2002/1.

Kísérleti munkák és alkalmazások

IRODALOM és evolúció

Hernádi Pál

irodalmár professzor, University of California, Santa Barbara

Bevezetés

Látszólag egyszerű címem minden szavát magyarázni kell. Ami az irodalmat illeti, tágabb megközelítést használok, mint számos kiváló tudós, akik az írott szövegekhez kötik ezt. Az evolúcióra nézve vonz az a felfogás, amely szerint alapelve - "replikatív egységek differenciális túlélése" - nemcsak az élővilág történetére érvényes, hanem az eszmetörténetre is. Dawkins (1984) mém felfogására gondolok itt, melynek lényege, hogy az emberi kultúra létrehozott egy új típusú replikációra képes egységet, s ezek az egységek is szelekciós folyamat alá rendelődnek annak megfelelően, hogy mennyire képesek másolataikat egyik agyból a másikba eljuttatni. Az ön-replikcióra képes kulturális egységek ötlete kiterjedt szakmaközi vita tárgyává vált, amiről Blackmore (1999) munkája már a harmadik teljes könyv, mely a mém fogalom témájával foglalkozik. Ebben a cikkben azonban (és ez vonatkozik az és-re, mely a két kifejezést összekapcsolja) nem arra törekszem, hogy szerepet találjak az evolúció számára az irodalomban. Ehelyett azt vetem fel, milyen szerepe lehetett az irodalomnak az evolúcióban. Pontosabban azt fogom megnézni, feltehetően milyen szerepe lehetett az írott irodalom orális előzményeinek az emberi kultúra és az emberi természet koevolúciójában.

Tekintettel arra, hogy milyen sokféleképpen tervelik el, hozzák létre, tárolják és dolgozzák fel mentálisan az irodalmat, korántsem meglepő, hogy nincsen széles körben elfogadott meghatározása (Hernádi, 1978, 1995). Külön vagy együtt, a fikciót és a metaforikus vagy másképpen "homályos" jelentést, mely magára vonja a figyelmet, szokták az irodalmiság kritériumaként előhozni (Jakobson, 1972). Magam az áttetsző kifejezést használom, s két további kritériumot is hozok (szerepjáték és közvetett kommunikáció), s mind a négy mozzanatot csupán mint a valódi irodalmi élmény lehetséges kiváltóját értelmezem.

Mindenképpen világos azonban, hogy bár a litteratura etimológiailag a "betű" jelentésű latin littera szóból származik, rövidlátás lenne írott szövegekre korlátozni az irodalom kutatását. Az írás végül is csak az emberi történelem rövid szakaszában volt velünk, s sokan még ma is orális és geszturális megjelenítésekben kapják az irodalmat, vagy az írásbeliség utáni csatornákon keresztül, mint amilyen a rádió, a film és a televízió. Felfogásomhoz közelebb áll az a régebbi hagyomány, amely az olyan szavakat, mint poéta, vagy a poétikus képzelet a poesis-hez az "alkotás" ógörög kifejezéséhez kapcsolja. Mit is alkotnak valójában a poéták és más irodalomlétrehozók? Még ha mai megfogalmazást használva azt is mondjuk, hogy "virtuális realitásokat" hoznak létre, továbbra is elég hagyományos talajon maradunk. Már Arisztotelész hangsúlyozta, hogy a drámaíró nem csak verssorokat hanem főleg elképzelt cselekményt alkot (1963, a 1451b helyen), és Sir Philip Sidney (1970) kijelentette a tizenhatodik században, hogy a találékony költő "igazából másik természetet teremt". Mondani sem kell, hogy az irodalom "másik természete" akkor bontakozik ki a minket körülvevő közönséges természetből, ha cselekményei és jellemei lelkünkben mint virtualitások bontakoznak ki, s nem mint hallucinációk. Másszóval, Coleridge (1983, 6.) kifejezésével a "kétely szándékos felfüggesztésére" van szükség, ha nem akarunk hiszékenyként félrevezetődni a költői képzelettől, vagy éppen fordítva, érzéketlennek maradni rá.

A megfelelő kognitív folyamat az, amit a regényolvasásra hivatkozva Sartre (1968) "irányított alkotásnak" nevez: az olvasó önkéntesen aláveti saját mentális erőforrásait egy másik képzelet irányításának. Ez az irányított alkotás azonban korántsem önirányította nappali ábrándozás. Inkább együttműködő aktus ez, s eltér attól, amit a kognitív elméletalkotók "leválasztott" reprezentációnak neveznek (Leslie,1987, 1994) vagy "off-line" gondolkodásnak (Bickerton, 1995). Az irodalmi élmény társ alkotóiként mintegy "online" kell maradnunk, úgy, hogy képzeletünket folytonosan irányítani tudja, ami érzékszerveinket éri a színpadról, a papírlapról, a TV képernyőről vagy valamilyen más nyilvános közegből. Ugyanakkor miközben látjuk vagy olvasunk arról, ahogy Júlia megöli magát a halott Rómeó mellett, tudatában kell lennünk annak, hogy a szerelmesek élete és halála is virtuális.

A közös alkotás fogalma azt sugallja, hogy az irodalmi tranzakciókat nem úgy kell tekintenünk, mint a fogyasztáshoz vezető termelést, hanem mint a beteljesüléshez vezető csábítást - valaki más képzeletével történő kielégítő egybekelést. Miért van az, hogy minden mai kultúrában sikeresen gyakorolják ezt a csábítást? Vannak talán ritka ellenpéldák, de Donald E. Brown (1991) áttekintésébe az emberi univerzálékról joggal beletartozik a tettetés és a viccelődés (131), a történetmesélés és a képes beszéd (132), az éneklés vagy a "zene és költészet egyéb összekapcsolásai " (140.).

Fő célom az alábbi válasz megfogalmazása: az irodalmi csábításnak való behódolással összekapcsolódott öröm régóta úgy működik, mint pszichológiai jutalom olyasmiért, ami egykor biológiailag előnyös dolog volt, s talán még mindig az. Első lépésként elkülönítem az irodalmi kifejezés, kommunikáció, reprezentáció és szignifikáció világát, mint négy jól bevált eljárást arra, hogy az embereket virtuális világok kölcsönös létrehozására csábítsák. Ezután evolúciós okokat fogok felsorolni az egykori és mai irodalmi formák közötti "családi hasonlóságra" (Wittgenstein, 1992). Röviden, amellett érvelek, hogy az irodalom (1), akár élő előadásban, akár szövegszerű vagy elektronikus rögzítésben találkozunk vele, próbára teszi, s ezzel javítja agyunk vitális lehetőségeit a kifejezésre, közlésre, reprezentációra és szignifikációra, s ezért (2) a korai emberek protoirodalmi élményei egyéb feltételek egyenlősége esetén lehetővé tették számukra, hogy legyőzzék kevésbé képzeletdús versenytársaikat abban a biológiai versenyben, hogy későbbi nők és férfiak őseivé váljanak. Konklúzióként oda jutok, hogy megvizsgálom, hogyan járult hozzá az irodalom az együttműködés kibontakozásához azzal, hogy elősegítette az önző emberek átalakulását a társadalom altruisztikus tagjaivá.

Irodalmi kifejezés, kommunikáció, reprezentáció és szignifikáció

Az irodalmi élményt vizsgálva szem előtt kell tartanunk, hogy a megjelenített világok tényleges helyett virtuálisként való kezelése nem áll elő, ha a kognitív keretek váltására csábított emberek nem teszik meg ezt. A középkori misztériumjátékok feldühödött nézői több esetben elverték vagy egyenesen megölték Júdás megszemélyesítőit, s a TV állomások az elhunyt szappanopera-szereplők TV-beli rokonainak címzett, együttérző leveleket kapnak néha. Az "irodalmi inger" s a "nem irodalmi válasz" közötti efféle eltérések világosan mutatják, hogy az irodalmi csábítás csak felhívás az irodalmi kielégülésre, de nem erőszakolhatja ki azt. Nem meglepő, hogy ez a helyzet, hiszen az emberi információátvitel több mint egyszerű szemiotikai kódolás vagy dekódolás: beletartoznak a hermeneutikai következtetések is az információt küldők érzéseiről, szándékairól és hiedelmeiről. Ahogy az emberek közötti információátvitelt tanulmányozzuk, a "feltöltés" és a "letöltés" személytelen fogalmait a kifejezés, kommunikáció, reprezentáció és szignifikáció személyesebb fogalmaival kell felváltanunk. Az orális információközlés mindig az első, második, s harmadik "személy" kényszerű nyelvtani mezejében történik, ami megfelel a beszélés, a megszólítottság és a beszédtéma hármasságának. Ez még akkor is igaz, ha az információátvitel első személyű forrása és második személyű célja pusztán sugallva van, ahogy az írott szövegnél gyakran megtörténik. Sok tudományos cikkben gondosan kerülik például az "Én" és "Maga" típusú kifejezéseket, anélkül, hogy elfelejtenék azt a tényt, hogy szerzőjük egy meghatározott hallgatóságot szólít meg. Az irodalmi élmény azonban a három nyelvtani személy közül legalább az egyiket virtualizálja.

A kifejezés első személyű dimenziójában a színészek és a drámaírók jóval túllépnek szerepjátszásukban azon, amit a nyilvános énmegjelenítés megkíván, mondjuk az odaadó alkalmazottnál vagy a részrehajlástól mentes bírónál. Bizonyos ideig minden szereplő beszél és cselekszik, s minden párbeszédszerző egy világosan másiknak tekintett személy felvett szerepének megfelelően fogalmaz és revideál. A nézők és az olvasók viszont az efféle szerepjátékot mint becsapás nélküli irodalmi megszemélyesítést kell tekintsék. Mikor azt hallják vagy olvassák, hogy "Ma este is figyelem, / Tán újra eljön" (Hamlet I.ii.242-43), a határozott vágyat a szellemmel való találkozásra egy virtuális dán királyfihoz rendelik, s nem a szerzőhöz, aki leírta az "Én" szót, vagy a színészhez, aki a színpadon vagy a filmvásznon kimondja ezt. Az efféle drámai megszemélyesítést nem szabad az elbeszélés vagy a fikció sajátos alfajának tekinteni. Először is a legtöbb színműben nem a narrátor a virtuális világok fő információforrása. Másrészt történeti személyek megelevenítése színészek által, különösen az úgynevezett dokumentumjátékokban, olyan információt nyújt a múltról, mely nem kell fiktívebb legyen, mint az az információ, amit az elbeszélés, a történelem vagy az önéletírás nyújt. A drámai megszemélyesítés, amikor szándékolt hallgatósága nem mint becsapós szerepjátékot észleli, feltételezett történeti hűségétől függetlenül olyan irodalmi választ vált ki, amely a papás-mamást vagy rabló-pandúrt játszó gyermekek örömteli szerepjátékára emlékeztet.

