Szlazsánszky Ferenc
A gárda hívásra házhoz megy

A Magyar Gárda 2007 augusztusában alakult meg. Az eltelt közel egy évben több száz rendezvényen mutatták meg magukat, a kezdeti kétszázas létszám hatszorosára nõtt. A „bûnözés vissza-szorítása” érdekében tett „vonulások” révén vidéken egyre népszerûbb a sokak által rasszistának és nácinak tartott mozgalom. Bár felosz-latásáért jelenleg is per zajlik, a vezetõk azt mondják: bármilyen ítélet születik is, a gárda nem hal el.

Az egyesülettel kapcsolatban 2007. szeptemberben készített felmérést a Medián. A megkérdezettek 14 százaléka akkor azt mondta, egyetért a Magyar Gárda céljaival - emlékezett vissza az adatokra Vona Gábor, a Jobbik és a Magyar Gárda Egyesület elnöke. Azóta nincs adat a népszerûségükrõl. Vona furcsállja, hogy „ha ennyit beszélnek a gárdáról, miért nem végeznek róla felmérést”. Az alapító úgy véli, a gárda megítélése sokkal pozitívabb, mint amit a médiában megjelenõ hírek sugallnak. „Úgy érzem, ha most föltennénk azt a kérdést, hogy szükségesnek tartja-e a Magyar Gárda létét, 30-40 százalék felelne igennel” - fejtette ki a fõgárdista a Heteknek.
Kétségtelen, hogy a gárda hiperaktív, és még szellemi elõdjéhez, a MIÉP-hez képest is lényegesen többször tud bekerülni a hírekbe. A megalakulása óta „nagyon sok lakossági rendezvényt tartottunk: gondolom, százas nagyságrendû megjelenésünk volt Magyarország legkülönbözõbb pontjain, de az is lehet hogy közelít az ezerhez” - tippelt Vona.
Ha csak a százas nagyságrendbõl indulunk ki, az mindenestre azt jelenti, hogy szinte minden napra jut valamilyen, a gárdával kapcsolatos esemény.

A rendezvények több kategóriába sorolhatók: az erõdemonstrációnak minõsülõ „vonulásoktól” kezdve rendszeresen tartanak bemutatkozó jellegû lakossági fórumokat, léteznek toborzó rendezvények, vannak ünnepségek, amikor valamilyen évforduló kapcsán jelenik meg a gárda, és adott esetben a rendezvényt biztosítja, vagy a szervezésben segédkezik, esetleg koszorúz. Ezenkívül szerveznek karitatív rendezvényeket, kulturális összejöveteleket, Mikulás-napi ajándékozást vagy éppen kenyérosztást a Kossuth téren. Sõt, szerveztek már tanulmányi versenyt is.
A gárda költségeit maguk a gárdisták fedezik. Õk vásárolják az egyenruhát, õk dobják össze a busz vagy a benzin költségét, szervezik a rendezvényeket. A nagyobb rendezvények, avatások költségeihez hozzájárult már az egyesület, illetve adományozók is. Emellett azonban semmilyen állami vagy önkormányzati támogatást nem kap a gárda, mondhatjuk úgy is, hogy önfenntartó - ismertette a mûködés anyagi hátterét Vona.
Az elnök szerint sajnálatos, hogy szerteágazó tevékenységük ellenére a sajtóban „egy egydimenziós gárda-kép jelenik meg, fõképp a vonulások kapcsán, és azon belül is leginkább a cigánykérdéssel összefüggésben”.
A vonulásokkal kapcsolatban Vona azt mondta: „Ne gondolja senki, hogy ezeknek az emberek, akik gárda-formaruhában lemennek és kiállnak egy település bûnözéstõl szenvedõ áldozatai mellett, nincs jobb dolguk az adott hétvégén. Hívják õket, segélykérést kapnak, ezért mennek és segítenek.”
Vona emlékei szerint az elmúlt szûk egy évben mintegy húsz esetben demonstráltak vonulással. Egy-egy ilyen rendezvényen ötven és háromszáz közötti gárdista és több száz civil szimpatizáns vagy helyi lakos szokott részt venni.
Faddon évek óta feszült a viszony magyarok és romák között.
A községben sok a lopás, a rendõrség viszont tehetetlen. Idén tavasszal például egy fatolvaj társaságot értek tetten a mezõõrök, ám az esetnek nem lett büntetõjogi következménye, mert a kárérték „végül húszezer forint alatt lett megállapítva: a rendõrök lerázták az ügyet, mint kutya a vizet” - mondta a Heteknek Fülöp János polgármester.
A pénzbüntetésre ítélt romákat közmunkára kötelezték, hogy így törlesszék a büntetést. Õk azonban kimentek a területre, és lefeküdtek hûsölni, majd amikor a munkavezetõ kérdõre vonta õket, keresetlen szavakkal melegebb éghajlatra küldték, és azzal fenyegették meg, hogy elvágják a torkát, ha sokat okoskodik. Ezek után az önkormányzat képviselõi próbáltak szót érteni velük, ennek azonban az lett a következménye, hogy a negyven-ötven tagú család lincshangulatban vonult ki az egyik képviselõ há-za elé.
