Vissza a tartalomjegyzékhez

KIRÁLY SÁNDOR
Műholddal az autótolvajok nyomában

Sorozatunk befejező részében olyan elektronikus elven működő berendezéseket mutatunk be, melyek megkeseríthetik az autótolvajok életét. Sőt, a trükkösebb modellek - egy sikertelen lopási kísérlet esetén - a tolvajok gondolatvilágában olyan maradandó „károsodásokat” is okozhatnak, hogy talán jó útra térnek.


A műhold segítségével a képernyőn lehet követni az autó helyzetét     Fotó: MTI

Bizonyára sokan emlékeznek még a hetvenes évek kézikapcsolású ősriasztóira: a büszke autótulajdonos egy diszkrét mozdulattal benyúlt 1200-as Zsigulija hűtőrácsa mögé be- vagy kikapcsolni a szerkezetet. Mivel a kapcsoló helye igen könnyen kifigyelhető volt, megszületett a távirányítású riasztó. A korai típusok egyféle nyitókóddal rendelkeztek, így azokat egy egyszerű frekvenciafuttató adóval pillanatok alatt hatástalanítani lehetett. Ezt követően fejlesztették ki az elsőgenerációs ugrókódos riasztókat, melyek még fix számú kóddal rendelkeztek. Erre az alvilág válaszlépése egy olyan kódmásoló lett, amely venni és adni is tudja a távirányító jelsorát. A mai modern riasztók egyéni logikájú, végtelen számú kóddal dolgoznak, melyek garantáltan nem ismétlődnek. A folytonosan változó kódsornak és logikájának megfejtésére olyan „kódvadászok” specializálódtak, akik sok türelemmel és milliós értékű számítógépes kódfejtővel rendelkeznek. Leparkolnak a kiszemelt autó közelében és bemérik a tulajdonos által használt távirányító kódsorozatát - igaz, ezt több alkalommal kell megtenniük, hogy a kódfejtő elegendő értékelhető adat birtokába jusson az autó nyitásához. Ellenük sokat nem tehetünk, legfeljebb annyit, hogy minden gyanús autótól távol parkolunk le - mondjuk a Hortobágyon, vagy Boldogasszonyfalván. Megnyugtató viszont, hogy az újabb fejlesztésű riasztók már csak pár lépésről érzékelik a távirányító jeleit.
Mire figyel egy korszerű riasztó? Ultrahanggal vagy radarral érzékeli a gépkocsi ajtóinak, a motorháztetőnek és a csomagtérnek az illegális nyitását, az elektromos rendszer feszültségesését (ajtónyitás, önindítózás), az utastérben történő mozgást, jelzi a szélvédőüvegek betörését, érzékeli a karosszéria megemelését (kerék lopásakor vagy tréleres elszállításkor) és memorizálja a tulajdonos távolléte alatti riasztásokat. Csak olyan rendszerű ultrahangos riasztót vásároljunk, ami minden élesítéskor beméri az utastér körülményeit, önmaga állítja be az érzékenységet, máskülönben sok lesz a hamis riasztás például a hőmérséklet változása vagy a légmozgások miatt. Korszerűbb a radarelven működő belső térvédelem, melynek hatósugara a gépkocsin kívülre is kiterjeszthető, mintegy láthatatlan védőburokként, így a járműhöz túl közel merészkedő embert akusztikusan és vizuálisan is figyelmezteti. Ha állatot hagyunk a kocsiban, nem árt, ha ez a funkció időlegesen kiiktatható, ellenkező esetben csak olyan típusú állatot hagyhatunk az autóban, ami a kalaptartón foglal helyet, és bólogat.
Az akkumulátor kábelének átvágása ellen úgy védekezhetünk, hogy saját akkumulátoros riasztót használunk saját szirénával, amit legjobb az utastérben jól elrejteni, akusztikus sokkot okozva ezzel a matató tolvajnak. Külön extra szolgáltatás lehet egy úgynevezett „pager” egység, ami hasonló méretű, mint a távirányító, és az autó egy kilométeres körzetén belül jelzi a riasztást. Extra lehet még az utasteret behatoláskor sűrű füsttel beborító szerkezet - ezt az ötletet a Zaporozsec már 30 éve szabadalmaztatta…
