Vissza a tartalomjegyzékhez

Németh Szilárd
Gazdag csapat, szegény csapat

Az egyre magasabb fizetések miatt lassan idõszerûvé válik, hogy észak-amerikai példára az Európában szereplõ labdarúgók fizetését is korlátozzák. A jelenlegi átigazolási rendszert amúgy is rengeteg kritika éri: mi a te­en­dõ akkor, ha egy érvényes szerzõdéssel rendelkezõ játékos úgy dönt, hogy többet nem akar saját klubjában szerepelni?

Néhány éve még az is nagy megdöbbenést okozott, ha egy sztárjátékos a Premier Ligában heti 60-70 ezer fontos fizetésre tett szert. Ma már ott tartunk, hogy az angol válogatott rutinos játékosa, Frank Lampard nemet mondott a Chelsea heti 150 ezer fontos (mintegy heti 50 millió forintos) ajánlatára. A meredeken emelkedõ bérek rövid távon a nagy klu­boknak kedveznek, hosszú távon viszont az egész sportágnak ártanak: a legtehetségesebb futballisták aligha tudnak nemet mondani a tõkeerõs háttérrel rendelkezõ csapatok csillagászati ajánlatainak.
Az egyre nagyobb szakadék a kis és nagy klubok között az eredményekben is meglátszik: a Premier Ligában gyakorlatilag minden évben ugyanaz a négy csapat végez a táblázat élén. Ez a tény idõvel unalmassá és kiszámíthatóvá teszi az angol bajnokságot. Michel Platini, az UEFA elnöke szerint viszont pont a kiszámíthatatlanság az, ami a futballt a világ legszebb sportágává teszi, ha ez elveszik, a játék érdektelenné válhat.
A bérek kordában tartására Észak-Amerikában az úgynevezett fizetési sapkát alkalmazzák. A sportszövetség minden klubnak évente határozza meg azt a maximális összeget, amelyet a játékosok bérezésére költhet, a legutóbbi NBA-szezonban csapatonként 55,6 millió dollárt tett ki ez az összeg.
A nem éppen topligának számító cseh elsõosztályban már idén télen felmerült, hogy a szövetség korlátozza a bérekre fordítható összegeket. „Azt szeretnénk, ha a klubok költségvetésében egy részt garantáltan elkülönítenének a futballisták fizetésére” - nyilatkozta Jaroslav Vacek, a Cseh és Morva Labdarúgó Szövetség pénztárnoka. A szövetség álláspontja szerint Csehország 2004-es EU-csatlakozása óta számos csapatnál vezetett anyagi problémákhoz, hogy nem tudták biztosítani a játékosok szerzõdésbe foglalt pénzét.
A játékospiac másik reformterve az „idegenlégiósok” alkalmazását érinti. Sepp Blatter FIFA-elnök szerint újra korlátozni kellene a nemzeti bajnokságokban szereplõ külföldiek számát. A FIFA által szinte egyhangúlag elfogadott szabály értelmében ugyanis egy idõben hat hazai játékos mellett csak öt légiós tartózkodhatna a pályán egy csapatban. A történet szépséghibája az, hogy az Európai Unió már jelezte, nem hajlandó támogatni a munkaerõ szabad áramlásának alapelvével ellentétes határozatot.
A szabályozás hátterében a nemzeti futball védelme áll, erre a legjobb példa az angol Premier Liga. Amíg Európa legjobb csapatai angol csapatok, addig a válogatott még az Európa-bajnokságra sem tudta kvalifikálni magát. Ennek oka, hogy amíg a gyengébbnek tartott Bundesligában vagy az olasz Serie A-ban a klubok különösen figyelnek arra, hogy lehetõséget adjanak a hazai tehetségeknek, addig az angol bajnokságban a legnagyobb a külföldi légiósok száma. Így a hazai tehetségek nem jutnak elegendõ játéklehetõséghez, és ennek végsõ soron a nemzeti csapat issza meg a levét.
Amíg Sepp Blatter „6+5”-nek nevezett terve illúziónak tûnik, addig a szabad játékosáramlásról kialakított álláspontja egyenesen botrányt kavart. Blatter szerint ugyanis a nagy klubok úgy bánnak a játékosaikkal, mint a rabszolgatartók. Hiszen egy olyan futballistát, aki már nem akar többet saját csapatában pályára lépni, a klubja köteles lenne elengedni - legalábbis Blatter szerint.
Ez teljesen ellentétes a klubok álláspontjával. Szerintük a rabszolga-hasonlat sántít, hiszen a rabszolgák sosem kerestek annyit, mint napjaink futballcsillagai. Emellett a futballisták saját akaratukból írják alá borsos szerzõdésüket klubjuknál, így, mint minden más munkavállaló, kötelesek lennének azt tiszteletben tartani.
Roy Keane, a Sunderland menedzsere szerint azonban van egy megoldás, amivel egy játékos az érvényes szerzõdése alól is mentesülhet. A Manchester United korábbi legendája a minap azt tanácsolta Cristiano Ronaldónak, hogy ha igazán a Real Madridba akar igazolni, azzal bírja rá klubját játékjogának eladására, hogy lazsáljon az edzéseken, így bizonyítva, hogy már nem tudja klubja javát szolgálni.
Sokak szerint elõbb-utóbb az átigazolási procedúra is reformok elé néz. Jelenleg a két klubnak kell megegyeznie a játékos eladásáról, csak utána tárgyalhat a vevõ klub a játékossal. Az utóbbi években azonban egyre több példa adódik arra, hogy egy megaklub menedzserek útján környékez meg egy játékost, és csak utána ül le a játékos klubjával tárgyalni. A Manchester szerint ezt tette a Real Madrid Cristiano Ronaldóval, a Tottenham Hotspur szerint pedig ezt teszi a Manchester a bolgár Dimitar Berbatov ügyében.