December 2006
Vallás – bölcselet


  Bevezető
  

  Kézemelés Istenre?
  Rigán Lóránd

  Emberi méltóság – filozófiai gondolkodás
  Gáspár Csaba László

  „Ki a bölcs közületek?”
  Bakos T. Gergely

  Az egyháztörténet a teológia és a történetírás metszéspontjában
  Jakab Attila

  Ricardo Reis Tahitin (vers)
  Bogdán László

  A prototeológiától a vallásbölcseletig
  Mezei Balázs

  (1.) Talált vers az utazásról; Harmincöt
  Lászlóffy Csaba

  Devóció, hitvallás, poézis – karácsonyi énekeink értékszerkezete
  Farmati Anna

  Az ökumenikus állapot és párbeszéd Európában
  Nagypál Szabolcs

  Vallás, antropológia, politika
  Losonczi Péter


1956–2006
  Kiket is üldözött a „dolgozók állama”?
  Koczka György

  Közel és távol: 1956
  Kántor Lajos


Tájoló
  Lükő Gábor alapműve és aktualitása a jelenlegi csángókutatásokban
  Kinda István–Peti Lehel


História
  A kisebbségi kérdés megoldásának egy pozitív példája: Dél-Tirol esete (I.)
  Gulyás László


Világablak
  A magyar kultúra irányvételének kérdései európai és finanszírozási összefüggésekben
  Egyed Péter

  Emberek, emberek...
  Dobos László


Mű és világa
  Az örök élet keresztény hite
  Boros István

  Egy lírikus ’56-ban
  Burján–Gál Emil


Levelestár
  „Az idő őrlésének kitéve”
  Sümegi György bevezetőjével


Téka
  Fricska
  Vallasek Júlia

  Kortörténeti diagnózis
  Soós Amália

  Egy pad, két szereplő
  Bálint Enikő

  Olvasószolgálat
  

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Blogoszféra
  Ferencz Enikő

  Rajzfilm ’56-ról
  S. L.

  Trágár szavak szótára
  R. L.



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Ferencz Enikő

Blogoszféra

 

A 18–19. századi kávéházak romantizált világa mindmáig az ideális nyilvánosság eszméjének megtestesítőjeként szolgál a kommunikáció- és társadalomtudományokban. A tömegmédia korában csipetnyi nosztalgiával emlékezik meg a kávéházak nyilvánosságának korszakáról az elméletalkotás. Itt ugyanis lehetővé vált az, amire korábban nem volt példa a történelem folyamán: különböző rendű és rangú emberek társadalmi különbségekre való tekintet nélküli véleménycseréje. A feudalizmusra jellemző reprezentatív nyilvánosság helyét a kritikai nyilvánosság foglalta el. Ez a sajátos közeg adott otthont a széles körű sajtó- és irodalmi tevékenységnek – vagy legalábbis így emlékezik meg erről a korszakról a tömegmédia korának teoretikusa, miközben kritikai reflexióit fogalmazza korának kiszolgáltatott, passzív médiabefogadójáról.

Ebben a tekintetben mindenképp figyelemre méltó fordulópontot jelent azonban a blog-nyilvánosság kialakulása, amely sok vonatkozásban megengedi a kávéházi nyilvánossággal való párhuzamot, bár nyilvánvaló különbségekkel is számolni kell, a blogolás nem lévén egyéb, mint internetes napló vezetése. A blog története a kilencvenes évek közepe táján kezdődött, a weblog kifejezés a web és a log (angolul: hajónapló) szavak összetételéből származik, Jorn Barn, az úttörő bloggerek egyike használta először, 1997-ben. A kezdeti weblogok mutattak is némi funkcionális hasonlóságot a hajónaplókkal: ezeket többnyire az internetra-jongók, hasznos linkgyűjteményekként létesítették, melyeket azután kommentárokkal, feljegyzésekkel, esszékkel gazdagítottak. Ez azonban a laikusok számára kivitelezhetetlennek bizonyult, lévén, hogy a weboldalkészítés ismeretét is igényelte.

1999-ben megjelentek az első ún. blog-szolgáltatók, akik lehetővé tették az internetes napló vezetését (ilyenek például a www.blogger. com vagy a www.freeblog.hu). A felhasználók száma napról napra rohamosan növekedett, így a weblogok világa legalább olyan szövevényessé vált, mint maga a net. Az Eatonweb portál (http://portal.eatonweb.com) létrehozásával próbáltak meg először úrrá lenni a káoszon. Ma már számos ilyen rendszerező portál áll rendelkezésünkre (magyar nyelvterületen ilyenek a www.blog.lap.hu és a http://blogring.hu), mindemellett pedig a Google létrehozta az első blog-keresőt (www.blogsearch.google.com).

