográfiájú és szerkesztésű Magyar Zene első száma. Még ha a reklám
adta lehetőséget ejtem is most el ily módon: a tartalmát hadd fedezze fel ki-ki
magának, ha megtiszteli azzal a folyóiratot, hogy felüti a fedelét.
|