Roma polgári társadalom Kelet-Közép-Európában: Történelmi kitekintés és a jelen problémái

Roditi-Rowlands, Ourania: Romani civil society in Central-Eastern Europe: Historical perspectives and contemporary issues. = Helsinki Monitor, 2002. 3. no. 247-259. p.

 Különösen az újonnan alakult közép- és kelet-európai demokráciákban tapasztalható, hogy a romák kénytelenek szembenézni a kormányok és a társadalmi környezet zaklatásaival és megbélyegző viselkedésével, de az erősödő rasszizmus kirekesztő törekvésével is. Úgy látszik, hogy a történelmi és társadalmi beidegződések ellenére az iskolázott, képzett roma szélesebb érvényesülési lehetőséget kap napjainkban mind a politikai, mind a társadalmi életben. A romák növekvő jelenléte a politikában még nem különbözteti meg őket őseiktől, de határozott jelenlétükkel és nyilvánvaló polgári felelősségtudattal beilleszkednek a polgári társadalomba, ami új jelenségként tűnik fel a romák történelmében. Ez a kettősség tapasztalható Magyarországon, Romániában, a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában is.

            Magyarországon az alkotmány biztosítja a nemzetiségek és kisebbségek jogait. Az 1993-ban hatályba lépett, a nemzetiségek jogait tartalmazó törvény megerősíti ezt, felsorolja többek közt a diszkrimináció tilalmát, az esélyegyenlőséget, a nemzetiségi iskolák támogatását és a kisebbségi önkormányzatok választhatóságát. Horváth Aladár azonban 1992-ben parlamenti felszólalásában jelezte, hogy a kormány "teljesen figyelmen kívül hagyja a roma kisebbség érdekeit, és politikája nyilvánvalóan mélyíti a romák nyomorúságát".

            Románia alkotmányát 1991-ben hirdették ki, ami garantálja és elismeri a kisebbségek jogait. A Romániai Romák Demokratikus Unióját 1990-ben alapították, és az első roma újság a Satra Libera 1991-ben jelent meg. Mégis a társadalmi és oktatási kizártság, valamint a romák ellen végrehajtott támadások miatt 1990-ben 35 ezer roma menekült legálisan Németországba. Románia és Németország között 1992-ben megkötött egyezmény alapján 50 ezer román állampolgárt telepítettek vissza Németországból, ezek nagyobb része cigány származású volt. A Nemzetközi Roma Unió tiltakozott a visszatelepítés ellen.

            A Cseh Köztársaságban és Szlovákiában 1990-1991-ben lépett hatályba a "kisebbség státusára, jogára és védelmére" vonatkozó törvény. Ennek kellene érvényesülni a roma kisebbséget illetően is. Bár a törvény kihirdetését követően szaporodtak a roma szervezetek és a prágai Károly Egyetemen megnyílt a roma fakultás, Nyitrán pedig a roma pedagógus képzés, a kirekesztés, a gyűlölködő beszédek, a többségnek juttatott javak elérhetetlensége, a roma-nem roma gyerek különválasztása szinte naponta sújtja a roma kisebbséget.

            A problémák Közép- és Kelet-Európa valamennyi országában hasonlók a romákat illetően. Az asszimiláció, de még a társadalmi beilleszkedés is nagyon nehéz.

            A roma kisebbség oktatásának megszervezésére több alapítvány vállalkozott. Hosszú távon az látszik a beilleszkedést elősegítő legjobb megoldásnak, ha a romák lehetőséget kapnak a tanulásra, és ezt ők igénybe is veszik.

            Annak ellenére, hogy a romák szűkében vannak a saját jól képzett elitnek, és vezetésük is általában széthúzó, azonban vannak soraikban karizmatikus egyéniségek, akik képesek kifejezni és kifejteni a roma népesség jogos igényeit. Ezek az egyéniségek képesek lennének akár az egyes országok kormányzati munkájában is aktívan működni és képviselni ott a roma kisebbséget. Nem zárható ki az sem, hogy az egyre erősödő Nemzetközi Roma Szövetség olyan súlyú lesz, hogy egyes országok kormánya figyelembe veszi majd észrevételeit.

Kádár József

Vissza