December 2006 Vallás – bölcselet |
Bevezető Kézemelés Istenre? Rigán Lóránd Emberi méltóság – filozófiai gondolkodás Gáspár Csaba László „Ki a bölcs közületek?” Bakos T. Gergely Az egyháztörténet a teológia és a történetírás metszéspontjában Jakab Attila Ricardo Reis Tahitin (vers) Bogdán László A prototeológiától a vallásbölcseletig Mezei Balázs (1.) Talált vers az utazásról; Harmincöt Lászlóffy Csaba Devóció, hitvallás, poézis – karácsonyi énekeink értékszerkezete Farmati Anna Az ökumenikus állapot és párbeszéd Európában Nagypál Szabolcs Vallás, antropológia, politika Losonczi Péter 1956–2006 Kiket is üldözött a „dolgozók állama”? Koczka György Közel és távol: 1956 Kántor Lajos Tájoló Lükő Gábor alapműve és aktualitása a jelenlegi csángókutatásokban Kinda István–Peti Lehel História A kisebbségi kérdés megoldásának egy pozitív példája: Dél-Tirol esete (I.) Gulyás László Világablak A magyar kultúra irányvételének kérdései európai és finanszírozási összefüggésekben Egyed Péter Emberek, emberek... Dobos László Mű és világa Az örök élet keresztény hite Boros István Egy lírikus ’56-ban Burján–Gál Emil Levelestár „Az idő őrlésének kitéve” Sümegi György bevezetőjével Téka Fricska Vallasek Júlia Kortörténeti diagnózis Soós Amália Egy pad, két szereplő Bálint Enikő Olvasószolgálat A Korunk könyvajánlata Talló Blogoszféra Ferencz Enikő Rajzfilm ’56-ról S. L. Trágár szavak szótára R. L. Abstracts Számunk szerzői | Bogdán László Ricardo Reis Tahitin (vers) 34. Második levél kritikusomnak, Antonio Morának Mostanában azon töprengek, hogy Fernando, ha nem írna – rossz rágondolni is, de akkor is képzeld el s ne törődj azzal, hogy mi lenne akkor velünk, hiszen ez csak feltevés, képzelgés, kósza ötlet, noha egészen jól elboldogulnánk mi, magunkban is –, ha nem fehér lapok előtt töprengene, írópultja előtt görnyedve, hogy a levegő árnyai közül előcsalogathassa a rögzítésre váró szavakat, amelyek végül, a ferde esőben versekké állnak össze, hiszen gondolata, tőle magától tudjuk, folyó a föld alatt. Egyszóval ha nem írna, hanem mondjuk festene, mialatt mi ön- és közveszélyes figyelme alól kikerülve élhetnénk végre saját életünket s nem korlátozna állandóan mindenben, rettenetes zsarnoki szokása szerint. Szóval ha festékeket kevergetne, s nagy fehér vásznak előtt állingálna egész nap, ecsettel a kezében, amellyel, akár karmester a nagyzenekart, vezényelné morbid és elvetemült képzelgéseit, miféle képeket varázsolna a vászonra? Kedves Mora, szívesen venném hozzászólásod a témában, észrevételeid e sikamlós s ránk fölöttébb veszélyes tárgyban. Csakugyan milyen képeket festene Fernando, ha Isten kifogyhatatlan kegyelméből, holnaptól, de nem, nem, már mától, ettől a pillanattól piktor lenne és nem éhenkórász poéta?! 