Hasonlóan kellemes választ képes kiváltani az olyan irodalmi kommunikáció, melyben a verbális üzenet szokásos közvetlen relevanciája csökken vagy törlődik. Ha Judit azt mondja Jánosnak, hogy "Kérlek, csukd be az ablakot!", akkor rendszerint azt akarja, hogy elvégezzünk egy akciót; ha azt mondja a fiúnak, hogy "Szeretlek", akkor többnyire egy kijelentés elhivését várja tőle. Ha azonban János autórádiójában magnetofonról hallgat egy költészeti estet, és egy női hangot hall, amint az alábbiakat mondja: "Hányfélén is szeretlek Téged? Hadd számoljam meg a módozatokat!", akkor nem valószínű, hogy zavarba jön, s jegygyűrűkért szaladna a legközelebbi ékszerboltba. Elizabeth Barrett Browning verse, melyből az első sort idéztem, először úgy jelent meg, mintha "portugálból fordították" volna, valójában azonban alig álcázott szerelmi vallomás a költő férjéhez, Robert Browninghoz. Mások ezt az ékesszóló szerelmi vallomást nem mint meghallandó és elhiendő direkt üzenetet értelmezik, hanem mint olyan indirekt üzenetet, melyet meghallunk, s utána merengünk rajta. A közvetlenül senkihez nem szóló versek az emberek között folytonosan zajló információátvitel részesei. Ezért nehezebb értelmezni a feliratokat, mint a beszédet. Az a mondat például, hogy Reggel még török követ nem mondja meg, hogy kőtörésről vagy üldözésről van szó. Ha észrevesszük a kétértelműséget, s megpróbáljuk a török követ szerkezetet különböző referenciális helyzetekbe tenni, többszörös jelentése elkerülhetetlenül előnyomul tudatunkban. Mind a véletlen kétértelműség, mind a szándékos szóvicc gyártása lelassítja, vagy egyenesen megakadályozza a szavak átmenését megfelelő mentális reprezentációba, s ráirányítja a figyelmet a nyelvre, mint homályos, nem pedig engedelmesen áttetsző közegre. Hasonló módon, amikor az olyan hangutánzó szavakat, mint csobban és zizeg "az értelem visszhangjaként" észleljük (Pope, 1993, 365. sor), akkor maga a nyelv küld üzenetet a nyelven és a füleken keresztül a konvenciókhoz kötődő használóknak. Ugyanez érvényes a rímre, az alliterációra s más olyan költői eszközökre, melyek gyakran a preverbális gyermeki gügyögésre emlékeztetnek (pl. mama, dada, baba), s zenei kiegészítést vagy ellenpontot képviselnek a konvencionális szemantikával vagy mondattannal szemben.

Bizonyos értelemben sok, úgynevezett retorikai alakzat szintén a nyelv áttetszőségét mutatja. Nézzük azt a kifejezést, hogy hajók szántják a tengereket vagy a koronához tartozó területek. Nem kell utánanéznünk a szótárban, hogy milyen eseményt vagy birtoklást jelöl a szánt vagy a korona metaforikus értelme. Sikeres használat esetén az ilyen alakzatok révén elménk spontán módon ugrásokat végez, átlépve a szótári konvenciók szokványos határain. Így tudja a képes beszéd a nyelvet áttetsző közeggé tenni, amely önmagáért beszél. Nincs azonban világos munkamegosztás az irodalmi és a nem-irodalmi jelentés között. A metaforák és más alakzatok például gyakran jelennek meg az irodalmon kívül is, míg ellentétes irányba tekintve lapos, szószerinti beszédaktusok (pl. Lear kérése "Könyörgöm, gombold ki ezt" V.iii.311) könnyen nyerhetnek képes jelentést, ha az irodalmi kifejezés, kommunikáció, és reprezentáció virtuális kontextusába helyeződnek.

Mivel az irodalmi csábítás különböző módszereit gyakran elutasítja a nem együttműködő hallgató vagy olvasó, ezeket gyakran egymásra vonatkoztatva használjuk - ez a "trükk" növeli esélyüket.

A virtuális és a tényleges világ koevolúciója

A korai emberek sok-sok nemzedéke produkálta és terjesztette a teremtésmítoszokat. Ezek a mítoszok és az őket kísérő rítusok és jóslatok inkább a költői képzeletre, mintsem a történeti emlékekre támaszkodtak. Nincs szükség azonban arra, hogy mereven elválasszuk a nem irodalmi és az irodalmi élményt a kőkori elmében. Az irodalmi élmény még ma sem kognitív vagy érzelmi vákuumban keletkezik: a modern olvasók, hallgatók és nézők a képzeletbeli jellemek virtuális jövés-menését a tényleges események analógiáira emlékeztető módon dolgozzák fel. A szájhagyományon alapuló irodalom történelem előtti megjelenését kognitívan lehetővé tevő kognitív készségek az eredetileg nem irodalmi szerepet betöltő főemlős-adaptációk melléktermékei kellett, hogy legyenek. Képességünk az irodalmi megszemélyesítésre bizonyára abban gyökerezik, hogy "machiavelliánus" módon nem autentikus kifejezéseket is tudtunk használni, miként azt mostanában emberszabásúaknál, sőt majmoknál is felfedezték. Képességünket az irodalmi kommunikáció megértésére - anélkül, hogy ennek megfelelően cselekednénk - elővételezi főemlős elődeinknek az a növekvő képessége, hogy egyre jobban képesek a hazugok és csalók félrevezető szándékainak felismerésére (Byrne és Whiten, 1988). Hasonló módon fikciós történetek produkciójának képessége, valamint az ilyen történeteknek a "kétely szándékos felfüggesztésével" történő hallgatására való képesség azon alapulhat, hogy az ősemberek már rendelkeztek azzal az irodalom előtti képességgel, hogy cselekvésüket úgy tervezzék, hogy a lehetséges alternatív jövőknek a tényekkel szembenálló mentális reprezentációit hasonlították össze. Még a nyelv metaforikus vagy más képes használata is a köznapi beszéd és megértés nem irodalmi kontextusában kellett, hogy megszülessen.

Az evolúciónak azonban megvan az a szokása, hogy a melléktermékeket további differenciális szelekció anyagává alakítja át. A tollas szárnyak kezdetleges formái például feltehetően jóval azelőtt létrejöttek mint hőszabályozási megoldások, mielőtt bizonyos előszárnyak különös formája és mérete a repülni próbálkozó előmadár-egyedek túlélési esélyét és reproduktív sikerét befolyásolta volna. Egy jóval későbbi koevolúciós kontextusban jogosan tehetjük fel a következő szekvenciát: az irodalom (együtt más kulturális szerveződésekkel) először a természetből bontakozott ki, azután azonban, képletesen szólva, ágai egy részét visszanövesztette a természet gyökere felé, mivel megnövekedett azon egyének génjeinek túlélési esélye, akiknek átlagosnál nagyobb képességük volt a protoirodalmi élményekben történő aktív részvételre. Ezt a feltevést nem szabad egy tudománytalan irodalomtudós képzeletbeli kirándulásának tartani. Ahogy a biológus Richard Dawkins mondta nemrég: "Egy agyunk megalkotta virtuális világban mozgunk. [...] Ahogy mondhatjuk azt, hogy a gének fennmaradnak a sivatagban s az erdőben, s fennmaradnak más gének mellett a génállományban, ugyanúgy mondhatjuk azt is, hogy az agyunk által kialakított virtuális, egyenesen költői világokban is megélnek." (Dawkins, 1998, 284-85. o)

Dawkins nem mondja meg speciálisan, hogy az agy kialakította költői világok hogyan képesek belépni az emberi természet és a kultúra közötti koevolúciós kölcsönhatás világába. Szerintem az irodalmi megszemélyesítés, a közvetettség és a mesemondás révén teszik meg ezt. Az irodalom protodrámai, protolírai és protoelbeszélő "intézményei" lehetővé tették őseink számára, hogy rítusokban, énekben s mesemondásban mint a szerepjáték, a közvetett kommunikáció és a tényeknek nem megfelelő reprezentáció társadalmilag szankcionált eljárásainak gyakorlói vegyenek részt. Ennek megfelelően az irodalom egyik adaptív funkciója lehetett az (hisz egyik pedagógiai szerepe még mindig ez), hogy finomítsa a megjátszás, a kitérés és a képzelet létrehozására és értelmezésére hajlamosító készségeinket.

Mondanom sem kell, hogy az irodalmi élmény nem csupán azt teszi lehetővé, hogy gyakoroljuk olyan mentális képességeinket, amelyek az embereket okosabb csalókká s hazudókká, vagy kifinomultabb csalás- vagy hazugság-felismerőkké teszi. Legalább ilyen fontos, hogy az irodalom virtuális valóságában való utazgatás az emberi kifejezés, kommunikáció és reprezentáció számára új lehetőségeket nyit meg. Más szóval, az irodalom lehetővé teszi, hogy teljesebben feltárjuk, hogy mit lehet nyilvánosan kifejezni, közölni és megjeleníteni - valamint belsőleg érezni, szándékolni és hinni.

Az irodalmat s az egyéb művészeteket kétségkívül lehet persze evolúciós melléktermékként, s nem létfenntartó adaptációként értelmezni. Ennek igazolására a kognitív elméletalkotó Steven Pinker (2002) az esztétikai élmény vonzerejét ahhoz hasonlította, ahogyan ma sokszor káros módon vágyunk az egykor ritka tápanyagokra, a cukorra és a zsírra. Az efféle analógia azonban csak azt képes magyarázni, hogy a túl sok irodalmi kalória hogyan képes eltömíteni mentális ütőereinket, mikor a milliónyi könyvből és a tucatnyi kábeles csatornából árad a túlkínálat. A gyűjtögető-vadászó elődök túlélési környezetére nézve Pinker analógiája inkább azt sugallja, hogy a protoirodalmi élményt keresve a különösen jól alkalmazkodott korai emberek a gondolkodás csiszolására alkalmas ritka alkalmakat lesték, ugyanolyan ínyencségként, mint a zsírban és cukorban gazdag táplálékot.