Ekkor kértek segítséget a Magyar Gárdától - ismertette a vonulás elõzményeit a polgármester. Fülöp azt is elmondta, ugyanez a társaság egy évvel ezelõtt egy kisebbségi fórumon tettleg bántalmazta az oda meghívott jegyzõt, ám az ügynek azóta sincs következménye - leszámítva egy rendõrségi meghallgatást.
„Próbáltuk szép szóval meggyõzni õket, de végül arra a megállapításra jutottunk, hogy más lehetõség nincs, erõt kell mutatni. Abból talán értenek.”
A gárda kétszázötven tagja június közepén vonult fel Faddon: „tettek egy kört, aztán megálltak a megfenyegetett képviselõ háza elõtt, és értésre adták, hogy a képviselõ a gárda védelme alatt áll. Azóta megszûntek a fenyegetõzések” - állította a polgármester.
A vonulások eredményével kapcsolatban Vona Gábor nem tudott konkrét adatokról beszámolni, ám mint kifejtette, azt tartja a legnagyobb eredménynek, hogy akcióik hatására áttört a kérdést övezõ hallgatás fala: „a kérdés maga, ami húsz éve a szõnyeg alá volt söpörve, végre a közbeszéd témájává vált”.
Vona szerint ez egyértelmûen nekik köszönhetõ: Magyarországon igenis van probléma a cigány-magyar együttéléssel, és most már a parlamenti pártok is kénytelenek foglalkozni a kérdéssel. „Rákényszerítettük õket.”
Nálunk még csak a tagokat toborozták, de máris komoly híre volt, mind a magyarok, mind a cigányok között - mondta lapunknak egy vésztõi polgár. A nyugdíjas Kovács Lajos szerint városukban sok a roma származású szegény ember, akiknek nincs más megélhetési forrása, mint a napszám. „Ha kell, ezek az emberek lopnak is, kertekbõl, ólakból hordják el az ennivalót. De a rendõrség dolga, hogy ezeket üldözze, nem kell ezért az „Usztics Mátyás fekete serege”. A magát jobboldalinak valló nyugdíjas azt mondja, nem kell a gárda, a rendet nem a rasszista gyûlölet fogja meghozni, hanem a nevelés, az esélyteremtés.
A szarvasi Balog Tibor viszont éppen ellenkezõleg gondolja: kell a gárda, hasznos, amit tesznek, segítenek, ahol tudnak. „Szarvason járõröznek néhány napja, és ez a nyugdíjas ismerõseimet megnyugtatja. Hazugság, hogy szélsõségesek, inkább reálisan kimondják azt, amit egyik politikai párt sem mer. Ha betiltják, nem érnek el vele semmit, mert már ismerik õket, nagyobb hírük lesz, és még többen szavaznak majd rájuk.”
A gárda sikerével kapcsolatban Tamás Pál szociológus úgy véli, az Európában szalonképtelen antiszemitizmus helyett találtak egy olyan ügyet - a cigány-magyar együttélést és az erõsödõ romaellenességet -, amit ki lehet vinni az utcára.
Azokon a kistelepüléseken, ahol rohamosan változik a demográfiai arány - egyre több a roma -, a többségi vagy egykor többségi lakosság egyre többször válik áldozatává bûncselekménynek, ezért idegenkedéssel figyeli a demográfiai átrendezõdést. Mivel a Jobbikkal ellentétben egyetlen parlamenti párt sem vállalta fel e kényes kérdés megvitatását - hogy a megoldásáról ne is beszéljünk -, Tamás Pál szerint érthetõ, hogy kárvallott rétegek szövetségesükként tekintenek a Jobbikra, illetve a gárdára.
„Az elkeseredett kistelepülési, zömmel idõsebb csoportok védelmet keresnek, vagy csupán a hangulatuk hangos megjelenítését. A szociológus szerint a konfliktus nem „a romák” és „a magyarok” között feszül, hanem a gazdálkodó, kertet mûvelõ idõsebb magyar falusiak, és az ilyen hagyományokkal nem rendelkezõ, viszont számos éhezõ vagy majdnem éhezõ gyerekkel rendelkezõ szomszédok között. Mivel azonban az elõbbiek az országos nyilvánosság által elhagyatva és elárulva érzik magukat, nem érdekli õket, hogy a segítségükre sietõ egyetlen erõ magasztos vagy alantas megfontolásból áll ki mellettük.
Vagyis: a gárda újnyilas vonásai nem taszítják azokat, akik - mondjuk - a roma bûnözõkkel szemben védelmet kaptak - mondta a Heteknek a szociológus. Ez mindenesetre nem túl biztató a jövõre nézve.
