VAGYIM ARISZTOV
Jelcin újra elemében

Mindenki előtt, aki járatos az orosz politikában, ismert, hogy mihelyst Jelcin kórházba kerül, a hatalom legfelső szintjein káderváltozás várható. Általában mindez akkor történik, amikor a lábadozó elnök váratlanul megjelenik a Kremlben. Ezúttal viszont egy kissé másként zajlottak le az események. A kórházat még el sem hagyó Jelcin váratlanul Borisz Berezovszkijnak, a Független Államok Közössége (FÁK) titkárának elmozdítását rendelte el.

Berezovszkij helyzete egészen különleges az orosz politikában. Más közéleti szereplőktől elszigetelten tevékenykedik, minden eseményről sajátos véleményt fogalmaz meg, miközben nincsen saját pártja vagy mozgalma. Kivételes politikus és sikeres üzletember egy személyben: ő alapította meg az AvtoVAZt, egy orosz autógyártó cég kereskedelmi vállalkozását, aminek révén Oroszország egyik leggazdagabb embere lett. Amikor Berezovszkij elkezdett politikával foglalkozni, neve minduntalan pletykák és botrányok főszereplője lett. Beszéltek arról is, hogy köze volt Vlagyiszlav Lisztyevnek, a népszerű televíziós újságírónak és más híres személyiségeknek a meggyilkolásához is. Azonban egyetlen vádpontot sem bizonyítottak be. Tavaly októberben Berezovszkij bejelentette, hogy őt magát készülnek eltenni láb alól a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) némely vezetői. Egy tévéinterjúban az FSZB hat tisztje meg is erősítette, hogy valóban felmerült a szolgálaton belül az üzletember meggyilkolásának gondolata. Ez év elején pattant ki a botrány amiatt, hogy állítólag Berezovszkij megrendelésére egy őrző-védő cég lehallgatta az elnöknek és családjának beszélgetéseit. E hírek ellenére az üzletember zavartalanul folytathatta tovább komoly közéleti teendőit.
Tíz hónapig töltötte be a FÁK végrehajtó titkári funkcióját. Leonyid Kucsma ukrán elnök javasolta a kinevezését, amibe a társult államok vezetői beleegyeztek. Borisz Jelcin az
államelnökök tanácsának vezetőjeként azzal bízta meg Berezovszkijt, hogy foglalkozzék a közösség megreformálásával.
A posztjáról való elmozdítás híre a végrehajtó titkárt éppen kaukázusi és közép-ázsiai útján, a volt szovjet tagköztársaságokban tett látogatása idején érte. Első reakciói elég nyugodtak voltak. Még az eset előestéjén nyilatkozta azt a Kommerszant című lapnak, hogy kész lemondani, ha a közösség bármely tagjának elnöke ezt szorgalmazza. A FÁK más országainak
vezetői azonban másként vélekedtek; főként azok, akikkel Berezovszkij éppen akkor találkozott és megvitatta a reformok lehetőségeit. Eduard Sevarnadze grúz elnök elégedetlenül utalt Jelcinre: „Előbb meg kellett volna beszélni a dolgot.” Alijev azerbajdzsáni elnök ennél élesebben fogalmazott: „Érthetetlen - s még haragját sem sikerült lepleznie -, az államfők együtt nevezték ki Berezovszkijt. Nem lenne szabad, hogy egyetlen állam diktáljon a szervezetben.”
Érthető, hogy Alijev miért fakadt ki az ellen, hogy Oroszország diktáljon a FÁK-ban. Berezovszkij eltávolítása újra azt bizonyította be, hogy a társult államok kapcsolataiban nincs minden rendben, nagyban függenek az orosz belügyi helyzettől.
Magának a hírnek a megfogalmazására is hatott a FÁK-vezetők megosztott reakciója Berezovszkij ügyére. A televízió először bejelentette, hogy Borisz Jelcin rendelkezett Berezovszkij felmondásáról, este pedig a kommentátorok arról beszéltek, hogy Jelcin javasolta Berezovszkij felmentését a FÁK végrehajtó titkári posztjáról.
