2001/5.

BSE és társai

Az állatok fertőző agyvelő-degenerációt okozó prion betegségei és humán vonatkozásaik

Varga János - Nagy Attila - Nagy Béla


Az agyvelő degeneráció formájában fellépő "szivacsos agyvelősorvadások" (transzmisszibilis spongioform enkefalopátiák) cím alatt összefoglalt betegségek közül legrégebben ismert a juhok surlókórja (scrapie) és az ember Creutzfeldt-Jakob-kórja (CJD). Ezek és a velük rokon oktanú bántalmak olyan, a központi idegrendszer degenerációjával járó betegségek, melyek szájon keresztül vagy beoltással átvihetők. A betegség kifejlődése általában igen hosszú lappangási időt (rendszerint éveket) igényel. A scrapie-re vonatkozó kutatások alapján már korábban úgy vélték, hogy a fertőző anyagok olyan fehérjék lehetnek, melyek szaporodásához fertőző nukleinsav információk nem szükségesek. Ezen elméletet támasztották alá Prusiner és munkatársai (1982), akik a "proteinaceous infectious particle" (prion) elnevezést javasolták. A szivacsos agyvelősorvadások oktanának ma leginkább elfogadott prion elmélete szerint a prion protein (PrP) normál körülmények között a gazda szervezetben egy glikoprotein formában megtalálható sejtmembrán alkotórész (PrPc). A prion protein kóros formában (PrPSc) több okból fordulhat elő: mely lehet pl. fertőzés vagy spontán mutáció. A kóros (térbeli szerkezetében és/vagy aminosavsorrendjében megváltozott) prion (PrPSc) kórokozó hatását azzal kezdi, hogy a gazda egyéb normál prionjait ún, katalitikus konverzió révén saját formájára alakítja át. A kóros prionfelhalmozódás következtében az idegszövetben vakuolumok és prion fehérjéből valamint sejttörmelékből álló ún. amiloid plakkok képződnek, melyek az egyes prion változatokra ("törzsekre") jellemző szöveti elhelyeződést mutathatnak. Az átalakítás - fertőzés esetén - igen lassú folyamat, mely esetenként több évet is igénybe vesz. Különösen lassú és kevéssé hatékony e folyamat akkor, ha a kóros prion nem azonos faj prionját kellene hogy átalakítsa. Ez a jelenség, az ún. faji barrier áttörése adja meg a szivacsos agyvelősorvadást okozó prion betegségek mai rendkivüli aktualitását. Az angliai szarvasmarha-állományokból eddig izolált ún. bovin spongioform encephalopathia (BSE) prionok egymással azonosnak bizonyultak. Az ember CJD-ének új változatát (vCJD) előidéző prion pedig az eddigi vizsgálatok alapján gyakorlatilag azonosnak tekinthető a BSE-PrP-vel. Ezen és más adatok alapján erősen valószínűsíthető, hogy a BSE prionok egyes esetekben emberre is átmehettek. A prion betegségeket emiatt is érdemes figyelmünk előterében tartani.


TSE - állatban, emberben

A fertőző agyvelő-degeneráció formájában fellépő spongiform enkefalopátiák (transmissible spongiform encephalopathy, TSE) a központi idegrendszer lassan kialakuló, fokozatosan súlyosbodó, gyulladásos jelenségek nélküli degenerációjával járó betegségei, amelyek során az agy- és gerincvelő idegsejtjeiben vakuolumok jelennek meg, az agyvelő állománya szivacsszerűvé válik, az idegsejtek egy része elhal, miközben a degenerálódott, illetve elhalt idegsejtek hiányzó funkciójának megfelelő tünetek alakulnak ki, amelyek hosszabb rövidebb idő alatt mindig a gazdaszervezet pusztulásához vezetnek (16). Fertőző szivacsos enkefalopátiák a háziállatokban és az emberben egyaránt előfordulnak.

Az állatokban előforduló spongiform enkefalopátiák közé tartozik a juhok surlókórja (scrapie), a nyércek enkefalopátiája, a szarvasok és jávorantilopok idült lesoványodással járó betegsége (chronic wasting disease, CWD), a szarvasmarha spongiform enkefalopátiája (bovine spongiform encephalopathy, BSE), valamint az állatkerti és vadon élő kérődzőkben (antilopokban stb.), továbbá a macskákban észlelt fertőző enkefalopátiák.

Az ember hasonló betegségei közül ide tartozik a Creutzfeldt-Jakob-szindróma (CJD), ennek 1996-tól először Nagy-Britanniában észlelt variánsa (vCJD), a Gerstmann-Sträussler-Scheinker-szindróma, a kuru és a fatális familiáris inszomnia (családi halmozódású kóros álmatlanság), melyekről a Magyar Tudományban 1999-ben Füzi M. számolt be (9).

A közvélemény ezen betegségek iránti jogos érdeklődését a szarvasmarhák között fellépő BSE és annak valószínűsíthető humán vonatkozásai keltették fel. Tekintettel az Európai Unióban a legutóbbi időben bevezetett, eddigieknél érzékenyebb immun-enzim, ill. immun hisztokémiai vizsgálatok nyomán idősebb vágómarhák között felfedezett újabb BSE fertőzöttségre, érdemes az idevonatkozó eddigi ismereteket ismételten röviden áttekinteni és a hazai - mindeddig megnyugtató - helyzetről, ill. annak fenntartását szolgáló intézkedésekről is említést tenni.

