Május 2005
Boszorkányok ördögök – bűvölés bájolás

Olvasószolgálat

A magyarországi boszorkányság forrásai. IV.

Szerkesztő Tóth G. Péter. (Sorozatszerkesztő Pócs Éva)

„A boszorkányperek a 16–18. századi magyar művelődéstörténet legérdekesebb forrásai közé tartoznak. (…) A forrásokból elénk táruló történetek, a tanúvallomásokban előadott éjszakai látomások, a boszorkányszombat-leírások betekintést engednek a kora újkori ember hétköznapjaiba, kiszolgáltatott helyzetébe, gyanakvással átszőtt, nemritkán kegyetlen világába” – olvasható a szerkesztői Előszóban.

A sorozat most megjelent, negyedik kötete Máramaros, Trencsén, Turóc, Vas, Veszprém, Zala és Zemplén vármegye területéről közöl magyar, német, szlovák és latin nyelvű iratokat: boszorkányperek, rágalmazási perek, varázsló-perek szövegeit. A 121 per anyagát közlő kötet mindenben folytatása az eddig publikált és Bessenyei József által szerkesztett I. és II. illetve a Kiss András és Pál-Antal Sándor által szerkesztett III. kötetnek. A munkát bibliográfia és részletes helynévmutató zárja, amelyben az 1913-as helynévalakok, a mai helynevek és a szövegben talált egykori helynevek alapján lehet keresni – mindez nagymértékben megkönnyíti a kutató munkáját. (Balassi Kiadó, Bp., 2005.) – K. K. Gy.

Tóth László: A boszorkány porszívója

Gyermekeknek – 6-tól 666 éves korig ajánlja meseregényét a költőként, irodalomkritikusként ismert szerző, aki most unokáihoz szól, de az elmesélt történet még a gyerekek édesanyjának korát idézi. Pontosabban két korszakot, a mai világot és a közelmúltat (amikor még nem volt számítógép, mobiltelefon) szembesíti, építi be a mindenkori mesevilágba, kiváló nyelvi leleménnyel, humorral, szülői-nagyszülői melegséggel. Ebben a hétköznapokból indított mesevilágban a boszorkány jó, a tündér gonosz, mégsem áll minden a feje tetejére, Tóth László meseregénye nem megy át abszurdumba, csak kedvesen, szeretettel csipkelődik – messze elkerülve azonban az édeskés gyermekirodalom patentjeit. Az író méltó alkotó társra talált a grafikus Tettamanti Bélában, kettőjük remekléséből született meg a kortárs magyar gyermekirodalom nagyszerű darabja, amelyet valóban a felnőtt olvasó is élvezhet – 666 éves korig. (Kalligram, 2004.) – K. L.

Balaton Petra: A székely akció története.

I. Források. I/1. Munkaprogram és kirendeltségi jelentések.

A „székely akció” annak idején az 1867 utáni liberális gazdaság- és agrárpolitika nem kívánt következményeit volt hivatott enyhíteni a Székelyföldön, itt ugyanis a tagosítás és az arányosítás – az ország többi részeihez viszonyított archaikusabb társadalmi-gazdasági közegben – a tömeges pauperizációhoz, a föld és a megélhetési lehetőségek elvesztéséhez vezetett. Ennek következtében a Székelyföld lakosai tömegesen hagyták el szülőföldjüket, létrehozva egy nagyszámú „amerikás nemzedéket”.

A kötet azonban nem csak a Székelyföld gazdaság- és társadalomtörténetének vonatkozó fejezetét mutatja be. A kiadványban feldolgozott cselekvési program napjainkban is példaként szolgálhat arra, hogy a kormányzatnak – meghallva a társadalom különféle rétegeinek üzenetét – a gazdaságilag leszakadó vagy lemaradó társadalmi csoportokat és régiókat hogyan kellene gazdasági ösztönzőkkel (hitel, szövetkezet, okszerűbb gazdálkodás oktatása stb.) felzárkóztatnia, illetve ezek felemelkedését elősegítenie. A forráskiadvány éppen emiatt egyszerre történeti áttekintés és módszertani útmutató a jelenkori kormányzati intézmények számára.(Cartolfil Kiadó, Bp., 2004.) – K. K. Gy.

Folyamatok és fordulópontok.

Tanulmányok Andrásfalvy Bertalan tiszteletére. Szerkesztette Pócs Éva.

