2002/11.

Régiók

Euroregionális szervezetek és új interregionális szerveződések Magyarország keleti államhatárai mentén*

Baranyi Béla

a tört. tud. kandidátusa, csoportvezető,
MTA Regionális Kutatások Központja
Alföldi Tudományos Intézetének Debreceni Csoportja
baranyib@rkk.hu

Bevezetés

Több mint nyilvánvaló, hogy a határmentiség kérdése, a politikai államhatárok elválasztó és összekapcsoló szerepének vizsgálata megkülönböztetett jelentőséggel bír ma már Kelet-Közép-Európa rendszerváltó országaiban is. Az 1980-as és az 1990-es évtized fordulóján Európa keleti felében bekövetkezett politikai fordulat ugyanis kedvezőbb helyzetet teremtett a regionális együttműködések számára. Az államhatárok merev elválasztó szerepének enyhülése a határon átívelő kapcsolatok kiszélesítésének lehetőségeivel kecsegtetett a Kárpát-medencében is. A biztató perspektívák, az európai horizont kitágulása ellenére természetesen továbbra is felszínen maradtak az együttműködést nehezítő öröklött és új keletű problémák, ellentmondások. Ha az egyre határozottabban formálódó gazdasági tér korlátlan terjedését az egységesülő Európai Unióban is hosszú ideig országhatárok akadályozták, fékezve az együttműködés dinamizmusát, még inkább érvényesült ez a hatás Közép- és Kelet-Európában. Számos kelet-európai országban széttöredezett a térszerkezet, természetes kapcsolatok szakadtak meg, nehezítve a kapcsolatok építését, akadályokat állítva az európai térszerkezet egységesülésének folyamata elé. Aligha véletlen, hogy az új lehetőségeket teremtő kilencvenes években az összekapcsolódás továbbra is együtt járt az elválasztással, ami a határ menti együttműködésben egyszerre hordozta magában a kedvezőtlen és - éppen a változó körülmények révén - legalább ennyire kedvező hatásokat is (Ruttkay É. 1995, Horváth Gy. 1998, Nemes Nagy J. 1998, Rechnitzer J. 1997, 1999).

Magyarország várható csatlakozásának a lehetőségei újkeletű problémákat is felvetnek éppen Kelet-Magyarország államhatárai mentén. Az uniós csatlakozás eredményeként, a schengeni határok keletebbre helyeződésével ugyanis belátható időn belül a magyar-román és a magyar-ukrán határszakasz egyben az Európai Unió külső határa is lesz. Így az államhatárok elválasztó szerepe valószínűleg átmenetileg még erősödni is fog, s ennek következményei "beárnyékolhatják" a lassan-lassan javuló magyar-román, s részben magyar-ukrán kapcsolatokat. Az egyének, az áruk szabad mozgását ez az új helyzet bizonyára inkább gátolja, mint segíti. A kelet-magyarországi politikai államhatárok mentén kialakult helyzetet súlyosbítja, hogy ezekben a határrégiókban gazdaságilag-társadalmilag elmaradott, hátrányos, nemegyszer halmozottan hátrányos helyzetű térségek, települések és településcsoportok érintkeznek egymással, voltaképpen perifériák találkoznak perifériákkal (Hardi T., 2000). Ma főként azok a határzónák számítanak perifériának, amelyek az ország elmaradott területeinek, régióinak a "szélén" helyezkednek el. Így váltak tulajdonképpen kettős perifériává (a "periféria perifériája"). Ilyen a kelet-szlovák, az ukrán és jórészt a román határ mente (Rechnitzer J. 1999). A keleti szomszédos határrégiókban könnyen felismerhetők egy öt kelet-európai országot (Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Ukrajna) átfogó, összefüggő, azonos jeleket mutató, tartósan periférikus helyzetű nagyrégió jegyei, s az itt kiépült eurorégió (Kárpátok Eurorégió) területe teljes egészében és mindegyik ország vonatkozásában is társadalmi-gazdasági szempontból egyaránt perifériának minősíthető.

A Magyarország keleti határaival érintkező Alföld jelentős részét is a periféria-helyzet jellemzi, kiterjedt határmenti területek egyenesen a "periféria perifériájává" váltak (Erdősi F. - Tóth J. szerk., 1988). Voltaképpen az egész keleti határmente, az államhatár 137 km hosszú magyar-ukrán, illetve a 448 km hosszú magyar-román szakasza, a teljes román határzóna lényegében az érintkező nagy belső régió, az Alföld sajátosságait mutatja. Ezzel szemben az északi-északkeleti határ városkörzetei mind az országos átlagtól, mind a mellettük fekvő belső régiótól messze elmaradó periféria jellegzetességeit viselik magukon (Ruttkay É. 1995). Ezt bizonyították az Északkelet-Alföld (Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék) 119 települését magában foglaló, magyar-ukrán és magyar-román határ menti sávjára, területeire és településeire kiterjedő újabb komplex vizsgálatok is (Baranyi B. szerk. 2001, B. Baranyi - I. Balcsók - L. Dancs - B. Mező 1999, Baranyi B. 1999/4).

Minthogy a kelet-magyarországi államhatárok két oldala határrégióinak számottevő része ma is elmaradott terület, a ma még inkább csak hátrányokat jelentő határ menti fekvés előnnyé változtatása az államhatárok merev elválasztó szerepének oldódása, a kelet-közép-európai határok spiritualizálódása révén a rendszerváltó országok, köztük Magyarország és szomszédai számára alapvető nemzeti érdek, különösen ami a magyar-ukrán és a magyar-román államhatárok által szabdalt, problémákkal terhelt határtérségeket illeti. A Kelet-Magyarország államhatárai mentén húzódó területek is jelenleg még elsősorban csak a kapcsolatépítés szükségességének felismeréséig, mintsem a tényleges együttműködés kellő elmélyítéséig jutottak el. Ez a körülmény a határon átnyúló együttműködés mennyiségében, jellegében, tartalmi mélységében is megmutatkozik: alacsony a gazdasági, a kereskedelmi, az oktatási együttműködések aránya, inkább a kulturális, a testvértelepülési, a sport és egyéb kapcsolatok dominálnak. Az északkelet-alföldi periférikus határ menti területek még kevésbé kerültek kapcsolatba a nemzetközi gazdasággal.

