Vissza a tartalomjegyzékhez


Euróra, magyar II.

Hétfő esti Újságíróklub Dési János műsorvezetővel, Avar János, Bolgár György és Várkonyi Tibor vendégekkel.

Műsorvezető: A pénzügyminiszter bejelentette a jövő évi adó tervét, ami kihat az MSZP-SZDSZ viszonyra is. Kuncze Gábor úgy fogalmazott a múlt héten: ha nem sikerül megegyezni az MSZP-vel, hogy mégis életbe lépjen az adózó polgárok szempontjából mindenképpen jobb személyi jövedelemadó-tábla, akkor azt is meg kell gondolni akár, hogy van-e értelme a koalícióban való maradásnak. 
B. Gy.: A helyzet azért egy kicsikét rosszabb ennél, mert az MSZP és az SZDSZ konfliktusa szerintem felületi. Nem azért, mintha az SZDSZ nem képviselne markánsan más álláspontot, mint az MSZP, de az SZDSZ is tudja, hogy szűk a mozgástere. 
A baj a magyar gazdasági helyzettel van. Nincs mese: vagy adókat kell emelni, vagy kiadásokat kell csökkenteni, méghozzá 100 milliárd forintos nagyságrendben, másként nem lehet a jelenlegi gazdasági helyzetből kihozni az országot. 
V. T.: Minden közgazdász óvakodik kimondani a válság szót. 
B. Gy.: Nincs is válság, elvégre 3 százalékos a növekedés, de nem lehet úgy kihúzni az országot a fokozódó eladósodásból, a belső államháztartási hiány nagy mértékéből, hogy egyre több pénzt adunk oda az embereknek. Két év alatt körülbelül 25 százalékkal nőtt reálértékben a keresők jövedelme, amit az egyes emberek nem igazán éreznek meg, de a gazdaság nem viseli el.
V. T.: Ez igaz, de az SZDSZ érvelésében azért van valami. Azt mondja, ahhoz, hogy ebből a helyzetből kilábaljunk, arra van szükség, hogy felpörgessük a gazdaságot, a vállalkozásoknak nagyobb kedvezményeket adjunk, hogy több munkaalkalmat teremtsenek. Ugyanakkor a hétvégi Népszabadságban megjelent a Szalai Erzsinek és a Zagar Miklósnak egy közös írása, abban volt egy kulcsmondat, miszerint ha még tizenöt éven keresztül szegénységben marad ez az ország, akkor az nem jövőkép. 
A. J.: Az MSZP szociáldemokrata gazdaságfelfogása ütközik itt a liberális felfogással. Szalai Erzsébetéknek nagy igazságuk van abban, hogy a lakosság nagyobbik felének a rovására történt a rendszerváltozás, s most azt mondani nekik, hogy a lakosságnak a felső egyharmada öt évvel előbb jusson európai színvonalhoz, miközben a többi viszont balkáni színvonalon van, ez elfogadhatatlan. Akkor legfeljebb később jutunk el az európai színvonalhoz, de az nem lehet, hogy az emberek kétharmada továbbra is megszenvedje a rendszerváltozást. Egy szociáldemokrata párt ezt nem engedheti meg. Külföldön ugyanakkor ez az „adóztass és költsél” elv, tehát hogy több adót beszedek, és többet költök szociális célokra, már megbukott. Például Angliában. Tehát egy olyan országban, ahol a lakosság kétharmada vagy nagyobb része él viszonylag jól, és egynegyede vagy annál is kevesebb rosszul. Nálunk pont fordítottak az arányok, és ha így folytatják a kormányok, akkor igazuk van Szalaiéknak, ennek a szélsőjobboldal lesz előbb-utóbb a haszonélvezője. 
B. Gy.: Fordítsuk le azért ezt a mostani intézkedési tervre, illetve a koalíciós vitára. Ha az SZDSZ által javasolt szja-csökkentésekből további jövedelemkülönbségek következnek, vagyis hogy a gazdagabbak, aktívabbak jobban fognak élni az inaktívak, a szegényebbek stb. rovására, akkor ebben kétségtelenül van logika, még akkor is, ha az adócsökkentés elvileg megpezsdíti a gazdaságot. De azért ezzel szemben nem egy olyan szocialista, szociáldemokrata politika áll, hogy akkor jövőre is folytassuk az alsó rétegek felhozását másokkal szemben, hanem egy általános megszorítás. 
A. J.: Ebben vitatkoznék veled. A Magyar Hírlapban közölt táblázatot tanulmányoztam, és azt állapítottam meg, hogy a megszorítások inkább a középtől felfelé rétegeket érintik.
B. Gy.: Az adókedvezmények megszüntetésével kétségtelen. 