Arra a kérdésre, hogy a Jobbik profitált-e a gárda sikerébõl, Vona azt mondta, úgy érzi, profitált, bár a gárda megalakításának nem ez volt a célja. Az elnök ismét emlékeztetett arra, hogy a Magyar Gárdában nem csak a Jobbik tagjai, hanem Fidesz-tagok és -szimpatizánsok, KDNP- és kisgazda tagok, illetve -szimpatizánsok, továbbá párton kívüli civilek is részt vesznek. Ugyanakkor tény, hogy a gárdára fókuszáló figyelem révén a Jobbik elgondolásainak egy részét is megismerhette az ország.
A Magyar Gárda jelenleg ezerháromszáz felesküdött, a mozgalom formaruháját viselõ taggal rendelkezik. (Arra, hogy miért éppen a hajdani náci egyenruhára emlékeztetõ fekete színt választották, Vona Gábor korábban azt mondta: ez tetszett a legjobban.) Az úgynevezett pártoló tagok száma - akik egyenruhát nem viselnek, de kifejezték a szándékukat, hogy aktívan részt kívánnak venni a gárda-mozgalom mûködtetésében, szervezésében - Vona szerint öt-hatezer lehet.
Az elnök bízik benne, hogy a Jobbik bejut a parlamentbe, „és nem is öt százalékkal, hanem a tíz százalék körüli eredmény megcélzása teljesen reális”.
Azokon a településeken, ahol a gárda „vonulást” rendezett, a Jobbik szinte biztosan bekerül az önkormányzatokba. Ebbõl azonban nem következik, hogy országos szinten sikerül elérnie az ötszázalékos küszöböt - mondta a Heteknek Tamás Pál. A szociológus szerint a Jobbik 2010-es eredménye nagy részben múlik a Fideszen, hiszen a szélsõjobboldali párt az õ szavazórétegébõl tud támogatókat szerezni, a Fidesznek viszont elemi érdeke, hogy ne engedje át olyan pártnak a választóit, mellyel késõbb - bármilyen kicsi, és feltehetõen szövetségesnek is áll majd - alkudozni kell.
Vona Gábor úgy gondolja, hogy ha valahol a gárda megjelenik, az az ott lévõ önkormányzatnak, az adott településnek a kudarca. „Vannak olyan települések, ahol a lakosság nagy része élhetetlennek érzi az életét, és segélykérést ad.”
Tamás Pál egyébként szintén azt mondja, mint Vona Gábor: az állam felelõtlensége és tehetetlensége miatt fajult el úgy a helyzet, hogy egy civilszervezet kénytelen fellépni a negatív jelenségekkel szemben. „Sok család, köztük igen sok roma család, akiknek a gyerekei az éhínség határán élnek, nem sportból lop, hanem mert nincs mit enniük. Ez azt jelenti, hogy a szociális ellátó háló nem mûködik megfelelõen.”
Nem önvédelmi polgárõrségbe szervezõdött idõs parasztembereknek kellene a földjeiket védeni: a tulajdon biztonsága egy polgári társadalomban szent, ezt az államnak kell biztosítania - nyomatékosította véleményét a szociológus.
A kérések egyébként a legkülönfélébb formában jutnak el a gárdához: van, ahol a polgármester kért segítséget, van, ahol az önkormányzat bizonyos szintjeirõl érkezett a kérés, és van, hogy helyi polgárok fognak össze, és kérik meg - ismerõsökön keresztül vagy hivatalosan - a gárdát arra, hogy segítsen a problémájuk megjelenítésében. „Az biztos, hogy kéretlenül nem megyünk sehova. Ugyanakkor igyekszünk minden kérésnek - amennyiben úgy érezzük, hogy az jogos kérés - megfelelni erõnk és lehetõségeink szerint” - fogalmazott Vona.
Arra a felvetésre, nem tart-e attól, hogy elõbb-utóbb tettlegességbe csap át a demonstráció, Vona azt mondta: a gárdisták nem lépnek fel agresszívan.
Állítása szerint nem volt olyan gárdarendezvény, amely az elõre bejelentettõl eltérõ módon zajlott le. „Ha a kérdést úgy tesszük fel, elképzelhetõnek tartom-e azt, hogy esetleg Kolompár Orbán és a cigány vezetõk provokációja elõbb-utóbb valamilyen erõszakos cselekménybe torkollik, tehát a másik részrõl agresszív cselekedet történik, ezt sajnos nem tartom kizártnak.”
„Biztos vagyok benne, ha Farkas Flórián, a Fidesz frakcióvezetõ-helyettese lenne az ÖCO elnöke, akkor nem így állna a jelenlegi helyzet” - vélekedett Vona.
A Magyar Gárda feloszlatásáért kezdeményezett és jelenleg is zajló perrel kapcsolatban az elnök nem túlzottan borúlátó: a per tárgya a Magyar Gárda Egyesület. Ha az egyesületet feloszlatják, az még nem jelenti a Magyar Gárda mozgalom megszûnését. A gárdisták, akiket a közvélemény Magyar Gárdaként ismer, nem jogi személy, és nem is képezi tárgyát a jelenleg folyó pernek.