Vissza a tartalomjegyzékhez

Sebestyén István
Tánc végkimerülésig

A századelőn élt hírhedt amerikai rablópáros, Bonnie és Clyde valószínűleg forogna a sírjában, ha tudná, hogy hét évtizeddel haláluk után kik léptek a nyomdokaikba. A miskolci Fekete László és Novák Tünde ugyanis - akikre a sajtó jóvoltából ragadt a „Bonnie és Clyde” név - nemigen tudtak megfelelni az elődök által felállított mércének: azért raboltak, mert lopni nem tudtak, sőt egy alkalommal még az irataikat is a tett helyszínén hagyták. Csupán a rendőrök és a szerencse érdeme, hogy a minden erkölcsi kontroll nélkül garázdálkodó magyar páros működése alatt legalább embert nem ölt.


Könyörtelen páros. Banánhéjon csúsztak el    Fotó: MTI

Két lázadó fiatal, sajátos világképpel és ideálokkal, nem kevés vakmerőséggel, agreszszivitással, na és persze nem utolsósorban fegyverrel. Ők a magyar Bonnie és Clyde, kicsit gyengébb kiadásban, mint az amerikai eredeti, de azért őket sem kell félteni.
Pályafutásuk öt évvel ezelőtt kezdődött, amikor az egyik nyíregyházi bankban biztonsági őrként dolgozó Fekete László gondolt egy nagyot, és lelépett a gondjaira bízott bankfiók páncélszekrényének 27 milliós tartalmával. Valószínűleg már ebben az akcióban is segítségére volt az akkor még csupán 16 éves Novák Tünde, aki ekkoriban „bútorozott össze” a 25 éves Feketével, és akit a rendőrség akkor még csak eltűnés miatt keresett. A nyomozás holtvágányra futott: a rendőrök azt feltételezték, hogy Feketét a rabolt pénzért más bűnözők megölték. A gyanú tévesnek bizonyult, már csak azért is, mert négy év bujkálás után tavaly ősszel Fekete újból felbukkant, oldalán ismét a már ismert élet- és tettestárssal. A rablópáros ekkor „autóban kezdett utazni”: üvöltözve, fegyvereikkel vadul levegőbe lövöldözve rabolták el halálra sápadt áldozatuktól gépkocsiját. A műveletet az idén még kétszer megismételték, egyszer februárban, majd márciusban. Az utóbbi esetben a golyók már nem csak a levegőbe, hanem az engedelmeskedni nem akaró kocsitulajdonos lábába is repültek, aki menekülésbe fogott, de Fekete utána eresztett néhányat. (A rendőrség szerint a páros csupán azért választotta a kocsiszerzésnek ezt a módját, mivel a nagyobb intellektust igénylő autófeltörés már gondot okozott volna nekik.) A járművekre egyébként - mint azt Solymosi István alezredes, a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozó osztályának vezetője a Heteknek elmondta - minden bizonnyal egy nagyobb rabláshoz lett volna szüksége a fiataloknak. A tervezett akció volumenét jól jelzi, hogy az autók mellé géppisztolyokat, golyóálló mellényeket, rendőrségi URH-rádiókat is beszereztek, sőt egy terepjárót golyóálló páncélzattal is elláttak.
Bonnie és Clyde azonban már nem tudta kivitelezni a nagy dobást, mert sikersorozatuk a múlt hét szerdán véget ért. Ekkor végzetes hibát követtek el: a férfi meglőtte az őt igazoltatni akaró rendőrt, aki életveszélyes sérülést szenvedett. A Miskolcról kifelé vezető utakat azonnal lezárták, és mintegy kétszáz rendőr kezdett kutatni a városban bujkáló páros után. A nyomozók munkáját nagyban könnyítette, hogy Fekete és Novák gyalog menekültek, és irataikat a helyszínen hagyták. A nagy erőkkel folytatott nyomozás két nap alatt meghozta az eredményét: péntek éjszaka már rendőrkézen voltak a bűnözők, akik az utolsó két napon csak saját autójukban érezték magukat biztonságban. Solymosi István alezredes az eset kapcsán a Heteknek elmondta: „Kezdettől fogva úgy kezeltük a párost, mint potenciális gyilkosokat. Vakmerőség, őrültség volt mindaz, amit tettek, és csak a szerencsének köszönhető, hogy senkit nem öltek meg.”
A páros Miskolcon több lakást bérelt, természetesen álnéven. Az egyikben a rendőrök Bonnie és Clyde-filmeket is találtak: úgy tűnik tudatosan készültek a bűnözői szerepre. Szilágyi Mária kriminálpszichológus szerint Fekete László és Novák Tünde az amerikai bűnözőpárost csak azért választotta példaképül, mert a sajtó rájuk ragasztotta a Bonnie és Clyde nevet. „Divatba hozták őket, mint a Viszkist. A későbbiekben aztán folyamatosan ennek az elvárásnak akartak megfelelni, aminek az lett az eredménye, hogy addig feszítették a húrt, amíg csak tudták. Ez amolyan »tánc végkimerülésig« volt” - mondta Szilágyi Mária.