35. Pessoa önarcképei José Saramago-átirat Egy magányos férfi arca, aki a szürkületben, félrehajtott fejjel, félig telt borospoharát hosszan elnézegeti? Szembenéz a tükörrel, de máris félprofilból, háromnegyedrészt elfordított tekintettel, maga elől is rejtőzködve, önmagát fürkészi, mintha még mindig eltöltené saját fiatal arca, noha észrevétlenül telt el az élet, s arcán sokasodnak a ráncok, szemébe bizalmatlanság költözik, szíve körül acsarognak a bánat fekete kutyái. Zátonyra futott élet. Milyen arcot választ és mennyi időre? Az életkorok szerint változó sajátját, mely hasonult fényképeihez, vagy a születés és a halál között egymást követő, meg nem örökített, de a pillanatokban rejtélyes módon mégis fönnakadó s ezért megmaradó képmásait? Itt még a Sao Carlos téren áll és hunyorogva átnéz a világon, mintha Paracelsus rózsáját figyelné, de ott már a Sao Luis-i kórház vaságyán fekszik, és ágya körül rejtelmes árnyak sorakoznak, a homály szobrai, melyeket szintén megfest, lankadatlan szorgalommal, szívós fegyelemmel. Kalappal a fején ábrázolná magát? Keresztbe tett lábbal, ülve egy széken? Ujjai közé szorított cigarettával? Imádott Opheliája mellett, akit elcsábított Alvarótól, de hamarosan szakított vele, mert megijedt, nem tudta volna önmagát elképzelni, amint verset ír száradó pelenkák alatt. Vagy esetleg a borosüveg és a félig telt pohár csendéletébe lopná be utált arcát? Szemüvegben lenne? Felöltött vagy vállra vetett kabátban, afféle luzitán köpönyegben, amelyből mindannyian kibújtunk? Ezért azután Alvaro, a frissen végzett glasgow-i hajómérnök képében is megfesthetné magát, vagy mindnyájunk mestere, Alberto Caeiro képében. Soha nem bocsátom meg neki, hogy időnap előtt, kegyetlenül tüdőbajt bocsátott rá, s a szörnyű betegség a költőt élete virágában ragadta el képzelt nyájai közül, a domboldalról. Esetleg az én szomorú arcom is felölthetné, vagy a Moráét, az A. A. Crossét… Velünk is elbánt, engem Brazíliába száműzött s a tengerre, Crosst, a rejtvények megszállottját, az írógép elé parancsolta, mindhalálig, szegény Antoniót az egészségházba, az ördög szája mellé, hogy kidolgozhassa magányában, az altatók fehér holdja alatt, az új pogányság ideológiáját, melynek kifejtésére ő teljességgel képtelen volt! Inkább a rózsakeresztesekről írt ezoterikus szonetteket. Esetleg ott, a pokol rémisztő szája előtt, a később rejtélyesen eltűnő angol mágus társaságában is megfesthetné magát, amint előrehajolva, döbbenten figyeli, hogy ki is ragadja el a szerencsétlen Crowleyt, vagy szegény Bernardo Soarez képében is, akit zugkávéházakban, piszkos irodákban és homályos hónapos szobákban tart fogva, akár Tejge bárója kevély arcát is felpróbálhatná, ő kastélya kongó termeiben küszködik az ideákkal, amelyeket szintén Fernando ajándékozott neki, hogy ne unatkozhasson soha. Vicente Guedes arcát is felölthetné, így legalább tudnánk, hogy nézett ki ez a balszerencsés árny, aki ígéretesen indult, csodagyerekként írta meg Az idegenség erdejét, de Fernando szeszélye folytán mindörökre megrekedt az asszociációk sötét mezőin? Alexander Search szenvedő arcát is felölthetné, csak írja a költő balcsillagzata sóvár fényénél enigmatikus költeményeit angolul… Jelképekkel is körülvehetné magát, talányos önarcképein, kabbalisztikus számokkal, horoszkópjegyekkel, Tejo parti sirályokkal, rakparti kövekkel, angolból fordított hollókkal, kék lovakkal, sárga zsokékkal, kísértetvárosokkal, homokvárakkal, Sebestyén király árnyával, szerzetesekkel, katonákkal, Luzitánia múltjával és jövendőjével, jövőt sugalmazó sírhantokkal? Hogyan festené meg önarcképét Fernando Pessoa? Hogyan? |