Vissza a tartalomjegyzékhez

Major Nóra
Szegény ember élni sem szeret
Mandela ünnepi üzenete

Nelson Mandela volt dél-afrikai kormányfõ, a faji megkülönböztetés elleni harc ikonja nemrég ünnepelte 90. születésnapját. Londonban a világ leghíresebb zenészei, színészei fogadták rangos mûsorral a békeharcost, hazájában pedig arcképével ellátott pénzérméket hoztak forgalomba. Az emelkedett hangulat ellenére sem feledhetõ azonban, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság gazdasága mindmáig az apartheidkorszak sötét hagyatékát nyögi.

Az évforduló alkalmából Mandela interjút adott otthonában. Arról kérdezték, van-e üzenete a világ számára? „Sokan vannak Dél-Afrikában, akik gazdagok, és megoszthatják javaikat azokkal, akik kevésbé szerencsések, és nem tudják legyõzni a nincstelenséget.” Mandela szerint aki szegény, az nem szeretne sokáig élni. „Ahol szegénység van és betegség, beleértve az AIDS-t, ahol emberek elnyomatástól szenvednek, ott még maradt elvégzendõ feladat. Feladatunk a szabadság megteremtése mindenki számára… Ideje, hogy a terhet új kezek vigyék tovább…” - folytatta üzenetét Londonban.
A népszerû politikust 1999-ben Thabo Mbeki követte az elnöki poszton, aki sokak szerint csak megosztást hozott az ország számára, és nem tudta kiteljesíteni Mandela örökségét. „Nagyon hiányzik nekünk ez a lelkesítõ vezetõ… nélküle úgy érezzük, hogy hanyatlik az ország” - mondta Desmond Tutu érsek, aki anno (Mandelához hasonlóan) elnyerte a Nobel-békedíjat. A fájdalmas valóság az, hogy hiába volt Mandela a zimbabwei diktátor, Robert Mugabe szöges ellentéte, minden jó szándéka ellenére sem tudott „áttörést” hozni népe számára.
Habár Dél-Afrika a kontinens legnagyobb és legfejlettebb állama, gazdasági teljesítménye évek óta csökken, és egyre több tehetõs polgár települ ki. Egy felmérés szerint a lakosság 36 százaléka közömbös az országa iránt, 29 százalék pedig komolyan fontolgatja a kitelepülést.
Ma 7 dél-afrikaiból egy biztosan a szervezetében hordozza az AIDS-vírust. Mbeki kritikusai szerint az utód csak ímmel-ámmal támogatja a betegség elleni harcot. Mandela viszont saját családi tragédiáját sem leplezve (fia 2005-ben hunyt el AIDS-ben) olyan segélyszervezetet alapított, amely ma is jelentõs összegeket áldoz erre a küzdelemre.
Mandela tiszteletére a helyi központi bank ötmillió darab 5 randos érmét bocsátott ki az arcképével díszítve. „Hogy érinthessenek egy darabka Madibát” - magyarázta az ország pénzügyminisztere, Trevor Manuel a forgalomba hozatal célját, arra is utalva, hogy Mandela a Madiba klánból származik. Az ország gazdasági vezetõi tényleg rászorulnak a „nosztalgiára”: a rand értéke ugyanis rohamosan csökken. Az Economist szerint idén 8,2 százalék lesz az átlagos pénzromlás. Az infláció jelenleg 10 szá­zalék felett van, és egyes elõrejelzések szerint 2010-ig ez így is marad. Ez pedig együtt jár az árak növekedésével és az élelmiszerfogyasztás drasztikus csökkenésével is. Az országa ügyét továbbra is szívén viselõ Mandela nem véletlenül hívta össze a közelmúltban saját „világkrízis munkacsoportját”, a Véneket - többek között Kofi Annant és Jimmy Cartert -, akikkel deklarálták: „az élelem az ember alapvetõ joga”.
A dél-afrikai alapkamat ma 11,5 százalékos, a helyi központi bank azonban újabb emeléseket tervez, ami tovább csökkentené a fogyasztást és növelné az eladósodást, de alig lenne hatása az inflációra. Habár az ország infrastruktúrája - afrikai viszonylatban - kiemelkedõen magas, és ez a térség a világ egyik leggazdagabb nyersanyag-lelõhelye is, mégis hiányos az energiaellátás, a magas, 23 százalékos munkanélküliség következtében pedig óriási a szegénység.
Ez utóbbi pedig egyértelmûen összefügg a letûnt apartheidrendszerrel. Az OECD (Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet) megállapítása szerint annak idején az oktatási rendszer nem a sötétbõrû többség érdekeit szolgálta. A közel 47 milliós lakosság háromnegyede fekete õslakos, tanulási lehetõségeik viszont mindmáig korlátozottak. Némely erõk „gáncsolják a történelmileg hátrányos helyzetû csoportokat”, és céljuk a vállalkozói kedv visszaszorítása.
Számítások szerint idén 3,9 százalékos lesz a GDP-bõvülés a tavalyi 5,1 százalék után. A gazdaság növekedését jelentõsen hátráltatja az energiaellátás kiszámíthatatlansága. A „szivárvány-ország” súlyos áramhiánnyal küzd: az áramszünetek 2007 utolsó hónapjaiban 6,5 milliárd dolláros kárt okoztak az országnak, mivel ilyenkor minden ipari tevékenység leáll. Az állami áramszolgáltató, az Eskon idén 10 százalékkal csökkentette az ellátást. A gazdaság ráncba szedése pedig több szempontból is kívánatos lenne: az ország egyik távlati célja ugyanis a 2010-es labdarúgó világbajnokság vendégül látása, ami még jelentõs infrastrukturális fejlesztéseket igényelne. Az Economist szerint a szükségállapot mindaddig fennmarad, amíg nem helyeznek üzembe új erõmûveket.
Mindeközben a föld másik féltekéjén a békeharcos grandiózus szülinapi buliját Will Smith nyitotta meg a londoni Hyde Parkban, majd tiszteletét tette Lewis Hamilton, Annie Lennox, Brian May és a Queen, valamint Amy Winehouse és Peter Gabriel is. A hírességek mellett a nagy szavakból sem volt hiány: Peter Gabriel például közölte, hogy „ha a világ apát tudna választani magának, az csakis Nelson Mandela lehetne”.