Kulcsár István
A szibériai fogoly
Mihail Hodorkovszkij sorsa figyelmeztetés a többi oligarchának
Dmitrij Medvegyev elnök egy félremagyarázott kijelentése után az a hír terjedt el, hogy hamarosan szabadul a szibériai büntetõteleprõl, illetve börtönbõl az egyetlen orosz állítólagos politikai fogoly, korábban Oroszország leggazdagabb embere: Mihail Hodorkovszkij. Alig néhány nappal késõbb viszont a Jukosz olajtársaság volt elsõ embere ellen új vádiratot adtak be, ami éppenséggel nem támasztja alá a vele rokonszenvezõk optimizmusát.
Mihail Hodorkovszkij életérõl, páratlanul gyors meggazdagodásáról, perbe fogásáról, rabéletérõl már jó néhány könyvet írtak, s talán csak az meglepõ, hogy forgatókönyv és film nem készült még sok szempontból tipikus karrierjérõl és bukásáról.
A most 45 éves férfiú vegyészmérnöknek tanult Moszkvában, az egyetemen aktív szerepet töltött be az ifjúkommunista szervezetben, majd élve az idõk adta lehetõségekkel (peresztrojka, a Szovjetunió felbomlása) és komszomolista káderkapcsolataival kávéházat nyitott, számítógépeket és hamisított szeszes italokat importált, késõbb bankot alapított, végül beszállt a kõolajbizniszbe. Mindezt néhány röpke év alatt. A korrupt jelcini privatizáció idején mindig sikerült jó idõben jó helyen lennie. A mostani évtized elején a Jukosz nevû mamut olajvállalat elsõ embereként már nem is egyszerûen multimilliárdosként, hanem Oroszország leggazdagabb és az egész világ tizenhatodik leggazdagabb embereként tartották számon.
Ám a tündérmese nem tartott örökké. Némileg leegyszerûsítve azt mondhatnánk: a Borisz Jelcint az elnöki székben váltó Vlagyimir Putyin 2002-2003 körül nekilátott az alig tíz év alatt milliárdossá lett - mint Oroszországban nevezik õket - oligarchák megrendszabályozásának. Valójában inkább arról volt szó, hogy 1. az új államfõ igyekezett közvetlen vagy közvetett állami ellenõrzés alá vonni a gazdaság kulcságazatait (arany-, kõolaj- és földgázkitermelés, energetika, hadiipar); 2. ezekben szerephez juttatni a jelcini „család” uralma idején háttérbe szorult szilovikokat (fõként volt állambiztonsági embereket); 3. de mindenekelõtt azt biztosítani, hogy az oligarchák ne szállhassanak szembe a „putyini konszolidációval”. Abramovicsnak, Gyeripaszkának és több más meghatározó milliárdosnak, aki hajlandó volt pénzével és súlyával támogatni az új elnök kurzusát, egyetlen haja szála sem görbült. Mások viszont, akik nem álltak be a sorba - például Berezovszkij, Guszinszkij, Nyevzlin -, emigrációba kényszerültek. Késõn ébredt viszont Mihail Hodorkovszkij, aki egyes hírek szerint amerikai monopóliumokat akart bevonni a szibériai olajkitermelésbe, itt-ott pénzelte a liberális ellenzéket (igaz, állítólag a mostani kormánypártot, az Egységes Oroszországot is), mi több, nem zárta ki, hogy közvetlenül is részt vegyen a politikai életben. Üzleti úton éppen Szibériában tartózkodott (természetesen saját magánrepülõgépén), amikor a novoszibirszki Tolmacsovo repülõterén õrizetbe vették.