Kóroktan

Bár a fertőző spongiform enkefalopátiák oktanának molekuláris mechanizmusa sok tekintetben ismeretlen, a kutatók többsége elsősorban Prusiner és munkatársai kutatási eredményei alapján legvalószínűbbnek tekinthető elméletet fogadja el, amely szerint ezek az ágensek fertőző természetű, alacsony molekulatömegű (28-30 kD) proteinek, prionok, melyek normál idegsejtekben és kisebb mennyiségben más szervekben is megtalálhatók (12). Szerepük az ingerületátvitelben és az idegsejtek szignálmechanizmusaiban lehet. A prionok termelődését a sejtek saját genetikai állományában normális körülmények között is megtalálható PrP-gének kódolják. A normál prionproteinket (PrPc) a sejt anyagcsere-folyamatai során a fehérjebontó enzimek elbontják. Ezzel ellentétben a fertőző agyvelősorvadásban beteg állatok (és az ember) idegsejtjeiben képződő, fertőző prion proteinek (PrPSc) a fehérjebontó enzimeknek ellenálló térbeli konfigurációjúak, s tömegesen képződnek. Így a degenerálódó idegsejtekben felhalmozódnak, s azok funkciózavarát, degenerációját, majd elhalását okozzák.

A prionproteinek jelenléte az idegsejtekben egyébként nem nélkülözhetetlen. A prionproteineket kódoló géneknek az embrionális élet korai szakaszában való eliminálásával pl. előállíthatók olyan egerek, amelyek PrP-géneket nem hordoznak. Az ilyen egerek ugyanolyanok, mint a genetikailag nem manipulált társaik. A PrP-géneket nem hordozó egerek azonban, szemben a teljes génkészlettel bíró társaikkal, nem fogékonyak a scrapie, illetve a BSE iránt. Az infektív (scrapie, BSE, CJD stb.) prionok az idegsejtekben jelenlévő normál PrP-től csupán néhány aminosavban, illetve megváltozott térszerkezetükben különböznek. A sejtekbe bejutó scrapie BSE stb. prionok valamilyen módon a sejteket megváltozott térszerkezetű, infektív PrPSc szintetizálására késztetik, s ennek eredményeként a scrapie-vel fertőzött idegsejtekben pl. a normál PrPc mellett (vagy azok helyett) scrapie-prionok (is) képződnek.

Az ember normál PrP-jének a váza 230 aminosavból áll, amelynek az egyik végéhez glükolipid kapcsolódik. A Gertsmann-Sträussler-Scheinker-szindrómát okozó PrP ettől mindössze térbeli szerkezetében és néhány aminosavban különbözik, pl. abban, hogy a normál PrP-molekulában a 102. és 105. sorszámú prolint leucin, a 117. helyen levő alanint pedig valin helyettesíti. A különböző szarvasmarha-állományokból eddig izolált BSE prionok egymással azonosnak bizonyultak. A scrapie-prion a BSE-priontól viszont hét ponton (aminosavban) különbözik. Az ember CJD-ének új változatát (vCJD) előidéző prion pedig az eddigi vizsgálatok alapján gyakorlatilag azonosnak tekinthető a BSE-PrP-vel (3). Az azonban elgondolkodtató, hogy a humán priont termelő transzgenikus egerekben BSE prionnal a tipikus elváltozásokat kiváltani nem lehetett, míg a bovin priont termelő egerek - természetesen - a BSE prionra fogékonnyá váltak és tipikus spongioform agyvelő-degenerációt produkáltak. A humán vCJD-vel végzett fertőzés mindkét esetben sikeres volt (14).

Az régóta ismert, hogy bizonyos juhfajták (pl. a Cheviot) nagyon hajlamosak a scrapie-re. A hajlamosság genetikai okainak vizsgálata során kiderült, hogy ezen vonalak PrP génje természetes viszonyok között is csak egy vagy két nukleotida tripletben (adott aminosavat kódoló egységben, kodonban) különbözik a scrapie PrP génjétől. Ezeken a pontokon bekövetkezett mutáció(k) természetes viszonyok között is vezethetnek scrapie prionok termelődéséhez és ennek következtében a betegség kialakulásához. Tehát a scrapie (és valószínűleg más, animal spongiform encephalopathiák is) nemcsak fertőzés eredményeként, hanem pusztán mutáció(k), a PrP-t kódoló gének megváltozása alapján is létrejöhetnek. Ez az oka annak is, hogy a CJD és más emberi encephalopathiák egyes családokban vagy nagyobb embercsoportokban halmozódva fordulnak elő, s hogy olyan országokban is előfordulnak, ahol scrapie-t vagy BSE-t sohasem észleltek. A PrP-gének analízise felvilágosítást adhat az adott vonal vagy egyed genetikai hajlamosságáról. A mutáció (és ennek alapján egy aminosav megváltozása a prionban) következményeként az adott betegség klinikai és szövettani képe is módosulhat.

Az egyes prionok aminosav-összetételük és az aminosavak sorrendje, a prionokat kódoló gének nukleotid szekvenciája, továbbá kísérleti állatokba történő beoltásukat követő lappangási idő, és tünetek valamint az agyi szövettani elváltozások alapján jellemezhetők. A scrapie prionok között ez ideig pl. kb. 20 féle változatot ("törzset") ismerünk.