Magyarország Kelet-Közép-Európa egyik legnyitottabb gazdaságú országa. A Kárpát-medencében elfoglalt központi helyzete és a nemzeti gazdasági célok megvalósítása is a határok minél szélesebb körű átjárhatóságát igényelné. Ennek ellenére a Kelet-Magyarország északkeleti részét övező államhatárok kevésbé átjárhatók, mint az ausztriai és a szlovéniai "nyitott határ" (Rechnitzer J. 1990). Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a megfelelő módon átjárható határok megteremtéséhez a szomszédos országok együttműködésére is szükség van. A kérdés megoldását többek között az is nehezíti, hogy a trianoni határmódosítások nyomán a szomszédos országokhoz csatolt területek nagy létszámú magyar kisebbsége miatt a környező államok egyes vezetői gyakorta veszélyt látnak Magyarország és a határon élő magyarság szorosabb együttműködésében, és olykor akadályokat gördítenek a határon átívelő kapcsolatok útjába.

Euroregionális szervezetek - nagyrégiók

Milyen esélyeket kínálnak Kelet-Magyarország határrégiói számára a határon átnyúló kapcsolatok és együttműködések elmélyítésében az euroregionális szervezetek? A regionális szerveződések egyik nagy előnye, hogy azokat nem korlátozzák sem az egykori, sem a meglévő határok, így akár több ország területrészeit magukba foglaló régiók is létrejöhettek. Minthogy az EU-ban kiemelt prioritása van az elmaradott határ menti régiók fejlődésének és felzárkózásának elősegítése, a határokon átívelő regionális szerveződéseknek a közös fellépés és az uniós források megszerzése miatt még inkább létérdeke az együttműködés. Kelet-Közép-Európa tagjelölt országaiban a nemzetközi irányítású euroregionális együttműködéseknek még nagyobb lehet a szerepük.

A második világháborút követően a Közös Piac (1957) létrejöttével meginduló nyugat-európai integrációs folyamat regionális vetületeként, az integráció területi-térbeli formájaként hamarosan megjelentek, majd gomba módra szaporodtak a határ menti együttműködés sajátos földrajzi kereteinek, egyszersmind legeredményesebb formáinak tekinthető eurorégiók, különféle interregionális szervezetek. Az eurorégiók terjedése feltartóztathatatlanul folyik Európa keleti felén is, főként Kelet-Közép-Európa rendszerváltó országaiban. Az eurorégiók és egyéb interregionális együttműködések számának gyors gyarapodását jelzi, hogy jelenleg már több mint 100 regionális integrációs megállapodást tartanak nyilván, igaz, ezeknek csak mintegy harmada működik valójában, a tényleges gazdasági kooperációk száma elenyésző. A legmagasabb szintű és legteljesebb integráció a fejlett európai országok tömörülése, az Európai Unió (Bernek Á. - Süli-Zakar I. 1997). Az interregionális szerveződések révén mindenekelőtt Nyugat-Európában - olykor már a kontinens keleti felében is - egyre jobban erősödik az ún. euroregionális szemlélet, amely szerint a jövő Európája nemcsak a nemzetállamok, hanem az azonos gazdasági érdekeltségű (határ menti) területekből kialakított "régiók Európájaként" is értelmezhető (Éger Gy. 2000).

Az uniós egységesülési folyamatok kiteljesedését segítő legmagasabb szintű, államhatárokat áthidaló, többnyire érintkező határvidékek közötti intézményesített együttműködési struktúrák, a legfejlettebb és legszélesebb hatáskörű, illetve a legtöbb funkcióval rendelkező szervezetek az eurorégiók. Az eurorégiók fő célja, hogy elismerjék őket olyan nemzetközi szerveződésként, amely az adott régió gazdasági, környezetvédelmi, szociális, kulturális és egyéb intézményi problémáival foglalkozik. Az ilyen tevékenységeknek az eurorégiók szintjén történő koncentrálásától azt remélik, hogy olyan kritikus tömeget érhetnek el (gazdasági értelemben), amely erősíti a határ menti térségek kohézióját, illetve felkelti a magánbefektetők és intézmények érdeklődését (Scott, J. 1996, Rechnitzer J. 1999).

A határon átnyúló struktúrák intézményi háttere Magyarországon gyakorlatilag minden határszakaszon megvalósult. A Madridi egyezmény (1980) aláírása óta az együttműködés létesítésének valóságos hulláma söpört végig államhatáraink mentén. A kapcsolatrendszerek intézményesülésének eddigi csúcspontját mindazonáltal Kelet-Közép-Európában is az euroregionális (az EU-val nem határos, de ezt a nevet jogosultan használó) szervezetek kialakulása jelentette. Az eurorégiónak méretei, területisége, térszerkezeti elhelyezkedése és kapcsolata alapján két jellegzetesebb típusa különböztethető meg. Az egyik az ún. nagyrégiós modell, a másik az ún. kisrégiós modell. Az elsőt artományi vagy megyei modellnek is nevezhetjük, mert ezek két vagy több szomszédos, illetve közeli ország középszintű területi egységeit, tartományait, régióit (NUTS II.), illetve megyéit (NUTS III.) magukba foglaló nagy kiterjedésű euroregionális szervezetek (pl. Kárpátok Eurorégió). A másik, városi vonzáskörzeti modellnek is nevezhető eurorégiós szerveződés, a kisrégió erőteljesebben épít a közvetlen kétoldalú kistérségi (NUTS IV.) vagy város-város-település (NUTS V.) kapcsolatokra, eleve kisebb térségben gondolkodva zártabban közvetíti a régió területi összefüggéseit, miközben megőrzi a nagyrégiós modell számos stratégiai elemét (Rechnitzer J. 1997)

Az új, intézményesült határ menti együttműködések, szerveződések hatékony működését is akadályozó problémákon, illetve azok rendkívül nagy számán túl alapvető gond a születő eurorégiók területisége. Az új, intézményesült határrégiók viszonylag csak ritkán fednek le valódi, funkcionális határtérségeket. Bár vannak pozitív példák is (l. Kassa-Miskolc Eurorégió), mégis jellemzőbb, hogy a kezdeti hatalmas területű eurorégiók létrejötte óta (Kárpátok Eurorégió, Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió) területileg egyre kisebb léptékű, a valós térkapcsolatokat mindinkább figyelembe vevő együttműködések formálódnak a keleti határok mentén is (Interregio, Bihar - Bihor Eurorégió) (1., 2. ábra). Ezeknek az alapvetően pozitív irányú folyamatoknak hátterében feltehetően az áll, hogy a határ két oldalán elhelyezkedő kistérségek és települések felismerték az érdekazonosságokban, különös tekintettel a határok által Trianon után szétszabdalt területek természetföldrajzi, térszerkezeti, etnikai egymásrautaltságában rejlő lehetőségeket, megkerülve a még jelentős nemzetállami akadályokat, s előtérbe helyezve a lokális együttműködés előnyeit. Leginkább Magyarország esetében igaz ez, mert itt a politikai határok rendkívüli módon széttördelték a hagyományosan szerves egységet képező gazdasági tereket (Golobics P. - Tóth J. 1999).