A fikciós reprezentáció terén Sidney (1970) a képzeletbeli világalkotást - az irodalom képességét egy "másik természet" (14.o) kialakítására - azzal az észszerű érvvel védte meg, hogy a költő "semmit sem állít, ezért aztán sosem hazudik" (57. o.) Hasonló "költészet apológiát" lehet megfogalmazni az irodalom kifejező és közlési mozzanataira nézve. Miként az irodalmi mese sem eredményez egy rakás hazugságot, ennek játékos megjelenítése sem foglal magába manipulatív tettetést, s a közvetlen relevancia hiánya sem eredményez benne frivol időpazarlást. Éppen ellenkezőleg, az irodalom hamis identitásokat és hamis ígéreteket felvonultató homlokzata mögött gyakran valódi autenticitást és mély szükségleteket lehet találni. Hamlet virtuális képessége a boncolgató belső töprengésre számos színész és néző tényleges belső elemzésévé vált, míg Barrett Browning és Wordsworth olvasóiban elültették a szeretet és a gyász új módozatainak magját. A szerepmegosztó rítusok, szerelmi dalok és temetési siratók azonos hatással bírtak az előadóknál és a hallgatóságnál, ezért a protoirodalom "más természetei" az agy által megalkotott virtuális környezetek kialakításhoz vezettek, ahol is bizonyos tényleges emberi gének másoknál könnyebben fennmaradnak.

Az altruizmus iskolája?

Az irodalmi élmény közelebbi funkciói nagyon eltérőek lehetnek korok, társadalmak és személyek szerint. Vannak azonban közös vonások, s ezek elterjedtsége határozottan arra mutat, hogy együtt fejlődtek ki az emberi agy és idegrendszer fokozatos változásaival, mint gyűjtögető-vadászó őseink kulturális környezethez való kulturális adaptációi. Bizonyos tekintetben az irodalom koevolúciós szerepe beleilleszkedik abba az alapvetőbb viszonyba, amely az emberi anatómia és a kulturális újítás között áll fenn, ahogy Deacon (1997) alcímében fogalmaz, "a nyelv és az agy koevolúciójánál". Ez esetben arról van szó, hogy a nyelv megjelenése és hatékony használata nagy agyat igényelt, és az ilyen agy egy olyan fajnál szelektálódott ki, amelynek tagjainál a nyelvi képességeknek nagy szelekciós előnyük volt.

Az irodalomnak szerepe van abban is, hogy az elképzelt szereplőkről szóló elmesélt vagy eljátszott történetek motiválják a valóságos embereket abban, hogy mennyire legyenek hajlandók megváltoztatni saját magukat és világukat. Ez az irodalom hatalma a nem irodalmi viselkedés befolyásolásában.

Bizonyos mítoszok, legendák, népmesék s ezek funkcionális megfelelői az újabb irodalomban hosszú idő óta önmagunkon túlmutató elkötelezettségek irányába vezetnek. Annak révén érik ezt el, hogy romantikussá teszik az altruista hősöket és kigúnyolják az önző gazfickókat, így alakítva őket pozitív és negatív szerepmodellekké. Nem minden fikció vezet el a költői igazságszolgáltatáshoz az erényeseket jutalmazva s a gonoszakat megbüntetve; s a virtuális gonoszság és erőszak felfokozott megjelenítése a tényleges gonoszságot és erőszakot néha inkább fokozza, mintsem elriasztana tőle. Miközben Platón és Samuel Johnson az ártatlanok megrontásától félnek, addig Arisztotelész és Freud reménysugarat lát abban, hogy érettebbé válhatunk a katarzis révén vagy a zavarba ejtő fantáziák másokon keresztüli kiélése által.

Az irodalmi világalkotás igencsak hatékonynak bizonyult a rosszakaratra és a potyázásra való önző hajlamunk korlátozásában. A Hófehérke meghallgatása után kevesen akarunk olyanok lenni, mint gonosz mostohája, az Állatfarm elolvasása után pedig kevesen akarjuk Orwell disznait utánozni. Ugyanilyen fontos, hogy az irodalom szerepmodelljeit gyakran támogatja a költői igazságszolgáltatásba vetett vallásos hit természetfeletti ekvivalense, melynek ítélete a halál előtt vagy után a látszólag önpusztító altruisztikus tetteket utólag még önző szempontból is hasznossá teszi. Sok létező kultúrában, talán mindben is, az egymást átszövő irodalmi és vallási hagyományok táplálták az emberi hajlandóságot az önfeláldozásra, jóval túllépve a sok állatfajra jellemző genetikailag kódolt, az utódok és rokonok felé irányuló altruista viselkedésen (Dawkins, 1986). Nem világos, hogy milyen mértékig növelhetik az altruizmust támogató kulturális hagyományok egy adott csoportban az átlagos genetikai hajlamot erre az utódnemzedékekben. Üdvözlöm a csoportszelekciós eszme iránt újra feléledt szakmaközi érdeklődést (Sober és Wilson, 1998), érvem a természetfeletti költői igazságszolgáltatás kulturális hiedelmének koevolúciós szerepéről azonban ugyanígy megfogalmazható a rokonszelekció keretében is. Végül is az emberi populációk viszonylag közeli rokonok viszonylag kis csoportjaiból álltak, egészen az első, mezőgazdaságon alapuló államok megjelenéséig, úgy néhány ezer évvel ezelőttig. Ha az ember legalább annyira altruistává vált, főleg rokonokból álló csoportja iránt, mint más főemlősök, ez a tendencia kulturálisan felerősödhetett anélkül is, hogy közvetlen változások lennének a kérdéses népesség genetikai állományában. Hosszú távon az önfeláldozásra való hajlamot támogató génkomplexumok jelentős lökést kaphattak az olyan emberi csoportokban, amelyek úgy szocializálódtak, hogy az átlagosnál jobb körülményeket biztosítsanak a különlegesen altruista személyeknek és a bukott "hősök" árváinak.

Mindenesetre a kultúra valahogyan segítette a kölcsönösen előnyös emberi együttműködést. Nézzük például az együttműködő viselkedés nemzedékek közti átadásának nehéz pedagógiai feladatát. Mint a biológus Robert Trivers (1985) meggyőzően érvel, az altruizmus genetikailag a szülőknek előnyösebb, mint az utódoknak, mert egy termékeny altruisztikus szülő génjeinek valamilyen kombinációja jelen lesz az utódjaiban, s ezek altruisztikus együttműködése segíti ezen gének terjedését, miközben az egy adott utódban jelen lévő egyedi génmintázatot nemigen segíti az ő altruizmusa a rokonok irányába. Ebből következik, hogy a genetikai alapú altruista hajlam csak viszonylag későn jelenhet meg egyén élete során. Az olyan gének, amelyek révén az embercsecsemő kevesebb élelmet s szülői figyelmet kívánna, mint önzőbb testvérei, általában hamarabb tűnnének el, mintsem meg tudnának jelenni a következő nemzedékben. De még felnőtteknél is nagyobb rizikó az altruista kockázatvállalás az előtt, mielőtt megfelelő számú utódjuk született, mint az után.

Altruista viselkedésre való kulturális motiváció nélkül az emberek nem lennének önkéntes véradók, nem ugranának vízbe vagy tűzbe idegeneket megmenteni. Az ilyen cselekedetek az emberi életet kevésbé durvává s gonosszá teszik, mint kulturálatlan elődeinké lehetett. Az irodalom civilizáló szerepe túllép azon, hogy esztétikai cukormáz legyen az etikai nevelés keserű piruláihoz. Nem szabad alulbecsülnünk azonban az irodalom lehetséges szerepét a pedagógiai cukormázazásban, tekintetbe véve a genetikailag programozott életkori eltéréseket a hedonisztikus öröm és a fegyelmezett együttműködés tekintetében. Horatius kétezer évvel ezelőtt a lényegre tapintott, mikor azt mondta, hogy az ambiciózus költőnek össze kell kombinálnia az "édeset" (dulce) és a "hasznosat" (utile) ha azt akarja, hogy munkája nagy vonzerőt gyakoroljon, mert az ifjúság jobban szereti a könnyed mesét, mint az idősebbek által preferált épületes irodalmat (341-46).

Az irodalom továbbélésének, s talán a vele együtt élő faj túlélésének kulcsa az lehet, hogy mi és utódaink fenntartsuk azokat a kulturális hagyományokat, amelyek kedveznek a képzeletbeli világalkotás együttműködő játékának. Különösen segítenünk kell a kellően eltérő virtuális világok alakítását, hogy közülük legalább egyesek az életet segítőnek bizonyuljanak az emberi természet és a kultúrák koevolúciójában.

Evolúciós pszihológia - Irodalomjegyzék

Abell, F., Happé, F., & Frith, U. (2001). Do triangles play tricks? Attribution of mental states to animated shapes in normal and abnormal development. Cognitive Development, 15, 1-16.

Adolphs, R. (2001): The Neurobiology of Social Cognition. Current Opinions in Neurobiology (11) 231-239.

Ainsworth,M.D.S., Blehar,M.C., Waters,E., Wall,S. (1978): Patterns of Attachment: A Psychological Study of the Strange Situation. Hillsdale,NJ:Erlbaum.

Alcock, J. (1998): Animal Behavior An Evolutionary Approach. Sinauer Associates, Inc.

Allen, C. és Bekoff, M (1997): Species of Mind: The Philosophy and Biology of Cognitive Ethology. MIT Press

Amundson, R. (1994): Two Concepts of Constraint: Adaptationism and the Challenge from Developmental Biology, Philosophy of Science 61(4), 556-78.

Arisztotelész (1963): Poétika. Budapest: Helikon

Assmann, J. (1999): A kulturális emlékezet. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest.

Aszalós Péter és Győri Miklós (1998): A belső szimuláció mint az elme/agy egyik alapfunkciója. In:, 327-346

Bailey, A., Phillips, W., & Rutter, M. (1996): Autism: Towards an Integration of Clinical, Neuropsychological, and Neurobiological Perspectives. Journal of Child Psychology and Psychiatry, Vol. 37, No.1., 89-126.

Baldwin, J. M. (1983): A gyermekkor pszichológiája. In.: Pléh Cs. (szerk): Pszichológiatörténeti szöveggyűjtemény I. Budapest: Tankönyvkiadó, 224-228.

Barkow, J. K., Cosmides, L. és Tooby, J. (1992): The Adapted Mind. Oxford: Oxford UP.

Baron-Cohen, S. (1991). Precursors to a theory of mind: Understanding attention in others. In A. Whiten (Ed.), Natural Theories of Mind. London: Blackwell.

Baron-Cohen, S. (1994). How to build a baby that can read minds: Cognitive mechanisms of mind reading. Cahiers de Psychologie Cognitive, 13, 513-552.

Baron-Cohen, S. (1995): Mindblindness. Cambridge, MA: MIT Press.

Baron-Cohen, S. és Bolton, P.(2000): Autizmus. Budapest: Osiris

Baron-Cohen, S., Leslie, A. M., and Frith, U. (1985). Does the autistic child have a "theory of mind"? Cognition, 21, 37-46.

