Magyar Tudomány, 2007/05 563. o.

A Föld globális megfigyelése



Globális geodéziai

megfigyelőrendszer


Ádám József

az MTA rendes tagja, tanszékvezető egyetemi tanár

BME Általános és Felsőgeodézia Tanszék

MTA–BME Fizikai Geodézia és Geodinamikai Kutatócsoport

jadam sci.fgt.bme.hu


Bevezetés


2005. február 16-án, a Földmegfigyelési Csúcsértekezlet brüsszeli ülésén jóváhagyták a globális földmegfigyelő rendszerek átfogó hálózata (Global Earth Observation System of Systems, GEOSS) megvalósításának tízéves akciótervét. A GEOSS célja a különböző földi szférákban (szilárd Föld belseje, a szárazföldek felszíne, világóceán, krioszféra, bioszféra, légkör) lezajló folyamatok kölcsönhatásainak vizsgálatára kiépült globális megfigyelőrendszerek és átfogó nemzetközi programok tevékenységének összehangolása és összekapcsolása. Ezzel el lehetne érni például a különböző természeti katasztrófák (földrengések, árvizek stb.) hatásainak korai előrejelzését (Gupta, 2005), gyors feltérképezését. Az említett természeti katasztrófák veszélyeinek minimálisra korlátozásához pedig létfontosságú lesz a földi és a műholdas megfigyelőrendszerek minél hatékonyabb együttes használata. A jelenlegi globális megfigyelőrendszerek tevékenységei között az összehangolt működés még hiányos, illetve részben nem is létezik.

A GEOSS kezdeményezésben foglaltakat megoldani és továbbfejleszteni nem lehet a globális geodéziai hálózatok és a kapcsolódó feldolgozóközpontok kiterjedt használata nélkül. Ezért a Nemzetközi Geodéziai Szövetség (International Association of Geodesy – IAG; http://www.iag-aig.org/ ) elhatározta, hogy kiépíti, és 2005 második felétől működteti globális geodéziai megfigyelőrendszerét (Global Geodetic Observing System – GGOS; http://www.ggos.org ), amelyet a GEOSS metrológiai infrastrukturális alapjaként foghatunk fel. A GGOS integrálja többek közt a kozmikus geodéziai méréstechnikákat, a globális navigációs műholdrendszerek (GPS, Galileo stb.) és a különböző műholdas mérési programok (űrgravimetria, szatellita-altimetria és távérzékelési holdak) tevékenységét az átfogó föld- és környezettudományi programok kidolgozása céljából (Rothacher, 2004; Rummel et al., 2002).


A geodézia feladatai és az IAG szerepe


A geodézia egyrészt a Föld alakjának, méreteinek, nehézségi erőterének és térbeli tájékozásának meghatározását, valamint ezek időbeli változásának rögzítését, másrészt a Föld felületén található természetes és mesterséges alakzatok geometriai adatainak megállapítását, és ezek alapján az alakzatok ábrázolását foglalja magában. A geodéziai feladatok megoldásában a mesterséges holdak megjelenése új távlatokat nyitott. A mesterséges holdakra vonatkozó mérési eredmények geodéziai célú feldolgozására, hasznosítására és geodéziai-geodinamikai értelmezésére a geodézia hajtásaként fejlődött ki a szatellitageodézia. Ennek módszereit és eljárásait kiterjesztették a Holdra és a bolygókra is. A szatellitageodézia mellett a Holdon elhelyezett lézertükrök segítségével végzett lézeres távolságmérések és az extragalaktikus rádióforrások (kvazárok) földi interferométeres méréseinek geodéziai-geodinamikai hasznosításával kapcsolatos ismeretek köre a kozmikus geodézia tárgykörébe tartozik.

A kozmikus geodézia jelenleg még fejlesztés alatt álló mérési módszereinek célja a helymeghatározáson és navigáción túl a geodinamikai folyamatok vizsgálata (Ádám, 1997, 1999). Ezeket a technikai eszközöket és mérési módszereket a geodéziai feladatok és geodinamikai kutatások elvégzéséhez nélkülözhetetlen földi és égi vonatkoztatási koordináta-rendszerek meghatározásában és folyamatos fenntartásában is alkalmazzák. Ezek a technikák (1. ábra): a mesterséges holdra és a Holdra vonatkozó lézeres távolságmérés (Satellite Laser Ranging – SLR és Lunar Laser Ranging – LLR), az ún. nagyon hosszú alapvonalú interferometria (Very Long Baseline Interferometry – VLBI), továbbá a mikrohullámú rendszerek közül a globális helymeghatározó rendszer (Global Positioning System – GPS) és a DORIS (Doppler Orbit Radiopositioning Integrated on Satellite) elnevezésű rendszer. A felsorolt mérési technikák elsősorban geometriai típusú mérési adatokat biztosítanak a Föld geometriájának és térbeli elhelyezkedésének meghatározásához.

A földi nehézségi erőtér meghatározására és vizsgálatára alkalmazott mérési technikák többségében fizikai típusú mérési adatokat szolgáltatnak (graviméter, gradiométer, gyorsulásmérő stb.), de alkalmaznak geometriai adatokat mérő műszereket is (altiméter, tengerszint-regisztráló ún. mareográf stb.).

Az elmúlt évtized folyamán a kozmikus geodézia területén lényeges változás történt, mert az említett módszerekkel 10-9 relatív pontosságot értek el a felszín és a Föld forgási jellemzőinek mérésében. Az új műholdas űrgravimetria projektek (CHAMP, GRACE és GOCE – lásd 3. táblázat) a földi nehézségi erőtér vizsgálatában is ennek megfelelő pontossági szintet érhetnek el. Számos új űrprojektet (az említett űrgravimetriai műholdak, a JASON–1, ENVISAT és ICESAT altiméteres, valamint asztrometriai projektek) készítenek elő, vagy terveznek, illetve már néhány működik is (lásd 3. táblázat).