A határ menti együttműködés legmagasabb szintjét jelentő eurorégiók (nagyrégiók) száma Magyarországon ma már háromra emelkedett, de többkis eurorégió és még több kvázi eurorégiós jellegű, ún. eurorégió típusú interregionális szerveződés jött létre, illetve formálódik jelenleg is. A már működő három magyarországi nagyrégiós együttműködés közül kettőnek a működési területe éppen a kelet-magyarországi határszakaszra, Magyarország északkeleti, keleti és délkeleti határrégióira terjed ki. Az ország keleti határvidékeit, határrégióit magában foglaló nagyrégió közül az egyik az 1993. február 14-én létrejött Kárpátok Eurorégió Interregionális Szövetség, a másik az 1997. november 21-én Szegeden alakult Duna-Körös-Maros-Tisza Regionális Együttműködés (1-2. ábra).


1. ábra • A Kelet-Magyarországot érintő eurorégiók és határon átnyúló regionális együttműködések 2001-ben (Hardi T. ábrája alapján szerk. Dancs L. MTA RKK Győr-Debrecen


2. ábra • A Kárpátok Eurorégió és a működési területén lévő, illetve formálódó eurorégió típusú interregionális szervezetek

Az északkelet-magyarországi régióra kiterjedő legrégibb magyarországi euroregionális szerveződés a Kárpátok Eurorégió (2. ábra). Az óriásrégió több szempontból is speciális határ menti együttműködési forma, s jó néhány jellemzőjét tekintve különbözik a másik két hazai euroregionális szervezettől, a West/Nyugat Pannóniától, illetve az egyik legújabb kooperációs struktúrától, a Magyarország délkeleti határai mentén szerveződött Duna-Körös-Maros-Tisza (továbbiakban: DKMT) Eurorégiótól. Az első lényeges különbség, hogy a hagyományos, bilaterális kapcsolatrendszer helyett többoldalú, preintegrációs tömörülést hoztak létre, vagyis nem két ország határ menti kapcsolatait igyekeznek szervezni, hanem öt ország határos megyéiből, középszintű területi egységeiből álló területeken multiregionális keretek között keresik az együttműködés lehetőségeit. A második jellegzetes körülmény, hogy minden résztvevő ország az egykori szocialista táborhoz tartozott, egyben kelet-közép-európai ország volt. A Kárpátok Eurorégió egyszersmind olyan együttműködési formaként jött létre, amely nem volt határos egyetlen EU-tagországgal sem, kizárólag az ún. külső határok mentén alakult meg, ami önmagában is felkeltette a Nyugat figyelmét. A harmadik lényeges tényező, hogy a Kárpátok Eurorégió teljes működési területe európai szinten perifériának számít, ahogy területi egységei is ugyanilyen helyzetben vannak saját országukban (B. Baranyi - I. Balcsók - L. Dancs - B. Mező 1999, Rechnitzer J. 1999).

A másik nagy, Kelet-Magyarországra kiterjedő és Délkelet-Magyarországot is érintő euroregionális szerveződés, a DKMT Eurorégió a magyar-román és a magyar-jugoszláv határrégióban kibontakozó interregionális együttműködéseknek, kapcsolatkezdeményezéseknek biztosított intézményi, hivatalos szervezeti keretet három ország kilenc megyéjére, illetve tartományára kiterjedően (1. ábra) . A mintegy kétharmad magyarországnyi területű DKMT Eurorégió az Alpok-Adria Munkaközösséghez és a Kárpátok Eurorégióhoz hasonlóan inkább multiregionális szervezetnek tekinthető. Ám miután a deklarált célok konkrétabb és szorosabb együttműködést írnak elő számára, emiatt a klasszikus hármas határ menti eurorégió-szintű kooperációkhoz közelebb áll a szervezet. A viszonylag újszerű kezdeményezés létesítésének jelentőségét viszont megnövelte, hogy szintén nem határos az EU-tagországokkal, és magas politikai kockázatú területeken kísérelt meg együttműködést kialakítani a magyar-román-jugoszláv hármas határ térségében. A DKMT Eurorégió létesítésének körülményei miatt - tekintettel a délszláv politikai válságra -, minden jel szerint okult a Kárpátok Eurorégió hibáiból, s aggályosan kerülte és kerüli a nagypolitika csapdáit, és az alapító okiratban (a Jegyzőkönyvben) megfogalmazott szándékok szerint is kizárólag a helyi regionális ("helyi hatóságok közötti kapcsolatok") együttműködések fejlesztésére összpontosít (Rechnitzer J. 1999, Éger Gy. 2000). Magyarország keleti államhatárai mentén tevékenykedő két nagy euroregionális szervezet eddigi működésének eredményességével kapcsolatos megítélés meglehetősen felemás, a legtöbb probléma, már csak a körülmények és az ún. multiregionális jellege, illetve területisége, hatalmas méretei miatt a Kárpátok Eurorégió tevékenységével kapcsolatban van, amelynek viszonylag óriási méretei (161 000 km2, 16 millió lakos) egy közepes nagyságú országét teszik ki, mintegy két tucat közigazgatási egységre kiterjedően, olykor nem is szomszédos országokkal érintkezve, és már-már pusztán ez a tény is a működésképtelenség felé sodorja a szervezetet. Túlméretezettsége és egyéb, részben öröklött, részben újabb keletű történeti-etnikai, gazdasági-társadalmi problémái, ellentmondásai miatt ma már inkább csak az intézményi keretei adottak: működésének formális, protokolláris, politikai-külpolitikai jellegű elemei, részben kulturális vonatkozásai erőteljesebbek, mint tényleges funkciói, eredménye i. A szervezet működéséről vagy éppen működésképtelenségéről számos értekezés látott már napvilágot (Illés I. 1993). A különböző vélemények alapján leszűrt következtetésként érdemes hangsúlyozni, hogy kezdettől fogva két ellentétes hatás, az állampolitikai szinten zajló egyet nem értés, illetve a helyi pozitív kezdeményezések és együttműködési óhaj között feszülő ellentétek hálójában vergődött (Éger Gy. 2000).

