Vagyim Arisztov
Oroszország Budapesten

Azt sokan tudják, hogy Budapesten számos orosz él. Azt már nehezebb lenne megmondani, pontosan hányan is. Főleg, ha nemcsak a vér szerinti oroszokat értjük ezalatt, hanem azokat is, akik számára az orosz a mindenkor használt nyelv, majdhogynem anyanyelv. Ilyennek számít a volt Szovjetunió lakosainak túlnyomó többsége, ahol több mint 130 nemzetiség élt. Ha őket is számba vesszük, akkor Budapesten legkevesebb harminc-negyvenezerre tehető a számuk. Sokan még a szocializmus idejéből maradtak itt: ezek többnyire az úgynevezett „orosz feleségek” - volt szovjet állampolgárok, akik kint tanuló vagy dolgozó magyarokhoz mentek férjhez. (Az ilyen házasságokból származó gyermekek további néhány ezerrel növelik a Budapesten élő orosz ajkúak számát.) Mások az 1990-es évek elején, a Szovjetunió széthullását követően horgonyoztak le a magyar fővárosban és környékén. Ők vannak többen. Magyarországra a biztosabb létkörülmények reményében érkeztek, és azért, hogy itt kezdjenek valami új bizniszt. Ez utóbbi rendszerint Oroszországhoz vagy az itt élő oroszokhoz, orosz ajkúakhoz kapcsolódik. 

Orosz család a Ferihegyi repülőtéren. Jöttek és most mennek Fotó: Reuters

Azok közül, akik orosz állampolgárként érkeztek, sokaknál eleinte igen jól mentek a dolgok. A rendszerváltás után a kapitalizmus térhódításának kezdeti szakasza mind Magyarországon, mind Oroszországban nagy jövedelemmel járó üzletekre adott lehetőséget - főképpen azoknak, akik odaátról nyersanyagot, oda pedig árut szállítottak, kihasználva a mindkét államban meglévő joghézagokat. 
Az 1998. augusztusi oroszországi pénzügyi-gazdasági válságot követően növekedett a Magyarországra érkező oroszok száma, akik a krízis következményei elől menekülve külföldön próbálták megőrizni értékeiket. Ezzel együtt 1990-ben egy másik tendencia is elkezdődött: Budapestről kezdtek elutazni az oroszok. Volt, aki tovább Nyugat felé, volt, aki viszsza Oroszországba. Ez utóbbiak száma egyre nagyobb lett: ők voltak azok, akiknek üzleti vállalkozásai nem igazolták a hozzájuk fűzött reményeket, részint a 98-as pénzügyi válság, részint a magyarok és más európai üzleti partnerek felől jövő bizalmatlanság miatt. Sokan szinte teljesen tönkremenve tértek vissza hazájukba, feladva az itt szerzett lakást és vállalkozást (rendszerint egy kft.-t, mivel ez a legnépszerűbb vállalkozási forma a Magyarországon élő oroszok körében).
Az 1998. augusztusi válság már rég a múlté, az oroszok mégis egyre nagyobb számban távoznak. Számuk Budapesten csökken - utánpótlás alig van. Ez állandó beszédtéma is az itt élő oroszok körében: hol egyikük, hol másikuk ismerőse utazik el, majdnem mindegyikük haza. Nyugatra szinte senki. Először is, az ottani élethez hatalmas pénzek kellenek, melyeket manapság egyre nehezebb megszerezni. Másodszor, a külföldön lakó oroszok túlnyomó többsége úgy véli, hogy „nincs jobb hely számunkra, mint Oroszország”. Majdnem mindenkit gyötör a honvágy. Még azokat is, akiknek nagyjából jól megy a soruk. Ha pedig nem annyira - a honvágy még erősebb. Szinte mindegyik általam ismert orosz úgy tartja, hogy legalább évente egyszer szükséges hazautaznia, hogy feltöltődjön energiával. Máskülönben úgy érzik magukat, mint a lemerült akkumulátor. 
Egy ismerős lány mesélte, hogy budapesti tartózkodásának első hónapjaiban folyton kijárt a Dunához és nézte, ahogy folyik lefelé a víz. A Duna a Fekete-tengerbe ömlik, és annak oroszországi partjain van az ő szülőfaluja. A lány családja minden nyáron odautazott. Nemrégiben pedig háromévi budapesti tartózkodás után eladták háromszobás lakásukat, vállalkozásukat, és visszautaztak Oroszországba. Úgy tűnik, egyre többen tesznek hozzájuk hasonlóan. Ennek fő oka az Oroszországban növekvő stabilitás. Legalábbis sok, fővárosunkban élő orosz állampolgár ebben hisz.