A geodézia feladatai és a geodinamikai kutatások nemzetközi kapcsolatok és összefogás nélkül nehezen lennének megoldhatók. Így a geodéziatudomány művelése globális méretben alapvetően nemzetközi együttműködést igényel. A nemzetközi együttműködés 1864-ben kezdődött, amikor Berlinben létrehozták a Nemzetközi Geodéziai Szövetség (IAG) első jogelődjét Közép-európai Fokmérés néven. A szervezet nevét 1867-ben Európai Fokmérésre változtatták, amelynek célja Európa államainak együttmunkálkodása a Föld alakjának és méreteinek meghatározásában. Európán kívüli államok bekapcsolódását követően a szervezet nevét Nemzetközi Földmérés-re (Internationale Erdmessung) változtatták. A szövetség 1919-ben alapító tagja lett a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Uniónak (International Union of Geodesy and Geophysics – IUGG). Az IAG nevet 1932-ben vette fel. Az IAG – a nemzetközi meteorológiai szolgálat után a második legrégibb – nemzetközi tudományos (nem kormányzati) szervezet, amely a geodéziatudomány (a felsőgeodézia [Ádám, 2003] tudományos) kérdéseivel foglalkozik, s elősegíti és támogatja a nemzetközi együttműködést e területen.

Az IAG jelenleg egyetlen kiemelkedő projektje a GGOS, amelynek keretében az IAG újraszervezi globális geodéziai infrastruktúráját. Ezzel a cél az, hogy a geodézia jelentősen hozzájáruljon általában a földtudományok és a GEOSS elnevezésű nemzetközi kezdeményezéshez, valamint hasonló nemzetközi akciótervekhez. A GGOS keretében gyűjtik, tárolják és biztosítják a nagypontosságú mérésekből nyert adatokat a geodéziatudomány következő három alapvető területén:

• a Föld felszínének (kontinensek, óceánok és tengerek) geometriája és kinematikája (földfelszíni mozgások),

• a Föld térbeli tájékozása és forgási viszonyai,

• a Föld nehézségi erőtere, valamint ennek időbeli és térbeli változásai.

Mindhárom terület számára alapvető fontosságú a Földhöz rögzített és égi (csillagokhoz illetve a kvazárokhoz kötött, fogalmilag jól meghatározott, nagypontosságú és stabil vonatkoztatási koordináta-rendszerek fenntartása, különösen abból a szempontból, hogy az időbeli változásokat mérni, kimutatni és nyomon követni lehessen (például tengerszintváltozások stb.). A Föld forgásának és nehézségi erőterének mért időbeli változásai a Föld-rendszerben bekövetkezett valamennyi tömegátrendeződés teljes (együttes) hatását képviselik.

A GGOS integrálja a különböző geodéziai mérési technikákat, modelleket és feldolgozási módszereket, hogy lehetővé tegye a geodézia említett három területén a megfelelő adatok meghatározását és az adatok változásainak pontos nyomon követését hosszú időtartamra. Ezzel az IAG által képviselt geodéziai közösség nemzetközi szinten a globális föld- és környezettudománnyal foglalkozóknak nagyon hatékony eszközt (metrológiai alapot) tud nyújtani, ami magas minőségű szinten működő szolgálatokat, szabványokat, vonatkoztatási koordináta-rendszereket, valamint elméleti és megfigyelési technikákra vonatkozó fejlesztéseket foglal magában. A GGOS hozzájárulást képez a földtudományokban a globális változás valamennyi kutatási területének tudományos és infrastrukturális alapjaihoz.


Az IAG felhasználói szolgálatai


Az IAG koordinálója számos nemzetközi tudományos szolgálatnak, amelyeknek célja a felhasználói szakmai-tudományos közösség ellátása különböző geodéziai-geodinamikai adatokkal és információkkal, valamint elősegíteni a tudományos együttműködést (Mueller, 1993, 1997). Az IAG nemzetközi szolgálatainak elnevezését és elérhetőségét az 1. táblázatban foglaltuk össze. Mindezek mellett számos fontos projektet (amelyek alapvetően véges időtartamú szolgálatok) fejeztek be az elmúlt évszázad második felében az IAG keretei között. Néhány példa: a) Az ED50 (European Datum 1950) jelű európai geodéziai hálózat és vonatkoztatási koordináta-rendszer, valamint ezek továbbfejlesztései (RETrig, ED87). b) Egységes európai szintezési hálózat (United European Levelling Network – UELN). c) Nemzetközi gravitációs vonatkoztatási hálózat (International Standard Gravity Network 1971 – ISGN71). d) Geodéziai vonatkoztatási rendszerek (Geodetic Reference System 1967, 1980 – GRS67, GRS80 [Moritz, 2000]). e) Doppleres műholdmegfigyelési kampány Afrikában (African Doppler Survey – ADOS, 1981-86).

Megjegyezzük, hogy az IAG kezdetben (a XIX. század második felében) az alapítók célkitűzései szerint központi hivatal volt, amely különböző (főként európai) projektek megvalósítását irányította. Ez a szerepkör az I. világháború után lecsökkent a projektek koordinálására és a tudományos ismeretek terjesztésére az IAG általános közgyűlései keretében, valamint a hivatalos lapjában (Bulletin Géodésique). Az IAG legfontosabb feladatai közé napjainkban is a tudományos projektek koordinálása, a felhasználói szolgálatok létrehozása és tudományos ismeretek kicserélése fórumok (konferenciák, szimpóziumok, Journal of Geodesy stb.) biztosítása tartozik (Ádám, 2005). Ez a szerep alapvetően fontos a tudomány (különösképpen a geodéziatudomány) nemzetköziségének növekedése és a nemzetközi szabványok iránt felismert nagy szükséglet miatt.