A helyi kezdeményezések és együttműködések szintjén jobban működő DKMT Eurorégióra is igaz, hogy a hatalmas területi kiterjedés önmagában is nehezíti az érdemi együttműködést. A DKMT Eurorégió is viszonylag nagy területet (77 000 km2) fog át, és csaknem 6 millió fős népességet érint, ez mégis "kezelhetőbb" nagyságrend, mint a Kárpátok Eurorégióé. Arról nem is szólva, hogy a négy magyar megyét, a négy román megyét és a szerb Vajdaság tartományt tömörítő DKMT Eurorégió az együttműködés szorosabb és konkrétabb formáját képviseli, és mind természetföldrajzi, mind gazdasági-társadalmi jellege homogénebb. Már történelme során is (pl. az Osztrák-Magyar Monarchia idején) erőteljesebben és szervesebben fejlődő térség volt, mint a Kárpátok Eurorégió által határolt területek. A két nagy kelet-magyarországi integrációs tömörülés példája is azt bizonyítja, hogy a határ menti térségek egymás közti különböző kisebb léptékű, közvetlenebb vagy éppen a nagyrégió keretei között újabban formálódó euroregionális (kisrégiós) szervezetek lehetnek a határon átnyúló kezdeményezések leghatékonyabb formái.

Új euroregionális szerveződések - kisrégiók és az együttműködés egyéb lehetséges szintjei

Az európai integrációs folyamatok kibontakozásával felértékelődnek Magyarország és keleti szomszédainak határmenti területei, történelmi esély adódik arra, hogy az eddigi elzártságból kitörve, Európa keleti felére irányuló kereskedelem kiindulópontjává, a társadalmi-gazdasági-technikai innováció terjesztésének fontos láncszemévé váljanak. Ez sürgetően megköveteli, hogy Magyarország keleti államhatárai is betölthessék az összekötő híd szerepét a szomszédos Ukrajnával és Romániával folytatott kapcsolatokban, amely hosszú távon a határok szabad átjárhatóságát eredményezhetik. A határon átnyúló együttműködések erősítését követelik meg a hasonló természet- és településföldrajzi pozíciók és adottságok, a hajdanvolt történelmi alapok és a határ túloldalán élő magyarsággal ápolandó kapcsolatok is. E kapcsolatépítésben ígéretes kilátásaik vannak azoknak a kisebb intézményesített együttműködési formáknak, az ún. eurorégió típusú struktúráknak, amelyek szép számmal jöttek létre, illetve vannak születőben Kelet-Közép-Európában, s köztük Magyarország keleti államhatárai mentén is. A nagy eurorégiós szervezetek helyett, sokszor azok keretei között a kisebb interregionális szerveződések mozgékonyságuk és a közvetlenebb egymáshoz kapcsolódás, a szorosabb kötődés és az együvé tartozást megalapozó identitás miatt is számos területen hatékonyabban szolgálhatják a határon átívelő kapcsolatok ügyét, mint a hatalmas, nagy kiterjedésű eurorégiós szintű kooperációk, mint pl. a Kárpátok és aDKMT Eurorégió (3. ábra).


3. ábra• Potenciális és formálódó határrégiók, interregionális együttműködések (Szerk.: Hardi Tamás, MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet, Győr)

A magyar területi tudományok képviselői közül már a kilencvenes évek derekán voltak, akik megkülönböztetett hangsúllyal kezelték a határmenti nagyvárosoknak, regionális centrumoknak és paracentrumoknak a nemzetközi, illetőleg regionális-interregionális együttműködésben játszott szerepét, valamint a potenciális eurorégiók létrejöttében várható közreműködésüket (Golobics P. 1996). Később az osztrák-magyar határ menti együttműködésre, valamint a Nyugat-Dunántúl egészére vonatkozó vizsgálatok alapján a potenciális eurorégiók összekapcsolásának lehetséges szintjeit illetően olyan fontos és újszerű megállapítások születtek, amelyek érvényessége feltétlenül kiterjeszthető az ország keleti államhatárai mentén formálódó együttműködésekre is. Csak helyeselni lehet azt az álláspontot, hogy az országhatárok mentén "mini eurorégiók" hálózatának létrejöttét kellene ösztönözni, amelyek elsődlegesen település-település, város-város, kistérség-kistérség , kistérség-járás szintjén segítik elő az együttműködéseket. Az ilyen típusú, kisebb kiterjedésű, egyszersmind mozgékonyabb és konkrétabb együttműködések sokkal tartósabb alapját, szilárdabb pillérét teremthetik meg az új eurorégiós szerveződéseknek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy bármilyen meglévő vagy éppen szerveződő (potenciális) eurorégió valós regionális fejlesztő hatásokat csak akkor képes kifejteni, ha a közreműködő települések és térségek az együttműködésben megtalálják saját és közös érdekeiket. Az érdekérvényesítés konkrét képviseletére pedig leginkább a határ menti települési és térségi önkormányzatok, középszintű intézmények és szervezetek az alkalmasak (Rechnitzer J. 1999).

Az elmondottak is azt támasztják alá, hogy a határon átnyúló regionális együttműködésben az euroregionális szerveződések mellett - akár annak keretei között - meghatározó szerephez jutnak a határrégiók egyes kistérségei, település-együttesei és -szövetségei, de leginkább a határmenti nagyvárosok, az ún. centrumvárosok. Ezért is annyira fontos, hogy a nagyívű szervezeti rendszerek (eurorégiók) létrehozásán túl a kistérség-település, város-város érintkezések vagy város-szövetségek jöjjenek létre (3. ábra). Ebben a dimenzióban a kihívásoknak főként a regionális centrumvárosok és egyes paracentrumok felelnek meg, igaz, ma még eltérő színvonalon. Az északkelet-kelet-magyarországi határszakaszon - a keleti, részben a déli határrégiókban is - hasonló nagyságú, szerepkörű, korábban egymást jól kiegészítő városgyűrűk találhatók a határ két oldalán, ezek hálózatba szervezése - elsőként az infrastrukturális rendszerek megújításával - lehetséges, és nagy lendületet nyújtana a határ menti együttműködéseknek.