A scrapie és a BSE iránt elsősorban a kérődzők fogékonyak, de mindkét ágens számos más fajban is okozhat betegséget. A scrapie-ről már az 1930-as években megállapították, hogy juhokra és kecskékre sikerrel átoltható. Az is hamar kiderült, hogy a kuru ágens megbetegíti a csimpánzokat és hogy a scrapie-hez és a BSE-hez hasonlóan egérre, hörcsögre és számos más állatfajra is átoltható. Egérbe oltva azonban az egyes fajokból származó infektív PrP-k között, különbségek vannak az előidézett betegség lappangási idejében, az agyban okozott elváltozások kiterjedtségében, lokalizációjában stb. A betegség eltérő fajban való megeredéséhez azonban az eddigi tapasztalatok szerint jóval nagyobb fertőző adag kell, és a fertőzés megeredését a donor és a recipiens faj PrP génjeinek a különbözőségei is jelentősen befolyásolják.

Az állatok és az ember különféle fertőző spongiform enkefalopátiáit előidéző kóros prionok (PrPSc) megfelelő preparálási eljárásokkal a fertőzött sejtekből kivonhatók, velük szemben nyulakban immunsavó termelhető, amely alkalmas a prionok agyszövetekben való immun-hisztokémiai azonosítására. Újabban monoklonális ellenanyagok is rendelkezésre állnak, melyeket a BSE korábbi stádiumainak megállapításában sikerrel alkalmaznak

A fertőző spongiform enkefalopátiákat előidéző prionok ellenálló képessége egyébként igen nagy. Fertőtlenítőszerekkel alig tehetők ártalmatlanná. A laboratórium eszközök, felületek fertőtlenítéséhez pl. 1N NaOH oldatot legalább 60 perces behatási idővel kell alkalmaznunk. A kóros prionok biztos elpusztításához 1330C-on legalább 20 perc behatási idő szükséges, 3 bar nyomás alatt (13).

Előfordulás

A juhok surlókórja, amely több mint kétszáz év óta ismert, szórványosan manapság is előfordul Európa országainak (Nagy-Britannia, Franciaország, Görögország, Spanyolország stb.) jelentős részében. Franciaországban pl. 1999-ben 169 juh- és 2 kecskeállományban állapítottak meg scrapie-t (7). Nagy-Britannia korábbi fertőzöttsége az időközben bevezetett vizsgálatok és drasztikus védekezési rendszabályok eredményeként lényegesen csökkent. Az 1997-1998. évi vágóhídi vizsgálatok alapján mintegy 3000 juh közül mindössze egy bizonyult kétesnek (15).

Magyarországon a betegséget a 19. században (1859) történt leírását követően import kosok behozatala nyomán 1964-ben állapították meg egyetlen gócban (1). A fertőzött állományokat akkor felszámolták, s azóta a betegség hazai előfordulását nem észlelték, annak ellenére, hogy előfordulási körzetében a megfelelő tapasztalattal rendelkező diagnosztikai szakemberek évtizedeken keresztül lelkiismeretesen "keresték". Ide kívánkozik annak a sajnálatos ténynek a megemlítése, hogy költségvetési okoknál fogva a közelmúltban magát az e területen működő intézetet is felszámolták. Az eddigi - főként beteg és elhullott állatok vizsgálatán alapuló - hazai diagnosztikai adatok szerint Magyarországon jelenleg az állatok fertőző enkefalopátiáinak egyike sem fordul elő (10, 11). Az ún. "prion teszteket": ELISA (Bio-Rad) és Western-Blot (Prionics) csak e kézirat leadását megelőzően kezdték alkalmazni, így ezen - jóval érzékenyebb és a lappangó fertőzöttség állapotában lévő állatot is kimutatni képes - próbákkal majdan elvégzendő több tízezer vizsgálat alapján lehet, hogy a jelenlegi kép módosulni fog.

A szarvasok és jávorantilopok krónikus lefolyású enkefalopátiáját eddig csak Észak-Amerikában észlelték. A nyércek enkefalopátiáját először az USA-ban 1949-ben írták le, de 1967 óta több európai országban is megállapították. A BSE-t először 1985-1986-ban Nagy-Britanniában észlelték, ott széles körben elterjedt (2000. végéig csaknem 180 000 szarvasmarhában állapították meg), de lényegesen kisebb számban megállapították más országokban is (Írország 524, Portugália 447, Svájc 350, Franciaország 143, Belgium, Dánia, Németország, Hollandia, Spanyolország egyenként kevesebb mint 20 eset) (6). Az állatkerti kérődzőkben és a macskákban megjelent fertőző enkefalopátiákat a kérődzőktől eredőnek tekintik és ezeket az utóbbi évtizedben írták le.

Járványtan, kórfejlődés, kórformák

A tárgyalt spongiform enkefalopátiák fertőző betegségek, de úgy látszik, többségük kontakt úton nem terjed. A prionokkal való fertőződés természetes viszonyok között szájon át következik be. Egereket fertőzve a fertőzés im., sc. vagy intrakraniálisan is megered. Szájon át kb. 105-szer nagyobb adag kell, mint intrakraniálisan. Szarvasmarhákat BSE-ben elhullott szarvasmarhából származó agyvelővel szájon át fertőzve a prionok legkorábban a fertőzést követő 6. hónap elteltével voltak kimutathatók a vékonybél distalis szakaszában, az első klinikai tünetek pedig 35 hónap elteltével jelentek meg (17). A bélből a prionok bekerülnek a bélfodri nyirokcsomókba, a lépbe majd a gerinc- és agyvelőbe. Az idegrendszerben a prionok már kb. a lappangási idő felében megjelenhetnek. A vizsgálatok arra utalnak, hogy az agy- és gerincvelőben a prionok már egy évvel a klinikai tünetek megjelenését megelőzően jelentős mennyiségben jelen vannak. Egér fertőzés útján (ez ideig nincs jobb biológiai modell) a prionok csak akkor mutathatók ki, ha azok titere az adott szövetben grammonként több mint 100 egér fertőző adag. A különböző eredetű scrapie-prionok által okozott betegség lappangási idejében jelentős különbségek vannak. Változik a lappangási idő állatfajonként is. Ugyanazt a scrapie törzset hörcsögagyvelőbe oltva a lappangási idő 378 nap, míg patkányba oltva 589 nap volt. Azonos fajú egyedekben egy törzset passzálva a lappangási idő jelentősen rövidül. Természetes esetekben a lappangási idő hosszabb lehet, mint az adott egyedek élettartama.

