Hechs László
Beszéljék meg
Ariel Saron amerikai útja nem hozta meg a kívánt eredményt. Bár az amerikai adminisztráció élesen bírálta Jasszer Arafatot és a Palesztin Hatóságot terrortevékenysége miatt, Saron javaslata, hogy Arafatot más palesztin tárgyaló féllel váltsák fel, nem talált támogatásra. Ebben szerepet játszott nemcsak Egyiptom és Jordánia diplomáciai offenzívája, hanem az Európai Unió Jasszer Arafat mellett való kiállása is. Arról nem is beszélve, hogy Peresz külügyminiszter tárgyalásainak eredménye Ahmed Koreivel, a Palesztin Törvényhozó Tanács elnökével ha csak egy pillanatra is, de ismét felvillantotta egy békés rendezés körvonalait.
Öngyilkos merényletre készülők felvonulása a Gázai övezetben. Tárgyalás helyett terror Fotó: ReutersAz Egyesült Államokban ugyanakkor „mélyen zavarónak” és „provokatív eszkalációnak” minősítették, hogy a Hamasz az elmúlt napokban Kasszem-2 típusú rakétákat lőtt ki a Negevre, és a legutóbbi terrorakciókban hét izraeli esett áldozatul, köztük egy 25 éves egyetemi hallgató leány Jeruzsálem Armon Hanaciv negyedében, akit a „reményteli jövőbeli nemzedék”, egy 14-16 éves kamaszokból álló banda gyilkolt meg.
Az amerikai vezetés mindazon-által bírálta Izrael válaszlépéseit is. Bár megértik Izrael önvédelmi szükségleteit, de súlyos aggodalmuknak adtak kifejezést az izraeli légierőnek a Palesztin Hatóság létesítményei ellen végrehajtott bombatámadásai miatt - jelentette ki az amerikai külügyminisztérium szóvivője, Richard Boucher.
Izraeli helikopterek és harci gépek több hullámban támadták Gázában a 17-es egység, Arafat elnöki testőrsége főhadiszállását, a kormányzó épületét, a Nemzeti Biztonsági Hivatalt, a helyi börtönt, valamint Dzsabalija „menekülttáborban” egy rakétákat és aknavető gránátokat gyártó tiltott hadiüzemet. A támadásoknak több tucat sebesültje volt, köztük az Unesco két alkalmazottja is könnyebben megsérült egy téves találattól. A behatoló izraeli egységek három részre tagolták az övezetet, lezárva a délre és északra tartó közlekedési utakat. Különleges izraeli egységek lépték át a „zöld határt” a Nyugati Parton is, hogy illegális fegyverek, rakéták és más harci eszközök, valamint körözött terroristák után kutassanak. A harcoknak palesztin részről négy halálos áldozata volt. Közben a feldühödött tömeg Hebronban kinyittatta a börtönt, kiengedte a fogva tartottakat, és több veszélyes terrorista is szabadlábra került. „Ezek a támadások… nem csökkentik az erőszakot, és nem állítják helyre a nyugalmat. Azt gondoljuk, hogy mindkét félnek a folyamatos biztonsági együttműködés szükségletére kellene koncentrálnia” - jelentette
ki Richard Boucher külügyi szóvivő.
Ennek megfelelően Colin Powell telefonon tárgyalt Joschka Fischer német és Jack Straw angol külügyminiszterrel, hogy - a meglévő véleménykülönbségek ellenére - koordinálja erőfeszítéseiket a Mitchell-ajánlások megvalósítása érdekében. Az angol és a német külpolitika irányítói ugyanis rövidesen a térségbe érkeznek. Az Európai Unió múlt heti ülésén jóváhagyott egy francia javaslatot, amely szerint a palesztin autonómia területén rendezett választásokat követően állítanák fel a palesztin államot. Izraelnek a javaslat értelmében azonnal el kell ismernie az újonnan létrejövő államalakulatot, amelyet teljes jogú tagként vennének fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A konkrét európai javaslat még kidolgozásra szorul, ám annak legfontosabb pontja a palesztin államiság azon-
nali megteremtése. Hubert Vedrine francia külügyminiszter szerint a „tárgyalási folyamatnak” ez lenne a kiindulópontja.
Hasonló gondolat fogalmazódott meg Simon Peresz és Ahmed Korei tárgyalásain is. Az izraeli külügyminiszter nem osztja Saron véleményét, és kijelentette, hogy semmi esély nincs Arafat elmozdítására. A válság megoldásának egyetlen útja Peresz szerint az a terv, amelyet közösen dolgoztak ki a palesztin törvényhozói testület elnökével. Elképzelésük olyan új diplomáciai kezdeményezés, amely kimozdíthatja a helyzetet a holtpontról. Az egyetértés értelmében az első - egy hónapig tartó - szakaszban a palesztinok teljes tűzszünetet hirdetnek és valósítanak meg.