A kelet-magyarországi határon átnyúló együttműködések kapcsolódási pontjainak intézményi kereteit napjainkban a két nagy eurorégió, valamint a meglévő és formálódó új interregionális szervezetek, város-város kapcsolatok alkotják, illetve adhatják a jövőben is. A magyar-román határrégió északi része szoros szálakkal kötődik a Miskolc-Kassa térségre épülő multiregionális együttműködéshez, ám a közeli nagyközpontok (Debrecen, Nyíregyháza, Nagyvárad, Szamárnémeti) tartós és sokoldalú intézményi kapcsolatai nélkül itt sem formálódhat ki a kapcsolatokat magasabb szintre emelőegységes térszerkezet. A magyar-román határrégió déli felének nagyközpontjai is eredményesen működhetnek együtt. Többek között ilyen például Szeged, Békéscsaba vagy éppen a policentrikus közép-békési településegyüttes, illetve Arad és Temesvár, amelyek adottságai alkalmasak a hálózati rendszerek kiépítésére és az újszerű kooperációk fogadására. A Kárpátok Eurorégió egy országnyi területet és népességet kíván átfogni, miközben a szervezetet alkotó területi egységeknek még a kapcsolatok elemi egységeinek fejlesztéséhez sincsenek kellő erőforrásaik. A keleti-délkeleti államhatárok térségében hasonló nehézségekkel küzd a Duna-Körös-Maros-Tisza multiregionális együttműködés is. A két óriásrégió példája is arra int, hogy célravezetőbb a város-város, kistérség-település kapcsolatrendszer erősítése, mert ha ezek elég stabilak, akkor a nagyobb együttműködések biztosabb alapokra épülhetnek. A keleti államhatárok mentén három határrégióban főképp a centrumvárosok interregionális (kisrégiós) együttműködésének földrajzi keretei rajzolódnak ki. A Nyíregyháza-Ungvár (Uzsgorod) , valamint a Debrecen-Berettyóújfalu-Nagyvárad (Oradea) városkapcsolatokra épülve már konkrét együttműködések fogalmazódtak meg, míg a magyar-román-jugoszláv hármas határ mentén Szeged, Arad, Temesvár (Timisoara) és Szabadka (Subotica) között a hozzájuk tartozó térségekkel együtt további konkrét, intézményesült kapcsolatépítés várható. A potenciális eurorégiók szerveződésében az államhatárok mentén erősebben érvényesülnek a nagyvárosi, kistérségi vagy éppen megyei érdekek, mint a kevésbé vagy egyáltalán nem létező magasabb szintű regionális akaratok. Így van ez Kelet-Magyarország esetében is (Golobics P. 1996, Rechnitzer J. 1999).

A keleti országhatárok mentén, jellemző módon a Kárpátok Eurorégió működési területén, több konkrét interregionális együttműködés, eurorégió típusú struktúra van formálódóban. A Kárpátok Eurorégió számos ok miatt nem eléggé hatékony ahhoz, hogy a határon átnyúló kapcsolatok motorjává váljon, s az igazán hatékony együttműködés szempontjából túlméretezett. Számos jel és tapasztalati tény utal arra, hogy minden bizonnyal működőképesebbek lehetnek azok a két- vagy háromoldalú kezdeményezések, amelyek szervezetei keretei most alakulnak ki. Ezt támasztja alá, hogy a Kárpátok Eurorégió "kereteit feszegető" euroregionális szerveződések közül elsőként (2000. október 6-án), az ún. kisrégiós modell alapján az INTERREGIO trilaterális együttműködés alakult meg Szabolcs-Szatmár-Bereg, a romániai Szatmár és az ukrajnai Kárpátalja megyék részvételével (2. ábra). Az új szerveződés eredetileg tulajdonképpen nem más, mint egy programrégió a Kárpátok Eurorégión belül, amely az érintett területek egymás közötti kapcsolatait hivatott elősegíteni. Az Interregio célja a Kárpátok Eurorégió keretei között, a határ menti együttműködés kiépítése és fejlesztése, konkrét, határon átnyúló együttműködési projektek kidolgozása és megvalósítása a helyi önkormányzatok szintjén. Az alapító dokumentum leszögezi, hogy a megállapodás az idevágó magyar-ukrán, magyar-román, román-ukrán kétoldalú államközi szerződésekben foglalt feladatok megvalósítását szolgálja. Az euroregionális szerveződés a határtérségben többek között az átfogó infrastrukturális, a természet-, a környezet- és vízvédelem, a gazdaság és az idegenforgalom, az oktatás és képzés fejlesztését, az interetnikus kapcsolatok, a közös kulturális örökségek ápolását tűzte ki célul. Az együttműködő partnerek segítséget nyújtanak egymásnak a tervezett közös, de döntően kétoldalú fejlesztések megvalósításához, amelynek finanszírozását saját hozzájárulásaikból és más pénzügyi forrásokból igyekszenek megteremetni. Jelenleg folyamatban van a programrégió valós eurorégiós szervezetté alakítása, az együttműködés bázisául a Nyíregyháza-Ungvár-Szatmárnémeti városkapcsolatok szolgálnak.

