Világpolitikai körútba fogott Barack Obama: Kuvait, Afganisztán, Irak,
Jordánia, Izrael, majd - lapzártánk után - három európai ország szerepelt az
útitervben. Az elemzõk szerint a turné célja, hogy komoly, nemzetközi szinten is
tárgyalóképes politikusként tüntesse fel a fiatal szenátort, ugyanakkor „elvigye
a show-t” riválisa, John McCain elõl, aki éppen alelnökjelöltje megnevezésére
készül a republikánus jelölõgyûlés elõtt.

„Soha ne felejtse el, amit itt lát” - kiabálta egy amerikai turista Barack
Obamának, amikor a demokrata elnökjelölt ellátogatott a jeruzsálemi Jad Vasem
holokauszt emlékhelyre. „Igen, megértettem” - szólt vissza a szenátor. Stábjára
ugyanakkor még ráférhet néhány lecke, miután az európai körút elsõ állomásán,
Berlinben egy kétes hírû helyszínt választottak Obama beszéde számára (lásd
keretes írásunkat).
Mindenesetre ez a jeruzsálemi jelenet is rávilágít arra, hogy a látogatás
üzenete elsõsorban hazafelé, az amerikai választók felé szól. Obamának eddig nem
nagyon sikerültek a külpolitikai témájú nyilatkozatai. Elõbb az iraki
kivonulással kapcsolatos mondataiért kényszerült magyarázkodásra: 2007
októberében még azt mondta, hogy a Bush elnök által kezdeményezett
csapaterõsítés „nem hiszi, hogy meg tudja oldani a vallási erõszakot Irakban”.
Fél évvel késõbb, idén májusban - miután érzékelhetõ eredményeket hozott az
újabb 25 ezer katona bevetése - már azt állította, hogy a katonák számának a
növelése „javította a biztonsági helyzetet”. 2004-ben még azt nyilatkozta, hogy
„semmilyen körülmények között” nem szabad mesterséges határidõket kitûzni a
csapatok kivonására, mivel az a katonák biztonságát veszélyezteti. Idén
júniusban ezzel szemben kijelentette: megválasztása esetén 16 hónap alatt
kivonná valamennyi harcoló egységet Irakból, amivel azonban az Irakban szolgáló
katonai vezetõk nem értettek egyet. Michael Mullen vezérkari fõnök szerint a
másfél-két év alatti gyorsított csapatkivonás következményei „nagyon
veszélyesek” lennének.
Obama hasonló ellentmondásba keveredett Jeruzsálemmel kapcsolatos
nyilatkozataiban is. Nagy feltûnést keltett, amikor a jelöltsége megszerzése
utáni napon kijelentette, hogy Jeruzsálem Izrael oszthatatlan fõvárosa marad.
Majd miután a nyilatkozatot palesztin felháborodás (és izraeli elégedettség)
követte, pontosított: nem utasítja el a tárgyalásokat a város jövõjérõl, csupán
nem szeretné, ha a múlthoz hasonlóan szögesdrót kerítéssel osztanák meg
Jeruzsálemet. Ezzel Obamának sikerült elérnie, hogy 48 órán belül mindkét fél
megnehezteljen rá.

