Kánai András
Két szóló, egy zenekar

A keresztény könnyűzene, és annak is legnagyobb piaca, az amerikai, bizony egyre színesebb. Erről a palettáról választottunk most ki három, nálunk is elérhető albumot.

Kevin Max Stereotype című albuma

Az első a híres Dc Talk trió rap-zsonglőrének, Toby McKeehannek a szóló CD-je. Jól szóló CD-je, és igazából azok fogják értékelni, akik kedvelik a nagyvárosi rapet, hip-hopot, na meg a soult. A Momentum című lemez a metropolisz alsóbb szintjeire kalauzol minket. Nem a bűnözők, a társadalmon kívüliek világába, hanem a feltörekvők köreibe. Erős közösségi érzés, szolidaritás és visszafogott szókimondás jellemzi TobyMac CD-jét. A sok jó zenei ötlet, az album számait összekötő rövid opuszok, a néha túl letisztulnak érződő hip-hop zenei megoldások segítségével az album, úgy tűnik, megfelelően megragadta a momentumot. Azt a pillanatot, amely egy városi rohanásban is megilleti az embert, amely során arra is időt szakíthat, hogy az élet valódi kérdéseivel szembenézzen.
Ismét Dc Talk, harmadszorra is. A Hetek már írt a háromtagú zenekar egyik tagjának, Michael Taitnek a szólólemezéről (, Hetek, 2001. szeptember 15.), TobyMac is szóba került, illő, hogy a trió harmadik, sokak szerint legfontosabb tagjának projektjét is megemlítsük. Kevin Max hangjáról röviden ennyit: kivételes, tiszta, egyedi. A Stereotype című CD hallgatása közben az ember néha úgy érzi, mintha egy félhomályos bárba valaki az akusztikus hangszereken kívül dobgépet, DJ-felszerelést, keverőgépet és keleti hangszereket is bevitt volna. Kevin Max igazi költő: a szövegek nagy része kép, metafora, hangulatos látomás helyzetekről, emberekről, és ebbe a közegbe helyezi mondanivalóját hitről, életről. Külön dicséretet érdemel a CD dalszövegeit tartalmazó füzet designja, hiszen a fekete-fehér, asszociatív fotók jól illenek az albumhoz. Csodálkozásra csak a köszönetnyilvánítások adnak okot, akik elolvassák, rögtön megértik, miért.
Úgy tűnik, a Dc Talk sikerét a háromféle zenész háromféle zenei ízlése és stílusa teszi igazán izgalmassá. Másképp fogalmazva: a Dc Talkban TobyMac a drámaíró, Michael Tait a prózaíró és Kevin Max a költő.
Utoljára hagytunk egy csemegét, a tavaly befutott Pillar első albumát, az Above-ot. A négy fiatal srác alkotta csapat a hardcore és a hip-hop egyvelegét nyújtja. Lendületes zene, egyenes beszéd hallható az albumon. Az olyan számok, mint például az Original Superman, a csupa szöveg Galactic Groove vagy a Unity élményszámba mennek; az utolsó szám, a Father pedig lírai vallomás az együttes ars poeticájáról. Rap és határozott rockgitár - a Pillar jól kombinálja a kettőt.