Az újabbak közül de facto euroregionális szervezetnek a Hajdú-Bihar-Bihor Eurorégió, valamint a Bihar-Bihor euroregionális szerveződés számít, amelyeknek az alapítását megfogalmazó szándéknyilatkozatot 2001 áprilisában, illetve novemberében hagyták jóvá a szomszédos megyei önkormányzatok, kistérségek és települések polgármesterei, vezetői (1., 2. ábra). A hajdanvolt történelmi, a természet- és településföldrajzi adottságokat és funkciókat megyei szinteken újra összekapcsoló Hajdú-Bihar-Bihor illetőleg a kialakult vonzáskörzet alapján szerveződő kistérségeket, településtársulásokat Biharkeresztes központtal létrehozott Bihar-Bihor Eurorégió Határon Átnyúló Együttműködé s (röviden: Bihar-Bihor Eurorégió) hivatalos jóváhagyására, az alapító okirat ünnepélyes aláírására 2002. április 12-én a Bihar-Bihor Expo (V. Határ menti Kiállítás és Vásár) alkalmából került sor Biharkeresztesen Az alapszabály szerint a szervezet nyitott, tagja lehet bármely önkormányzat, önkormányzatok társulása, nonprofit civil szervezet, illetve egyéb jogi személy, amely a romániai Bihor megyében, Magyarországon Hajdú-Bihar megye területén van bejegyezve vagy nyilvántartásba véve, az alapszabályt elfogadta, a szervezet célkitűzéseinek megvalósításán munkálkodik és teljesíti tagi kötelességeit. Az alapszabály rendelkezései azt is megerősítik, hogy ún. kisrégiós, határ menti együttműködésre épülő eurorégiós modell erőteljesebben épít a közvetlen kétoldalú kapcsolatokra, eleve kisebb térségben gondolkodva zártabban közvetíti a régió területi összefüggéseit, miközben megőrzi a "nagyrégiós modell" számos stratégiai elemét. Ez a minden tekintetben "mozgékonyabb", operatívabb, a kölcsönösséget jobban érvényesítő modell a történelmi és hajdani közigazgatási hagyományok révén is a leghatékonyabb intézményi és szervezeti keretéül szolgálhat a Hajdú-Bihar-Bihor Eurorégiónak, újabban pedig a "Bihar-Bihor" eurorégiós szerveződésnek is (Baranyi B. 2000, Bihar-Bihor Eurorégió Határon Átnyúló Együttműködés Alapszabálya).

A két formálódó magyar-román "mini eurorégió " alapjául szolgáló funkcionális terület hipotetikus lehatárolásánál részben anagycentrumok (Debrecen-Nagyvárad) szűkebb vonzáskörzete, részben pedig az ebben a térségben kialakult történelmi, gazdasági és társadalmi tényezők és összefüggések vehetők figyelembe. Tágabb értelemben a mini eurorégiót az együtt csaknem 14 ezer km2-es, mintegy 1,2 millió lakost kitevő magyar Hajdú-Bihar és a román Bihor megyék alkotják. Az együttműködés szélesebb bázisát azonban főként az egykori - Trianon előtt egy megyét alkotó - bihari területek és települések, köztük a mai Hajdú-Bihar megye berettyóújfalui KSH-kistérségének 31 települése, tágabb értelemben a Bihari Önkormányzati Szövetség 38 települése alkotja. Az utóbbi kistérségi szövetség keretei között, s részben azzal párhuzamosan ugyancsak az 1990-es évek elején szerveződött meg Biharkeresztes székhellyel, a bihari térség 17 közvetlen határ menti települését tömörítő Határ Menti Bihari Települések Területfejlesztési Társulása, egyben elindítója az államhatár túloldalának szomszédos településeivel, településtársulásaival, kistérségeivel újabban kialakított interregionális együttműködésnek.

A magyarországi bihari részek, az ún. Csonka-Bihar vagy "maradék Biharország" sorsát döntően befolyásoló esemény az 1920. évi trianoni döntés volt. Az új államhatárok megvonásával a történelmi Bihar vár megyéből Magyarországnál maradt, 60 falusi településből álló bihari részek kétszeresen is perifériává váltak. Egyfelől az országhatárra kerültek, másfelől elvesztették természetes központjukat, Nagyváradot, amelyhez jól működő gazdasági-piaci, igazgatási és infrastrukturális kapcsolatok kötötték. A centrumközeli pozícióból elszigetelt, halmozottan hátrányos helyzetbe szorult térségben hosszú ideig a jobb híján és siettében megyeszékhelynek kinevezett Berettyóújfalu sem tudott a környék valódi központjává válni (4. ábra) Ebből a súlyos, máig ható következményekkel járó helyzetből ígér kitörést a hajdanvolt bihari területek és települések határon átnyúló együttműködését szorgalmazó Hajdú-Bihar-Bihor és Bihar-Bihor Eurorégió.


4. ábra• Az egykori Bihar vármegye az 1949/50-es közigazgatási reform után (Forrás: Saját szerkesztés. MTA RKK ATI Debreceni Csoport)

A magyar-román határ menti együttműködési szándékok komolyságát és aktualitását mutatja, hogy ma már nem is egy, hanem mindjárt két eurorégiós szervezet létrehozása van napirenden a magyar oldali Hajdú-Bihar és a romániai Bihor megye, illetőleg a két megyén belüli bihari kistérségek és településtársulások között. Kisebb kiterjedésű euroregionális struktúra, ún. saját hozzájárulásaikból és más pénzügyi forrásokból igyekszenek megteremetni. Jelenleg folyamatban van a programrégió valós eurorégiós szervezetté alakítása, az együttműködés bázisául aNyíregyháza-Ungvár-Szatmárnémeti városkapcsolatok szolgálnak. munkaközösség-típusú együttműködés a Biharkeresztes székhellyel működő Bihar-Bihor Eurorégió az országhatár két oldalán meglévő határ menti településtársulásokhoz tartozó helységek között. Nagyobb, középszintű területi egységek sokoldalú együttműködését célzó szerveződés a Debrecen központú Hajdú-Bihar-Bihor Eurorégió. A két euroregionális szerveződés a jövőben várhatóan egymás mellett dolgozik, és kölcsönösen támogatja Hajdú-Biharban az eurorégiók határon átnyúló kapcsolatépítő munkáját.

A magyar-román-ukrán, illetőleg a magyar-román határvidékekre települt Interregio és az újabb keletű Bihar-Bihor Eurorégió közös jellemzője az is, hogy intézményesült szervezeti kereteinek kialakítását megelőzte, működésének tartalmát meghatározó módon befolyásolta az, hogy területükön országosan is az elsők között jöttek létre a határ menti együttműködésen alapuló vállalkozási övezetek. Ilyen volt a legelsőként alapított Záhony és Térsége Vállalkozási Övezet, amelyet a magyar-ukrán határ menti térség fejlesztése és beruházások ösztönzése céljából az 195/1996. (XII. 19.) Kormányrendelet hívott életre. A négy ország találkozási pontjában - és Lengyelországhoz közel - fekvő kiterjedt Záhonyi Különleges Gazdasági Övezet a határokon átnyúló gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok élénkítésében, színvonalának emelésében igen fontos szerepet tölthet be a határ mindkét oldalán felépített modern, nagy befogadóképességű kamionterminál, valamint Közép-Európa egyik legnagyobb, 21 millió tonna kapacitású szárazföldi "kikötője", a záhonyi átrakodó állomás révén. A Berettyóújfalu-Bihakeresztes-Nagyvárad térszerkezeti tengelyen szerveződő Bihari Vállalkozási Övezetet (továbbiakban: BVÖ) - időrendben másodikként az országban - 1998 márciusában hívta életre a kormányrendelet. A határon átnyúló magyar-román gazdasági-társadalmi, sőt kulturális együttműködés ígéretes bázisának tartott BVÖ tevékenységének terület- és/vagy vidékfejlesztő hatásai máris kimutathatók a gazdasági-társadalmi élet számos területén. Az ún. mini Bihar-Bihor Eurorégió létrehozásával eddig érvényesülhet a multiplikátor hatás, amely által a kistérség központjába várható vállalkozások gazdaságfejlesztő hatásai szétterjednek a perifériális részekre, sőt a kistérség határain túlra.