Izraelben Simon Peresszel
Ilyen elõzmények után került sor az utazás közel-keleti szakaszára, amely -
nem utolsósorban a lelkes amerikai tudósításoknak köszönhetõen - sikeresnek
bizonyult. A kampánymenedzserek dörzsölhették a tenyerüket: az illinois-i
szenátor programjáról 450 újságíró tudósított, míg ugyanazon a napon McCaint egy
riporter és egy fotós várta New Hampshire-ben.
A szövegírók is felkészültebbek voltak, így nem került sor félreérthetõ
elszólásokra. A kuvaiti emírnél tett udvariassági vizit után Afganisztánba
utazott Obama, ahol kijelentette: Irakkal ellentétben itt nem csökkentené, hanem
növelné az amerikai katonák létszámát. „Ideje egyes katonai alakulatainkat
kivonni Irakból, és Afganisztánba vezényelni õket” - nyilatkozta a Hamid Karzai
afgán elnökkel folytatott kétórás megbeszélése után.
Obama szerint miután Irakban sikerült visszaszorítani az al-Kaidát, a
terrorszervezet a tálib erõk segítségével Afganisztánban próbál újjászervezõdni.
Ennek egyik jele a növekvõ számú amerikai (és nemzetközi, köztük magyar)
áldozat. A támadások gyakorisága egy év alatt több mint 40 százalékkal
emelkedett.
Az iraki miniszterelnök, Nuri al-Maliki ugyanakkor elhatárolódott korábbi - egy
német hetilapban tett - nyilatkozatától, miszerint támogatná Obama
csapatkivonási programját. Szóvivõje útján jelezte: szavait „félreértették”, és
nem akar bármilyen formában állást foglalni az amerikai elnökválasztási
kampányban.
Irak és Afganisztán után a demokrata elnökjelölt leverte a port a lábáról, és
öltönyre cserélte a katonai dzsekijét. Jordániában Herkules római istenség
ammani templomának romjai között mondott beszédet. A látványos helyszínen a
tudósítóknak nem sok jegyzetelnivalójuk akadt, csupán egyszer kapták fel a
fejüket, mikor Obama nyelvbotlásként arról beszélt, hogy „Izrael legjobb barátja
Izraelnek”. Ezzel még a kritikusai sem vitatkozhatnak. A beszéd után egy helyi
újságíró „Elnök úr, elnök úr!” bekiabálással igyekezett felhívni magára a
figyelmet. John McCain stábja is úgy érzi, hogy a média elfogult Obama felé. Egy
új videóklipben összegyûjtötték a vezetõ riportereknek az egymást túllicitáló
dicsérõ mondatait. „A média szerelmes Barack Obamába. Ha ez nem lenne olyan
komoly, akkor nevethetnénk is rajta” - szól a videóhoz küldött kísérõlevél.
A közel-keleti út legnagyobb figyelemmel kísért állomása azonban Izrael volt.
Most elõször fordul elõ, hogy mindkét amerikai elnökjelölt Izraelbe látogat a
kampány sûrûjében. McCain márciusban járt Jeruzsálemben, és ellátogatott a
rakéták sújtotta dél-izraeli Szderótba is, Obamával ellentétben azonban nem
találkozott palesztin vezetõkkel. (Az év eleje óta tart a diplomáciai nagyüzem
Izraelben: hat hónap alatt kétszer is járt itt Bush elnök, rajta kívül az összes
jelentõs európai vezetõ: Angela Merkel, Silvio Berlusconi, Nicolas Sarkozy és
alig néhány nappal Obama elõtt Gordon Brown is - ám mint a Times karikatúrája
mutatja, a brit miniszterelnöknek nem sikerült komolyabb érdeklõdést kiváltania
a Szentföldön.)

Obama izraeli nyilatkozataival láthatóan igyekezett meggyõzni az amerikai
zsidóságot arról, hogy megválasztása nem gyengítené az amerikai-izraeli
kapcsolatokat. Muzulmán családi háttere, az iráni elnökkel kilátásba helyezett
találkozója és tanácsadóinak egyes palesztinbarát kijelentései megingatták az
amerikai zsidóság demokrata jelöltek melletti, eddig szinte egyöntetû kiállását.
Most Obama mindenben igyekezett a kedvükre tenni: „Ha az én lányaimat lõnék
éjszakánként rakétákkal, mindent megtennék, hogy megvédelmezzem õket. Így
Izraelnek is megvan a joga az önvédelemre” - mondta szderóti
sajtótájékoztatóján. Az iráni atomprogramról kijelentette: nem naiv az iráni
rezsim természetével kapcsolatban, és tudja: ha Teherán atomfegyverhez jut,
akkor megnõ az esélye, hogy nukleáris eszközök terroristák kezébe jussanak.
Megígérte, hogy elnökként nem fog „nyomást gyakorolni Izraelre” a
béketárgyalásokon, és „megingathatatlanul elkötelezett” Izrael biztonsági
szempontjai iránt. Jeruzsálemrõl újra kijelentette, hogy Izrael fõvárosának kell
maradnia, és nem akarja felosztani a várost, bár ebben a kérdésben a végsõ
státusról folyó tárgyalásoknak kell döntenie - tette hozzá.
Obama alighanem azt sem bánja, hogy a Hamasz frusztráltan a zsidó
világ-összeesküvés részének tulajdonította az utat, mondván: Obama Tel Avivon
keresztül akar a Fehér Házba bejutni. (Amúgy Obama nem járt Tel Avivban, de a
Hamasz véletlenül sem akarja azt a látszatot kelteni, mintha Jeruzsálemet
tekintené - az egyébként szintén el nem ismert - Izrael fõvárosának.)
Barack Obama lapzártánk után a Közel-Keletrõl Európába - Német-országba,
Franciaországba és Nagy-Britanniába - utazik, ahol joggal számíthat arra, hogy
kitörõ lelkesedéssel fogadják. Bár mint a londoni Times kommentárja megjegyzi:
az európaiak az Amerika-ellenességük miatt elõbb-utóbb minden amerikai elnököt
megutálnak, legfeljebb Obamát nem olyan gyorsan, mint George Busht.