Az IAG 1. táblázatban összefoglalt felhasználói szolgálatai közül két legfontosabb átfogó, ún. ernyőszolgálatot képez az IERS és az IGFS. Az IERS fogalmilag meghatározza, és folyamatosan fenntartja a földi és égi vonatkoztatási rendszereket, és meghatározza a két vonatkoztatási rendszer közötti transzformációt az ún. földtájékozási paraméterek meghatározása alapján (Altamimi et al., 2002; McCarthy – Petit, 2004). Ezzel naprakészen nyomon követi a Föld és a hozzá kapcsolt koordináta-rendszer térbeli helyzetének változásait a csillagokhoz (rádióforrásokhoz) kapcsolt égi vonatkoztatási rendszerhez viszonyítva. Ehhez alapul veszik a geometriai jellegű geodéziai-geodinamikai adatokat szolgáltató felhasználói szolgálatok eredményeit, amelyeket (1. ábra)

• az IVS keretében szervezett VLBI-állomások globális hálózata,

• az ILRS keretében szervezett SLR- és LLR-állomások globális hálózata,

• az IGS keretében szervezett GPS/GLONASSZ állomások globális hálózata,

• az IDS keretében szervezett DORIS-állomások globális hálózata és

• a BIPM időszolgálata biztosítja.

Az IGS 1994. január 1-jével kezdte meg hivatalosan is szolgálatszerű működését (Beutler et al., 1994). Tevékenységét az IERS-sel szoros együttműködésben fejti ki. Az IGS több mint 350 globálisan eloszló, folyamatosan üzemelő (ún. permanens) GPS-követőállomást foglal magában. Tevékenységéhez nemzetközi szinten több mint 75 ország kétszáznál is nagyobb számú intézménye és szervezete járul hozzá. Az IGS szolgálatszerűen többek között a következő szolgáltatásokat nyújtja: nagypontosságú pályaadatokat az összes GPS-műholdra, a műholdak óraadatait, földforgási paramétereket, a követőállomások nagypontosságú (1-3 cm) koordinátáit és földfelszíni sebességadatait (2. ábra). Ezáltal a geodézia szóban forgó adatait egyre inkább a geodinamika és a geofizika hasznosítja. Az IGS a GPS-technika tudományos célú alkalmazásaihoz kapcsolódó fejlesztések, kutatások fő mozgatórugójává vált. Olyannyira sikeres lett, hogy később a többi űrtechnika (SLR, VLBI, DORIS) is megalakította saját szolgálatait.

Az IGFS a földi nehézségi erőtér részletes szerkezetének meghatározására vonatkozó fizikai és geometriai jellegű, földfelszíni és műholdas mérésekből származó adatokat gyűjti és értelmezi. Ehhez alapul veszik a BGI, az IGeS, az ICET, az ICGEM, a PSMSL, az IAS és az IDS által szolgáltatott adatokat. Az említett szolgálatok közül példaképpen néhány tevékenységét kissé részletesebben ismertetjük a következőkben.

A Nemzetközi Gravimetriai Irodát (BGI) 1951-ben létesítették, és azóta Franciaországban működik. Fő feladata a szárazföldi, tengeri, légi és űrgravimetriai mérések eredményeinek gyűjtése világméretű kiterjesztésben, az adatok érvényességének vizsgálata, és kérésre adatok átadása tudományos célokból a felhasználók széles körének. A BGI maga nem végez gravimetriai méréseket, és ilyen célú mérési kampányokban sem vesz részt. A BGI adatbázisában jelenleg mintegy 13 millió pontbeli gravimetriai mérés (közel 11 millió tengeri és valamivel több mint 2 millió szárazföldi adat) található.

A Nemzetközi Árapály Központ (ICET) feladatai: árapályadatok (graviméterek, dőlésmérők, extenzométerek nyers adatai) gyűjtése, az adatok kiértékelése, összehasonlítása, kalibrálása, az adatkiesések pótlása, az adatbankban felhalmozott eredmények megvitatása, valamint az eredmények és a nyert információ közzététele és terjesztése. Napjainkban az ICET adatbázisa 360 árapály graviméter állomás (3. ábra) méréseit tartalmazza.

Az 1933-ban létesített Középtengerszint Állandó Szolgálatának (PSMSL) feladata a mareográfok globális hálózata (4. ábra) alapján nyert tengerszintadatok gyűjtése, közzététele, elemzése és értelmezése. A szolgálat adatbázisa több mint 190 nemzeti szervezet keretében üzemelő több mint 1750 mareográf havi és éves középtengerszint-értékét tartalmazza. A PSMSL működtetésében az IUGG Nemzetközi Óceánfizikai Szövetsége (IAPSO) is érdekelt. A PSMSL adatbázisát napjainkban oceanográfusok, éghajlatkutatók, geológusok és geodéták széles köre használja tudományos vizsgálataiban.

