December 2006
Vallás – bölcselet


  Bevezető
  

  Kézemelés Istenre?
  Rigán Lóránd

  Emberi méltóság – filozófiai gondolkodás
  Gáspár Csaba László

  „Ki a bölcs közületek?”
  Bakos T. Gergely

  Az egyháztörténet a teológia és a történetírás metszéspontjában
  Jakab Attila

  Ricardo Reis Tahitin (vers)
  Bogdán László

  A prototeológiától a vallásbölcseletig
  Mezei Balázs

  (1.) Talált vers az utazásról; Harmincöt
  Lászlóffy Csaba

  Devóció, hitvallás, poézis – karácsonyi énekeink értékszerkezete
  Farmati Anna

  Az ökumenikus állapot és párbeszéd Európában
  Nagypál Szabolcs

  Vallás, antropológia, politika
  Losonczi Péter


1956–2006
  Kiket is üldözött a „dolgozók állama”?
  Koczka György

  Közel és távol: 1956
  Kántor Lajos


Tájoló
  Lükő Gábor alapműve és aktualitása a jelenlegi csángókutatásokban
  Kinda István–Peti Lehel


História
  A kisebbségi kérdés megoldásának egy pozitív példája: Dél-Tirol esete (I.)
  Gulyás László


Világablak
  A magyar kultúra irányvételének kérdései európai és finanszírozási összefüggésekben
  Egyed Péter

  Emberek, emberek...
  Dobos László


Mű és világa
  Az örök élet keresztény hite
  Boros István

  Egy lírikus ’56-ban
  Burján–Gál Emil


Levelestár
  „Az idő őrlésének kitéve”
  Sümegi György bevezetőjével


Téka
  Fricska
  Vallasek Júlia

  Kortörténeti diagnózis
  Soós Amália

  Egy pad, két szereplő
  Bálint Enikő

  Olvasószolgálat
  

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Blogoszféra
  Ferencz Enikő

  Rajzfilm ’56-ról
  S. L.

  Trágár szavak szótára
  R. L.



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

R. L.

Trágár szavak szótára

 

A valóságnál olykor csak szavaink lehetnek hátborzongatóbbak. Hiszen a valóságnak legalább van mentsége: tőlünk, szavainktól függetlenül nem így létezik. Vannak azonban bűnrossz szavaink. Vagy bűnös, rossz szavak csupán a nyelvészkedő moralista számára adódnak, mindahányszor a nyelvet halálra tisztogatja, fürdővizével együtt sterilre kifőzi? És egyáltalán mihez képest csúfak, ha a valóságnak része, ahogy nevezik? Ezek a szavak nem a gúnynevén hívni, kinevetni, hanem ellenkezőleg, szépíteni igyekeznek mindent. Így, míg a találó káromkodás esetenként felfed, a valódi trágárság eufemizál. Prüdériája árulkodik arról, mennyire inhumánus. Mihozzánk, a beszélők emberi méltóságához viszonyítva csúnya.

Németországban ’91 óta zajlik Az év szörnyszava című játék. Tétje, miként a nyelvé, melyet tárgyául vesz, elsősorban politikai. Kicsit demokratikus, kicsit nem: szakértő nyelvészek laikusok javaslatai közül válogatnak. Nyertesei olyasfélék, mint a frissességparadicsom (tusfürdő reklámja, kancsal-szép műanyagszó), humántőke (az ember mint erőforrás, képzettségétől vagy csupán személy mivoltától függetlenül), humánerőforrás-menedzsment (gazdasági hasznukra redukált egyének feletti uralom), holokauszt (teljesen elégő áldozat, nyolcvanas évekbeli amerikai dokumentumfilm címe; kívánhat-e Isten ilyen áldozatot?), kolaterális áldozatok (civil áldozatok, mellékesen halottak) vagy az amerikai keresztesharc (álvallásos kecsap).

A nyelvkritikai akció célja a nyilvános nyelvhasználat tárgyilagosabbá és ezáltal emberibbé tétele. A Langlebigkeitsrisiko – megközelítőleg: hosszúéletűségi kockázat – például azért kifogásolandó, mert egy intézményileg olykor nemkívánatos jelenséget, az ildomoshoz mérten hosszabbra nyúló életet meglehetősen érzéketlenül jelöli; ellenpárja a Todesfallbonus, a halálesetet megjutalmazó pénz; ami által persze az Unwort-játék az általa emlegetett objektivitási kritériumnak némileg ellentmond. A Begrüßungszentrum – köszöntőközpont – a menekültmenhelyek megnevezésére ismét túl finomkodónak hat, a Zellhaufen – szó szerint: sejtkupac – az orvosi kutatások számára kieszközölni próbált embriókra, a Selektionsrest pedig a fogyatékosokra (akadályozottakra?) viszont már korántsem.

Ám a fenti, ezúttal magyar nyelvi tétovaság is rámutat itt egy furcsaságra, mintegy az ellentétek egymásba való átcsapására. Ha a szó egyoldalúan szókimondó, akkor a valóság rosszhiszemű értelmezését kérik rajta számon, ha óvatoskodva cifráz, akkor a hűtlenséget. Mennyire buta mondjuk a kisebbség (egyenként vagy amúgy egészében alacsonyak csoportja?), a határon túli (honnan nézve?)! Mennyire gyanús volna ellenben, ha őket holnaptól másként kezdenék emlegetni. A megoldatlan, visszás helyzetek, morális dilemmák szépítő vagy kegyetlen szólításakor tragikumnak ütközünk neki: a fájdalom nevének. (www.unwortdesjahres.org)