Az ügyészség elsõsorban adócsalás címén emelt ellene és helyettese, Platon Lebegyev ellen vádat (plusz a Jukosz biztonsági fõnökét gyilkossággal vádolták). A bíróság bûnösnek találta, és elõbb kilenc, majd másodfokon nyolcévi börtönfokozatú szabadságvesztésre ítélte. A Jukosz ezután - áttételesen - állami ellenõrzés alá került, Hodorkovszkij vagyonának legnagyobb részét elkobozták. Õ maga 2005-ben a kelet-szibériai krasznokamenszki táborban megkezdte büntetése letöltését. Ügyérõl akkor is, azóta is rengeteget cikkezett és cikkez az orosz és a nemzetközi sajtó. Voltak próbálkozások, hogy „lelkiismereti fogolynak” állítsák be (a brezsnyevi idõkben ez volt a hazai ellenzéki, illetve nyugati elnevezése az Oroszországban „disszidenseknek” nevezett politikai foglyoknak). Ügyvédei ártatlannak mondták a terhére rótt bûncselekményekben, és felmentetésén igyekeztek. Ugyanakkor a közvélemény döntõ többsége meg volt gyõzõdve róla, hogy Hodorkovszkij bûnös, ám akik ezt vallották, azok közül is sokan vélekedtek úgy, hogy üldöztetése „szelektív”. Vagyis, hogy a terhére rótt bûncselekményeket valóban elkövette, de ugyanilyen alapon, úgymond, el lehetne ítélni valamennyi orosz oligarchát, viszont a hatalom csak õt állította bíróság elé. Egyrészt, hogy megakadályozza politikai céljainak megvalósításában, másrészt, hogy ezzel is figyelmeztesse a többi orosz milliárdost arra, hol húzódik az a határ, amelyen túl a hatalom nem tûri el „egyénieskedésüket”.
A törvényesség betartására (vagy legalábbis annak látszatára) a hatóságok gondosan ügyeltek. Hodorkovszkij a lágerben megkapta mindazokat a kedvezményeket, amelyek egy elítéltnek járnak (beszélõk, könyvek, újságok, élelmiszer-csomagok stb.), illetve amikor megfosztották ezektõl, minden alkalommal volt rá formai indok. Jobb híján rabtársai vallomásai szolgáltak erre ürügyül. Amikor a volt Jukosz-vezér büntetése felének letöltésekor - élve törvény adta jogával - kérte feltételes szabadlábra helyezését, ezt azzal utasították el, hogy megszegte a szabályokat: a fegyintézet folyosóján való vonuláskor nem tette hátra a két kezét. Ezt vallotta ugyanis egy Igor Gnyezgyilov nevû elítélt tolvaj. A „vamzer” nemrégiben bevallotta: gyermeke nevelése érdekében sürgõsen szabadlábra akart kerülni, ezért tette annak idején ezt a fõnökség füleinek kellemes vallomást.
Tavaly az ügyészség újabb ügyet kezdeményezett Hodorkovszkij ellen. Ebben már a többi között 350 millió (!) tonna kõolaj ellopásával és 25 milliárd dolláros pénzmosással vádolták. Az idén, éppen a 45. születésnapján kapta kézhez a legújabb vádiratot - az ügyvédek szerint az elõzõ alig módosított változatát -, és az új eljárásra való tekintettel átszállították a csitai „szizó”-ba (elõzetes fogházba). Ez nem sokkal azután történt, hogy a frissen beiktatott orosz elnököt bécsi sajtóértekezletén a „lelkiismereti fogoly” sorsának lehetséges alakulásáról kérdezték. Dmitrij Medvegyev kijelentette, hogy Hodorkovszkij - „akárcsak bármely elítélt állampolgár” - folyamodhat egyéni amnesztiáért. Ezt értették egyes sajtótermékek úgy, hogy Oroszország új, „liberális” elnöke kész kegyelemben részesíteni az exoligarchát. Történetesen néhány nappal késõbb terjesztettek elõ az állami dumában egy olyan törvényjavaslatot, amelynek értelmében az elõzetes letartóztatásban eltöltött idõt másfélszeresen számíthatják bele a letöltendõ büntetésbe, és ilyen alapon a 2003-ban letartóztatott és nyolc évre ítélt Hodorkovszkij jövõre szabadulhatna.
Az új vádak azonban, amelyeket új bírósági tárgyalás és - nagy valószínûséggel - új, további hosszú évekre szóló ítélet fog követni, nem ebbe az irányba mutatnak. Hodorkovszkij a fogságban is politizált, tanulmányokat írt és juttatott ki külföldre. Úgy tûnik, hogy nem az ilyeneknek tartogatja Medvegyev az elnöki kegyelem lehetõségét. Ámbár ki tudja…