„Oroszországnak ma nincsen értelmes, stratégiai gondolkodásra alkalmas politikusa” - mondta az egyik duma-képviselő a hírre válaszolván. Alekszandr Lebegy pedig, az orosz elnöki szék egyik esélyese, egyenesen azt mondta, hogy Berezovszkij volt az utolsó, aki még megakadályozhatta volna a FÁK szétesését. Berezovszkij lemondatása egyet jelent a FÁK halálával.
Berezovszkijnak azonban nem csak támogatói vannak. Az
ismert orosz politikusok többsége örömmel fogadta az oligarcha távozásának hírét. Különösen a kommunisták derültek fel. Ez érthető is, hiszen Bere-zovszkij nem egyszer fellépett a OFKP betiltása érdekében. Többnyire a kommunista vezetők soros antiszemita kirohanása és
a duma kommunista frakciójának egyetértő hallgatása után. Berezovszkij a nacionalista vörösök szemében az „utálatos zsidók” közé tartozik: a kommunisták és a nemzeti patrióták szerint ugyanis a zsidók teszik tönkre Oroszországot. Zjuganov kommunista vezető kifejtette: „Berezovszkij maga a megtestesült, egy emberben koncentrálódott gyűlölet hazánk ellen.”
Vlagyimir Zsirinovszkij, a Liberális Demokrata Párt vezetője is megalapozottnak tartotta az elnöki rendeletet. Ő azonban további változásokat is sürget, elsősorban a kommunista párt betiltását.
Berezovszkij fő bűne alighanem az volt, hogy túllépett posztjának határain, például beleavatkozott némely FÁK-ország belügyeibe, és kritizálta azok vezetését. A Primakov-kabinet irányába is elengedett egy megjegyzést, miszerint annak fő célkitűzése a hatalom megszerzése, nem pedig a gazdaság helyreállítása. A három nappal később bejelentett leváltást emiatt többen Primakov válaszcsapásaként értékelték. A megfigyelők többsége a miniszterelnök pozícióinak megerősödését kezdte emlegetni. Jelcin azonban nagy sakkmester; igaz, hogy eltávolította Berezovszkijt - engedve ezáltal a Dumának
és a kommunistáknak -, azonban még az is előfordulhat, hogy a következő „áldozat” maga Primakov lesz.
Két nappal utolsó kórházba vonulása előtt Jelcin váratlanul behívatta Primakovot a Kremlbe, és a tévékamerák előtt mondatta el vele, hogy nem tartja magát az elnöki poszt várományosának, hanem 2000-ig a kormányfői teendőit szándékozik ellátni. Ezt megelőzően az elnök már figyelmeztetett, hogy senki ne számítson Putyin, a biztonsági szolgálat jelenlegi vezetőjének lemondására. Az üzenet szintén Primakovnak szólt, aki saját embereit, a régi KGB-s kollégákat szereti elhelyezni az ilyen pozíciókba.
Még azért semmi komoly nem történt, a kormányfő továbbra is teszi a dolgát, bár helyzete korántsem olyan stabil, mint amilyennek tűnik. Kabinetje körül folytatódnak a korrupciós botrányok, hallani olyan vádakat is, hogy elmulasztottak számos lehetőséget az államkassza bevételeinek növelésére. Már az egyébként vele szimpatizáns baloldal is elismeri, hogy semmi valós gazdasági eredmény nem született e kormány hatalomba lépése óta. Így Primakov leváltása, ami eddig szinte elképzelhetetlen volt, maholnap realitássá válhat. Néhány napja egy tévéinterjúban Szuszujev, az elnöki hivatal helyettes vezetője azt tanácsolta Primakovnak, legyen kissé kritikusabb kabinetjével szemben, és hozzátette „a káderpolitika az elnök előjoga. Nincs olyan séma manapság, amely alapján bárki is állandónak érezhetné a pozícióját.”
Közben a Nyezaviszimaja Gazeta című lapban megjelent egy cikk öt olyan politikusról és tisztviselőről (névvel és fotóval), akiket alkalmasnak tartanak Primakov esetleg megüresült helyére. Most már csak azt kell kivárni, hogy Jelcin kijöjjön a kórházból…