Kisebbségkutatás -  12. évf. 2003. 1. szám

A szlovákiai romisztika áttekintése

Mann, Arne B.: Prehl'ad romistiky na Slovensku. = Slovenský národopis, 50. roč. 2002. 3-4. no. 421-430. p.

 Szlovákia lakosságának 5,7%-a roma, ami több mint 300 ezer főt jelent. Vannak azonban, akik kétségbe vonják ezt a hivatalos adatot, négy usque ötszázezerre teszik a számukat. A romák a szlovákokhoz és a többi nemzetiség tagjaihoz képest is - antropológiai jegyeikkel, nyelvükkel és társadalmi státusukkal (marginális voltukkal) egyaránt - a "másság" kategóriájába tartoznak. A törzslakosság bizalmatlan velük szemben, ha ugyan nem (általában rejtett módon) ellenséges.

            A szlovákiai romisztikai irodalom (a róluk és az általuk létrehozott szépirodalmon kívül) meglehetősen gazdag. Róla két bibliográfia is tájékoztat, úm.:

Pellar, Ruben: Bibliografie romistické literatury. [A romisztikai irodalom bibliográfiája.] Olomouc, 1994, Univerzita Palackého. 139 p.

Farah, Valéria: Rómovia v literatúre (1945-1999). Výberová bibliografia. [Romák az irodalomban: 1945-1999. Válogatott bibliográfia.] Košice, 2000. Krajská štátna knižnica. 128 p.

            Ezek a bibliográfiák teszik lehetővé, hogy az alábbi áttekintésben eltekintsünk a felemlített címek eredetiben való közlésétől, illetve hogy csak a majdnem 250 éves termés legjelentősebb szerzőire és műveire hívjuk fel a figyelmet.

            Sokáig azt hitték, hogy a romák Egyiptomból származnak, mivel "kis Egyiptom hercegeinek" adták ki magukat. Váli István, a Révkomárom melletti Almás község tiszteletese szógyűjtéséből kiindulva H. M. G. Grellmann (1787) mutatott rá indiai eredetükre. Ő eközben a Wiener Anzeigen 1763. évfolyamára is forrásként utal, amelyben Samuel Augustini ab Hortis szepességi evangélikus tiszteletes 39 folytatásban tudósított a magyarországi cigányokról. (Sokáig lappangott ez a folyóirat, a 90-es évek elején a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban Viera Urbancová talált rá. Azóta német-szlovák változatban ki is adták, s mint ilyen mai kutatók számára is fontos forrásul szolgál.)

            Az 1893. évi magyarországi cigányösszeírás természetesen Szlovákia mai területén élt cigányságot is felölelte; adatgazdagsága folytán ugyancsak megőrizte forrás-értékét. A 19. században főleg nyelvészeti kutatásokat végeztek a romisztika területén (Ihnátkó György, Antoine Kalina, Pavol Lichner, Rudolf von Sowa, József főherceg), amelyek a két világháború között sem maradtak abba. Ekkor a néprajzi kutatások is mindinkább polgárjogot nyertek.

            1945 után újult érdeklődés nyilvánult meg a romák iránt. A kommunista párt uralta állam azonban deformálta ezt az érdeklődést azzal, hogy a népcsoportot szociális problémaként kezelte, nem vagy alig ismerte el sajátos különvalóságát, s mindenáron integrálni akarta a törzslakosságba, aminek igazi eredménye nem lett.

            A kutatók kényszerűségből, nemegyszer erőszaktól tartva vették csak át a hatalom romapolitikai parancsolatait, s megpróbálták legalább "kendőzve" elmondani az igazságot, azt ti., hogy a romák külön etnikai csoport, amelynek külön nyelve, szokásrendszere, életvitele stb. van. Így járt a korszak legjelesebb kutatója, Emília Horváthová-Čajánková (1931-1996) is, aki 21 évesen elsőként végzett a romák vonatkozásában néprajzi-szociológiai kutatómunkát. Az ő tanulmányait a hivatalos kritika ledorongoló módon fogadta, úgyhogy 1964-ben kiadott - Cigányok Szlovákiában című - monográfiájában kénytelen volt bizonyos következtetéseket a hatalom szájaízéhez igazítani. Rajta kívül ebből az időszakból Zděnka Jamnická-Šmerglovát, Anna Jurovát, Eva Davidovát, Ctíbor Nečast kell megemlíteni azzal, hogy az ő munkásságuk átnyúlik a "bársonyos forradalom" utáni időszakra is.

            A kommunista Csehszlovákiában "új utakra" készülődve a romakutató szakemberek újra és újra kísérletet tettek a problematika érdemi felvetésére és kezelésére (Prága, illetve Východná 1986, ahol Viliam Gruška először mondta ki nyilvánosan, hogy a romák önálló etnikumot alkotnak, s ennek az etnikumnak saját története, nyelve és kultúrája van).

            1988-ban a Slovenský národopis első száma több mint 20 romisztikai közleményt publikált. Itt, akárcsak az 1992. évi, Ismeretlen romák c. gyűjteményes kötetben gyakorlatilag mindenki szerepelt, akinek romisztikai érdeklődése elérte a tudományosság szintjét.

            Örvendetes, hogy az akadémia néprajzi, társadalomtudományi és történeti intézetében, valamint szlovákiai és cseh egyetemeken azóta is intenzívebbé vált a romakutatás, megindultak a szótár- és a tankönyvkiadási munkálatok. Ennek ellenére nem valamennyi publikációt fogadott elismerés. Például A. B. Mann Roma történelem (2000) c. tankönyve volt az első olyan könyv, amelyet a Szlovák Köztársaságban betiltottak nem mindenkinek tetsző szemlélete és önkényesnek tartott adatközlése miatt. (A cseh nyelvű változattal nem esett meg ez a kellemetlenség).

 Futala Tibor

Vissza