Barratt, M. S., Roach, M. A., and Leavitt, L. A. (1996): The impact of low-risk prematurity on maternal behavior and toddler outcomes. International Journal of Behavioral Development 19, 581-602,

Bechtel, W és McCauley R. N. (1999): Heuristic Identity Theory (or Back to the Future): The Mind-Body Problem Against the Background of Research Strategies in Cognitive Neuroscience. Proceedings of the 21st Annual Meeting of the Cognitive Science Society. LEA

Beer, R. D.(1990): Intelligence As Adaptive Behaviour: An Experiment In Computational Neuroethology. New York: Academic Press

Beer, R. D. (1995) A dynamical systems perspective on agent-environment interaction. Artificial Intelligence, 72, 173-215.

Bekoff, M (2000a): Strolling With Our Kin. Lantern Books

Bekoff, M (2000b): Animal Emotions: Exploring Passionate Natures. Bioscience (50) Oct.

Bekoff, M. (2001): Social Play Behaviour. Journal of Consciousness Studies (8) 81-90.

Bellugi, U., Lichtenberger, L., Mills, D., Galaburda, A. & Korenberg, J.R. (1999) Bridging cognition, the brain and molecular genetics: evidence from Williams syndrome. Trends Neurosci. 22, 197-207.

Beloussov, L. V. (1998): The Dynamic Architecture of a Developing Organism: an Interdisciplinary Approach to the Development of Organisms. Dordrecht: Kluwer

Belsky, J. (1997): Attachment, mating, and parenting: An evolutionary interpretation. Human Nature 8: 361-81

Bereczkei, T. (1993): r-Selected reproductive strategies among Hungarian Gipsies: A preliminary analysis. Ethology and Sociobiology 14:71-88.

Bereczkei, T. (1998): A belénk íródott múlt. Evolúció és emberi viselkedés. Dialóg Kampus Kiadó, Budapest-Pécs.

Bereczkei, T. (1999): Szondi és a modern biológia. In: Szondi lipót. Szerk. Gyöngyösiné Kiss Enikő. Új Mandátum Kiadó, 158-165. l

Bereczkei, T. (2001): Maternal trade-off in treating high-risk children. Evolution and Human Behavior 22

Bereczkei, T., és A. Csanaky. (1996a): Evolutionary pathway of child development. Lyfestyles of adolescents and adults from father-absent families. Human Nature 7:268-280.

Bereczkei, T., és A. Csanaky. (1996b): Mate choice, marital success, and reproduction in a modern society. Ethology and Sociobiology 17:17-35.

Bereczkei T, és Dunbar R. I. M (1997): Female-biased reproductive strategies in an ethnic Hungarian Gipsy population. Royal Society. Proceedings. 264: 17-22

Bereczkei, T., Hofer, A., and Ivan, Zs. (2000): Low birth weight, maternal birth-spacing decisions and future reproduction: A cost/benefit analysis. Human Nature 11: 183-205.

Bereczkei, T., Vörös, Sz., Gal, M., and Bernath, L. (1997): Resources, attractiveness, family commitment: reproductive decisions in human mate choice. Ethology: 103: 681-699.

Berger, P. L. és Luckman, T. (1998): A valóság társadalmi felépítése. Tudászociológiai értekezés. Budapest, Jószöveg Kiadó.

Bickerton, D. (1992) Language and Species. Chicago: In: The Univ. of Chicago Press.

Bickerton, Derek (1995): Language and Human Be-havior. Seattle: University of Washington Press: 1995.

Blackmore, Susan. The Meme Machine (Oxford: Oxford University Press, 1999).

Blake R. (1989): A neural theory of binocular rivalry. Psychol Rev. 96(1):145-67.

Bloom, P. (1996). Intention, history, and artifact concepts. Cognition, 60, 1-29.

Boehm, C. (1996): Emergency decisions, cultural selection mechanics, and group selection. Current Anthropology 37: 763-793.

Borgerhoff Mulder, M. (1992): Reproductive decisions. In Evolutionary Ecology and Human Behavior, E.A. Smith and B. Winterhalder (Eds):. New York: Aldine de Gruyter, pp. 339-374.

Bowlby, J. (1969): Attachment and Loss, Vol, 1. Attachment. London: Hogarth Press.

Brooks, R. A., (1991), New approaches to robotics, Science, 253 , 1227-1232.

Brown, D. E. (1991): Human Universals. New York: McGraw Hill.

Brown R. J, Candy T. R, (1999): Norcia A. M. Development of rivalry and dichoptic masking in human infants. Invest Ophthalmol Vis Sci. 40(13):3324-33.

Browning, Elizabeth Barrett (1957). Portugál szonettek Kardos László fordítása, Budapest: Európa,

Bruce, V., and Young, A. (1998): In the Eye of the Beholder. The Science of Face Perception. Oxford: Oxford University Press.

Bruner, J. (1986): Actual Minds, Possible Worlds. Cambridge MA: Harvard University Press

Bruner, J. (1990): Acts of meaning. Cambridge, MA: Harvard University Press.

Bruner, J. (1996): The Culture of Education. Cambdidge, MA: Harvard University Press

Buller, D. J. (é.n.): Evolutionary Psychology [http://www.uniroma3.it/kant/field/ep.htm]

Buss, D. (1989): Sex differences in human mate preferences: Evolutionary hypotheses tested in 37 cultures. Behavioral and Brain Sciences 12: 1-49.

Buss, D. M. (1994): The Evolution of Desire: Strategies of Human Mating. New York: Basic Books.

Buss, D. M. (2000): The Evolution of Happiness. American Psychologist (55) 533-548.

Buss, D. M. (2001): Evolúciós pszichológia: Új paradigma a pszichológia tudománya számára. In: Pléh, Cs, Csányi V., és Bereczkei T. (szerk.)

Buss, D. M., Haselton, M. G., Shackelford, T. K., Bleske, A. L., and Wakefield, J. C. (1998): Adaptations, exaptations, and spandrels. American Psychologist 53: 533-548.

Byrne, R. & Whiten, A. (Eds.) (1988). Machiavellian Intelligence. Oxford: Clarendon Press.

Cabanac, M. (1999): Emotion and Phylogeny. Journal of Consciousness Studies (6) 176-190.

Calvin, W. H. & Bickerton, D. (2000). Lingua ex Machina: Reconciling Darwin and Chomsky with the Human Brain. Cambridge, MA: MIT Press.

Caporeal, L. R. (2001): Evolutionary Psychology: Toward a Unifying Theory and a Hybrid Science. Annual Review of Psychology (52) 607-628.

Carruthers, P. (1998): Natural Theories of Consciousness, European Journal of Philosophy, 6, 203-222.

Chagnon, N. and Irons, W. (Eds.):(1979): Evolutionary Biology and Human Social Behavior. North Scituate Mass: Duxbury Press.

Changeux, J.-P. (1983) L'Homme Neuronal. Librairie Artheme Fayard, Paris. Magyarul: Agyunk által világosan. Budapest: Typotex, 1999.

Charlesworth,W.R.(1992): Commentary (Medicus,G.: The Inapplicability of the Biogenetic Rule to Behavioral Development). Human Development, 35, 9-11.

Chisholm, J. S. (1999): Attachment and time preference: Relations between early stress and sexual behavior in a sample of American University women. Human Nature 10: 51-83.

Chomsky, N. (1995): Language and Nature. Mind, 104, pp 1-61.

Churchland, P. (1981): Eliminative Materialism and Propositional Attitudes. Journal of Philosophy 78, 67-90.

Clancey, W.J. (1997): Situated Cognition: On Human Knowledge and Computer Representations. Cambridge Cambridge UP.

Clark, A. (1997): Being There: Putting Mind, Body, and World Together Again. Cambridge, MA: MIT Press,.

Clark A, és Chalmers, D.J (1998): The Extended Mind. Analysis 58:7-19.

COG (2001): http://www.ai.mit.edu/projects/humanoid-robotics-group/cog/cog.html;

Corballis, M. (1991): The Lopsided Ape. Cambridge UP

Cosmides, L. and J. Tooby (1990): The past explains the present. Emotional adaptations and the structure of ancestral environments. Ethology and Sociobiology 11: 375-424.

Cosmides, L. and Tooby, J. (1992): Cognitive adaptations for social exchange. In: Barkow, Cosmides, and Tooby (eds.) 163-228. o.

Cosmides, L. és Tooby, J. (1994a): Beyond Intuition and Instinct Blindness: Toward an Evolutionary Rigorous Cognitive Science. Cognition (50) 41-77.

Cosmides, L., and Tooby, J. (1994b): Origins of domain specificity: The evolution of functional organization. In: Hirschfeld and Gelman, eds,

Cosmides, L. és Tooby, J. (1997): From Evolution to Behavior: Evolutionary Psychology as the Missing Link. In: Dupré J. (ed.): The Latest on the Best: Essays on Evolution and Optimality. MIT Press, 277-316.

Cosmides, L. és Tooby, J. (2000a): Evolúciós pszichológia: alapozó kurzus. Replika (40) 101-124.

Cosmides, L. és Tooby, J. (2000b): Evolutionary Psychology and the Emotions. In: Lewis, M. és Haviland, J. (eds.): The Handbook of Emotions (2nd Ed.) Guilford, N.Y. 91-116.

Cosmides, L. és Tooby, J. (2000c): Introduction [to the section Evolutionary Perspectives] In: Gazzaniga, M. S. (ed.): The New Cognitive Neurosciences. MIT Press, 1163-1166.

Crawford, C. B. (1989): The theory of evolution: Of what value to psychology. Journal of Comparative Psychology 103: 4-22.

Crawford, C. B. and Jéki László Anderson (1989): Sociobiology: An environmental discipline? American Psychologist 44: 1449-1459.

Crawford, C. B. és Krebs, D. L. (1998): Handbook of Evolutionary Psychology: Handbook of Evolutionary Psychology: Ideas, Issues, and Applications. Lawrence Erlbaum,

Crow T.J. (2000) Schizophrenia as the price that Homo sapiens pays for language: a resolution of the central paradox in the origin of the species. Brain Res. Brain Res. Rev. 31, 118-129.

Cummins, R. (1975): Functional Analysis. Journal of Philosophy (72) 741-765.

Csányi, V. (1989): Evolutionary Systems and Society: A General Theory. Duke University Press, Durham.

Csányi, V. (1994): Etológia. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó

Csányi, V. (1999): Az emberi természet. Budapest, Vince Kiadó.

Csányi. V. (2001): A humán viselkedéskomplexum evolúciója, in: Pléh, Csányi, és Bereczkei szerk., 60-73. old.