Az euroregionális szintre emelt kapcsolatokban számítani lehet az Európai Unió támogatási rendszerére is (PHARE CBC, ISPA, SAPARD), amely elsőbbséget ad a határ menti együttműködésnek. A strukturális alapok igénybevételétől a fejlesztési források számottevő bővülése várható, ami minden bizonnyal kedvezően befolyásolhatja a rurális térségek helyzetét is. A Bihar-Bihor Eurorégió és a BVÖ léte nagy valószínűséggel meghozza a várt sikert Magyarország és Románia számára egyaránt. A határon átívelő kapcsolatoknak a kölcsönös előnyöket szem előtt tartó erősödése pedig, talán nem is annyira a távoli jövőben, az egymástól elválasztott bihari részek társadalmi-gazdasági, kulturális, infrastrukturális stb. funkcióinak "egyesítését", az elmaradott bihari területek fejlesztését eredményezheti az államhatár mindkét oldalán (Baranyi B. szerk. 2001).

Schengen és a jövő kihívásai

Magyarország NATO- és közelgő EU-tagsága előtérbe helyezi a határok kérdését. A schengeni "határmegvonás" kedvezőtlen következményeinek enyhítése és az euroatlanti csatlakozási folyamatok minél zökkenőmentesebb alakulása érdekében kitüntetett szerep juthat a jövőben a meglévő euroregionális szervezeteknek , valamint az újabban formálódó kisebb interregionális szerveződéseknek. Számos jel mutatja, hogy különböző dimenziókban újabb határrégiók, illetve eurorégiók alakulnak az ország keleti államhatárai mentén is. Az ún. mini eurorégiók hálózatának létrejötte az együttműködni kívánó és a határon átnyúló kapcsolatok építésében érdekelt országoknak és települési-térségi önkormányzatoknak elemi érdeke.

Az egyes eurorégiókon belül azonban napjainkban sem zökkenőmentes az együttműködés, és minthogy az egyes országok várhatóan más-más időpontban csatlakozhatnak az EU-hoz, a jövőben további bizonytalanságokkal kell számolni. A schengeni normák a keleti határszakasz - leginkább Ukrajna - esetében gördíthetnek nehezen leküzdhető akadályokat mindennemű együttműködés elé, ezért ott különösen fontos, hogy fenntartsunk egy nagy euroregionális szervezet, a Kárpátok Eurorégió működését még akkor is, ha az jelen formájában korántsem funkcionál tökéletesen. A hatékonyabb jövőbeni együttműködés érdekében elkerülhetetlen a gyökeres megújulás, a struktúra átalakítása, hogy a vélhetően kedvezőtlenebbé váló körülmények között is tényleges tartalommal lehessen megtölteni a határon átnyúló együttműködés különféle formáit.

Számolni lehet azzal is, hogy - részben a Schengeni Egyezmény miatt - legalábbis átmenetileg újból megerősödik a határok elválasztó szerepe, a "vasfüggöny" mintegy keletebbre tolódik. Ez igen káros lehet a szomszédsági kapcsolatok alakulására és az anyaország határain túl élő magyarságra egyaránt. Ezért is annyira fontos, hogy a határterületek vizsgálata nyomán megfelelő javaslatok szülessenek a Schengen utáni helyzet kezelésére. Olyanok, amelyek tekintettel vannak a perifériák eltérő lehetőségeire, a kapu- és közvetítőszerepek kialakulására, a határon átnyúló térségi integrációs, a nemzetiségi és társadalmi kapcsolatokra, beleértve a már működő euroregionális szervezeteket (Kárpátok Eurorégió, Duna-Körös-Maros- Tisza Eurorégió), illetve az új interregionális szerveződéseket és formációkat (Interregio, Hajdú-Bihar-Bihor, illetve Bihar-Bihor Euroregionális Szervezet), a vállalkozási övezeteket (Bihari Vállalkozási Övezet, Záhony és Térsége Vállalkozási Övezet) és a hozzájuk kapcsolódó ipari parkokat , valamint a határ két oldalán fekvő kistérségi-települési érintkezéseket . A javaslatoknak figyelembe kell venniük a hasonló nagyságú és szerepkörű, korábban egymást jól kiegészítő városgyűrűből kialakítható városszövetségek létrejöttét , nem kevésbé az itteni nagyközpontok (Debrecen, Nyíregyháza, Nagyvárad, Szatmárnémeti) tartós és sokoldalú intézményi kapcsolatainak erősítését is. Kívánatos továbbá az érintkezési pontok számának a növelése, beleértve új határátkelők megnyitását, áteresztő kapacitásának növelését (Golobics P. 1996, Golobics P . -Tóth J. 1999, Rechnitzer J. 1999).

A határ menti és a határon átnyúló együttműködések fejlesztésében tehát nagy lehetőségek rejlenek a keleti határrégiókban is. Nemcsak arról van szó, hogy a különböző területfejlesztési kooperációk új fejlesztési forrásokat tárhatnak fel a határ mindkét oldalán, hanem arról is, hogy nagyban hozzájárulhatnak Magyarország kárpát-medencei politikai és gazdasági pozícióinak átrendezéséhez. Ezért az együttműködéseket úgy kell szervezni, hogy azok a nemzeti fejlesztési stratégiákba beépülve a területi politika meghatározó elemei legyenek, és hozzájáruljanak az EU-csatlakozás előmozdításához is.