Mv.: És az áfaváltozással.
A. J.: Nem a szegények rovására akarnak egyensúlyt teremteni, mint a Bokros-csomag idején.
B. Gy.: De szerintem az SZDSZ nem is kifogásolja például az adókedvezmények megvonását, ami valóban a felsőbb, aktívabb, magukon jobban segíteni tudó rétegeket sújtja, és amikor szorult a helyzet, ez elfogadható is, azt hiszem. De másik oldalról az, hogy megszűnik a nullakulcsos áfa, - a Magyar Orvosi Kamara felháborodottan tiltakozik, mondván megengedhetetlen, hogy 5%-os áfa sújtja a gyógyszereket -, ez az uniós csatlakozás következménye, hiszen odakint nincs nullakulcsos áfa. 
Mv.: Ezt a megállapodást egyébként még az Orbán-kormány idején zárták le, és érthetően nem nagyon propagálták. Ugyanakkor a Népszava összeállításából kiderült, hogy jó néhány olyan EU-s ország van, ahol például a gyógyszerek megmaradtak nullakulcsosnak, és Magyarország nem kért erre engedményt, hogy ebben a kategóriában maradhasson. Varga Mihály ezt azzal magyarázza, egyébként elég logikusan, hogy akkor még nem volt szó tíz országról az első körben, és Magyarország nem akart ilyen fennakadások miatt lemaradni.
V. T.: Az SZDSZ követelését mindenképpen irreálisnak és valószínűnek tartom: nem is menne el addig, hogy kilépjen a koalícióból. Egyrészt tudja nagyon jól, hogy ez a mai kormányzatnak a végét jelentené, és olyan választásokat, melyeknek igen bizonytalan a kimenetele. Másfelől maga a párt küzd a létével, és nem csak adókérdésekben. Emlékezzünk rá, a közelmúltban néhány fiatal titán kiadott, elkezdett valamit, hogy új liberális párt kell, mert ez a mostani SZDSZ már nem liberális. Tehát, ha továbbmennek ezen a bólogató úton, akkor a párt a létét is kockára teszi. Ugyanakkor az SZDSZ-nek a felfogásában azért sok dologban van igazság. Például hivatkozik Kovács László arra is, hogy jó, jó, választási ígéret volt, de miért kell azt azonnal teljesíteni? Hogy miért nem várnak, majd a négy év alatt meg lehet mindezt csinálni. 
B. Gy.: Ezzel szemben a szocialisták megígérték, hogy száz napon belül teljesítik ígéreteiket, az SZDSZ ezt elmulasztotta. Ha azt mondták volna, hogy száz napon belül csökkentjük az adókat, akkor lehet, hogy már előbb összevesztek volna. 
A. J.: Jó, de azért legyünk igazságosak, és ne kövessük azt a logikát, amit az ellenzék, akinek mindig is az volt a dolga, hogy számon kérje a kormányt, mert az nem tartja be ígéreteit. A probléma az, hogy láthatóan Medgyessy egész politikája arra épült, hogy már 2003 első felére javulni fog a világgazdasági helyzet, de ez nem következett be. Külföldön is mindenki ezt várta. Magyarán a helyzet rosszabb lett, és a kormány egész egyszerűen most már azzal követne el hibát, ha bizonyos ígéreteit megtartaná.
Mv.: De a politikusokról mindenképpen rossz kép alakul ki, olyan, hogy ígérgetnek, ígérgetnek, de majd valahogy úgyis megmagyarázzák, hogy miért nem kell megtartani az ígéreteiket. 
B. Gy.: Az ellenzéki pozícióval csak az a probléma, hogy egyszerre kérnek számon két ellentétes dolgot. Egyfelől azt mondják a kormánynak, hogy költsél többet, teljesítsd az összes ígéretedet, lehetőleg rögtön, másfelől meg azt kérdik, hogy mersz így eladósodni, hogy mersz ekkora államháztartási hiányt betervezni? Hát valahonnét el kell venni ahhoz, hogy máshová adhass.
V. T.: Nézzük meg a német példát, ahol Schrödernek az Agende 2010 programja egy nagyon súlyosan megszorító intézkedéscsomag. És nézzük meg a CDU-t, amely kicsi százalékkal maradt el a választásoknál az SDP mögött, és amely most bírálja ugyan a Schröder-kormányt, de azt mondja, hogy a Bindesrathban, ahol többségben van, meg fogja szavazni ezeket a törvényeket, amiket Schröder előterjeszt, mert Németországnak ebben a helyzetben erre van szüksége. Tehát az ellenzék alapvetően másképp viselkedik, mint nálunk.