MÁRER GYÖRGY NEW YORK
Miniatűr atomtöltetet loptak

Még el sem ültek a múlt héten kipattant ipari kémbotrány hullámai, máris újabb hírszerzési ügy foglalkoztatja az amerikai közvéleményt. A dolog ugyan csak most került nyilvánosságra, de már évek óta vizsgálat tárgyát képezi. Kiderült ugyanis, hogy Kína, amely legalább egy emberöltővel lemaradt a legkorszerűbb amerikai atomfegyverek mögött, egyszerre szinte hihetetlen fejlődésről tett tanúságot, különösen a kisméretű - hordozható rakétára szerelt - robbanófejek tekintetében. (Lásd Hetek, 1999/6.: „Peking, a porszívó”)

Hivatalos körök szerint a kémkedési folyamat a nyolcvanas évek közepére vezethető vissza, de csak 1995-ben fedezték fel, amikor a kínai kísérletek eredményeinek vizsgálata során amerikai szakemberek rájöttek, hogy gyanús hasonlóságok állnak fenn a kínai robbanófejek és a napjainkig legkorszerűbb amerikai fegyverek között.
Egy évvel később, 1996-ban a szövetségi nyomozók megnevezték a gyanúsítottat, akinek személyazonosságát azonban csak most hozták nyilvánosságra. Az illető Wen Ho Lee tajvani születésű férfi, aki több mint egy évtizede számítógép-szakemberként dolgozott a Los Alamos-i atomkutató intézetben, ahol annak idején elkészült az első atombomba. A vizsgálat azt is kiderítette, hogy Peking folyamatosan adatokat gyűjtött az amerikai kormány atomfegyverekkel foglalkozó kutatóintézeteitől, amelyeket a hidegháború vége óta egyre inkább megnyitottak a külföldi, különösen az orosz és kínai látogatók előtt.
A New York Times című befolyásos amerikai napilap kifejtette, hogy a kormánykörök tevékenységét eddig halogatás, tétlenség és kétkedés jellemezte, jóllehet az elhárító szervek a közelmúlt történelmének egyik legkártékonyabb hírszerző tevékenységét vélték felfedezni benne.
Az egész ügyet az Energiaügyi Minisztérium biztonsági részlegének egyik vezetője, Notra Trulock fedte fel, aki tavaly ősszel egy kongresszusi bizottság meghallgatásának egyik titkos tanúja volt. A történet az, hogy 1996 elején Trulock felkereste a CIA központját, és Paul Redmondnak, az elhárítás főnökének bemutatta a bizonyítékokat, amelyeket csoportja gyűjtött össze az ügyben. Redmond megdöbbenve hallgatta a beszámolót, majd kijelentette: „Ez pontosan olyan súlyos, mint a Rosenberg-ügy volt.”
Trulock 1995 végén és 1996 elején az FBI illetékeseivel is közölte nyomozásának adatait. Az FBI és az Energiaügyi Minisztérium közös bizottságot hozott létre, amely kiszállt három atomkutató laboratóriumba, és megvizsgálta mindazoknak a tudományos munkatársaknak személyi kartotékjait, valamint utazási és beosztási adatait, akiknek hozzáférhetőségük volt a szóban forgó technológiához. Az eredmények azt mutatták, hogy öt személy gyanúsítható, köztük Wen Ho Lee számítógép-szakember, aki az atomfegyverek területén működött.
1996 júniusában az FBI bűnügyi nyomozást indított az ügyben, de nem tájékoztatta a CIA-t. 1997 áprilisában az FBI titkos jelentést adott ki az atomkutató laboratóriumokról, és többek között azt javasolta, hogy állítsák viszsza a Los Alamos-i, valamint a többi kutatóintézet látogatóinak tüzetes átvilágítását. Mind az Energiaügyi Minisztérium, mind a laboratóriumok 17 hónapon át figyelmen kívül hagyták az FBI indítványát.