Csányi, V. - Kampis, G. 1988: Can We Communicate with Aliens? in: Bioastronomy: The Next Steps (szerk.: Marx, G.), Dordrecht Kluwer, 267-272.

Csibra G., & Gergely, G. (1996). On the dangers of oversimulation. Commentary on John Barresi & Chris Moore's BBS target article: Intentional Relations and Social Understanding, Behavioral and Brain Sciences, 19, 127-8.

Csibra G., & Gergely, G. (1998). The teleological origins of mentalistic action explanations: A developmental hypothesis. Developmental Science, , 255-259.

Csibra, G., Gergely, G., Biró, S., & Koós, O., & Brockbank, M. (1999). Goal-attribution without agency cues: The perception of `pure reason' in infancy. Cognition, 72, 237-267.

Daly, M. and Wilson, M. (1998): The evolutionary social psychology of family violence. In:Crawford, and D Krebs 431-456

Damasio, A. (1996): Descartes tévedése. AduPrint, Bp.

Darab Tamás (1998): Szimulációelmélet és kognitív tudomány. In: Pléh Csaba (1998, szerk.) 347-368

Darwin, Ch. (1859/2000): A fajok eredete. (ford. Kampis György) Budapest: Typotex

Dawkins, R. (1976/1986): Az önző gén. Budapest: Gondolat

Dawkins, R. (1982/1989): A hódító gén. Budapest: Gondolat

Dawkins, R. (1986/1994): A vak órásmester. Akadémiai, Budapest.

Dawkins R (1997): Human Chauvinism. Review of Full House by Stephen Jay Gould, Evolution, 51, No. 3.

Dawkins, R. (1998): Unweaving the Rainbow: Science, Delusion, and the Appetite for Wonder. Boston: Houghton Mifflin

de Waal, F. (1996): Good Natured. Harvard UP

de Waal, F. (1999): Anthropomorphism and Anthropodenial: Consistency in Our Thinking about Humans and Other Animals. Philosophical Topics (27) 255-280.

Deacon, Terrence W. (1997): The Symbolic Species: The Co-Evolution of Language and the Brain. New York: Norton, 1997.

Dennett, D. C. (1991): Consciousness Explained. Little Brown, Boston.

Dennett, D. (1998a): Az intencionalitás filozófiája. Budapest: Osiris

Dennett, D. C. (1995/1998b): Darwin veszélyes ideája. Budapest : Typotex

Diamond, J. (1992): The Rise and Fall of the Third Chimpanzee. New York:Vintage

Donald, M. (2001): Az emberi gondolkodás eredete. Budapest: Osiris

Duchaine, B., Cosmides, L. és Tooby, J. (2001): Evolutionary Psychology and the Brain.Current Opinions in Neurobiology (11) 225-230.

Dunbar R. (1996): Grooming, Gossip, and the Evolution of Language. Cambridge, MA.:Harvard UP

Elman, J. E., Bates, E. A., Johnson, M. H., Karmiloff-Smith, A., Parisi, D., Plunkett, K. (1996): Rethinking Innateness. A connectionist perspective on development. Cambridge, MA: MIT Press.

Embick, D., Marantz, A., Miyashita, Y., O'Neil, W. & Sakai, K.L. (2000) A syntactic specialization for Broca's area. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 97, 6150-6154.

Finlay, B. L., Darlington, R., B. & Nicastro, N. (2001) Developmental structure in brain evolution. Behavioral and Brain Sciences 24 (3).

Flint, J. (1999) The genetic basis of cognition. Brain 122, 2015-2031.

Fodor, J. (1974): Special Sciences, or the Disunity of Science As a Working Hypothesis. Synthese (28) 77-115.

Fodor, J. A. (1981): Representations: Philosophical Essays on the Foundations of Cognitive Science. Cambridge, MA: MIT Press

Fodor, J. (1985/1996): Fodor kalauza a mentális reprezentációhoz. in: Pléh Cs. (szerk.) 64-86.

Fodor, J. (1987). Psychosemantics. Cambridge, MA: MIT Press.

Fodor, J. (1992). A theory of the child's theory of mind. Cognition, 44, 283-296.

Fodor, J. (1996): Összefoglalás Az elme modularitásá-hoz. In: Pléh Cs. (1996, szerk.)

Fodor, J. (2000): The Mind Doesn't Work That Way. Cambridge, MA: MIT Press.

Foley, R. (1995): Humans before Humanity. Oxford: Blackwell Publishers.

Fonagy, P., Target, M. (1998): A kötődés és a reflektív funkció szerepe a szelf fejlődésében. Thalassa, 9, 5-44.

Freud, S. (1982): Esszék. Gondolat Kiadó, Budapest.

Frith, U. (1991/1989): Autizmus. A rejtély nyomában. Budapest: Kapocs.

Frith, U. and Happé, F. G. E. (1994): Autism: beyond `theory of mind'. Cognition, 50, 115-132.

Gallistel, C.R. (2000): The Replacement of General-Purpose Learning Models With Adaptively Specialized Learning Models. In: Gazzaniga, M.S. (ed.): The New Cognitive Neurosciences. MIT Press, 1179-1191.

Gee, H. (2001): A Journey Into The Genome: What's There, Nature feb 15.

Gergely, G. & Watson, J. S. (1999). Early social-emotional development: Contingency perception and the social biofeedback model. (pp. 101-137)

In: P. Rochat (Ed.), Early Social Cognition, Hillsdale, N. J: Erlbaum .

Gergely, G. (1994). From self-recognition to theory of mind. In: S. Parker, R. Mitchell, & M. Boccia, (Eds.), Self-Awareness in Animals and Humans: Developmental Perspectives, Cambridge: Cambridge University Press, 51-61.

Gergely, G. (2001). The development of understanding self and agency. In U. Goshwami (Ed.) Handbook of Childhood Cognitive Development. Oxford: Blackwell (in press).

Gergely, G., & Csibra, G. (1997). Teleological reasoning in infancy: The infant's naive theory of rational action. A reply to Premack and Premack. Cognition, 63, 227-233.

Gergely, G., & Watson, J. S. (1996). The social biofeedback theory of parental-affect-mirroring: The development of emotional self-awareness and self-control in infancy. The International Journal of Psycho-Analysis, 77, 1-31.

Gergely, G., Nádasdy, Z., Csibra, G., & Bíró, S. (1995). Taking the intentional stance at 12 months of age. Cognition, 56, 165-193.

Ghazanfar, A. A. & Hauser, M. D. (1999) The neuroethology of primate vocal communication: substrates for the evolution of speech. Trends Cog. Sci. 3, 377-383.

Gibson, J. J. (1979): The Ecological Approach to Visual Perception. Boston, MA: Houghton Mifflin

Gilbert, P. (1998): The evolved basis and adaptive functions of cognitive distortions. British Journal of Medical Psychology 71: 447-463.

Gold, J. M. & Weinberger, D. R. (1995) Cognitive deficits and the neurobiology of schizophrenia. Curr. Op. Neurobiol. 5, 225-230.

Goodwin, B. (1982): Development and Evolution. Cambridge Cambridge UP

Gopnik, A. (1996). The scientist as a child. Philosophy of Science, 63, 485-514.

Gopnik, A. & Meltzoff, A. (1996): Words, Thoughts and Theories. Cambridge, MA: MIT Press

Gopnik, A., & Wellman, H. M. (1994). The theory theory. In: Hirschfeld & Gelman (Eds.) (pp. 257-293)

Gopnik, M. (1999) Familial language impairment: more English evidence. Folia Phoniatr. Logop. 51, 5-19.

Gould, S. J. (1977): Ontogeny and Phylogeny. Cambridge, MA: Harvard University Press.

Gould, S. J. (1997a): Darwinian Fundamentalism. The New York Review of Books, June 12.

Gould, S. J. (1997b): The Pleasures of Pluralism. The New York Review of Books, June 26.

Greenfield, S. (1991) Language, tools and brain: the ontogeny and phylogeny of hierarchically organized sequential behaviour. Behav. Brain Sci. 14, 531-595.

Griffiths, P. E. (1994): Cladistic Classification and Functional Explanation. Philosophy of Science (61) 206- 227.

Griffiths, P. E. (1996): The Historical Turn in the Study of Adaptation. British Journal for the Philosophy of Science (47) 511-532.

Gulyás, B. (2001): Vizsgálhatók-e magasabb szellemi tevékenységek a neurofiziológia eszköztárával? "Agy és tudat" konferencia, 2001. ápr. 18, MTA Székháza, http://www.phil-inst.hu/highlights/agytudat/guly.htm

Győri M., Gy. Stefanik K., Kanizsai-Nagy I., Balázs A. (megjelenés alatt): Naiv tudatelmélet és nyelvi pragmatika magasan funkcionáló autizmusban: reprezentációs zavar, performancia korlát, vagy kompenzáció? In: Racsmány M. és Kéri Sz. szerk., Architektúra és patológia a megismerésben. Budapest: Osiris.

Halbwachs, M. (1980): Collective Memory. New York: Harper

Hamilton,W. D.(1964): The genetical theory of social behavior. Journal of Theoretical Biology, 7, 1-52.

Happé, F., Brownell, H., & Winner, E. (1999). Acquired "theory of mind" impairements following stroke. Cognition, 70, 211-240.

Hardcastle, V. G. (ed.) (1999): Where Biology Meets Psychology: Philosophical Essays. MIT Press

Hare, B., Call, J., Agnetta, B., & Tomasello, M. (2001). Chimpanzees know what conspecifics do and do not see. Animal Behaviour, 59, 771-785.

Hare, B., Call, J., & Tomasello, M. (2001). Do chimpanzees know what conspecifics know? Animal Behaviour, 61, 139-151.

Harkai Schiller Pál (1940): A lélektan feladata. Bp.: M.T.A.

Harnad, S. (1990) The Symbol Grounding Problem. Physica D 42: 335-346.

Harnad, S. (1993): Grounding Symbols in the Analog World with Neural Nets: A Hybrid Model, Think, 12-20.

Hatfield, G. (1999): Mental Functions as Constraints on Neurophysiology: Biology and Psychology of Vision. In: Hardcastle (1999) 251-271

Hatfield, G. (2000): The Brain's "New" Science: Psychology, Neurophysiology, and Constraint. PSA 388-403.

Haugeland, J. (1983): Heidegger on Being a Person. Nous 16(1), 15-28

Haugeland, J. (1993): Mind Embodied and Embedded. Paper presented at Mind and Cognition: An International Symposium, Academia Sinica, Taipei Taiwan, May 27-30 1993.