A GLOSS (Global Sea Level Observing System) elnevezésű globális tengerszint-megfigyelő rendszert közel két évtizede többek között azzal a céllal kezdeményezték, hogy a PSMSL-nek szolgáltatott adatok mennyiségét és minőségét fejlesszék. A GLOSS-t programként az IOC (Intergovernmental Oceanographic Commission, kormányközi oceanográfiai bizottság) koordinálja abból a célból, hogy globális és regionális tengerszint-hálózatokat létesítsenek. A GLOSS referenciahálózata (Global Core Network) 287 állomásból áll, amelyek hosszú időtartamra az éghajlatváltozás és az oceanográfiai tengerszint nyomon követését végzik.


Globális helymeghatározó műholdrendszerek


Korunk információs társadalmában egyre inkább felértékelődik a helyhez kapcsolt információk szerepe. Ilyen információk a leggyorsabban és a legszélesebb körben a műholdas helymeghatározás és navigáció mérési eljárásaival nyerhetők (Ádám et al., 2004; Beutler, 2003). A műholdas helymeghatározásra és navigációra napjainkban világszerte az amerikai katonai GPS-t alkalmazzák legelterjedtebben (5. ábra). Az elmúlt évtizedben tanúi voltunk a GPS-technika egyre szélesebb körű alkalmazásának (Magyarországon is), nemcsak a geodézia, a térképészet, a navigáció és a térinformatika, hanem a föld- és műszaki tudományok más területein is. Az előrejelzések szerint a felhasználók köre a jövőben is egyre bővül. Ezt az is lehetővé teszi, hogy a jelenlegi GPS-rendszer nagyarányú továbbfejlesztésével foglalkoznak, amelynek célja az, hogy a rendszert a tengerhajózás és a repülés (különösen a polgári repülés) igen sok területén megbízhatóan és hatékonyan lehessen alkalmazni. Így a műholdas navigációs rendszerek új, a jelenleginél is összetettebb változatait hozzák létre. Ezeket a rendszereket összefoglaló néven globális navigációs műholdrendszereknek (Global Navigation Satellite Systems – GNSS) nevezzük (2. táblázat).

A GPS-től függetlenül, hasonló céllal működik az orosz GLONASSZ rendszer is, amely jelenleg kevésbé elterjedt, de fejlesztésére komoly tervek vannak Oroszországban. Az Európai Űrügynökség (ESA) és az EU közös fejlesztésű navigációs műholdrendszere, a GALILEO az elkövetkező évek folyamán épül ki, továbbfejlesztve és kiegészítve a globális műholdas helymeghatározást, amelyet ma gyakorlatilag az amerikai GPS-rendszer jelent.

A GPS azonban még mindig nem alkalmazható kellő biztonsággal bizonyos navigációs feladatokhoz, s ennek egyik legfontosabb oka az, hogy a rendszer önellenőrző képessége (integritása) egyelőre elmarad a szigorú közlekedésbiztonsági előírásoktól. A nagyobb helymeghatározási pontosság elérése céljából hozták létre az ún. kiegészítő rendszereket (Augmentation System). A kiegészítő rendszerek két típusát különböztetjük meg aszerint, hogy a szolgáltatások műholdakon (Satellite Based Augmentation System, SBAS) vagy egy földi kommunikációs csatornán (Ground Based Augmentation System, GBAS) keresztül érhetők el. A kiegészítő rendszerek lényegében két szolgáltatást nyújtanak: egyrészt fokozzák a GPS-szel elérhető abszolút helymeghatározás pontosságát, másrészt információt szolgáltatnak a rendszer megbízhatóságáról. Több ilyen rendszer kezdte meg működését az elmúlt években. A WAAS Észak-Amerika, az MSAS Japán, az EGNOS rendszer pedig Európa területére biztosítja az említett szolgáltatásokat. Hasonló kiegészítő rendszert (GAGAN) terveznek kiépíteni India területére is. A GPS jeleit pontosító európai EGNOS rendszer lényegében a GALILEO előfutárának is tekinthető.

A GALILEO műholdrendszere a Föld körül három pályasíkban 24 ezer km magasan keringő harminc mesterséges holdból áll majd. Navigációs jeleit rádióhullámok segítségével sugározza. A GALILEO-vevőberendezések kompatibilisek lesznek a GPS-vevőkkel, és alapesetben is legalább néhány méteres pontosságú azonnali helymeghatározást tesznek lehetővé. A GALILEO-műholdakat tervek szerint 2007 második felétől kezdik pályájukra helyezni.

A műholdas helymeghatározás az évtized végére minden bizonnyal olyan fejlődésnek indul, mint napjainkban a mobil távközlés. Európa a GALILEO-val mindenekelőtt közlekedési rendszereinek hatékonyságát és főleg biztonságát kívánja növelni. A GALILEO emellett új lehetőségeket kínál a gazdasági élet minden olyan területén is, ahol pontos hely- és időmeghatározásra van szükség (például földmérés, flottairányítás vagy teherszállítmányok nyomon követése stb.)

A GPS (és majdan a GNSS) várhatóan nagy befolyással lesz a mindennapi életünkre is. A GPS – az Internet után – talán a második legjelentősebb katonai hozzájárulás a polgári (civil) tudomány számára. Az ENSZ – megfelelő szakértői csoportok bevonásával – ajánlásokat dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy milyen alapelveket kell alkalmazni, milyen módon lehet a GNSS-alkalmazások körét és hatékonyságát növelni a Föld különböző régióiban. Az alkalmazások a terepjáró-versenyzéstől a sportrepülésen át, a térképészettől a geofizikai és meteorológiai kutatásokon keresztül a mobil távközlésig vagy a környezetvédelemig igen széles területet fognak át.