1997 elején Trulock és más kémelhárító vezetők újabb bizonyítékokat szereztek arról, hogy a kínaiak egyéb hírszerző tevékenységeket is folytatnak a különböző atomfegyver-kutatásokkal foglalkozó laboratóriumokban. Trulock azonban nem tudta eléggé gyorsan tájékoztatni az amerikai vezetőket az újonnan szerzett adatokról. A nyomozók időközben megtudták, hogy Wen Ho Lee Hongkongba utazott, anélkül, hogy ezt bejelentette volna hivatalánál, amint azt a szabályok megkívánják. Az illetékes hatóságok Hongkongban olyan adatokat találtak, amelyek szerint a gyanúsított 700 dollárt vett fel az American Express irodájában, amiből repülőjegyet vásárolt Sanghajba.
Trulock legújabb adatai az amerikai-kínai kapcsolatok igen fontos szakaszában merültek fel. A kongresszus ugyanis éppen abban az időben vizsgálta meg bizonyos idegen pénzek szerepét az 1996-os elnökválasztási kampányban, mivel olyan vádak merültek fel, hogy Peking titokban pénzeket utalt át a demokrata párti kampány pénztárába.
A kormány a következő évben lépéseket tett, hogy megerősítse stratégiai és kereskedelmi kapcsolatait Kínával. Clinton elnök akkor már megkönnyítette a csúcstechnológia exportját Kína számára, és következő lépésként meg akarta erősíteni a nukleáris együttműködési szerződést is, amely lehetővé tette volna az amerikai vállalatoknak, hogy nem katonai jellegű atomreaktorokat adjanak el Kínának. Hoszszas huzavona következett, amelynek során az illetékesek úgy találták, hogy a gyanúsított megtarthatja állását és a megbízhatósági ranglistán elfoglalt helyét.
1997 végén a Nemzetbiztonsági Tanács új kémelhárítási terv kidolgozását kezdte meg az atomkutatási laboratóriumok számára. 1998 júliusában a Képviselőház Hírszerzési Bizottsága kiegészítő jelentést kért az ügyben. Trulock továbbította a kérelmet írásban és szóban Elizabeth Moler akkori ideiglenes energiaügyi miniszternek, aki úgy rendelkezett, ne tájékoztassa a képviselőházi bizottságot, mert attól tartott, hogy az adatokat támadásra használják fel Clinton elnök Kínával kapcsolatos politikája ellen.
Az Energiaügyi Minisztérium mindezek ellenére sem mozdította el Wen Ho Lee-t állásából, jóllehet Louis Freeh, az FBI igazgatója már 1997 szeptemberében közölte: nem szükséges a nyomozás szempontjából, hogy a gyanúsított továbbra is a Los Alamos-i kutatóintézetben maradjon. Végül is március elején végre elbocsátották Lee-t. Ezt követően Richard Shelby, alabamai republikánus szenátor, a szenátus hírszerzési ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke kijelentette, „teljesen érthetetlen” számára, hogy az Energiaügyi Minisztérium nem mozdított el állásából egy olyan alkalmazottat, aki egy hírszerzési ügyben folyó nyomozás gyanúsítottja volt.
A legújabb hírek szerint komoly küzdelem folyik a kongresszusi republikánusok és a kormány között arról, hogy mennyi adatot hozzanak nyilvánosságra ebből a szomorú kémtörténetből. Az ügy kezelése már sok vitára adott alkalmat arról, hogy a Clinton kormány irányvonala, különösen a Kínával folytatott kereskedelem és bizonyos technológiák átadása terén nem bizonyul-e károsnak nemzetbiztonsági szempontból.
Ami Notra Trulockkal történt, semmi esetre sem válik a kormány dicséretére. Ahelyett, hogy köszönetet kapott volna azért, hogy felfedte az egész kémtörténetet, osztályvezetőből ideiglenes osztályvezető-helyettessé „léptették elő”. A Clinton-kormány valószínűleg nem szívelte, hogy Kínával kapcsolatban folytatott politikáját ilyen váratlan és kellemetlen „mellékzönge” zavarta meg. Tény és való, hogy itt Amerikában is érvényesül a régi magyar szólás igazsága: „Mondd meg az igazat, betörik a fejed.”