A New York-i terrortámadás fontos mérföldkő a blogoszféra fejlődésében is, hiszen ekkor váltak széles körben elterjedtté az úgynevezett közéleti–politikai blogok, amelyek a hivatalos hírszolgáltatók mellett egyre növekvő potenciállal rendelkező tájékoztatási alternatívát jelentenek. A jelenséget egyébként civil journa-lism néven emlegetik, és a hivatalos médiának sok esetben komoly fejtörést okoz civil alteregójának fellépése.

Ezt szemlélteti Salam Pax iraki építész esete is, akit a blogolás népszerűsítésének egyik jelentős hozzájárulójaként tartanak számon. Pax 2002 szeptemberében kezdte vezetni ma már híres Where is Raed című blogját a 9/11 utáni bagdadi életről, melyben nyílt kritikával illette Szaddam rendszerét. Naplója elképesztő olvasottságra tett szert, felhívván magára, illetve közvetve a blogolásra a globális média figyelmét is.

A másik, ehhez hasonló történet Franciaországban (egyébként itt a legintenzívebb a blogtevékenység) zajlott le. Monsieur Étienne Chouard középiskolai tanár blogján ötpontos, az éppen megszavazandó Európai Alkotmányt kifogásoló bejegyzést tett közzé. Egyesek szerint a franciák alkotmánnyal szembeni elutasító magatartásának a hátterében többek között ez a blog áll, mivel a tanár kritikája a média segítségével (közölte a Le Monde, illetve a Yahoo!) a szavazás előtti napokban az alkotmány körüli viták középpontjába került.

Jóllehet ebben a sikerben jelentős része volt a hagyományos médianyilvánosságnak is, egyértelműen mutatja, hogy a blogoszféra a kritikai attitűd fejlődésének vitathatatlanul kedvez. Jóslatokba bocsátkozni egyelőre dőreség volna, de mint kutatási terület rendkívül izgalmas kérdéseket vet fel mind a médiával, a köz-és a magánélettel való kapcsolatát illetően, mind pedig az internetjogi kérdések kapcsán.

A gyakorlat mindenesetre azt mutatja, hogy ezek a látszólag szemben álló szegmensek megtalálják a közös együttműködési területet: ma már egyáltalán nem ritka, hogy hivatásos újságírók vezetnek blogot kreativitásuk kiélése végett, mint ahogyan az sem szokatlan, hogy a lapok, folyóiratok virtuális változata szerkesztőségi virtuális naplót tartalmaz (lásd pl. a hvg esetében). A blogolás a különböző politikai és civil szervezetek külső kommunikációjához is egyaránt hozzátartozik. E tekintetben érdemes mazsolázgatni például Margot Wallström, az Európai Bizottság Intézményi Kapcsolatokért és Kommunikációs Stratégiáért felelős alelnök blogját (http://weblog.jrc. cec.eu.int/page/wallstrom/Weblog?catname=/General).

A blogoszféra ma már az akadémiai világra is kiterjedt. A legegyszerűbben a Google segítségével lehet a nyomára bukkanni olyan blog-gyűjteményeknek, mint például a Crooked-timber (http://www.crookedtimber.org/acade-mic.blogs). Valóban vannak igazi csemegék közöttük, mint a David Chalmers elmefilozófus blogja (http: //fragments.consc.net/) vagy Noam Chomskyé (http://blog.zmag.org/ttt). Az akadémiai blogok kiterjedtségét jelzi az is, hogy már jó néhány, a Blogscholarhoz (http://www. blog-scholar.com) hasonló akadémiai portál áll a keresgélők rendelkezésére.

Már-már követhetetlen műfaji szegmentálódás következett be az internetes naplóírás egyszerűnek vélt műfajában, és létrejött a blogkutatás is. Érdekes módon kutatási eredményeiket összegző tanulmányaik sok esetben hozzáférhetőek a hálón (lásd ehhez. a http://blog.lib.umn.edu/ blogosphere-t).

Egyre gyarapodnak az itthoni blogok is (azt hiszem, nem feltétlenül hiba a virtuális világra kivetíteni a valós térbeli viszonyokat). A közismertebb blogokat általában közéleti szereplők írják, egyre gyarapodó számban vannak azonban ún. én-blogok, amelyeket többnyire fiatal újságírók és egyetemisták vezetnek. A kutakodás örömét meghagyom az olvasónak, annyit azonban elárulok, hogy valóban változatos palettára számíthat. A lehető legegyszerűbb keresési elv, ha követjük a bloggerek hivatkozásait.

Hogy a blogoszféra mennyiben váltja be a nyilvánosságelméletek újabban hozzá fűzött reményeit – ez még egy ideig kérdéses marad. Tény azonban, hogy izgalmas világ van kibontakozóban most már mifelénk is: néhány pillantást mindenképp megér. De lehet, hogy egy saját blogot is...