A scrapie, illetve a BSE prionok az agy- és a gerincvelő idegsejtjeiben halmozódnak fel, ennek következtében a sejtek degenerálódnak, egyre nagyobb számban vakuolumok jelennek meg bennük (előfordulnak azonban kisebb számban olyan esetek is, amikor vakuolumok nem alakulnak ki), majd a sejtek elpusztulnak, helyükön prion fehérjékből és sejt eredetű fehérjékből álló amiloid plakkok találhatók.

A szarvasmarha spongiform enkefalopátiáját, a BSE-t először Nagy-Britanniában észlelték járványszerű formában (16). Nagy-Britannián kívül azonban a betegség mindenütt szórványos maradt. A BSE megjelenését olyan hús- és csontlisztek szarvasmarhával való feletetésének tulajdonítják, amelyeket scrapie-vel fertőzött elhullott szarvasmarhákból, valamint más kérődzőkből származó vágóhídi hulladékokból nyertek a fehérjefeldolgozó üzemekben való ártalmatlanná tétel során az 1980-as évek elején, az addig szokásos technológiát megváltoztatva - egyebek mellett a zsíroldó szerekkel való kezelés elhagyásával és alacsonyabb hőfokú autoklávozással - állítottak elő.

A BSE prionok a scrapie prionoktól eltérnek. Így valószínűnek tartjuk azt is, hogy a BSE a scrapie-hez hasonlóan önállóan, a normál prionprotein kód megváltozásának a következményeként is kialakulhatott, s hogy a szarvasmarhákban a BSE prionok már a hús- és csontliszt gyártási technológiák megváltoztatását megelőzően jelen lehettek. A BSE horizontálisan nem terjed a perinatális korban azonban borjakra a fertőzés esetenként átjut. Mesterségesen fertőzött borjakban prionokat ki tudtak mutatni a bélfalban, a bélfodri nyirokcsomókban, a lépben, a tonsillákban és az idegrendszerben. A tejben és az izomzatban azonban még a klinikailag beteg állatokban sem kell a prionok jelenlétével számolni.

A BSE lappangási ideje átlagosan 3-5 év. Egy állományban csak néhány egyed betegszik meg. A betegség a viselkedés megváltozásával kezdődik (mad cow, bolond tehén szindróma). A beteg állatok szokatlanul élénkek, nyugtalanok, nem hagyják magukat fejni, rúgnak. Érintésre, illetve hangra túlérzékenyek, fogukat csikorgatják. Abnormális testtartás alakul ki, az állatok a fejüket lógatják, púposítanak, merev a járás, a hátulsó testfél gyengesége, ataxia látható, hirtelen összeesnek, majd újból felállnak. Az állatok mindvégig láztalanok, kondíciójuk romlik, súlyuk és tejtermelésük csökken. A klinikai lefolyás két héttől néhány hónapig, de esetenként egy évnél is tovább tart.

A BSE megelőzése érdekében Nagy-Britanniában a következő intézkedéseket vezették be:

• a beteg állatok és ezek valamennyi utódának, továbbá a fertőzött állományoknak a leölése és ellenőrzött ártalmatlanná tétele (elégetése),

• bármilyen emlős állatból származó hús- és csontliszt etetésének a tilalma élelmiszer előállításra használt állattal, a 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhák emberi fogyasztásra való felhasználásának a tilalma,

• a 6 hónapos kornál idősebb korban a normál vágás során levágott állatokból a kockázatot jelentő részek (az agy- és gerincvelő, a belső szervek, nyirokcsomók, a nagyobb idegkötegek és a csontok) eltávolítása és szakszerű ártalmatlanná tétele (elégetése), továbbá

• a borjakat születésüktől követő azonosítási rendszer kialakítása és működtetése.

A felsorolt intézkedések a BSE esetek számának jelentős csökkenéséhez vezettek, s - amennyiben valóban létezik a közvetlen oktani összefüggés - valamikor majd a vCJD "eltűnését" is tapasztalnunk kell.

Nagy-Britanniában a BSE járvány a csúcsát 1993-ban érte el (kb. 35 ezer beteg állat), azóta az esetszám évente jelentősen csökkent, s úgy látszik, hogy a betegség néhány éven belül felszámolható lesz vagy legalábbis jelentéktelen szintre süllyed.

A surlókór (scrapie) főleg a juhok, ritkábban a kecskék betegsége. A betegség többnyire 2 évnél idősebb állatokban fordul elő. A fertőzés juhokban horizontálisan és vertikálisan is terjed. A legelő nyájtól lemaradó betegeken az első tünetek nyugtalanságra utalnak. Az állatok idegesen felkapják a fejüket, nekiiramodnak, majd megállva ijedt tekintettel a fogukat csikorgatják, fülüket hegyezik, reszketnek, rendellenes fej- és ajakmozgásokat végeznek. Csakhamar megfigyelhető a bőr viszketegsége. Az állatok lapockatájékukat, hátukat vagy oldalukat tárgyakhoz dörzsölik vagy kutyamódra ülve, hátulsó lábukkal vakaródznak (1). Rövidesen megjelennek a mozgászavarok is, főként a hátulsó végtagok gyengeségével és a mozgás összerendezetlenségével. Előfordul az elülső végtagoknak az ügető ló mozgására emlékeztető túlhangsúlyozott mozgása. Végül az állatok nem tudnak lábra állni. A betegek étvágya és tudata mindvégig zavartalan, sőt az állatok még az előrehaladott mozgási nehézségek ellenére is legelnek. A végső szakaszban azután garatbénulás és vakság fejlődhet ki. A betegek kivétel nélkül elhullanak.