Haugeland, J. (1996): A kognitivizmus jellege és kézenfekvő volta. In: Pléh Cs. (1996, szerk.), Osiris, 35-63

Hernadi, P. szerk. (1978): What Is Literature? Bloomington & London: Indiana University Press

Hernadi, P. (1995): Cultural Transactions: Nature, Self, Society. Ithaca, NY: Cornell University Press

Hill, E. M., Ross, L.T., and S.L. Low.(1997): The role of future unpredictability in human risk-taking. Human Nature 8: 287-325.

Hinde, R. A. (1982): Attachment: Some conceptual and biological issues. In.: Parkes,C. and Stevenson-Hinde, J. (szerk..): The place of attachment in human behavior. New York: Basic Books.

Hinde, R. A.(1992): Developmental Psychology in the Context of other Behavioral Sciences. Developmental Psychology, 28, 1018-1029.

Hirschfeld, L. A. és Gelman, S.A. szerk (1994): Mapping the mind:

Holt, J. (1915): The Freudian Wish and its Place in Ethics. New York: Holt

Horatius (1961): Összes versei. Corvina, Budapest

Huber, L. (2000): Psychophylogenesis: Innovations and Limitations in the Evolution of Cognition. In: Heyes, C. és Huber, L. (eds.): The Evolution of Cognition. MIT Press, 23-41.

Hull, D. L. (1987): Genealogical Actors in Ecological Roles. Biology és Philosophy (2) 168-184.

Hull, D. L. (1989): The Metaphysics of Evolution. New York: SUNY Press.

Humphrey, N. K. (1976): The social function of intellect. In: P. P. G.Bateson és R. A. Hinde (szerk..): Growing points in ethology. 303-317. Camridge: Cambridge University Press.

Jakobson, Roman (1972): Nyelvészet és poétika. In: Hang - Jel - Vers. Budapest. 229-296. (2. kiadás)

Jellema, T., Baker, C. I., Wicker, B., & Perrett, D. I. (2000). Neural representation for the perception of the intentionality of actions. Brain and Cognition, 44, 280-302.

Káldy Z és Kovács I. (2000): Visual context integration is not fully developed in 4-5-year-old children. Invest. Opth. Vis. Sci. 41 (4), 728

Kampis, Gy. (1999b): Darwin és `A fajok eredete', bevezető tanulmány, in: Darwin, Ch.: A fajok eredete Budapest : TypoteX

Kampis, Gy. (2000a): Az elme dinamikus modelljei, in: Gervain, J. és Pléh, Cs. (szerk) A megismerés vizsgálata, Budapest: Osiris-Láthatatlan Kollégium, megjelenés alatt.

Kampis, Gy. (2000b): A tudás folytonossága a paradigmák rendszerében. Világosság 2000/11-12, 32-42.

Kampis, Gy. (2001a): Cselekvő racionalitás, in: Lehmann, M. szerk.: Gép a szellemben. L'Harmattan, Budapest, megjelenés alatt.

Kampis, Gy. (2001b): Test és tudat egysége és távolsága. Magyar Tudomány, 108, 1210-1214

Kampis, Gy. (2001c): Dolog-e a nyelv?, Előadás a MTA Filozófia Intézet Wittgenstein-konferenciáján, ápr.26.

Kampis, G. (2001d): Matter Matters, "Holism and Reductionism" konferenca, ELTE, 2001. május 21.

Kardos, L. (1988): Az állati emlékezet. Bp., Akadémiai

Karmiloff-Smith, A. (1996): Túl a modularitáson. Kivonat. In: Pléh Cs. (1996, szerk.), 254-281

Kauffman, S.A. (1993): The Origins of Order: Self-Organization and Selection in Evolution. Oxford UP

Keeley, B. (2000a): Neuroethology and the Philosophy of Cognitive Science. PSA 404-417.

Keeley, B. (2000b): Shocking Lessons from Electric Fish: The Theory and Practice of Multiple Realization. Philosophy of Science (67) 444-465.

Keil, F. C. (1994). The birth and nurturance of concepts by domains: The origins of concepts of living things. In Hirschfeld & Gelman (Eds.), pp. 234-254

Kelemen, D. (1999). The scope of teleological thinking in preschool children. Cognition, 70, 241-272.

Kim, K. and Smith, P. K. (1998): Retrospective survey of parental marital relations and child reproductive development. International Journal of behavioral Development 22: 729-751.

Király, I., & Gergely, Gy. (2001). Intencionális cselekvések utánzásának és teleológiai értelmezésének viszonya csecsemőknél: A racionális utánzás elmélete. In Kampis Gy. (Szerk.), Evolúció és megismerés. Typotex, Budapest.

Kiss Szabolcs (1996): Az "elmélet- elmélet" és a szimulációs megközelítés szerepe a gyermeki tudatelmélet magyarázatában. Pszichológia, 16, 383-396

Kiyonari, T., Tanida, S., and Yamagishi, T. (2000): Social exchange and reciprocity: confusion or a heuristic? Evolution and human Behavior 21: 411-428.

Knight, Ch (2000): Play as a precursor of phonology and syntax, in:

Kovács I. (2000): Human development of perceptual organization. Vision Res. Special Issue on Attention, 40(10-12), 1301-1310.

Kovács I, Kozma P, Fehér A, Benedek G (1999): Late maturation of visual spatial integration in humans. Proc.Natl.Acad.Sci. USA, 96(21):12204-12209

Kovács I, Papathomas TV, Yang M, Feher A. (1996): When the brain changes its mind: interocular grouping during binocular rivalry. Proc Natl Acad Sci USA. 93(26):15508-11.

Lai, C.S., Fisher, S. E., Hurst, J. A., Vargha-Khadem F. és Monaco, A. P. (2001) A forkhead-domain gene is mutated in a severe speech and language disorder. Nature 413, 519-523.

Lakatos, I. (1970): Falsification and the methodology of Scientific research programs. In: Growth of Knowledge (Eds. Lakatos-Musgrave):, Cambridge

Lakoff, G. (1987): Women, Fire, and Dangerous Things. Chicago, IL: Chicago UP

Lakoff, G. és Johnson, M. (1980): Metaphors We Live By. Chicago, IL: Chicago UP

Laland, K.N., Odling-Smee, F.J. és Feldman, M.W. (2000): Niche construction, biological evolution and cultural change, Behavioral and Brain Sciences 23: 131-146.

László J. (1999): Társas tudás, elbeszélés, identitás. Budapest: Scientia Humana-Kairosz.

László J. (2001): Societal psychology, history, identity and narratives. Paper presented to the "Theory and Method in Societal Psychology" conference, Pécs, 2001, April 26-29.

László J., Ehmann, B., Péley B., and Pólya T., (2001): Narratív pszichológiai tartalomelemzés: Elméleti alapvetés és első eredmények. Pszichológia, 3,

Lehky S. R. (1983): A model of binocular brightness and binaural loudness perception in humans with general applications to nonlinear summation of sensory inputs. Biol Cybern. 49(2):89-97

Lehky S. R, Maunsell J. H. (1996 ): No binocular rivalry in the LGN of alert macaque monkeys.Vision Res. 36(9):1225-34.

Leopold D. A. and Logothetis N. K. (1996): Activity changes in early visual cortex reflect monkeys' percepts during binocular rivalry. Nature. 379 (6565): 549-53.

Leslie, A. M. (1987). Pretense and representation: The origins of "Theory of Mind." Psychological Review, 94, 412-426.

Leslie, A. M. (1994). TOMM, ToBy, and agency: Core architecture and domain specificity. In Hirschfeld and Gelman (Eds.) pp. 119-148.

Leslie, A. M. and Thaiss, L. (1992): Domain specificity in conceptual development: Neuropsychological evidence from autism. Cognition, 43, 225-251.

Levins, R. (1968): Evolution in Changing Environments. Princeton, NJ.: Princeton UP

Lewontin, R. (1983): The Organism as the Subject and Object of Evolution, linguistic form, (Knight, Ch., Hurford J.R. and Studdert-Kennedy, M. szerk.),

Lorenz, K. (1965): Evolution and modification of behavior. Chicago, Il: University of Chicago Press

Lorenz, K. (1973/2000): A tükör hátoldala. Cartaphilus

Lorenz, K. (1985): Összehasonlító magatartás-kutatás. Gondolat, Bp.

Lorenz, K. (1998): Az «Orosz Kézirat». Cartafilus, Bp.

Lorenz, K. (1999): Én itt vagyok - te hol vagy? Totem, Bp.

Lumsden, Charles J. and Edward O. Wilson. Genes, Mind, and Culture: The Coevolutionary Process. Cambridge, MA: Harvard U P, 1981.

Main, M.(1990): Cross-Cultural Studies of Attachment Organization: Recent Studies, Changing Methodologies, and the Concept of Conditional Strategies. Human Development, 33, 48-61.

Main, M.(1992): Metacognitive knowledge, metacognitive monitoring and singular (coherent) vs. multiple (incoherent) models of attachment: Findings and directions for future research. In.: Harris,P., Stevenson-Hinde, Parkes,C. (szerk.): Attachment across the lifecycle. New York: Routledge.

Marcus, G.F., Vijayan, S., Bandi Rao, S. & Vishton, P.M. (1999) Rule learning by seven-month-old infants. Science 283, 77-80.

Marton L. M. (1970): Tanulás, vizuális-poszturális testmodell és a tudat kialakulása. Magyar Pszichológiai Szemle, 27, 182-199

Marton L. M. (1994): A nem-tanult mozgásminták kiváltásának folyamatáról: Harkai Schiller Pál elgondolásának távlatai. Pszichológia, 14, 405-428

Marton L. M. (2000): Mások belső állapotainak megértése és az empátiás szimuláció. Pszichológia, 19, 147-178

Maturana, H.R. és Varela, F.J. (1987): The Tree of Knowledge: The Biological Roots of Human Understanding. Boston, MA: Shambhala

Maynard Smith, J. és Szathmáry Eörs (1995/1997): Az evolúció nagy lépései. Budapest: Scientia

Mayr, E. (1961): Cause and Effect in Biology. Science 134: 1501-1506.

Mayr, E. (1982): The Growth of Biological Thought. Cambridge, MA: Harvard UP

McAdams, D. P. (1988): Power, Intimacy, and the Life Story. Personological Inquiaries into Identity. New York: Guilford Press

Mealey, L., Ch. Daood, and M. Krage. (1996): Enhanced memory for faces of cheaters. Ethology and Sociobiology 17: 119-128, 1996.

Medicus, G.: (1992): The Inapplicability of the Biogenetic Rule to Behavioral Development. Human Development, 35, 1-8

Meinhardt, H. (1982): Models of Biological Pattern Formation. New York: Academic Press.

Meltzoff, A. N. (1988). Infant imitation after a 1-week delay: Long-term memory for novel acts and multiple stimuli. Developmental Psychology, 24, 470-476.

