Muzsika 1998. január, 41. évfolyam, 1. szám, 3. oldal
Szőllősy András:
Búcsú Kroó Györgytől
 

Gyurikám!

Soha nem tudok már Veled kezet szorítani, hogy legalább egy kézfogás melegébe belefoglaljam azt, amit szemtől szembe soha nem tudtam Neked elmondani. Senki sem hatalmazott fel rá, mégis úgy érzem, mindnyájunk nevében meg kell köszönnöm azt a senkiéhez sem hasonlítható, kivételes figyelmet, amellyel a mai zenét kísérted. Könyveket írtál rólunk. Egy ideig az Élet és Irodalom hasábjain, majd a Rádióban az Új Zenei Újság fennállása óta, amíg "a mikrofonnál Kroó GYörgy" beszélt, mindnyájan Rád figyeltünk. A fiatal előadóművészeket Te vezetted abba a világba, amelyik a kottafejeken túl tárulkozik fel; a magyar zeneszerzők Tőled várták, hogy értő, elemzésekkel felérő, s csak Rád jellemző tapintattal fogalmazott véleményt mondj darabjaikról. Magas mércével mértél: annak a muzsikusnak a mértékével, aki tudja mi történik a világ zenéjében, s megsejti azt is, hogy abból mi a maradandó. Ugyanígy szóltál a nagy klasszikusok előadásairól is. De lehet-e a művészetben más mérték, mint a legmagasabb? Nagy elődeid voltak, akiknek megadatott, hogy két géniusz közelében élve, az ő művészetük elfogadásáért, megértéséért küzdjenek. De e küzdelemben sokszor megfeledkeztek a világ más részein élő nagyokról. Ezért érzem úgy, hogy a magyar zene történetében szélesebb látókörű, mindent a teljesség magaslatából néző, klasszikusokat, újakat és újítókat egyformán értő és tisztelő - Hozzád hasonló - kritikus még nem volt, s ki tudja, mikor lesz ismét.

Mindnyájan gyászolunk, mindnyájunknak hiányzol, s hiányozni fogsz mindaddig, amíg magyar zeneszerző kottafejeket ró a kottalapra.

Isten Veled!

SZŐLLŐSY ANDRÁS