December 2006
Vallás – bölcselet


  Bevezető
  

  Kézemelés Istenre?
  Rigán Lóránd

  Emberi méltóság – filozófiai gondolkodás
  Gáspár Csaba László

  „Ki a bölcs közületek?”
  Bakos T. Gergely

  Az egyháztörténet a teológia és a történetírás metszéspontjában
  Jakab Attila

  Ricardo Reis Tahitin (vers)
  Bogdán László

  A prototeológiától a vallásbölcseletig
  Mezei Balázs

  (1.) Talált vers az utazásról; Harmincöt
  Lászlóffy Csaba

  Devóció, hitvallás, poézis – karácsonyi énekeink értékszerkezete
  Farmati Anna

  Az ökumenikus állapot és párbeszéd Európában
  Nagypál Szabolcs

  Vallás, antropológia, politika
  Losonczi Péter


1956–2006
  Kiket is üldözött a „dolgozók állama”?
  Koczka György

  Közel és távol: 1956
  Kántor Lajos


Tájoló
  Lükő Gábor alapműve és aktualitása a jelenlegi csángókutatásokban
  Kinda István–Peti Lehel


História
  A kisebbségi kérdés megoldásának egy pozitív példája: Dél-Tirol esete (I.)
  Gulyás László


Világablak
  A magyar kultúra irányvételének kérdései európai és finanszírozási összefüggésekben
  Egyed Péter

  Emberek, emberek...
  Dobos László


Mű és világa
  Az örök élet keresztény hite
  Boros István

  Egy lírikus ’56-ban
  Burján–Gál Emil


Levelestár
  „Az idő őrlésének kitéve”
  Sümegi György bevezetőjével


Téka
  Fricska
  Vallasek Júlia

  Kortörténeti diagnózis
  Soós Amália

  Egy pad, két szereplő
  Bálint Enikő

  Olvasószolgálat
  

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Blogoszféra
  Ferencz Enikő

  Rajzfilm ’56-ról
  S. L.

  Trágár szavak szótára
  R. L.



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Lászlóffy Csaba

(1.) Talált vers az utazásról; Harmincöt

(1.) Talált vers az utazásról

 

Nagy Kálmán emlékének*

 

 

Kinevethetsz (ez már nem is hasonlat):

mint vízesés redői mögül, önvád

porzik feléd... Csoda-e, hogyha nem lát

a szem ilyenkor csillagot meg holdat?

 

Elandalító, hogy ma régi „rontás”

nem fenyeget: – csak színpadi valóság;

s ki tagadással téríti el sorsát,

éghet negyvenfokos lázban is: csontváz

 

marad! Nem így akartuk; ami rád fagy

– zúzmarája a vesztes viszolygásnak (?) –,

az is annak fáj, ki él, ostobán.

 

Magamba olvasztom, mit szemem láthat

a világból, hogy mozdulatlanságnak

ne légy kitéve soha ezután.

 

*1996. (25 évvel halála után)

(2.) Harmincöt

új időszámítás? bolyongsz

hol a mennyország? csupa roncs

                  (Bestiarium, 1989)

 

Túl sok idő volt nélküled az elkár-

hozásig valami még fogva tart

a Deák Ferenc (Petru Groza) utcai

ház előtt utolsó tekinteted

tart fogva – habár lehetetlen helyben

maradva kitölteni az időt a

búcsú utáni fenyegetettséget

és a »még nem történt meg minden«-t

 

türelmét vesztett handabanda-nemzedék

zárt térből nyitott időbe (nesze

nekünk!) csak a te szíved szád csukott.

 

2006. október