Műholdas mérési programok

a föld- és környezettudományok céljára


A föld- és környezettudományi kutatások céljából létesített mesterséges holdak (3. táblázat) egyidejűleg működnek, és egymást kiegészítő mérési adatokat szolgáltatnak. Ezek a mesterséges holdak általában alacsony földfelszíni magasságban (Low Earth Orbiter – LEO) keringenek Földünk körül, amelyek űrgravimetriai, szatellita-altiméteres és távérzékelési projektek megvalósítását szolgálják. A projektek eredményeinek felhasználását a földi tömegátrendeződés és a sűrűségeloszlás meghatározása céljából végzik multidiszciplináris környezetben.

A 3. táblázatban bemutatott űrprogramok keretében alacsony pályán keringő mesterséges holdak fedélzetén a szélső pontosságú pályameghatározás céljából GPS-vevőberendezést helyeztek el. A közeljövőben tervezett hasonló mesterséges holdakon (2008-ig mintegy harminc ilyen mesterséges holdon) is fognak GPS-vevőberendezést elhelyezni. Ezt a körülményt is figyelembe véve, a geodéziai objektumok és mérőeszközök négyféle csoportjával (rétegével) rendelkezünk (1. ábra):

1. a több milliárd fényév távolságban elhelyezkedő rádióforrások (kvazárok) égi hálózata,

2. a GNSS-műholdak (GPS és kiegészítő szolgáltató rendszerei, GLONASSZ, GALILEO) rendszere,

3. alacsony pályán keringő (űrgravimetriai, altimetriai, távérzékelési stb.) műholdak együttese, és

4. a földfelszínen elhelyezkedő megfigyelőállomások hálózatai.

A négy csoportban felsorolt objektumok és eszközök együttes alkalmazása optimális megoldást fog adni a globális geodéziai-geodinamikai paraméterek meghatározására. A LEO-műholdak bevonásának néhány oka a következő:

a.) a LEO-műholdakon elhelyezett GPS-vevők helyzetének (a LEO-műholdak pályájának) meghatározásakor nem kell számolnunk a troposzféra (troposzferikus késés) zavaró hatásával,

b.) a LEO-műholdakra vonatkozó mérési adatok hozzájárulnak a geocentrum (Földünk tömegközéppontja) helyzetének pontosabb meghatározásához,

c.) a GNSS- és a LEO-műholdak közötti mérési geometria alapvetően különbözik a GNSS-műholdak és a földfelszíni követőállomások közötti mérés geometriájától,

d.) a LEO-műholdak mérései ideális kapcsolatot képeznek a nehézségi erőtér paraméterei, a Föld geometriai adatai és a földforgási paraméterek összekapcsolására.

Az űrgravimetria első mesterséges holdjai a német földtudományi kutatóközpont (GFZ) és űrkutatási intézmény (DLR) CHAMP jelű műholdja, valamit a NASA és a DLR közös vállalkozása, a GRACE (Földváry, 2004). Ezeket az ESA GOCE jelű gradiométeres mesterséges holdja fogja követni 2007-ben. A műholdas gravimetria célja a vonatkozó mérésekből a földi nehézségi erőtér finomszerkezetének és időbeli változásának meghatározása. Ezáltal pontosodhat a földi hidrológiai folyamatok, valamint az oceanográfiai jelenségek ismerettára, mely már közvetlenebb és gyakorlatiasabb előrejelzéseket tesz lehetővé, elsősorban a globális éghajlatváltozás észlelésében. Ennek társadalmi haszna egyre nyilvánvalóbb a napjainkban gyakran jelentkező természeti katasztrófák miatt.

Az ún. gradiométeres méréseket végző GOCE (nehézségi erőtér és állandó óceáni áramlás) (6. ábra) nevű műhold fő célkitűzése a földi nehézségi erőtérnek a korábbinál sokkal pontosabb megismerése (Rummel, 2002), melynek révén Földünk belső szerkezetéről és dinamikájáról kaphatunk bővebb ismereteket. Ezáltal mélyebb betekintést szerezhetünk az óceáni áramlatokba, és abba, hogy hogyan befolyásolják bolygónk klímáját.

Az ún. altiméteres mesterséges holdak (pl. TOPEX/Poseidon, ERS-1, -2, ENVISAT, ICESat, Jason-1, -2 stb.) radaros (illetve újabban lézeres) magasságmérő berendezéssel vannak felszerelve. A műszer alkalmas arra, hogy saját óceánfelszín feletti magasságát meghatározza. Ha a mesterséges hold helyzete is ismert, akkor a vízfelszín magassága kiszámítható. A vízfelszín magasságának, illetve változásának mérése lehetővé teszi a helyi és globális áramlások feltérképezését. Mivel a magasságmérő műszerek mérési pontossága 1-2 cm, ezért a mesterséges holdak pályameghatározásában is hasonló mértékű pontosságot kell elérni. Ez ma már a fedélzeten elhelyezett GPS-vevőberendezések méréseinek feldolgozása alapján biztosítható.

A TOPEX/Poseidon oceanográfiai mesterséges hold Földünk jégmentes óceáni felszínének 95 %-át figyeli, tíznapos ciklusokban. A vízfelszín magasságára, a szélsebességre és a hullámok magasságára vonatkozó mérései hozzájárulnak az óceánok és az éghajlat kölcsönhatásának megértéséhez, és jól használhatók a hosszú távú klímamodellekben. A műholdra vonatkozó méréseket Földünk globális hőmérséklet-változása, a légköri modellek és a nehézségi erőtér szerkezetének kutatásában hasznosították.

Az ICESat (műhold jég, felhőzet és felszíni magasság megfigyelésére) egyetlen jelentős fedélzeti műszere egy lézeres magasságmérő, mellyel a jég felszínének magasságát, annak időbeli változását, a felhők és aeroszolok magassági elhelyezkedését, a földfelszín magasságát, a felszíni növényzet és a tengeri jégréteg közelítő vastagságát lehet vizsgálni.

