Kisebbségkutatás -  12. évf. 2003. 1. szám

Viliam Figuš-Bystrý (1875-1937) szlovák zeneszerző etnikai tudatának alakulása

Šípka, Miloš: Etnické povedomie hornouhorského intellektuála. = Slovenský národopis, 50. roč. 2002. 2. no. 201-208. p.

Egyes zenetörténészek rendületlenül törekszenek arra, hogy Viliam Figuš-Bystrýt életének a történeti Magyarországon töltött szakaszában is töretlen szlováknak állítsák be. 2000-ben még konferenciát is rendeztek ennek bizonyítására. A dolog azonban nem ilyen egyszerű és egyértelmű. Erről Figuš-Bystrý 1889. augusztus 28-tól vezetett naplója vall, amelyet a szerző magyar nyelven írt.

            Figuš-Bystrý Besztercebányán szlovák családban született: apja jónevű szíjgyártómester volt. Szlovák tannyelvű evangélikus elemibe járt, ahol a német nyelv alapjait is elsajátította. Apja, tudván, hogy azokban az időkben csak magyarul lehet érvényesülni, Pásztóra küldte a magyar nyelv elsajátítására. Elvégezvén a besztercebányai tanítóképzőt, első állomáshelye Pilis község lett (1892), majd 1904-ig 26 pályázatot írt jobban fizető tanítói állások elnyerésére, de csak számos faluban eltöltött rövid idejű tanítóskodása után sikerült szülővárosában, az akkor főleg német-magyar nyelvű Besztercebányán tanítói álláshoz jutnia.

            Közben családot alapított, s lassan-lassan zeneszerzőként is ismerni kezdték. Előbb magyar nyelvű verseket zenésített meg, később szlovák népzenei motívumok szőtték át műveit. Nagy sikert ért el Liptószentmiklóson Hvizdoslav szövegére írt kantátájával, amellyel az ottani énekkar alapításának 10. évfordulóját ünnepelték. Ekkor szerepelt először Bystrý néven, amelyet később eredeti nevébe integrált.

            Naplója tanúsítja: Figuš-Bystrý életének egyes szakaszait sokkal inkább a jólét felé törekvés határozta meg, mint az etnikai tudattal kapcsolatos állásfoglalások megfogalmazása.

            Ennek ellenére a napló különféle helyein tetemes mennyiségű olyan megjegyzés található, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy Figuš-Bystrý, bár szlovák származását és anyanyelvét sohasem tagadta le, igencsak kedvében járt az akkori magyarító kurzusnak, s abban az értelemben magyarnak vallotta magát, mint Magyarország állampolgára. A magyar nyelvet szükségszerűen "lingua francának" értelmezte, s tulajdonképpen fel volt háborodva azon, aki ezt nem látta be.

            Hungarus etnikai tudatát tiszta szlovák környezetben is megőrizte-ápolta, ami olykor "hősies" magatartás volt, mivel minden principálisa, felesége és annak családja öntudatos szlováknak tartotta magát. Figuš-Bystrý szívesen titulálta pánszlávoknak ezt az elöljárói és rokoni kört.

            "Szlovákabb" belátásra Bosznia annektálása, liptószentmiklósi kantáta-sikere és a világháború kitörése késztette. És bizonyára hatottak rá a szlovák közélet nevesebb képviselői is, akikkel felesége révén került kapcsolatba. Eközben azonban felettébb óvatos volt: félt attól, hogy előbb-utóbb őt is pánszlávizmusban marasztalják el.

            A "prevrat", azaz Csehszlovákia megalakulásához vezető államfordulat forgatagában nagyon fürgén sorolta be magát az újonnan alakuló elitbe. 1920-ban konzervatóriumi tanárrá nevezik ki. Ekkorra etnikai azonosságtudata szlovákká alakult, és fokozatosan a szlovák autonomizmus hívévé vált. Ennek groteszk megnyilvánulása, hogy 1928-ban a Gyömbéren megnyílt turistaházban földhöz vágta azt az emlékkönyvet, amelyet Prágából a Csehszlovák Turisták Központja ajándékozott, mégpedig cseh nyelvű dedikációval, az intézménynek. Az ügyet a sajtó felfújta, ami nem használt Figuš-Bystrý további karrierjének. Meglehet, hogy emiatt sorolták be őt a prevrat előtt a "langyos" hazafiak csoportjába.

 

Futala Tibor

Vissza