A kötet a tudós–miniszter–művelődéspoli-tikus, a pécsi Néprajz Tanszék alapítója, András-falvy Bertalan emeritusz professzor 70. születésnapja alkalmából jelent meg, kollégák és tanítványok tisztelgéseként. „A tanszék minden oktatója felsorakozott, hogy éppen kutatott témájából tanulmányt írjon az ünnepi alkalomra. A tanárok – Filep Antal, Frazon Zsófia, Kisbán Eszter, Nagy Ilona, Pócs Éva és Vargyas Gábor – cikksorozata kiegészül néhány kiváló, már kutatószámba menő graduális és posztgraduális hallgatónk, illetve volt diákunk (Eckler Andrea, Farkas Judit, Mikos Éva, Sági Edit, Takács Lilla, Tóth G. Péter) munkájával” – olvasható a szerkesztői Előszóban. Ilyenformán e tematikusan igen változatos munka a tanszéken folyó kutatások teljes spektrumát mutatja, s annak bizonysága, hogy a pécsi tanszék programjában a magyar néprajz és folklorisztika jól megfér az európai etnológiával, valamint nyelvrokonaink, illetve egyéb ázsiai népek kutatásával. Néhány cím a tartalomból: Pócs Éva: Esővarázslás és idővarázslók a magyar boszorkányperekben (XVI– XVIII. század); Vargyas Gábor: A rizs, a rizsistennő és a sarló: „rituális technológiák” változás közben. A brú vallási rendszer kreativitásáról; Frazon Zsófia: Ördögi kapcsolatok; Tóth G. Péter: Emberevők – törökverők. A magyarokról kialakított sztereotip képek és a végvidéki lakomák kérdése. (L’Harmattan–PTE Néprajz Tanszék, Bp., 2003.) – K. K. Gy.

Fekete Albert: Kolozsvári kertek.
A régi Kolozsvár zöldterületei.

A műemlék értékű parkok, kertek, városi terek a művelődéstörténet jelentős szegmentumát képezik, ennek ellenére a kultúrtörténeti jellegű táj- és kertépítészeti emlékek védelme Romániában még nem kellőképpen megoldott. 

A kötet célja bemutatni azoknak a régiség mivoltukban is értéket képviselő kolozsvári kerteknek és szabadtér-együtteseknek a történetét, amelyek e város múltjában sajátos szerepet játszottak. A kötet nem titkolt célja a figyelemfelkeltés, elfeledett, meg nem becsült értékeink, Kárpát-medencei jelenlétünk egyfajta mementója e munka. Az olvasó történeti áttekintést kap, amely egy történeti zöldterület-revitalizációs program vizsgálati részének átdolgozott változata. Célja elsősorban a három – Kolozsvár történetének kiemelkedő értékű – közkertje, a Sétatér, a Múzeumkert és a Házsongárd kialakulásának, fejlődésének ismertetése. (Művelődés, Kolozsvár, 2004.) – K. K. Gy.

Voigt Vilmos: A vallási élmény története

Az összehasonlító vallástudomány tárgykörébe tartozó könyv a magyar néprajztudományban egyedülálló vállalkozásnak számít, mivel magyar nyelven mind ez idáig nem készült ebben a tárgykörben összefoglaló munka. A szerző kísérletet tesz elemzése tárgyának kutatástörténeti bemutatására, a valláskutatás különböző iskoláihoz kapcsolódó módszerek felsorakoztatásával. A könyv a téma nemzetközi szakirodalmának bemutatását is felvállalja. Tisztázza a valláskutatáshoz kapcsolódó terminológia jelentősebb fogalmait, bemutatja a vallás jelenségét kutató tudományos diszciplínák módszereit, főbb kérdéseit  Példáit különféle kultúrkörökből meríti, a történeti adatok mellett recens példákkal is szolgál. Ezáltal ugyanabban az értelmezési kontextusban szerepelnek például az azték emberáldozatok és a szovjet pártkongresszusok vagy Hitler nürnbergi pártnapjai. Tárgyalja a különféle vallások társadalomtörténeti típusait, számba veszi a vallás keletkezéséről szóló elméleteket tárgyaló munkákat. A vallási élmény megjelenési formáit igyekszik az ide vonatkozó magyar szakirodalom alapján is felvázolni, összességében a befogadó oldaláról közelítve meg azt. Mivel a szerző saját bevallása szerint közérthető nyelvezeten írta meg munkáját, egyfajta – a vallás jelenségeiben – eligazító kézikönyvnek szánva azt, a felvetett problémák elmélyültebb, tudományos igényű elemzéséhez is ajánl szempontokat, valamint filológiailag jól dokumentált szakirodalmat. (Timp Kiadó, Bp., 2004.) P.L.