Pokorni Zoltán oktatási miniszternek a múlt hónapban tartott sajtótájékoztatóján
elhangzottak lavinát indítottak el a magyar közoktatásban. A Nemzeti Alaptanterv „módosítására”
irányuló törekvéseit nem csak az ellenzék, de több szakmai- és érdekképviseleti
szerv is fenntartásokkal fogadta. Az ezzel párhuzamosan zajló pedagógus-béremeléseket
sem koronázta osztatlan siker. Az oktatási miniszter és Magyar Bálint, a NAT szülőatyjának
véleménye után Bíró Ibolya és Jánosi György MSZP-s képviselők véleményét
adjuk közre, akik „Közoktatási tájkép csata után és csata előtt” címmel
tartottak a múlt héten sajtótájékoztatót, melyen az MSZP pedagógiai tagozatának
szakmai rendezvényén elhangzottakat összegezték.
Csata utáni helyzet
Mára világossá vált, hogy a költségvetésben nem volt többletfedezet a kormány által
ígért 16 százalékos pedagógus-béremelésre - mondta Jánosi György. Vannak önkormányzatok,
ahol sikerült biztosítani a béremelést, de ahol nem rendelkeztek anyagi tartalékokkal,
ott ennek az lett az ára, hogy a többi közalkalmazottnak semmilyen béremelést nem
tudtak biztosítani. Vannak olyan esetek is, hogy csak jóval a 16 százalék alatti béremelésre
volt lehetőség. A hiányzó részt az intézmények saját működésük dologi kiadásaiból
próbálják megtakarítani - ennek viszont könynyen az lehet a következménye, hogy
szeptemberben zavarok lépnek fel az intézmények működésében.
Ott is a csalódottság jelei mutatkoznak, ahol sikerült a 16 százalékos béremelést
biztosítani, mert a béremelés kizárólag az alapbérre vonatkozik, a pótlékok
rendszerét nem érinti, ami jelentős részét teszi ki a pedagógusok fizetésének. Tehát
akik többletmunkát vállaltak, mindössze 5-7 százalékkal kapnak többet, a minőségi
munkát végzőktől is megvonják a bérpótlékot, amit a múlt év szeptemberétől
vezetett be a kormány. Mindez együtt már komoly bércsökkenést eredményez. Az emiatt
fellépő feszültség egyértelműen a felelőtlen politikai ígérgetés következménye
lesz - összegezte a helyzetet Jánosi György.
Csata előtti helyzet
A közoktatási törvénytervezet elfogadására vonatkozóan is az hangzott el: nem
mondott igazat a kormány azzal, hogy folytatni kívánja a NAT bevezetését, csak korrigálni
kívánja azt. A törvénymódosításra vonatkozó első tervezetből világosan kiderül,
szó sincs a NAT korrekciójáról, a teljes megsemmisítés van napirenden. A NAT
kidolgozásának alapvető oka az volt, hogy nem volt igazán működőképes a hagyományos
iskolaszerkezet, és nem volt egységes tartalmi szabályozási rendszer sem az oktatás
területén. A NAT három lényeges alappillérre épült:
1. Meghatározott egy minimális követelményrendszert;
2. Ezzel egyidőben autonómiát biztosított a pedagógus közösségeknek, hogy maguk
alakítsák ki a helyi sajátosságokhoz illeszkedő programjukat;
3. 6+4+2 éves megosztásban új rendszert vezetett be.
A kormány most olyan törvénymódosítást kezdeményez, amely nem megreformálja, hanem
alapjaiban dönti le ezeket az alappilléreket. Mindezt arra hivatkozva teszi, hogy biztosítani
kell az iskolák közötti átjárhatóságot, s ezzel a gyerekek számára az esélyegyenlőséget.
1. Visszatérnek a 80-as évek elején használt tanterv-utasításos rendszerhez, amely
évfolyamról évfolyamra megadja a tanmenetet és óráról-órára előírja, hogy mi történjen
az osztályokban.
(A kerettanterveket egy, főként a katolikus egyetem pedagógusgárdájából válogatott
bizottság készíti, így nem csoda, ha a világnézetileg semleges iskola helyett „vallási
türelemmel” bíró iskolát akarnak létrehozni);
2.Központilag határozzák meg az oktatás tartalmát és a teljesítményrendszert;
3. Visszatérnek a 4+4+4-es felosztású oktatási ciklushoz.
„Esélyegyenlőtlenség valóban létezik az oktatásban - mondta a szocialista
politikus -, de ennek megoldását nem is lehetett önmagában a NAT-tól várni, ám a
tanmenettel, kerettantervekkel történő kényszerű egységesítés sem a megfelelő
eszköz.” A 80-as évek elején világossá vált, hogy egy ilyen rendszer nem kedvez a
tehetséggondozásnak, de a felzárkóztatásnak sem.
Jánosi György elmondta, hogy az MSZP javaslata erre a problémára a regionális alapon
szerveződő 12 osztályos modell megerősítése lett volna, amelyben a természetes vonzáskörzetben
működő oktatási intézmények összehangolják tanterveiket, pedagógiai
programjaikat. Ez a program a NAT bevezetésével párhuzamosan felerősödhetett volna.
Ezzel szemben most az MSZP pedagógiai tagozatának egybehangzó véleménye szerint olyan
centralizációs kísérlettel állunk szemben, amelynek súlyos következményei lehetnek
az egész oktatási rendszerre nézve. Az MSZP csata előtt áll, mivel nyilvánvaló,
hogy egy ilyen kísérletben nem lehetnek partnerek. „Minden értéket elveszíthetünk,
amit a közoktatás rendszere a 80-as évek közepétől magától hozott a felszínre és
magától termelt ki az oktatás megújulása érdekében. A kormány törekvése
regreszszív, az oktatást visszavető törekvés, aminek a bevezetése óriási közoktatási-politikai
csatát fog magával hozni, és nincs kétség afelől, hogy maga a pedagógustársadalom
sem fogja hagyni ezeknek az értékeknek a felszámolását - mondta az oktatáspolitikus.
Bíró Ibolya még hozzáfűzte: tudják, hogy a NAT nem egy tökéletes intézmény,
korrekciója fontos, és indokolt lett volna (3 évenként) felülvizsgálni, de a kormány
sem időt, sem esélyt nem adott az igazi kipróbáláshoz. Az oktatás szakmai kérdéseiből
a vezetés tisztán politikai kérdést csinál, és felülről, hatalmi eszközökkel szól
bele az iskolák belső életébe - hangzott el.
Epilógus
Nagyon sok fenntartás fogalmazódik meg a jelenlegi kormány politikájával
kapcsolatosan, ennek ellenére valamennyi mértékadó közvélemény-kutató a
Fidesz-kormányzat népszerűségének erősödését jelzi, még a pedagógusok körében
is. Vajon miért?
„A válaszhoz ismerni kell a pedagógustársadalmat - magyarázta Jánosi -, azt a
frusztrált érzést, ami 20-30 évi munka alatt óhatatlanul létrejön ebben a társadalmi
rétegben. Néha már azért is hálásak, ha egy olyan politikus áll eléjük, akinek a
kabátja bevette az iskolaszagot. Sajnos még működik az a beidegződés, ami infantilizálja
az embereket az állammal szemben. A mi legnagyobb bajunk az, hogy megtörtént a
rendszerváltás a politikai és gazdasági struktúrákban, de a gondolkodásban, a
mentalitásban, a hitben, az értékekben semmi nem változott. A régi reflexek működnek.
Ha nem olyan politika erősödik meg, amelyik a demokráciához igazodó mentalitást erősíti
az emberekben, hogy tudniillik mindenki megértse: a magunk urai vagyunk, és magunknak
kell megteremteni a saját lehetőségeinket, akkor ez az ország továbbra is ki lesz
szolgáltatva a politikai csatározásoknak.”