Vissza a tartalomjegyzékhez

Sebestyén István
Embercsempészet olcsón

A Magyar Határőrség bűnügyi felderítő szolgálata az elmúlt héten csapott le egy hazánkban működő embercsempész bandára. Ez az első eset, hogy egy teljes hálózatot - „az elejétől a végéig” - egyszerre sikerült felgöngyölíteni. 
Sophian Algériából menekült el, az ottani államhatalom üldözése elől - legalábbis ezt magyarázza kézzel-lábbal és némi angolsággal a Kiskunhalasi határőr-igazgatóság fogdáján. Történetét némi kétkedéssel fogadják. A fiatal fiú Jugoszlávia felől, a zöldhatáron keresztül érkezett hazánkba, és valószínűleg a nyugati országhatáron át távozott volna, ha a határőrök nem fülelik le. Mint mondja, az őt segítő szerb csempészeknek mintegy ötezer dollárt fizetett. Sophian jelenleg az egyik menekültszállás lakója, várja, hogy menkültstátusi kérelmét elbírálják. Esete nem egyedülálló: Magyarországon évente 8-9 ezer illegális bevándorló ellen indul eljárás, és ezek többsége határsértő módon érkezik hazánkba. Nagy részük afgán és iraki származású - vagy a kedvezőbb fogadtatás reményében annak vallják magukat -, de akadnak közöttük bangladesiek, kurdok, kínaiak, tunéziaiak, vietnamiak vagy albánok is. Többségük Jugoszlávia felől érkezik Magyarországra, de az ukrán-magyar, illetve a román-magyar limesnél szolgálatot teljesítő határőröknek is akad migrációs ügyük elég. 


Menekültek egy ideiglenes szálláson Fotó: Archív

Mint Orodán Sándor alezredes, a határőrség szóvivője mondja, a nagyobb válságkörzetekből - Afganisztánból, Irakból vagy valamelyik afrikai országból - induló menekültek útját nemzetközi bűnözői csoportok szervezik, irányítják - minimális kockázattal. Ugyanis az embercsempészek, például a drogfutárokkal ellentétben, az egyes országok határait nemigen lépik át, hanem csak az irányt mutatják meg a migránsoknak, mondván: „az ott már Németország” - miközben előfordul, hogy még csak a jugoszláv-magyar határon járnak. A határőrség információi szerint a nyugatra tartó menekültek egyik „gyűjtőhelye” Isztambulban van; az embercsempész csoportok onnan szállítják - úti cél és anyagi lehetőségek szerint - tovább őket. Ami az útiköltséget illeti, a csempészek „szakaszjegyekben” gondolkodnak: például Afganisztánból az isztambuli gyűjtőállomásig 1500-2000 dollárt kell fizetni, Isztambultól Magyarországig még egyszer ennyit, és így tovább. Előfordul, hogy amennyiben a „kuncsaft” nem fizet, visszaszállítják a határ túlsó oldalára.
Orodán Sándor mindehhez hozzáteszi: „Az embercsempészet az európai szervezett bűnözés húzóágazatává vált az elmúlt években, vagyis a fegyver- és drogkereskedelemhez hasonlóan ebben az »iparágban« is dollármilliárdok mozognak. Magyarországon is egyre többen ismerik fel ezt.” A szóvivő szerint az itt működő csoportok a nemzetközi árfolyamhoz képest olcsón, de viszonylag nagyobb kockázattal dolgoznak. Lebukás esetén ugyanis legalább két-három, maximum pedig tizenhat év szabadságvesztésre ítélhetők.
A Határőrség Központi Nyomozó Osztálya a múlt héten nem először csapott le hazánkban működő szervezett embercsempész csoportra, de ez volt az első alkalom, amikor egy teljes hálózatot - „az elejétől a végéig” - egyszerre sikerült felgöngyölíteni. Eddig huszonhárman kerültek előzetes letartóztatásba és a felderítés adatai szerint huszonnyolc alkalommal másfél száz külföldit, többségében kínaiakat csempésztek át, vagy próbáltak meg átcsempészni az osztrák-magyar határon, összesen több tízmillió forint értékű dollár ellenében. A határőrök szerint egy nemzetközi hálózat kiépítése volt folyamatban kínai, arab, török és magyar embercsempészek részvételével. Bőhm Róbert, a Soproni határőr-igazgatóság bűnügyi felderítő szolgálatának századosa a csoport tevékenységével kapcsolatba a Heteknek elmondta: „A szervezet tagjai elsősorban a debreceni menekültszálló lakói közül szerezték a kuncsaftjaikat. Az ottani »szervezők« először megegyeztek a külföldiekkel - a szállás lakóinak rendszeres kimenőjük van - az összeget (minimum kétezer dollár) és az útvonalat illetően, majd amikor a budapesti kapcsolataikon keresztül jelzést kaptak, különféle járművekkel a fővárosba szállították őket. Ott általában magánházaknál vagy panziókban pihentették őket néhány napig, amíg összejött a megfelelő létszám. A budapesti főszervező eközben felvette a kapcsolatot a Sopron környékén működő csempészekkel, majd leszállították oda a külföldieket. A szállító jármű előtt mindig haladt egy vagy kettő „előfutó” autó, amelyekből mobiltelefonon jelezték, ha rendőrségi vagy határőrségi ellenőrzés van az úton. A szállító ebben az esetben vagy megfordult, vagy félreállt. Sopron térségében helyi ismerettel rendelkező csempészek vették át a menekülteket. A megadott helyen egy gyalogos ember, a »sétáló« várta őket. Ő volt az, aki átvezette őket a határon gyalogosan, vagy az innenső oldalról megmutatta nekik, hol várja őket a továbbszállító, aki - szintén előfutóval - Bécsbe fuvarozta őket. Ezt követően a bécsi szervező felhívta a budapesti főnököt, hogy minden rendben van, sikerült az akció. Az illető ezt követően osztotta szét - az utóbbi időben egyszerű banki átutalással - a pénzt a csoport tagjai között.”