A nyérc fertőző enkefalopátiája feltehetően vágóhídi hulladékok feletetésével, illetve az állományon belüli kannibalizmus útján terjed. A betegség lappangási ideje legalább 6-9 hónap, de az egy évet is meghaladhatja, ezért az egyévesnél idősebb állatok betegszenek meg. Feltűnő az állatok viselkedésének megváltozása. A beteg állatok izgatottak, céltalanul körbe futkosnak, szétszórják eleségüket és bélsarukat, bágyadtak, szőrük borzolt, fokozatosan lesoványodnak. Farkukat jellegzetesen, a mókushoz hasonlóan a hátuk fölött tartják. A végtagok mozgása koordinálatlan, végtag- és egyéb izmaikon remegés, görcsös összehúzódás észlelhető. Később tompulttá válnak, és a betegek kivétel nélkül elhullanak.

A macska fertőző spongiform enkefalopátiáját Nagy-Britanniában és néhány más országban mind természetes fertőzés eredményeként, mind pedig BSE-ből származó anyaggal végzett mesterséges fertőzés következményeként megállapították. 2000. végéig az Egyesült Királyságban 87 esetet regisztráltak, s egy-két esetet megállapítottak más európai országokban is. A természetes esetek egyébként mindig szórványosak, idős, többéves állatokban fordulnak elő. A fertőződés feltehetően szarvasmarha belsőségek feletetésétől eredt.

A beteg macskákon legkorábban a viselkedés megváltozása észlelhető. Az addig normálisan viselkedő macskák fokozatosan agresszívvé válnak, simogatásra is harapnak, karmolnak, nem szívesen mozognak, elbújnak, ijedőssé válnak fényre, hangra. Fokozatosan súlyosbodó ataxia alakul ki, egyes izomcsoportok remegnek. A pupillák tágak, fényre sem húzódnak össze, esetenként remeg a fej, a bőr túlérzékeny. A macskák mindvégig láztalanok. Az idegrendszeri tünetek fokozatosan súlyosbodnak, míg végül az állat elhullik.

Kórjelzés

A szórványos előfordulás, a mindvégig láztalan állapot, a fokozatosan súlyosbodó idegrendszeri tünetek és a többnyire hetekre, hónapokra elhúzódó lefolyás legalább a betegség gyanújának a megállapítását lehetővé teszi. Az elhullott állatokban szabad szemmel látható kórbonctani elváltozások nincsenek. Elhúzódó kórlefolyás esetén legfeljebb - az agyvelő sorvadására visszavezethető - súlycsökkenés, megkissebbedés észlelhető. A kórjelzésre alkalmas az agyvelő (elsősorban az agytörzs, a nyúlt velő és a kisagy) szövettani vizsgálata (az idegsejtek degenerálódása, vakuolumok megjelenése, az állomány szivacsossá válása, az idegsejtek elhalása stb.), a sejtekben felhalmozódott fehérjefonalak elektronmikroszkópos vizsgálatokkal, továbbá megfelelő ellenanyagokat felhasználva immun-hisztokémiai módszerekkel és újabban antigén kereső ELISA-val is kimutathatók. Az agyszövetből kivont prionfehérjék vizsgálhatók poli-akrilamid gélelektoforézissel (PAGE-val) és immunoblot vagy ELISA eljárással is melyek alkalmazását a vágóhídi ellenőrzésben az EU legutóbb valamennyi tagország számára előírta (l. később).

Élő állatoknál, bár erre számos ígéretes kísérlet történt (prion proteinek kimutatása tonsilla biopsziában, specifikus fehérjék vagy egyéb anyagok megjelenése a liquorban, a vizeletben stb.), egyelőre azonban nincs olyan módszerünk, amellyel a fertőzöttséget biztosan meg tudnánk állapítani vagy ki tudnánk zárni. Legújabban bizonyos vérfehérjék (plazminogén) a kórkép kialakulásában való szerepének megismerése reménnyel kecsegtet (8).

Közegészségügyi vonatkozások

A humán prion betegségek leggyakoribb formája a CJD, amely az esetek kb. 85%-ában szórványosan jelenik meg, kb. 10-15%-a családi eredetű öröklődéses forma, s kevesebb mint 5%-a iatrogen (emberi hipofízisből készült növekedési, illetve gonadotrop hormonokkal, idegsebészeti eszközökkel, agyi elektródákkal, dura mater transzplantációval, illetve cornea átültetéssel stb. átvitt) fertőzés következménye. A sporadikus forma a világon mindenütt előfordul, gyakorisága kb. 1 eset/millió lakos/év. Magyarországon évente átlagosan 10-15 esetet észlelnek. Az esetek általában 50 éves kortól felfelé fordulnak elő. Típusos esetekben gyors, progresszív dementia (emlékezetkiesések, elbutulás), zavart beszéd, egyensúlyi és látási zavarok, izomrángások, reszketés, esetenként pedig testtájéki paraestesia és kínzó viszketés alakul ki (hasonlóan a scrapie-hez). Az agyban periodikus elektroenkefalográfiás hullámok észlelhetők. A betegség befolyásolhatatlan, a halál a klinikai tünetek megjelenését követő átlagosan 4 hónap múlva következik be. A betegségnek ez a formája nem hozható összefüggésbe az állatokban előforduló spongiform enkefalopátiákkal.