Meltzoff, A. N., & Gopnik, A. (1993). The role of imitation in understanding persons and developing a theory of mind. In: S. Baron-Cohen, H. Tager-Flusberg, & D. J. Cohen, (Eds.), Understanding Other Minds: Perspectives from Autism (pp. 335-365). Oxford: Oxford University Press.

Mezei, B. (1994): Pszichologista volt-e Franz Brentano?, in: Brentano, F: Az erkölcsi ismeret eredete. Budapest: Kossuth, 5-38..

Mill, J. S.. (1833): Thoughts on Poetry and Its Varieties» 1833. Dissertations and Discussions. 2 vols. London: Parker, 1859. 63-94.

Miller, G. F. (1997): How mate choice shaped human nature: A review of sexual selection and human evolution? In: Crawford, Ch., and D. L. Krebs , 87-129

Millikan, R.G. (1989): In Defence of Proper Functions. Philosophy of Science (56) 288-302.

Mithen, S. (1996): The Prehistory of the Mind. The Cognitive Origins of Art, Religion and Science. London: Thames and Hudson

Moffitt, T.E. és mtsai (1992): Childhood experience and the onset of menarche: A test of a sociobiological model. Child Development 63:47-58.

Molnár P. (1990): A kapaszkodási reflex humánetológiai megközelítése. Pszichológia, 10: 441-446.

Molnár P. és Nagy E. (1996): Az első dialógus: útban a szoptatás interdiszciplináris megközelítése felé. Lege Artis Medicinae (6) 314-322.

Molnár P. és Nagy E. (1997): A veleszületett szocialitás jelenségéről. In: Hidas Gy. (szerk.): A megtermékenyítéstől a társadalomig. Dinasztia, Bp.

Musso, M., Weiller, C., Kiebel, S., Müller, S.P., Bülau, P. & Rijntjes, M. (1999) Training-induced brain plasticity in aphasia. Brain 122, 1781-1790.

Müller, R.-A., Rothermel, R. D., Behen, M. E., Muzik, O., Chakraborty, P. K. & Chugani, H. T. (1999) Language organization in patients with early and late left-hemisphere lesion: a PET study. Neuropsychol. 37, 545-557.

Nagy E. és Molnár P. (1996): Imitáció és provokáció: Az első dialógus. Magyar Pszich. Szle., 52: 55-66.

Nagy E. és Molnár P. (2001a): A korai fejlődés és a kötődés neurobiológiai alapjai. és A csecsemő- és kisdedkor magatartástudományi vonatkozásai. In: Buda B., Kopp M. és Nagy E. (szerk.): Magatartástudományok. Medicina, Bp. 127-140, 523-546.

Nánay B. (2000): Elme és evolúció. Kávé Kiadó, Bp.

Neander, K. (1999): Fitness and the Fate of Unicorns. In: Hardcastle (1999) 3-26.

Nelson, K. (szerk. 1989): Narratives from the crib. Cambridge MA: Harvard University Press

Nemes L. (2000): A biológia filozófiája: áttekintés. Vulgo II. 1-2. 276-306.

Nesse, R.M. (1987): An evolutionary perspective on panic disorder and agoraphobia. Ethology and Sociobiology 8: 73-83.

Nesse, R.M. (1999): Proximate and evolutionary studies of anxiety, stress, and depression: synergy at the interface. Neuroscience and Behavioral Reviews 23: 895-903.

Nicholson, N. (1997): Evolutionary psychology: Toward a new view of human nature and organizational society. Human Relations 50: 1053-1078.

Nobre, A.C. & Plunkett, K. (1997) The neural system of language: structure and development. Curr. Op. Neurobiol. 7, 262-268.

Nowak, M.A., Plotkin, J. B. & Jansen, V.A. (2000) The evolution of syntactic communication. Nature 404, 495-498.

Nyíri, K. (2001): Mentális képek mint teoretikus konstrukciók. Magyar Tudomány, 108, 1226-1229

Onishi, K. H. (2001). Ten-month-old infants understand that a goal object can be obtained in multiple ways. Paper presented at the Biennial Meeting of the Society for Research in Child Development, April 2001, Minneapolis, USA.

Panksepp, J. (1998): Affective Neuroscience. Oxford UP

Panksepp, J. és Panksepp, J.B. (2000): The Seven Sins of Evolutionary Psychology. Evolution and Cognition (6) 108-131.

Paterson, S.J., Brown, J.H., Gsödl, M.K., Johnson, M.H. & Karmiloff-Smith, A. (1999) Cognitive modularity and genetic disorders. Science 286, 2355-2357.

Péley B. (2001a): Az evolúciós gondolkodás szerepe a lelki fejlődés modelljeiben. In.: Pléh Cs., Csányi V. és Bereczkei T. (szerk.): Lélek és evolúció. Az evolúciós szemlélet és a pszichológia. Budapest: Osiris, 167-192.

Péley B., (2001b): Szelf-tárgy reprezentációk narratív pszichológiai vizsgálata kábítószerélvező és normális életvezetésű fiatalok körében. Pszichológia, 3.

Perner, J. (1991). Understanding the Representational Mind. Cambridge: MIT Press.

Perrett, D. I., Smith, P. A. J., Potter, D. D., Mistlin, A. J., Head, A. S., Milner, A. D., & Jeeves, M. A. (1985). Visual cells in the temporal cortex sensitive to face view and gaze direction. Proceedings of the Royal Society, London B, 223, 293-317.

Piaget, J. (1952). Origins of Intelligence. New York: Norton. (eredeti publikáció: 1936)

Pinker, S. (1997/2002): Hogyan működik az elme ? Budapest: Osiris

Pléh Cs. (1995): A szimbólumfeldolgozó gondolkodásmód és a szimbólumfogalom változatai/változásai. In: Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor (szerk.): "Jelbeszéd az életünk": A szimbolizáció története és kutatásának módszerei. Budapest: Osiris-Századvég, 149-171

Pléh Cs. (1996a): A narratívumok, mint a pszichológiai koherenciateremtés eszközei. Holmi, 265-282.

Pléh Cs. (1996b): Szociális modellek és a megismeréskutatás. Pszichológia, 16, 209-235

Pléh Csaba (szerk., 1996) Kognitív tudomány. Osiris, Budapest.

Pléh, Cs. (1998): Az evolúciós pszichológia. Új program régi kérdésekkel. Magyar Tudomány 1998. 9. 1054-1060.

Pléh Cs. (1998, szerk.): Megismeréstudomány és mesterséges intelligencia. Budapest: Akadémiai

Pléh Cs. (2000a): A lélektan története. Budapest: Ozirisz.

Pléh Cs. (2000b): Moduláris és interakciós felfogások a nyelvfeldolgozásban. In: Pléh Csaba, Kampis György és Csányi Vilmos (szerk.): A megismeréskutatás útjai. Budapest: Akadémiai, 207-248

Pléh Cs., Csányi V. és Bereczkei T. (szerk.): Lélek és evolúció. Budapest: Osiris

Plotkin, H.C. (1997): Evolution in mind: An Introduction to Evolutionary Psychology. Cambridge: Harvard University press.

Pollock, L. (1983): Forgotten Children. Parent-child Relations from 1500 to 1900. Cambridge: Cambridge University Press.

Port, R. és van Gelder, T. J. (1995): Mind as Motion: Explorations in the Dynamics of Cognition. Cambridge, MA.: MIT Press.

Povinelli, D. J., & Eddy, T. J. (1996). What young chimpanzees know about seeing. Monographs of the Society for Research in Child Development, Vol. 61, No. 2, Serial No. 247.

Premack, D. (1990). The infant's theory of self-propelled objects. Cognition, 36, 1-16.

Premack, D., & Woodruff, D. (1978). Does the chimpanzee have a theory of mind? Behavioral and Brain Sciences, 4, 515-526.

Preuss, T.M. (2000): What's Human about the Human Brain? In: Gazzaniga, M.S. (ed.): The New Cognitive Neurosciences. MIT Press, 1219-1234.

Profet, M. (1992): Pregnancy sickness as adaptation: A deterrent to maternal ingestion of teratogens. In Barkow, Cosmides, and Tooby, szerk. 327-366.

Quartz, S., & Sejnowski, T. J. (1997): The neural basis of cognitive development: A constructivist manifesto. Behavioral and Brain Sciences, 20, 537-596.

Raff, R. A. (1996): The Shape of Life: Genes, Development, and the Evolution of Animal Form. Chicago, IL.: Chicago UP

Rapoport, S. I. (1999) How did the human brain evolve? A proposal based on new evidence from in vivo brain imaging during attention and ideation. Brain Res. Bull. 50, 149-165

Richerson, P. J. and Boyd, R. (1999): Complex societies: The evolutionary origins of a crude superorganism. Human Nature 10: 253-289.

Rizolatti, G., Fadiga, L., Gallese, V., & Fogassi, L. (1996). Premotor cortex and the recognition of motor actions. Cognitive Brain Research, 3, 131-141.

Rock I, Gopnik A, Hall S. (1994): Do young children reverse ambiguous figures? Perception, 23(6):635-44.

Rolls, E. T. & Stringer, S.M. (2000) On the design of neural networks in the brain by genetic evolution. Progr. Neurobiol. 61, 557-579.

Rose, S. (1999): Précis of Lifelines: Biology, Freedom, Determinism. Behavioral and Brain Sciences (22) 871-921.

Rose, Y. & Royle, P. (1999) Uninflected structure in familial language impairment: evidence from French. Folia Phoniatr. Logop. 51, 70-90.

Ruse, M. (1989): Is Rape Wrong on Andromeda? In: The Darwinian Paradigm. Routledge, 209-246.

Russell, J. (1997) (ed.): Autism as an Executive Disorder. Oxford: Oxford University Press.

Russell, R. J. H., Wells, P. A., and Rushton, J. P. (1985): Evidence for genetic similarity detection in human marriage. Ethology and Sociobiology 6: 183-187.

Ryle, G. (1949/1974): A szellem fogalma. Bp.: Gondolat

Sándor, K. (2000b): Language Change and Evolution: Variation as a Consequence of the Biological Embeddedness of Language. The 29th New Ways of Analyzing Variation Conference, East Lansing (MI, USA), 2000. október 7.

Sándor, K. és Kampis, Gy. (2000): Nyelv és evolúció. Replika, 40, 125-143.

Sartre, (1968): Mi az irodalom? (1947) Bp.,: Gondolat

Scassellati, B. (2000): Theory of Mind for a Humanoid Robot, The First IEEE/RSJ International Conference on Humanoid Robotics, September, 2000.

Searle, J.R. (1980/1990): Számítógépprogram lenne az emberi elme? Tudomány 1990 március pp. 9-21.

