Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Egy pénz, egy állam

„A legszélesebb körben használt pénz a Római Birodalom óta” - hirdette újév reggelén a kíváncsi kívülálló érdeklodésével az amerikai CNN tévéhálózat. Az euró bevezetése „hozzájárul az egész európai kontinensen a tartós béke és prosperitás erosítéséhez” - állította lelkesen a legkevésbé sem kívülálló Wim Duisenberg, az Európai Központi Bank elnöke. A politikusok sem csak a gazdasági elonyeit ecsetelték az új bankjegyeknek. Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke szerint 2002. január 1. „nagyon különleges nap, nagy nap Európa számára”. Gerhard Schröder német kancellár azzal nyugtatta a márka elvesztése miatt többségében még mindig aggódó honfitársait, hogy „az új pénz az egyesült, egységes Európa évszázados régi álmát teszi valóságosabbá”. 


Eurójelek egy brüsszeli emlékmure vetítve. Tizenketten egységben Fotó: Reuters

Az eufórikus lelkesedés azonban még az „Euróföld” 12 országának politikusai között sem volt egyhangú. Guilio Tremonti olasz gazdasági miniszter arra figyelmeztetett, hogy veszélyes minden bajt orvosló csodaszernek tekinteni az eurót. „Kissé aggódom - mondta Tremonti a La Stampának -, hogy »csodadoktorok, sámánok és mámoros bankárok« között kell továbbkormányozni a gazdaságot.” Az eurót távolról szemlélo britek véleménye megoszlik. Tony Blair kormányfo az új pénz lelkes hívének számít, és alig várja, hogy népszavazást rendezhessen a csatlakozásról. Európa-ügyi minisztere, Peter Hain pedig egyenesen „történelmi eseményként” méltatta az euró bevezetését, amely „Franciaországtól Finnországig és Olaszországtól Írországig” megváltoztatja az emberek életét. Hain konzervatív elodje, Norman Larmont lord ezzel szemben azt üzente, hogy Britannia „csak örüljön és örüljön”, hogy kimaradt a pénzügyi unióból, mert az euró a válság kockázatát növeli Európában.

A jókívánságok sorát II. János Pál pápa is gyarapította: az euró révén az „igazság és szolidaritás növekszik” a kontinensen - mondta. Az euró a Vatikán hivatalos valutája is, a fémpénzeket a pápa arcképe díszíti majd. A nemzeti szuverenitás talán legkézzelfoghatóbb jelképének elvesztése drága ár, amelyet csak valami nagyobb megnyerésének az ígéretével lehet hosszú távon elfogadtatni - érvel az amerikai Newsweek magazin összeállítása. Az eurónak közös államra van szüksége. Az euróhívok és az eurószkeptikusok egyetértenek abban, hogy az egységes valuta életképességét csak egy szövetségi államforma tudja tartósan biztosítani. Az ok egyszeru: a játékszabályokat (például a kamatok mértékét) a frankfurti központi bank határozza meg, míg a pénzt az egyes országok és polgáraik költik el. Az euró nem olyan eros, mint a legendás farmernadrág, amelyet az egymással ellenkezo irányba törekvo lovak sem tudtak szétszakítani - vélik egyesek. Így elobb-utóbb elkerülhetetlen lesz az eurózóna államaiban közös adók kivetése, amelyek például a jóléti kiadások kiegyenlítését biztosítják - mondja a Morgan Stanley befektetési tanácsadó közgazdásza, Eric Chaney. A központi költségvetés várhatóan rohamosan növekedni fog a nemzeti büdzsék rovására, és a pénzzel együtt a döntéshozatal mind nagyobb hányada a fovárosokból Brüsszelbe, a nemzeti parlamentektol az uniós csúcsbürokraták kezébe vándorol. „Amerikai vészmadarak” - legyint ezekre a felvetésekre a Newsweeknek név nélkül nyilatkozó német uniós tisztségviselo. „Az eurót bevezeto maastrichti szerzodés nem ismeri a visszalépés intézményét”, így az egyesülés útja olyan vonathoz hasonlít, amely mögött folyamatosan felszedik a síneket.

A bevezetés egyébként a vártnál simább volt: alig fordult elo rablás a 132 milliárd értéku euróbankjegy és pénzérme szétosztása során, hamis eurót pedig - hála a speciális hologramnak - még egyáltalán nem találtak. Az eurózóna 306 millió polgára bankokból, bankautomatákból és a megszuno, ám még néhány hétig érvényes nemzeti valutákkal történo fizetéskor visszakapott euróbankjegyekkel és pénzérmékkel töltheti fel pénztárcáját. A csere éppen olyan költséges, mint amilyen nagyszabású volt: minden egyes uniós állampolgárra 300 euró (70 ezer forint) költség jutott. Az pedig már az élet apró bosszúságai közé tartozik, hogy minden árcédula megváltozik. Egy euró például 1936,27 lírával egyenértéku. Próbáljon valaki ezzel egy üveg chianti után számolni - érzékelteti rosszmájúan a taljánokra váró hétköznapi gondokat a londoni The Daily Telegraph cikkírója.


A kínos keresztszülok

Az eredeti keresztszüloket sokan szívesen kiradíroznák az euró történetébol. A közös valuta ötlete ugyanis a német gazdasági minisztérium és a Reichsbank íróasztalain született meg 1942-ben. A nácik Európa-propagandája egy vámunión és közös pénzen alapuló „Európai Gazdasági Közösséget” hirdetett meg Joseph Göbbels jelszava nyomán. Göbbels azt jövendölte 1940-ben A jövo Európája címu konferencián, hogy biztos benne: „Az emberek ötven éven belül el fogják felejteni a nemzeti állomokban való gondolkodást.”
A nácik megbuktak, a német gazdasági csoda jelképe pedig a nemzeti valuta, a márka lett. Így értheto, hogy a háború után negyedszázadot kellett várni a terv új formában való felelevenítésére. 1970-ben Pierre Werner luxemburgi miniszterelnök javasolta az EU magvának számító hat ország számára, hogy vezessenek be közös pénzt. A felvetés a hetvenes évek viharai, az olajárrobbanás és politikai feszültségek miatt papíron maradt, mígnem a nyolcvanas évek vezeto európai politikusai - Francois Mitterand, Helmuth Kohl és Jacques Delors - felkarolták a tervet, amely Németország egyesülése és a vasfüggöny leomlása után villámgyorsan, 1992-ben a maastrichti szerzodésben hivatalos programmá is vált. (A politikusok elhatározása persze még nem garancia a megvalósulásra, gondoljunk csak az ez ido tájt kötött oslói szerzodésre, amely a palesztin állam kikiáltását 1999-re írta elo.) Az euró azonban megszületett: három évig úgy létezett, hogy senki sem látta, virtuális pénzként csak elektronikus bankszámlákon lehetett tartani. Most elobújt a tojásból, de a rossz nyelvek szerint csak ido kérdése, és a készpénz nélküli társadalom tervezoinek jóvoltából ismét láthatatlanná válik. Csak akkor már nem lesz helyette más…