A Magyar Haematológiai Társaság hatályos állásfoglalása szerint - a teljes vér és a vérkészítmények infúziójával a CJD egyetlen esetben sem került átvitelre. Ezért nálunk a transzfuziós gyakorlat megváltoztatása nem indokolt.

A családi eredetű CJD a prionproteint kódoló gén mutációjának a következménye. A Gertsmann-Sträussler-Scheinker-szindróma és a fatális familiáris inszomnia (fatális kimenetelű családi eredetű kóros álmatlanság) a sporadikus CJD-nél is ritkábban előforduló (kb. 1 eset/10 millió ember/év), örökletes hátterű, a CJD-hez hasonló prion betegség. A kuru Pápua Új- Guineában előfordult betegség, amely a rituális kannibalizmus, illetve az elhaltak agyvelőszöveteinek a gyerekek skarifikált bőrébe történt bedörzsölésének a következményeként alakult ki. A kannibalizmus, illetve a bőrbe dörzsölés megtiltásával a betegség eltűnőben van.

Először 1996 márciusában Nagy-Britanniában, majd ezt követően néhány esetben Franciaországban és Írországban is a CJD olyan új változatát (vCJD) észlelték emberekben, amelyet a BSE-től eredőnek tekinthetünk. A fertőződés feltehetően fertőzött szarvasmarháktól származó agy- és gerincvelőtől, belső szervektől, vagy idegszövetekkel kontaminálódott hús fogyasztásával következhetett be. Újabban az is felmerült, hogy a fertőzést talán olyan oltóanyagok (vakcinák) közvetíthették, amelyeknek az előállítása során szarvasmarha eredetű anyagokat (pl. vérsavót) is felhasználtak.

Az új, variáns CJD egyebek mellett abban különbözik a betegség korábban is ismert sporadikus formájától, hogy fiatalabbak (átlagosan 29 év körüliek) betegedtek meg (szemben a CJD-re jellemző átlagos 65 évvel). Eltéréseket észleltek a klinikai tünetekben és a betegek enkefalogramjában a korábbiakhoz képest, azon kívül az elhunytak agyvelejében a jellegzetes szövettani elváltozások nem ott és nem ugyanolyan formában alakultak ki, ahol és ahogyan azt a korábbi eseteknél látták. Nagy-Britanniában 2000. dec. 31-ig 88 megállapított vCJD esetet regisztráltak. Ezenkívül eddig Franciaországban volt 3 és Írországban egy áldozat. A lehetséges fertőzöttek száma a hosszú lappangási idő miatt csak becsülhető. A BSE megelőzésére Nagy-Britanniában bevezetett intézkedések elegendőnek tekinthetők az esetleges újabb fertőződések megelőzésére.

Magyarországon a CJD gyakorisága a nemzetközi átlagnak megfelelő. A BSE-vel összefüggésbe hozott vCJD pedig eddig még nem fordult elő. A közelmúltban az Egészségügyi Minisztérium keretében létesült Nemzeti Prion Regisztrációs és Koordinációs Központ olyan hazai adatbázist hoz létre, mely az ember és az állatok prion betegségeinek hazai előfordulását folyamatosan regisztrálja és az esetleges összefüggésekre az eddiginél is nagyobb figyelmet fordít. A Központ elősegíti a brüsszeli illetékes EU központtal való folyamatos kapcsolattartást és információáramlást. Remélhető az is, hogy az ilyen irányú hazai kutatásoknak is megfelelő szakmai támogatást tud nyújtani. E munka hatékonyságát jelentősen növeli az a tény, hogy az állatok valamennyi prion betegségét (a BSE-hez hasonlóan), a humán prion betegségekkel egyetemben, bejelentési kötelezettség alá vonják.

Megelőzés, védekezés

A fertőző spongiform enkefalopátiákat nem tudjuk gyógyítani sem az emberben, sem pedig az állatokban. Mivel a szarvasmarhákban jelentkezett prion betegség (BSE) feltételezhetően az emberre is átmehet, a szarvasmarhák és juhok fertőző spongiform encefalopátiája elleni védekezésnek különleges jelentősége van. A fertőződés megelőzése érdekében a BSE és a scrapie nálunk és az Európai Unió valamennyi országában bejelentési kötelezettség alá tartozik.

Az EU országai közül a legszigorúbb rendszabályokat érthetően Nagy-Britannia vezette be. Mások, pl. Németország, minthogy náluk a betegség korábban nem fordult elő, s ott nem volt szokás a szarvasmarha-állományokkal hús- és csontlisztet etetni, elegendőnek tartotta a hús- és csontliszt használatát a kérődzőkre vonatkozóan megtiltani, de megengedte ezek felhasználását a sertés és a baromfi fajokban. Szövettani vizsgálatokat csak az idegrendszeri tüneteket mutató elhullott vagy levágott állatoknál végeztek (lényegében ugyanezt követtük idehaza is). Időközben azonban a BSE-t Németországban is megállapították. Minthogy a kórokozó a fertőzött állatok agyvelejében már a betegség megjelenését megelőzően is jelen lehet, az ember fertőződésének a megelőzése érdekében az EU, ez év január 1-jétől valamennyi tagállama számára átmenetileg megtiltotta az emlős eredetű hús- és csontlisztek bármilyen élelmiszer előállítására használt állatfajjal történő etetését, és előírta valamennyi 30 hónapnál idősebb, vágóhídon levágott, egészséges szarvasmarha agyvelejének a vizsgálatát is, különféle előzetesen minősített immunkémiai és egyéb (ELISA, immunoblot) módszerekkel. Emberi fogyasztásra a 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhából származó termékek csak akkor kerülhetnek, ha a levágott állatok agyvelejének fenti laboratóriumi vizsgálatai negatív eredményre vezettek.