Segerstrale, U. és Molnár P. (1997): Nonverbal Communication: Crossing the Boundary Between Culture and Nature. In: Segerstrale, U. és Molnár P. (eds.): Nonverbal Communication: Where Nature Meets Culture. LEA, 1-21.

Sengpiel F, Blakemore C. (1994): Interocular control of neuronal responsiveness in cat visual cortex. Nature, 368(6474):847-50.

Shapleske, J., Rossell, S.L., Woodruff, P.W.R. & David, A. S. (1999) The planum temporale: a systematic, quantitative review of its structural, functional and clinical significance. Brain Res. Rev. 29, 26-49.

Shaver, P. and C. Hazan. (1993): Adult romantic attachment: Theory and evidence. Advances in Personal Realationships 4: 29-70.

Sheinberg D. L, Logothetis N. K. (1997): The role of temporal cortical areas in perceptual organization.Proc Natl Acad Sci U S A, 94(7):3408-13.

Shettleworth, S. (2000): Modularity and the Evolution of Cognition. In: Heyes, C. és Huber, L. (eds.): The Evolution of Cognition. MIT Press, 43-60.

Sidney, Sir Philip (1970) An Apology for Poetry. Posthumously published 1595. Ed. Forrest G. Robinson. Indianapolis: Bobbs-Merrill

Sober, E. (2000): Evolution and the Problem of Other Minds. Journal of Philosophy (97) 365- 386.

Sober, E. and Wilson , D.S. (1998): Unto Others: The Evolution and Psychology of Unselfish Behavior. Cambridge MA: Harvard U P, 1998.

Sroufe, L.A. (1990): An organizational perspective on the self. In.: D. CICCHETTI, M. BEEGHLY (szerk.): The self in transition: Infancy to childhood. Chicago: University of Chicago Press, 281-307

Steinberg, L. (1988): Reciprocal relation between parent-child distance and pubertal maturation. Developmental Psychology 23: 451-460.

Sterelny, K. (2001): Dawkins Vs. Gould. New York: Icon Books

Sterelny, K. és Griffiths, P.E. (1999): Sex and Death: An Introduction to the Philosophy of Biology. Chicago, IL.: University of Chicago Press

Stern, D.N. (1995): The Motherhood Constellation. New York: Basic Books.

Stone, V. I., Baron-Cohen, S., & Knight, R. T. (1998). Frontal lobe contributions to theory of mind. Journal of Cognitive Neuroscience, 10, 640-656.

Stotz, K.C. és Griffiths, P.E. (2001): Dancing in the Dark: Evolutionary Psychology and the Argument from Design. In: Scher, S. and Rausher, M. (eds.): Evolutionary Psychology: Alternative Approaches. Kluwer, Dordrecht

Suarez, S. and Gallup, G. (1985): Depression as a response to reproductive failure. Journal of Social and Biological Structures 8: 279-287.

Surbey, M.K. (1990): Family composition, stress, and human menarche. In: Socioendocrinology of Primate Reproduction, T.E. Ziegler and F.B. Berkovich (eds):. New York: Wiley-Liss, pp. 11-32.

Symons, D. (1987): If we'are all Darwinians, what's the fuss about? In: Crawford, C., Smith, M. és Krebs, D. (szerk.): Sociobiology and psychology: Ideas, issues, and applications. Hilsdale, N. J.: Erlbaum

Szathmáry, E. (2001) Origin of the human language faculty: the language amoeba hypothesis. In: (J. Trabant, ed.) The Origins of Language in press.

Thelen, E. (1995): Time-Scale Dynamics and the Development of an Embodied Cognition, in: R. Port és T. van Gelder szerk.: Mind as Motion: Explorations in the Dynamics of Cognition. Cambridge, MA : MIT Press, 69-100.

Thorndike, E. L. (1898/1983): Az állatok tanulásáról, in: Pléh, Cs. szerk 1983:

Tinbergen, N. (1951): The Study of Instinct. Oxford: Oxford University Press

Tolman, E. C., Ritchie, B. F., & Kalish, D. (1946) Studies in spatial learning: I. Orientation and the shortcut. Journal of Experimental Psychology, 36, 13-24.

Tomasello, M. (1999). The Cultural Origins of Human Cognition. Cambridge, MA: Harvard University Press.

Tomblin, J. B. & Pandich, J. (1999) Lessons from children with specific language impairment. Trends Cog. Sci. 3, 283-285.

Tong F., Nakayama K., Vaughan J. T., Kanwisher N. (1998): Binocular rivalry and visual awareness in human extrastriate cortex. Neuron, 21(4):753-9.

Tooby, J. and Cosmides, L. (1992): The psychological foundations of culture. In: Barkow, Cosmides, and Tooby (Eds.), 19-136

Tooby, J. és Cosmides, L. (2000): Toward Mapping the Evolved Functional Organization of Mind and Brain. In: Gazzaniga, M.S. (ed.): The New Cognitive Neurosciences. MIT Press, 1167-1178.

Trivers, R. (1985): Social Evolution. Menlo Park, CA: Benjamin/Cummings.

Turke P. W. (1989): Helpers at the nest: childcare networks on Ifaluk. In: Human reproductive behavior: A Darwinian perspective. (Eds. Betzig L, Borgerhoff Mulder M, and Turke P.W.): Cambridge University Press, Cambridge, pp 173-189.

Turke, P. W. (1990): Which humans behave adaptively, and why does it matter? Ethology and Sociobiology 11: 305-339.

Van der Lely, H. J. K., Rosen, S. & McClelland, A. (1998) Evidence for a grammar-specific deficit in children. Curr. Biol. 8, 1253-1258.

van Gelder, T. J. (1995) The distinction between mind and cognition, in Y.-H. Houng és J.-C. Ho (szerk.): Mind and Cognition. Taipei: Academia Sinica, 57-82.

van Gelder, T. (1999): Beyond the Mind-Body Problem, in: D.Johnson és C. Erneling szerk.: Mind as a Scientific Object: Between Brain and Culture. New York: Oxford University Press

Varela F. J. (1996): Neurophenomenology: A Methodological Remedy for the Hard Problem. Journal of Consciousness Studies, "Special Issues on the Hard Problems", J.Shear (Ed.)

Varela, F. J., Rosch, E. és Thompson, E. (1991): The Embodied Mind. Cambridge, MA: MIT Press

Vargha-Kadem, F., Watkins, K. E., Price, C. J., Ashburner, J., Alcock, K. J., Connelly, A., Frackowiak, R. S. J., Friston, K. J., Pembrey, M. E., Mishkin, M., Gadian, D. G. & Passingham, R. E. (1998) Neural basis of an inherited speech and language disorder. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 95, 12695-12700.

Vörös Sz., Bereczkei T. Bernáth L. és Gál Á. (2001): Adaptív döntések és mechanizmusok a párválasztásban. In: Pléh , Csányi és Bereczkei (szerk, 2001).

Weber, B. H. és Depew, D. J. (1996): Darwinism Evolving. Cambridge, MA: MIT Press

Willatts, P. (1999). Development of means-end behavior in young infants: Pulling a support to retrieve a distant object. Developmental Psychology, 35, 651-667.

Wilson, E. O. (1975): Sociobiology: A New Synthesis. Cambridge, MA: Harvard UP

Wilson, E. O. (1978). On Human Nature. Cambridge, Mass.: Harvard UP.

Wimmer, H., and Perner, J. (1983). Beliefs about beliefs: Representation and constraining function of wrong beliefs in young children's understanding of deception. Cognition, 13, 103-128.

Wing, L., & Gould, J. (1979): Severe impairments of social interaction and associated abnormalities in children: epidemiology and classification. Journal of Autism and Developmental Disorders, 9, 11-29.

Wittgenstein, Ludwig (1953/1992): Filozófiai vizsgálódások. Atlantisz, Budapest.

Wolf, D.P. (1990): Being of Several Minds: Voices and Versions of the self in Early Childhood. In.: CICCHETTI-BEEGHLY (szerk.): The Self in Transition. Infancy to childhood. Chicago: University of Chicago Press. 183-212.

Wolfe JM. (1983): Afterimages, binocular rivalry, and the temporal properties of dominance and suppression. Perception, 12(4):439-45.

Woodward, A. L., and Sommerville, J. A. (2000). Twelve-month-old infants interpret action in context. Psychological Science, 11, 73-77.

Worden, R.P. (1995) A speed limit for evolution. J. theor. Biol. 176, 137-152.

Evolutionary psychology

(Abstract)

The papers in this selection present one of the newest directions in psychological since, the trend to interpret human mental life with regard to its evolutionary formation. The true interdisciplinary nature of the enterprise is shown by the fact that beside psychologists, biologists, philosophers and even a literary scholar had something to say. Guest editor, Csaba Pléh highlights some of the divisive points in this new trends, and how they relate to classical issues such as body-mind relationship, rivaling causal models in psychology, and so on. Tamás Bereczkei, László Nemes and Péter Molnár give a theoretical analysis of the mainstream EP. In their critical remarks they emphasize that a more comparative, less modular, and more developmental evolutionary interpretation of mental life, together with an alliance between neuroscience and EP would be welcome. György Kampis goes further in his theoretical contribution: he points out that dynamic models of cognition and evolutionary thinking combined give way for conceptually new models of the body-mind relation as well, where the human body is taken in its integrity as the reference point of epistemology.

Eörs Szathmáry analyses the new models of the emergence of language. He points out that substantial coevolutionary processes should be envisaged in this domain, and also some new, less localistic theories are needed for realizing the special type of representation of human language in the brain.

Papers by experimental psychologists take up specific mental processes from an evolutionary perspective. Ilona Kovács shows homologies between animal spatial learning and human perceptual awareness: the impossibility of seeing two things at the same time or at the same place are driving forces in spatial orientation and binocular vision as well. Gergely Csibra and György Gergely summarize their studies on infant perception of action. At 9-month they obtained evidence for an intentional interpretation of moving objects in babies. Now, they claim, however, that this is preceded by a teleological stance. Goal based interpretations are primary, and only later supplemented by intention attribution. This latter process is certainly central to human thinking. As Miklós Győri shows by analyzing data from autistic children, problems with mentalization and intention attribution are the leading modular interpretive schemata for this serious condition. Bernadette Péley shows that evolutionary thinking enters the pathological domain in softer forms as well. She proposes an interesting combination of attachment theory and narrative constructions, claiming that narrative representation of attachment events is a major causal factor in some forms of pathology. Evolutionary ideas spread over to the humanities as well. Paul Hernadi shows that proposals about the pleasure function of literature lead to evolutionary considerations about the birth of literary form.


<-- Vissza az 2002/1. szám tartalomjegyzékére