Az elektronikus indításgátlók (immobiliserek) a kocsi feltörése ellen nem védenek, de megakadályozhatják a motor beindítását. A jól bevált, még ma is használatos gyújtásmegszakító kapcsoló továbbfejlesztett változata több helyen blokkolja a motor üzemeléséhez szükséges áramköröket: a benzinszivattyúnál, a gyújtástrafónál, az indítómotornál vagy a motorvezérlő elektronikánál. A komolyabb modellek, hasonlóan a korszerű riasztókhoz, ugrókóddal kapcsolhatóak, a motor leállítása és az ajtónyitás után fél percen belül automatikusan élesednek, az áramkörmegszakítók pedig nem vezetéken, hanem rádiójellel kapják a parancsot. Szinte az összes új gépkocsiban széria-felszerelés a gyári indításgátló, ami lehet nagyon jó minőségű is, de mivel egy futószalagon készülő autóban azonos helyeken szerelik be, könnyű felkészülni a hatástalanításukra. Ezért hatékonyabb egy utólag beépített, meglepetésekkel tarkított szerkezet.
Míg egy „normális” autótolvaj titokban, csendben, az összetűzéseket elkerülve szeret munkálkodni, addig mára már elszaporodott egy olyan fajta, aki csellel, fizikai erőszakkal, vagy fegyverrel nyomatékosítja igényét a gépjárműre. Gyanús körülmény lehet egy úttorlasz, ami miatt ki kell szállni az autóból, de vigyázni kell a stopposokkal is. Rablás esetén nem az a cél, hogy a slusszkulcsot gyorsan lenyeljük, életünk vagy testi épségünk ennél sokkal többet ér, inkább adjuk át az indítókulcsot a rablónak - abban a biztos tudatban, hogy a beszerelt rablásgátló elektronika pár perc múlva úgyis megbénítja az autó motorját. Ez az ötletes szerkezet nem más, mint egy késleltetett indításgátló, automatikusan aktivizálódik minden motorindítás után. Hatástalanítani csak egy olyan, előre beprogramozott cselekvéssorozattal lehet, amit csak tulajdonosa ismer: mondjuk gyújtás után kétszer indexelünk, négyszer fénykürtölünk, leengedjük a baloldali elektromos ablakokat, bekapcsoljuk a hátsó ablakfűtést és belehallgatunk a Déli Krónikába. Ezzel igazoljuk jogosságunkat az autó felett, enélkül indulás után kis idő elteltével leáll a motor, és megszólal a riasztó.
A XXI. század hajnalán a legjobb riasztó rablásgátló és lefülelő rendszer a GPS (Global Positioning System) műholdas helymeghatározó rendszer. Eredetileg katonai felhasználásra készült, 1989 óta használhatják az ellenőrzött felhasználók polgári célokra azt a 24 darab műholdat, amelyek 20 kilométeres magasságban keringve lefedik a Föld egész felületét. A helymeghatározás pontossága 10-től 200 méterig terjed, biztonsági okokból csak a katonai felhasználók tudják helyzetüket egy méteren belül meghatározni. A rendszer - amelyet beépítenek az autóba - egy műholdvevőből, egy mobiltelefon-rendszerből, egy jóminőségű riasztóból és ezek tevékenységét összehangoló mikrokomputerből tevődik össze. A lopási kísérletet a riasztó jelzi a beépített rádiótelefonon keresztül egy diszpécserszolgálatnak, ha pedig a lopás sikeres volt, az autó a műholdak segítségével folyamatosan tudósít hollétéről. Ettől kezdve nincs más dolga a központnak, mint távirányítással leállítani az autó motorját, és értesíteni a rendőrséget. E védelmi rendszer erőssége, hogy a tolvaj nem tud róla, sikeressége mégis nagyban függ attól, hogy rablás esetén gyorsabban érnek-e oda a rendőri szervek, mint ahogy fel lehet húzni az autót egy trélerre. Akik a Szabad Európa Rádió tinédzser partiját hallgatva nőttek fel, még emlékezhetnek arra az élményre, amit a rádiót zavaró adók okoztak - nincs ez másképp a GSM rádiótelefonokkal sem, csak a frekvencia más, ugyanúgy zavarható, blokkolható és a telefon működésképtelensége esetén a GPS jelek sem jutnak el a diszpécserközpontba. A GPS rendszer havidíja még az átlagautós számára is elfogadható lenne (szolgáltatóktól és szolgáltatástól függően 4 ezertől 19 ezer forintig), ám a belépési díj (190 ezertől 400 ezerig) igencsak leszűkíti az érdeklődők körét.