Az ENVISAT környezetmegfigyelő mesterséges hold, amelynek tíz fedélzeti műszere a szárazföldek, a jégsapkák, az óceánok és a légkör állapotának változásairól szolgáltat adatokat. A tízből három a Föld felszínét tanulmányozza. Az egyik az óceánok vizének hőmérsékletét, egy másik az óceánok víztömegének mozgásait, a jégsapkák alakváltozásait és az erdőborítottság alakulását követi figyelemmel, a harmadik pedig az óceánok kémiai összetételét vizsgálja. A mesterséges hold fedélzetén elhelyezett négy műszer magasságmérő berendezés, amelyek a felhőszintek elhelyezkedését, a jégsapkák domborzatát és az óceánok hullámainak magasságát vizsgálják. További három műszer a légköri ózon és szén-dioxid mennyiségét méri folyamatosan.

A már tíz éve működő ERS-2 távérzékelési mesterséges hold egyik műszere az óceánfelszín fölött uralkodó szél sebességét méri. Sok fedélzeti berendezése közül ez nagy frekvenciájú radarnyalábot bocsát ki, s a tengerfelszínről visszaverődő sugárzás szóródásából megállapítja a vízhullámok nagyságát. Ebből a szél sebességére és irányára tudnak következtetni.

A CryoSat európai mesterséges hold felbocsátása 2006 elején sikertelen volt. A műhold a tervek szerint a Föld kontinentális és tengeri jégmezői vastagságának vizsgálatát, a globális felmelegedés hatásainak kutatását végezte volna.

Végül megemlítjük még, hogy a műholdas technika igen fontos alkalmazási területét képezik a távérzékelési mesterséges holdak. A nagyfelbontású űrfelvételek feldolgozása a digitális képfeldolgozás és a térinformatika eszközeinek alkalmazásával nagy segítséget jelentenek a katasztrófavédelemben, a környezet monitorozásában, és például a mezőgazdaságban is (Kugler – Barsi, 2005).


Befejezés


Az IAG GGOS elnevezésű projektje hozzájárul a kiemelkedő GEOSS akciótervének megvalósításához, nemcsak a GEOSS számos összetevőjéhez megkívánt nagy pontosságú vonatkoztatási koordináta-rendszerek biztosításával, hanem

• a globális hidrológiai ciklusra,

• az atmoszféra és az óceánok dinamikájára, valamint

• a természeti veszélyekre és katasztrófákra

vonatkozó mérések végzésével is.

Ezzel az IAG által képviselt geodéziai közösség nemzetközi szinten a globális föld- és környezettudománnyal foglalkozóknak nagyon hatékony eszközt (metrológiai alapot) tud nyújtani, mely

• magas minőségen működő nemzetközi tudományos szolgálatokat,

• szabványokat és vonatkoztatási koordináta-rendszereket, valamint

• elméleti és megfigyelési technikákra vonatkozó fejlesztéseket foglal magában.

A GGOS az IAG jelenleg működő nemzetközi tudományos szolgálatain fog nagyrészt alapulni. Nem veszi át azonban a meglévő és jól működő szolgálatok feladatait, hanem stabil működési keretet nyújt számukra, és biztosítja hosszú időtartamú működésüket.

A GGOS jellemzői és küldetése:

• integrálja a különböző geodéziai mérési technikákat, modelleket és feldolgozási módszereket, hogy a geodéziai-geodinamikai és globális változási folyamatok jobb megértését és összhangját érje el;

• tudományos és infrastrukturális alapot nyújt a földtudományokban a globális változások kutatása számára;

• a Föld-rendszert egységes egészként tekinti, mely magában foglalja a szilárd Földet, a folyékony összetevőket, a statikus és időben változó mennyiségeket is;

• a geodézia hozzájárulását képezi a földtudományokhoz; hidat jelent más tudományágakhoz is, a geodézia helyét és szerepét erősíti a földtudományok területén;

• integrálja az IAG-on belüli tevékenységeket, és hangsúlyozza a geodézia kutatási és alkalmazási területei széles körének kiegészítő jellegét;

• gyűjtik, tárolják a geodéziai-geodinamikai méréseket, modelleket, és biztosítják ezekhez a hozzáférést;

• biztosítja a geodéziatudomány három alapvető területének, nevezetesen:

• a földfelszín geometriája és kinematikája,

• a Föld térbeli tájékozása és forgási viszonyai,

• a Föld nehézségi erőtere, időbeli és térbeli változásainak vizsgálatát;

• szoros együttműködésre ösztönzi a meglévő és majd újonnan felállítandó IAG tudományos szolgálatokat;

• megállapítja a geodéziai-geodinamikai termékek pontosságára, időbeli felbontására és az adatok összhangjára vonatkozó követelményeket;

• azonosítja az IAG szolgálatai által nyújtott termékekben mutatkozó esetleges kimaradásokat, és eljárásokat dolgoz ki áthidalásukra;

• támogatja és fejleszti a geodéziai-geodinamikai kutatások eredményeinek nagyobb láthatóságát (visibility);

• központi témája: A Föld-rendszer globális deformációja és tömegáthelyeződési folyamatai című témakör (Ilk et al., 2005).


Kulcsszavak: geodinamika, GEOSS, GGOS, GNSS, GPS, gradiometria, IAG, kozmikus geodézia, szatellita-altimetria, űrgravimetria

IRODALOM

Altamimi, Zuheir – Sillard, P. – Boucher, C. (2002): ITRF 2000: A New Release of the International Terrestrial Reference Frame for Earth Science Applications. Journal of Geophysical Research. 107, No. B10, 2214, doi: 10.1029/2001JB000561, 2002.