Magyarországon a fertőző spongiform enkefalopátiák elleni védekezésben az Állategészségügyi Szabályzat rendelkezései az irányadók:

A betegség lehető legkorábbi felismerése érdekében az idegrendszeri tünetekben beteg, ilyen tünetek mellett elhullott, kényszervágott vagy leölt kérődzők (és egyéb állatfajok) agyvelejét minden esetben szövettani, immun-hisztokémiai stb. vizsgálatnak kell alávetni. A BSE, illetve a scrapie megállapítását követően az adott állományt zárlat alá kell vonni és az egész állományt utódaikkal együtt le kell ölni és ártalmatlanná tenni. A betegség megelőzése érdekében kérődzőkkel (ideértve az állatkertben tartott és a vadon élő kérődzőket is) emlősökből származó bárminemű fehérje kiegészítőt (húslisztet, csontlisztet, hasonló termékeket, kivéve a tejet és a tejport), emlősökből származó anyagokat is tartalmazó moslékot stb. tilos etetni. A kérődző állatokból származó vágási hulladékokat meg kell semmisíteni (legcélszerűbben elégetéssel). Tilos kérődzőkből származó, illetve bizonytalan eredetű anyagokat is tartalmazó hús-, csont- vagy vérlisztet bármely állatfajjal feletetni. Nem kérődző állatokkal is csak 1330C-on, 3 bar nyomás alatt, 20 percig hevített sertés és baromfi eredetű vágóhídi melléktermék, valamint a belőlük előállított hús- és csontliszt etethető.

Olyan országokból, ahol a betegség előfordul vagy amelyek helyzete a BSE és a scrapie tekintetében nem tisztázott, élő kérődző állatot, ilyen állatokból származó bármiféle terméket (ideértve a gyógyszeripari, gyógyászati, kozmetikai célokat szolgáló alapanyagokat is) behozni nem szabad. A gyógyszer- és kozmetikumgyártást - különösen a kérődző állatokból származó alapanyagok esetében - az Országos Gyógyszerészeti Intézet az EU-ban érvényes rendeletekhez hasonlóan szabályozta (l: VII. Magyar Gyógyszerköny, 2001). A rendelet szigorúan előírja a TSE terjesztésben szóbajöhető anyagok importfeltételeit, felhasználásuk módját, kiváltásuk lehetőségeit.

Bármely állatfajban megállapított spongiform enkefalopátia esetén értelemszerűen a BSE-re vonatkozó szabályok szerint kell eljárni.

Az állati fehérje feldolgozását végző üzemekben az 50 mm-es nagyságúra aprított nyersanyagot 1330C-on, 3 bar nyomás alatt legalább 20 percig kell hőkezelni.

A fentieken túl, az EU országaihoz hasonlóan, Magyaroszágon is valószínűleg be kell vezetni valamennyi, 30 hónaposnál idősebb korban levágott szarvasmarha (és 2 évesnél idősebb juh, kecske) agyvelejének laboratóriumi vizsgálatát BSE-re, illetve scrapie-re. E vizsgálatok bevezetése azonban igen jelentős költségekkel jár, s meg kell teremteni e vizsgálatok egyéb (laboratóriumi kapacitás, személyek, anyagok, eszközök stb.) feltételeit is. A szigorú intézkedésekkel párhuzamosan gondoskodni kell a kieső fehérje egyéb módon (növényi ferhérjékkel, halliszttel) való pótlásáról és a képződő állati eredetű melléktermékek (elhullott állatok, vágási hulladékok stb.) egyéb módon (pl. elégetéssel történő) ártalmatlanná tételéről, ami a költségek hallatlan mértékű megnövekedését és a központi állami erőforrások igénybevételét elkerülhetetlenné teszi.

Bár a BSE-nek (illetve a scrapie-nek) az emberre való átjutását kizárni nem lehet, a fenti intézkedések ennek valószínűségét a minimálisra csökkentik. Magyarország helyzete egyelőre kedvező, sem BSE-t, sem a macska TSE-t ez ideig nem állapítottak meg. Nálunk nem volt gyakorlat csontlisztek szarvasmarhákkal való etetése, s emellett az utóbbi tíz évben nem importáltunk Nagy-Britanniából sem szarvasmarhát, sem pedig hús-, illetve csontlisztet.

IRODALOM

1. Áldásy P., Süveges T.: A juhok súrlókórjának hazai előfordulása. Magy. Áo. Lapja, 1964. 19. 463-465.

2. Bovine spongiform encephalopathy in Great Britain. A progress report. December 1999. MAFF. London.

3. BVA Congress: BSE and vCJD: causes, controls and concerns. Vet. Rec. 2000. 147. 405-406.

4. Calavas D., Philippe S., Ducrot, C., Schelcher F., Andréoletti O., Belli P., Fontaine J.-J.Perrin G., Savey M..: Bilan et analyse de trente mois de fonctionnement du reseau francais d'epidemiosurveillance de la tremblante des petits ruminants. Epidémiol. et santé anim., 1999. 35. 43-50.9.