A Hatóság begyűjti az összes törvénytelenül kinn lévő fegyvert, és helyreállítja hatalmát valamennyi palesztin szervezet felett. Ezzel egyidejűleg Izrael feloldja a városok zárlatát, pénzügyi támogatásban részesíti a Hatóságot, és véget vet a „célzott megsemmisítéseknek”. A második, nyolc hétig tartó szakaszban megalakul a palesztin állam a Gázai övezet és a Nyugati Part területének a Palesztin Hatóság által ellenőrzött negyvenkét százalékán. A harmadik - mintegy egy éven át tartó - szakaszban indulnának meg a tárgyalások a végső rendezésről a megalakult palesztin állam és Izrael között. A megoldandó problémák: az izraeli hadsereg szakaszos visszavonulása a palesztin állam területéről, a határok kijelölése, a menekültek, Jeruzsálem, a zsidó települések, a biztonság, a vízelosztás és a külkapcsolatok kérdései. A negyedik szakaszban a felek végrehajtják a végső rendezésben vállalt kötelezettségeiket. Peresz álláspontja szerint a terror elleni katonai eszközöket diplomáciaiakkal kell kiegészíteni, különben nem vezethetnek sikerre. Ahmed Korei eközben kijelentette, hogy csak annyiban fogadható el a Peresz-terv, amennyiben előre biztosítják a palesztin felet, hogy Izrael teljes mértékben kiüríti az 1967-ben elfoglalt területeket.
Saron már korábban kijelentette, hogy bár Peresz az ő tudtával tárgyalt, elutasítja a tárgyalás eredményeit, mivel az nem képviseli a kormány álláspontját. Pereszt még a munkapárti knesszet-frakció sem támogatta egyértelműen. Az új pártfőtitkár és honvédelmi miniszter, Benjamin ben Eliézer pedig kifejezetten ellenezte: „A terv attól függ, hogy a Palesztin Hatóság felszámolja-e a terrort, elkobozza-e a fegyvereket, és a terroristákat börtönbe zárja-e. Véleményem szerint ez a terv végrehajthatatlan” - jelentette ki ben Eliézer a knesszetben. Peresz, hogy elkerülje a frakción belüli vitát, azt javasolta, hogy a terv helyett inkább általános diplomáciai kérdésekről tanácskozzanak, de ezzel sem térhetett ki az őt ért bírálatok elől. Chaim Ramón szerint az egész terv „alapja semmis. Abu Ala (Korei mozgalmi neve - a szerk.) nincs befolyással sem a Hamaszra, sem a Tanzimra. A Palesztin Hatóság pedig nem akarja, de nem is képes a terror megállítására.” Avraham Burg, a knesszet elnöke szinte egyetlenként, de kiállt a külügyminiszter mellett, mivel kijelentése szerint „bármiféle dialógus jobb bármiféle háborúnál”. Burg erősen bírálta Saront azért, hogy le akarja váltatni Arafatot, és felhívta a frakciót, hogy akadályozza meg őt a helyzet kiélezésében. Figyelmeztetett arra is: elejét kell venni, hogy Izrael ismét elkövesse a libanoni hibát azzal, hogy ő próbálja meghatározni egy másik nép lehetséges vezetőjének személyét.
Burg maradt azonban Peresz egyetlen híve. A külügyminiszter hiába kilincselt más pártoknál is a terv támogatásáért, hiszen Tomi Lapid Shinui és Eli Jisaj Sasz pártjánál is elutasításra talált.
Dzsungelhatóság
Jasszer Arafat, úgy tűnik, kénytelen erőhöz folyamodni szándékai érvényesítésére. Legalábbis ezt látszik alátámasztani az a hír, hogy pisztolyt fogott egyik biztonsági főnökére egy feszült hangulatú hétfői megbeszélés során - jelentették palesztin forrásból. A hírek szerint Arafat dührohamot kapott, amikor a Nyugati Parti Megelőző Biztonsági Szolgálat vezetője, Dzsabril Radzsub arra célzott, hogy a palesztin vezető már nem képes emberei kontrollálására, mivel több alkalommal is előfordult, hogy a palesztin tömeg terro-risták szabadon engedésére kényszerítette a börtönőröket.
Palesztin vezetőkkel találkozva Arafat a múlt héten azt kérte, hogy aktivistáik ne kövessenek el további terrorcselekményeket Ariel Saron miniszterelnök hivatalos amerikai tartózkodása alatt. A kérés annak hatására született, hogy Amerika a közelmúltban támogatásáról biztosította Izrael megtorló intézkedéseit. Arafat azt a választ kapta, hogy először a Fatah hasonló cselekményeit kell megakadályoznia. A palesztin vezető válaszul összehívta a Fatah legfelső tanácsának tagjait és a Palesztin Hatóság Megelőző Biztonsági Szolgálatának vezetőit, köztük Dzsabril Radzsubot egy szombati találkozóra. A találkozón szó esett az Al-Aksza Mártírjai Brigád jövőjéről, arról a lehetőségről, hogy a Hamaszt és az Iszlám Dzsihádot politikai testületté alakítják, valamint a Fatahon belül folyó hatalmi harcokról, a korrupcióról és a Palesztin Hatóság területének helyzetéről, melyet leginkább „törvények nélküli dzsungelnek” lehet nevezni. (Hetek-összeállítás)