Ádám József (1997): A Föld dinamikai folyamatainak nyomon követése kozmikus geodéziai módszerekkel. Magyar Tudomány, 10, 1202-1216.

Ádám József (1999): A Föld dinamikai jelenségeinek vizsgálata korszerű kozmikus geodéziai méréstechnikák alkalmazásával. In: Közgyűlési előadások 1998. MTA, Budapest. 609-630.

Ádám József (2003): A felsőgeodézia helyzete és időszerű feladatai Magyarországon. MTA Székfoglalók 1999–2002, MTA, Budapest

Ádám József (2005): Egységes európai geodéziai és geodinamikai alapok létrehozása. MTA rendes tagsági székfoglaló előadás ( http://www.mta.hu/fileadmin/szekfoglalok/000004.pdf" ).

Ádám József – Bányai L. – Borza T. – Busics Gy. – Kenyeres A. – Krauter A. – Takács B. (szerk.) (2004): Műholdas helymeghatározás. Műegyetemi, Budapest

Beutler, Gerhard – Mueller, I. I. – Neilan, R. (1994): The International GPS Service for Geodynamics (IGS): Development and Start of Official Service on 1 January 1994. Bulletin Géodésique. 68, 43–51.

Beutler, Gerhard (2003): Satellite Navigation Systems for Earth and Space Sciences. Spatium, 10.

Borza Tibor – Fejes István (2006): GPS-nagypontosságú alkalmazások: mire jó a földi GNSS infrastruktúra? Geodézia és Kartográfia. 58, 1, 23–27.

Földváry Lóránt (2004): A 2000-es évek első évtizede: a gravimetriai műholdak korszaka. Magyar Geofizika. 45, 118–124.

Gupta, Harsh (2005): Mega-Tsunami of 26th December, 2004: Indian Initiative for Early Warning System and Mitigation of Oceanogenic Hazards. Episodes. 28, 2–5.

Ilk, Karl-Heinz et al. (2005): Mass Transport and Mass Distribution in the Earth System – Contribution of the New Generation of Satellite Gravity and Altimetry Missions to Geosciences. Proposal for a German Priority Research Program. 2nd Edition. p. 154. GFZ, Potsdam

Kugler Zsófia – Barsi Ádám (2005): Űrfelvételek a délkelet-ázsiai szökőár katasztrófa mentési munkálatainak szolgálatában. In: Doktori kutatások a BME Építőmérnöki Karán. BME, Budapest, 48–51.

McCarthy, Dennis D. – Petit, Gérard (eds.) (2004): IERS Conventions (2003). IERS Technical Note. 32, Verlag des BKG, Frankfurt am Main

Moritz, Helmut (2000): Geodetic Reference System 1980. In: The Geodesist’s Handbook 2000 – Journal of Geodesy, 74, 128–133.

Mueller Iván István (1993): The Role of the International Association of Geodesy in Establishing User Services. In: Montag, H. – Reigber, Ch. (eds.): IAG Symposium No. 112, Springer-Verlag, Berlin-Heidelberg. 3–4.

Mueller Iván István (ed.) (1997): IAG/FAGS Science Services. Presented at the IAG Scientific Assembly, Rio de Janeiro, Brazil.

Rothacher, Markus (2004): Towards a Rigorous Combination of Space Geodetic Techniques. IERS Technical Note., 30, 7–18.

Rummel, R (2002): Gravitációs gradiometria: Eötvös Lorándtól a modern űrkorszakig. Magyar Geofizika. 43, 145–150.

Rummel, Reiner – Drewes, H. – Beutler, G. (2002): Integrated Global Geodetic Observing System (IGGOS): A Candidate IAG Project. IAG Symposia Vol. 125. (Ádám József –Schwarz, K. P. (eds): Vistas for Geodesy in the New Millennium), Springer-Verlag, 609–614.





1. ábra • A kozmikus geodézia mérési technikái együttes alkalmazásának szemléltetése. (Forrás: http://www.ggos.org )



1.

Nemzetközi Földforgási és Vonatkoztatási Rendszerek Szolgálat (International Earth Rotation and Reference Systems Service) http://www.iers.org

IERS

1987 (1895)

2.

Nemzetközi GNSS Szolgálat (International GNSS Service)

IGS

1994

3.

Nemzetközi Lézertávmérési Szolgálat (International Laser Ranging Service) http://ilrs.gsfc.nasa.gov

ILRS

1997

4.

Nemzetközi VLBI Szolgálat (International VLBI Service for Geodesy and Astrometry) http://ivscc.gsfc.nasa.gov

IVS

1999

5.

Nemzetközi DORIS Szolgálat (International DORIS Service) http://ids.cls.fr

IDS

2003

6.

Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatal időszolgálata (Bureau International de Poids et Measures – time section) http://www.bipm.org

BIPM

1920

7.

Nemzetközi Nehézségi Erőtér Szolgálat (International Gravity Field Service) http://www.igfs.net

IGFS

2003

8.

Nemzetközi Gravimetriai Iroda (International Gravimetric Bureau) http://bgi.cnes.fr

BGI

1951

9.

Nemzetközi Geoid Szolgálat (International Geoid Service) http://www.iges.polimi.it

IGeS

1991

10.

Nemzetközi Árapály Központ (International Centre for Earth Tides) http://www.astro.oma.be/ICET

ICET

1958

11.