5. Collee J. G., Bradley R.: BSE: a decade on-part 2. Lancet 1997. 349. 715-21.
6. Donnelly, C. A.: Likely size of th e French BSE epidemic. Nature 2000. 408. 787-788.

7. Ebringer A., Pirt J., Wilson C., Thorpe C., Tiwana H., Cunningham P., Etteéaie C.: Bovine spongiform encephalopathy: comparison between the "prion" hypothesis and the autoimmune theory. Journal of Nutritional and Environmental Medicine, 1998. 8. 265-276.

8. Fischer, M.B., Roeckl, C., Paqrizek, P., Schwartz, H.P., Aguzzi, A.: Binding of disease-associated prion protein to plasminogen. Nature 2000. 404, 479-483.

9. Füzi M.: BSE és egyéb prion betegségek. 1999. 4., Magyar Tudomány, 390-394.

10. Glávits R., Rátz F.: A szarvasmarha, a juh és a macska szivacsos agyvelőbántalmára (BSE, scrapie, FSE) irányuló vizsgálatok a hazai diagnosztikai intézetekben. Magy. Áo. Lapja, 1996. 51. 529-531.

11. Kluge J. P., Glávits R.: Hungary remains free of scrapie and bovine spongiform encephalopathy (BSE). Acta Vet. Hung. 1993. 41. 325-328.

12. Prusiner, S.B.: Prions, Prions, Prions. 1996. Current Topics in Microbiology and Immunology (vol. 207). Springer.

13. Schreuder, B.E.C., Geerstma R. E., van Keulen L. J. M., van Asten, J. A. A .M., Enthoven, P., Oberthür, R. C., de Koeijer, A. A., Osterhaus, A. D.M. E.: Studies on the efficacy of hyperbaric rendering procedures in inactivating bovine spongiform encephalopathy (BSE) and scrapie agents. Vet. Rec., 1998. 142. 474-480.

14. Scott, M.R., Will, R., Ironside, J., Nguyen, H.O.B., Tremblay, P., DeArmond, S.J., Prusiner, S.B.: Compelling transgenic evidence for transmission of bovine spongioform encephalopathy prions to humans. Proc. Natl. Acad. Sci. USA. 1999. 96., 15137-15142.

15. Simmons, M. M., Ryder, S. J., Chaplin, M. C., Spencer, Y. I., Webb, C. R., Hoinville, L. J., Ryan, J., Stack, M. J., Wells, G. A. H., Willesmith, J. W.: Scrapie surveillance in Great Britain: results of an abattoir survey, 1997/98. Vet. Rec. 2000. 146. 391-395.

16. Taylor, D. M.: Bovine spongiform encephalopathy - The beginning of the end? Br. vet. J. 1996. 152. 501.

17. Wells, G. A. H., Hawkins, S. A. C., Green, R. B., Austin, A. R., Dexter I., Spencer, Y. I., Chaplin, M. J., Stack, M. J., Dawson, M.: Preliminary observations on the pathogenesis of experimental bovine spongiform encephalopathy (BSE): an update. Vet. Rec. 1998. 142. 103-106.

HEVESY GYÖRGY HAZATÉRT

1885-ben született Budapesten Hevesy György. Szüleinek Turán volt nagybirtoka, a turai iskola az ő nevét vette fel. A budapesti és berlini egyetemen tanult kémiát, Freiburgban doktorált. A budapesti Tudományegyetemen magántanárrá habilitált, majd Eötvös Loránd ajánlására itt lett a fizika professzora és nem saját jószántából szűnt meg budapesti professzorsága. Koppenhágában lett fizika-, majd Freiburgban kémiaprofesszor. Amikor 1943-ban neki ítélték a kémiai Nobel-díjat, magyar állampolgár volt. Ezután (1946) vette fel a svéd állampolgárságot. A stockholmi egyetemen lett biokémia professzor, majd nyugalomba vonulása után Freiburgba költözött. Ott halt meg, ott temették el 1966-ban. Most a gyermekei és a Magyar Tudományos Akadémia közt létrejött megállapodás értelmében helyezték örök nyugalomba a Nemzeti Sírkertben.

Hevesy György elsők között ismerte föl, hogyan lehet az előző századfordulón fölfedezett radioaktivitást az emberiség hasznára fordítani. Budapesten mutatta meg, hogy egy atommagnak (ólom) lehet stabil és radioaktív változata is (1913), ezt mint izotóp fogalmat ma iskolákban tanítják. A kémiai elemek útjának követésére az elem könnyen kimutatható radioaktív izotópját használta, a kémiai Nobel-díjat a radioaktív nyomjelzés felfedezéséért nyerte el. Az izotópdiagnosztika megalkotásáért kapta meg az Egyesült Nemzetek "Atom a békéért" díját, ami összegben túlszárnyalja a Nobel-díjat. 15 akadémia, közöttük a Magyar Tudományos Akadémia, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, a Pápai Tudományos Akadémia tagja volt. Ma a sugárterápia megteremtőjének tekintik. Ő az első Nobel-díjas, akit Magyarországon temetnek el. A ravatalnál Vizi E. Szilveszter, az MTA alelnöke, Pálinkás József, az OM politikai államtitkára, valamint L. Torlvald, a Nobel-kuratórium elnöke beszélt. A sírnál az Egyetem és Fizikai Társulat nevében Marx György mondott búcsúszavakat.

Varga János - Nagy Attila - Nagy Béla


<-- Vissza az 2001/5. szám tartalomjegyzékére