A közel tíz éve fenntartott stabil politikai és gazdasági környezet is hozzájárult
a három volt szocialista állam NATO-csatlakozásához. A nagy történelmi pillanat
gazdasági hatása elsősorban a hadiipar és a fegyverkesedelem területén várható.
Egy NATO-tagállam külső megítélése minden bizonnyal vonzza a befektetőket, a
katonai szervezet tagsága azonban inkább pszichikai tényező, és nem konkrétan pénzre
váltható tőke - nyilatkozta lapunknak Novák Tamás, a Világgazdasági Kutató Intézet
tudományos munkatársa.
A NATO-csatlakozás gazdasági szempontból mindkét fél számára előnyös. A
tagországoknak egyrészt azért, mert felvonulási útvonal nyílik a kelet-európai országok
felé, másrészt azért, mert fejlett országokban is - az USA-ban, Német-, és
Franciaországban is - a gazdaság egyik húzó ágazata a hadiipar, és azon belül a
fegyverkereskedelem. Számos nyugati cég próbálja megvetni a lábát az új tagországokban.
A Boeing, a British Aerospace, a Daimler-Chrysler Aerospace, a Dassault, a Lockheed
Martin és a Saab egyaránt kopogtat a keleti országok kapuinál. Nem véletlen, hiszen
az újdonsült tagországok nagy felvevő piacnak bizonyulnak, mivel Cseh- és Lengyelország,
valamint hazánk is rendkívül elmaradott a korszerű haditechnika területén. A társult
országoknak pedig azért előnyös a csatlakozás, mert a katonai szervezet részeként
mindenképpen kisebb költséggel úszhatják meg az elodázhatatlan korszerűsítést.
A Financial Times gazdasági lap szerint a nyugati hadiipari cégek számára a legnagyobb
üzlet az orosz repülőgépek kiváltása lesz. Prága várhatóan még márciusban kiírja
a 36 vadászrepülőgép vásárlását célzó tendert, mintegy 1,6 milliárd dollár értékben.
Lecserélnek 40 darab MIG-21-est, amelyeket már nem lehet felújítani. Lengyelország
már aláírta a Daimler-Chrysler Aerospace-szel (DASA) azt a szerződést, amely 22
darab MIG-29-es korszerűsítéséről és szabványosításáról szól. A cseh ipar
abban bízik, hogy a csatlakozás után beszállítója lehet a NATO-országok
hadseregeinek. Vladimir Vetchy védelmi miniszter úgy véli, hogy 2004-ig 3 milliárd
korona - mintegy 86 millió dollár - értékű beruházás érkezik Csehországba. Ez
mindenképpen egy szemléletváltásról tanúskodik, mert a rendszerváltás után a cseh
politikusok nem szorgalmazták kellő mértékben a külföldi befektetéseket. 1995-96-ra
azonban már kitapintható volt a friss tőke hiánya: az 1995. évi gazdasági növekedés
csúcs után, 1996-97-ben drasztikusan lecsökkent a GDP. Napjainkban a cseh gazdaság
az elmaradt szerkezeti reformátalakításokat pótolja lépésről lépésre, aminek következménye
a növekvő infláció és munkanélküliség, valamint a kis mértékű gazdasági növekedés
(tavaly 0,8 százalékos volt csupán).
Lengyelországban az erőteljes privatizáció még csak most indul el, ezért számos
beruházási lehetőség van még mind ágazati, mind pedig nagyvállalati szinten. Az északi
ország hatalmas piaca - közel 40 milliós lakossal - konkurenciát jelenthet a
magyarországi tőkebeáramlásnak.
A „tigrisgazdaságként” emlegetett Lengyelország az utóbbi néhány évben került
fel a tabellára. Az 1989-es rendszerváltást követően itt alakult az első nem
kommunista kormány. Az akkori pénzügyminiszter, Leszek Balcerowicz a gazdaság orvoslására
a sokkterápiát alkalmazta. 1990-ben drasztikus áremeléseket vezetett be, miközben a
reáljövedelmek 36 százalékot zuhantak. A GDP mutatója 1989 és 1991 között 19 százalékot
zuhant, az infláció 1990-ben 586 százalékot nőtt, 91-ben pedig 70 százalékot, és a
munkanélküliek száma is emelkedett. De a két kemény év meghozta gyümölcsét:
1992-ben a politikai botrányok ellenére erőteljes gazdasági növekedés kezdődött. A
GDP 1993-ban 4, 1994-ben 5,2, egy év múlva pedig már 7 százalékos emelkedést ért
el. Az idén pedig - a világpiaci hatások mellett is - 5 százalékos növekedésre
számítanak. Jerzy Buzek kormányfő a NATO-csatlakozással kapcsolatban kifejtette, hogy
egy olyan hadiipari átalakítási programot támogatnak, amely révén harminc hazai vállalat
válik képessé technológiai együttműködésre külföldi cégekkel.