Nemzetközi Globális Földmodell Központ (International Centre for Global Earth Models) http://icgem.gfz-potsdam.de/ICGEM

ICGEM

2003

12.

Középtengerszint Állandó Szolgálata (Permanent Service for Mean Sea Level) http://www.pol.ac.uk/psmsl

PSMSL

1933

13.

Nemzetközi Digitális Terepmodell Szolgálat (International DEM Service) http://www.igfs.net

IDEMS

2003

14.

Nemzetközi Altiméter Szolgálat (International Altimetry Service) http://www.igfs.net

IAS

2006

15.

IAG Bibliográfiai Szolgálata (IAG Bibliographic Service) http://www.leipzig.ifag.de

IBS

1984


1. táblázat • Az IAG nemzetközi felhasználói szolgálatai




2. ábra • A Nemzetközi GNSS Szolgálat (IGS) munkájában részt vevő követőállomások földfelszíni mozgásának GPS-mérések alapján meghatározott sebességvektora cm/év egységben. A nagyobb kéreglemezek határvonalait is feltüntettük. Jól látható, hogy az egyes kéreglemezek a Föld felszínén egymáshoz viszonyítva különböző irányban és eltérő mértékben mozognak.



3. ábra • Az ICET keretében üzemelő árapály graviméter állomások globális eloszlása.



4. ábra • A PSMSL keretében üzemelő tengerszint-regisztráló (mareográf) állomások globális hálózata.



Betűszó

A navigációs műholdrendszer elnevezése és honlapja





GPS

NAVSTAR Global Positioning System, Globális helymeghatározó rendszer (amerikai)

http://gps.losangeles.af.mil/index.html http://tycho.usno.navy.mil/gps.html http://www.nmt.edu/~mreece/gps http://gpstk.sourceforge.net/papers/linuxjournal/

GLONASS

Globális navigációs műholdrendszer (szovjet-orosz)

http://www.glonass-ianc.rsa.ru

EGNOS

European Geostationary Navigation Overly Service, európai műholdas navigációs kiegészítő szolgáltatás

http://www.esa.int/esaEG/estb.html http://www.egnos-pro.esa.int http://www.essp.be

WAAS

Wide Area Augmentation System of the United States, amerikai műholdas navigációs kiegészítő szolgáltatás

http://gps.faa.gov/Programs/WAAS/waas.htm

MSAS

Multifunctional Transport Satellite (MTSAT), Satellite-based Augmentati- on System of Japan, japán műholdas navigációs kiegészítő szolgáltatás:

http://www.mlit.go.jp/koku/english/06_airtraffic/index.htm.jp.sa.int/papers/linuxjournal/

GAGAN

GPS and Geo Augmented Navigation System of India, indiai műholdas navigációs kiegészítő szolgáltatás

http://www.isro.gov.in http://www.essp.be

GALILEO

European Satellite Positioning and Navigation System, európai műholdas navigációs rendszer

http://www.galileo-pgm.org http://www.galileoju.com http://ec.europa.eu/dgs/energy-transport/galileo/



2. táblázat • Globális navigációs műholdrendszerek (Global Navigation Satellite Systems, GNSS)



5. ábra • A GPS-rendszert 21 aktív és három tartalék műhold alkotja, hat, egyenletesen elosztott pályasíkban. Ezek a mesterséges holdak a Föld felszíne felett 20 200 km magas, az egyenlítővel 55 fokos szöget bezáró pályájukon 12 óra alatt kerülik meg a Földet. Az elrendezésnek köszönhetően a Föld bármely pontjáról egyszerre legalább négy GPS-hold tartózkodik a horizont felett. A műholdak időjeleket, saját pályaadataikat és egyéb kiegészítő információkat sugároznak folyamatosan.





Sz.

Betűszó

Az űrprogram elnevezése és honlapja

Űrkutatási szervezet





1.

CHAMP

CHAllenging Minisatellite Payload http://www.gfz.-potsdam.de/pb1/op/champ/ http://www.dlr.de/champ

GFZ/DLR

2.

GRACE

Gravity Recovery and Climate Experiment http://op.gfz-potsdam.de/grace http://www.dlr.de/grace http://www.csr.utexas.edu/grace/

NASA/DLR 2002

3.

GOCE

Gravity Field and Steady-state Ocean Circulation Explorer ESA http://www.esa.int/export/esaLP/goce.html http://www.goce-projektbuero.de


4.

ICESat

Ice, Cloud, and Land Elevation Satellite http://icesat.gsfc.nasa.gov http://www.csr.utexas.edu/glas/

NASA

5.

ENVISAT

ENVIronment SATellite http://envisat.esa.int/

ESA

6.

ERS–1–2

European Remote Sensing Satellite http://earth.esa.int/ers/

ESA

7.

TOPEX/ Poseidon

NASA/DLR 2002 http://topex-www.jpl.nasa.gov/mission/topex.html

CNES/NASA 1992

8.

Jason –1–2

Altimetric Satellites http://www.aviso.oceanobs.com/html/missions/jason/welcome_uk.html

CNES/NASA 2001

9.

CryoSat

Radar Altimetry Mission http://www.esa.int/esaLP/LPcryosat.html http://www.cryosat.de

ESA

10.

GeosatFO

Altimetric Satellite http://gfo.bmpcoe.org/Gfo/

US-Navy


3. táblázat • Műholdas programok föld- és környezettudományi kutatások céljára




6. ábra • A GOCE űrgradiométeres műhold, melynek pályáját a GPS-műholdak segítségével határozzák meg nagy pontossággal. (Forrás: GOCE Projektbüro, München)


<-- Vissza a 2007/05 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra