Könyvszemle
Hraskó Péter: A könyvtár foglya
A szerző a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet nyugalmazott főmunkatársa, akinek a Természet Világában, az Élet és Tudományban, a Fizikai Szemlében megjelent írásaiból, valamint különböző alkalmakkor és különböző fórumokon elhangzott előadásainak írott változataiból áll össze a 15 esszét tartalmazó gyűjtemény.
Hraskó Péter természetszerűleg egy kutató szemléletmódjával közelít témáihoz, ugyanakkor azonban írásaiból azonnal kiérezhető, hogy szenvedélyesen szeret tanítani - a szó nemes értelmében. Kiforrott tudását és lelkesedését igyekszik az olvasónak átadni - más szóval tudományt népszerűsít a legmagasabb fokon, azzal hogy gondolkodásra is késztet.
A válogatásban egyaránt szerepelnek megemlékezések, illetve emlékbeszédek a tudomány kiemelkedő alakjairól (Szilárd Leó, Nikola Tesla, P. A. M. Dirac, Albert Einstein), irodalmi értékű elmélkedés az ókori csillagászat nagy alakjáról (Látogatóban Hipparkhosznál) és esszék a fizika egyes alapvető problémáinak értelmezéséről. E rövid ismertetésben nincs mód a teljes spektrum áttekintésére - ezért tessék inkább elolvasni a kötetet. Kedvcsinálónak azonban feltétlenül szólni kell néhány különösen érdekes és értékes részletről.
Nagy fizikusokról és kutatókról sokat hall az ember, ha nem is ismer minden tényt. A szerző megemlékezéseit azonban az teszi egyénivé és érdekessé, hogy a tények tárgyilagos ismertetése és értékelése mellett olyan szubjektív, de teljesen megalapozott képet tár elénk, amelyre bizonyosan sokáig emlékezni fogunk. Szilárd Leóról, akinek életrajzát éppen ő fordította le magyar nyelvre, az objektív tények közlése után a következőket jegyzi meg: "... azt hiszem, jobb, ha azzal a beismeréssel kezdem, hogy számomra Szilárd Leó nem egy rokonszenves egyéniség. Az együttérzésemet természetesen egy pillanatig sem tagadom meg tőle, de a rokonszenv az más dolog. Bármeny-nyire barbár dolog is pontokba szedni egy hús-vér embert, most mégis megpróbálom - a magam számára is - leltárba venni az ellenérzésem gyökereit...>
A tudományban Szilárd végzetesen túlbecsülte az ötlet szerepét. Elsősorban brilliáns ötletemberként volt híres, de sokan tudták, hogy ötletgazdagsága annak tudható be, hogy ötleteit nem dolgozza ki...
A türelmes, kitartó munka azonban nem tartozott Szilárd erényei közé. Fontosabbnak tartott ötleteit kidolgozás helyett szabadalmaztatta, amivel kiváltotta a tudományos közvélemény rosszallását. Ez az eljárás ugyanis ellentmondott a tudományos kutatás egyik alapelvének, amely szerint a kutatási eredményeket nem egy hivatal, hanem a tudományos közvélemény elé kell terjeszteni elbírálásra. Szilárd egy másik egészen különös eljárása volt, hogy ötletét levélként megírta és levélben feladta - saját címére. Úgy gondolta, prioritási vita esetén jól jön majd a dátum a postai bélyegzőn."
A Nikola Tesla és az üzemanyag nélküli motor című megemlékezésben Hraskó Péter igyekszik az őt megillető helyre tenni e tragikus sorsú zseniális mérnököt, többek között a váltóáramú motor és a híres Tesla transzformátor feltalálóját, aki furcsa megnyilvánulásai és kijelentései miatt a média kedvence volt, ebből következően a paratudományok művelői körében is óriási kultusza volt és jelenleg is van. A róla kialakított képet kissé árnyaltabbá teszi, hogy esküdt ellensége volt a relativitáselméletnek, és Einstein érvei ellenére (sok más elektromérnökkel együtt) továbbra is hitt az éter létezésében. A negatív vonások ellenére Teslának helye van a legnagyobbak panteonjában, amint azt Hraskó Péter meggyőzően kifejti.