Az eredményesség egyik legfontosabb előfeltétele, hogy a határ menti együttműködés intézményesült formái mellett, azok keretei között készüljenek tartalmas közös fejlesztési koncepciók a szomszédos határrégiókban, amelyekre az együttműködés stratégiai , majdan operatív programjai épülhetnek. Mindez feltételezi, hogy a partnerség és az egyenrangúság elve már a kapcsolatok irányainak kidolgozásakor is érvényesüljön.

A keleti határvidékek tanulmányozásának tanulsága, hogy az euroatlanti folyamatok eredményei mellett a határon átnyúló kapcsolatok alakulása szempontjából perdöntő jelentőségű kérdés, hogy milyen kapcsolatokat sikerül kiépíteni a keleti szomszédokkal, Romániával, Ukrajnával és a kissé távolabb került Oroszországgal . Tehát nem elég csak Nyugat felé figyelni, a "keleti kapukat" is ki kell nyitni! Enélkül félő, hogy az EU-csatlakozás után kiépülő schengeni határok akadályozhatják a már formálódó gazdasági és egyéb szomszédsági kapcsolatokat, s ezzel a határ menti periférikus területek további leszakadását okozzák.

Az eurorégiós és interregionális együttműködések vizsgálatából összegzésként leszűrhető, hogy minden problémájukkal együtt az eurorégiók a határ menti együttműködés, illetve a határmenti térségek fejlesztésének legeredményesebb formái, különösen ami a területi fejlődésbeli és fejlettségi különbségek mérséklésének lehetőségeit illeti. Ez a kiegyenlítő hatás különösen fontos szempont Kelet-Közép-Európában, s nem utolsósorban a kelet-magyarországi határtérségekben, hiszen ott nagy jelentőséggel bír az, hogy a rendszerint periférikus, olykor halmozottan hátrányos helyzetű határ menti területek felzárkózhassanak, sőt integrálódhassanak a fejlettebb területekhez. Éppen az euroregionális szervezetek és szerveződések játszhatnak különösen komoly szerepet az európai integrációs folyamatban, mérsékelve az eurorégiók közötti és az egyes eurorégiókon belüli különbségeket. Végül, de nem utolsósorban e szervezetek kiemelkedően fontos keretei, ha tetszik műhelyei is a lokális és a regionális identitás formálásának. Ehhez viszont a jövőben is fölöttébb kívánatos a nyugat-európai példák tanulmányozása, a tapasztalatok hasznosítása, különösképp Magyarország keleti államhatárai mentén, amelyek, meglehet, hogy az ország csatlakozása után az EU külső, ún. schengeni határai lesznek.

* A tanulmány az OKTK B.1912/XII/02. sz. kutatási program támogatásával készült.

Kulcsszavak: euroatlanti integráció, Magyarország keleti államhatárai, határon átnyúló kapcsolatok, euroregionális szervezetek és szerveződések, Kárpátok Eurorégió,

IRODALOM

B. Baranyi, I. Balcsók, L. Dancs, B. Mező (1999). Borderland Situation and Periferality in the North-Eastern Part of the Great Hungarian Plain. Discussion Papers 31. (Series editor: Zoltán Gál.) Pécs

Baranyi B. (1999). A "periféria perifériáján" - a határmentiség kérdőjelei egy vizsgálat tükrében az Északkelet-Alföldön. Tér és Társadalom, 4. 17-44

Baranyi B. (2000). Bihar-Bihor Euroregionális Szervezet létesítésének lehetőségei és esélyei (kézirat). Debrecen, MTA RKK ATI Debreceni Csoport, Debrecen

Baranyi B. (szerk.) (2001). A határ mentiség kérdőjelei az Északkelet-Alföldön (szerk.: Baranyi B.) MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs

Bernek Á., Süli-Zakar I. (1997). Régiók, regionális folyamatok a világgazdaságban. Tér és Társadalom 4. 86-87

Erdősi F., Tóth J. (szerk.) (1988). A sajátos helyzetű térségek terület- és településfejlesztési problémái. (Az 1986. november 4-5-én Szombathelyen tartott tudományos tanácskozás anyaga.) MTA RKK, Pécs

Éger Gy. (2000). Regionalizmus, határok és kisebbségek Kelet-Közép-Európában. Osiris K. Bp. 49-64

Golobics P. (1996). A határ menti térségek városainak szerepe az interregionális együttműködésben Magyarországon. In: Határon innen - határon túl (szerk.: Pál Á., Szónokyné Ancsin G.), JATE Gazdaságföldr. Tanszék, Szeged 224-30

Golobics P., Tóth J. (1999). A nemzetközi regionális együttműködés és Magyarország térszerkezete. In: Változó környezetünk (szerk.: Tóth J., Wilhelm Z.), Janus Pannonius Tudományegyetem TTK Földrajzi Intézet - MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet, Pécs. 7-22

Hardi T. (2000). Államhatárok és regionális együttműködések. In: Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón (szerk.: Horváth Gy., Rechnitzer J.), MTA RKK, Pécs. 595-615

Horvát Gy. (1998). Európai regionális politika. Dialóg Campus, Budapest-Pécs

Illés I. (1993). A Kárpátok Eurorégió. Valóság. 6. 12-19

Nemes Nagy J. (1998). A tér a társadalomkutatásban. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület. (Ember, település, régió) 261

Rechnitzer J. (1990). A nyitott határ. (A gazdasági és szellemi erőforrások innováció-orientált fejlesztése az osztrák-magyar határ menti régiókban), MTA RKK Észak-Dunántúli Osztály, Győr. 195

Rechnitzer J. (1997). Eurorégió-vázlatok a magyar-osztrák-szlovák határ menti térségben. Tér és Társadalom 2. 29-54

Rechnitzer J. (1999). Határ menti együttműködések Európában és Magyarországon. Az osztrák-magyar határ menti együttműködés a kilencvenes években. In: Elválaszt és összeköt - a határ (szerk.: Nárai M., Rechnitzer J.), MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs-Győr, 9-72, ill. 73-127. p.

Ruttkay É. (1995). Határok, határ mentiség, regionális politika. Comitatus. December, 23-35

Scott, J. (1996). Dutch-German Euroregions: A model Transbonndary Cooperation. Border Regions in Functional Transition: European and North American Perspectives. Scott, J., Sweedler, A., Ganster, P., Eberwein, W-D. (eds.), IRS. Berlin, 83-107


<-- Vissza az 2002/11. szám tartalomjegyzékére