A többi esszé közül hármat kell kiemelni érdekessége és aktualitása miatt. A Tudomány és nemtudomány fontos kérdést jár körül, nevezetesen azt, hol húzódik a határ tudomány és az annak nem minősíthető egyéb tevékenység, a nemtudomány (kevésbé udvariasan áltudomány) között. A falszifikálhatóság kritériumának ismertetése és a tudomány működésének felvázolása mellett Hraskó Péter a maga visszafogott és bölcs modorában egyúttal alaposan leszedi a keresztvizet a "paratudományok" hazai fő népszerűsítőiről és gurujáról, Egely Györgyről. Tanulságos néhány mondatot idézni ebből az írásból is:
"Akárhogy is van, a tudomány alapvető kötelessége, hogy nap mint nap felmutassa az érvényes gondolkodás példáit. A mérce, és a - hatalom nélküli - döntőbíró szerepét kell betöltenie az «igaz - nem igaz», a «logikus - nem logikus», a «következik belőle - nem következik belőle» alternatívák megoldásában. A korábbi metaforánkat tovább fűzve: nem az a dolga, hogy desztillált vizet töltsön a korsónkba, de segítenie kell abban, hogy a kórokozókat távol tarthassuk az ivóvizünktől. A hétköznapok diszkurzív logikája mindig különbözni fog a tudományos normáktól, de ha elszakad tőlük, a következmény katasztrofális lesz: a süketek párbeszéde válik általános gyakorlattá."
Manapság, amikor a "kimeríthetetlen vákuumenergia" lecsapolását tervezgetik ambiciózus, de tudományos ismeretekkel nem rendelkező "feltalálók", újfent aktuális Hraskó Péter 1983-ban, a Természet Világában megjelent cikke: Egy különös közeg, a vákuum, amely a részletes fizikai ismeretekkel nem rendelkezők számára is világossá teszi, mit is rejtenek magukban a vákuum első látszatra rejtélyes tulajdonságai.
A kvantumelmélet sokak számára még mindig rejtélyes diszciplína, főleg azért, mert megértéséhez ki kell lépnünk hétköznapi világunk megszokott fogalomrendszeréből. A humán tudományok körében jó ideig sokan a Heisenberg-féle határozatlansági relációra hivatkoztak végső érvként szinte minden, a tudományt érintő vitában - természetesen lényegének megértése, valamint érvényességi körére való tekintet nélkül. Manapság a holizmus és a Bell-egyenlőtlenség a sztár, amely már beférkőzött a pszichiátria (!) berkeibe is . (Szombati Ágnes: Mítoszképzés századunkban, szinkronicitás, Debreceni Szemle, 1999. jún. 274-80 o.)
A gyűjteményben több cikk is foglalkozik ezzel a híres Bell-féle egyenlőtlenséggel és annak következményeivel. Ezért is különösen aktuális az 1991-ből származó Kvantumelmélet, holizmus, redukció című cikk, amely mindenki számára megvilágítja ezeket a fogalmakat, aki hajlandó egy kicsit is elgondolkodni rajtuk.
Hraskó Péter kötete élvezetes és érdekes olvasmány, bár egyes cikkek a használt matematikai formalizmus miatt feltehetően nem vernek egykönnyen hidat a humán kultúrához. Talán kissé optimista az elvárás, hogy a humán kultúra oldaláról is ugyanakkora szándék van a hídverésre, mint a szerző oldalán. Mindenesetre ha e kötetet bárki kezébe veszi, érdekes olvasmányban lesz része, tudása csak gazdagodhat és az írások remélhetőleg szemléletmódjára is hatással lesznek. (A könyvtár foglya. Typotex, Budapest, 2001, 269 o.)
Bencze Gyula
az MTA doktora,
tud.tanácsadó (KFKI - RMKI)