Június 2004
Amerika és a többiek

John Anery Lomax

Dr. Halsted nyári kirándulása

Matematikaprofesszorunk, Dr. Halsted hosszú éveken át tanulmányozta a nemeuklideszi geometriát, és közben felfedezett az angolul beszélő világ számára két nagyszerű embert, akik egymást nem ismerték, egymástól sok ezer mérföldre élték le az életüket két különböző nemzet fiaiként, de szinte egy időben találtak rá arra a gondolatra, amelyről egyikük azt írta: „A semmiből egy új világot teremtettem.” Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij Oroszországban és Bolyai János Magyarországon Eukleidész  gondolataiból kiindulva a világegyetemnek annyira új, a régitől oly nagy mértékben különböző képét teremtette meg, hogy csak abban bízhatunk, idővel majd sikerül megértenünk e felfedezés fontosságát. Hosszú századokon keresztül mindenki vakon hitt Eukleidész elméletében, míg végre akadt a világon két ember, aki elég bátor ahhoz, hogy bizonyítékok után kutasson, és mert nem talált, hát teremtett egy új világot, amely éppannyira valóságos, mint a régi volt. Dr. Halsted az ő munkájukat mutatja be.

Dr. Halsted mindenki másnál többet tett azért, hogy e két embert és munkásságukat a tudományos világgal megismertesse. Az elmúlt év (1896) nyarán tett hosszú utazását tudományos zarándokútnak nevezhetjük, amelynek során fölkereste azon elmélet szülőföldjét, amelynek csaknem egész munkásságát szentelte. Nemcsak ihletet meríteni kereste fel a helyeket, ahonnan e világrengető igazság kisugárzott, azt is céljául tűzte ki, hogy mindent felkutat, ami a tárggyal kapcsolatban fellelhető, új és még nem jelent meg nyomtatásban.

Először Magyarország legtávolabbi tartományát, Erdélyt kereste fel. Marosvásárhelyen a Református Kollégiumba látogatott, amelyben a két Bolyai tanított. Itt őrizték egy vasládában Bolyai János kéziratait, amelyeket készségesen a rendelkezésére bocsátottak. Bolyai János édesapját kivéve Dr. Halsted az első igazi matematikus, aki beléjük pillanthatott. Egy amerikai, akit „a távoli, szűz Texas erdői” küldtek, volt az, aki lefújta a negyed évszázados port ezekről az értékes iratokról. Dr. Halsted lemásoltatta és belefoglalja őket a jelenleg íródó munkájába, melynek címe A nemeuklideszi geometria története. Az említett iratok mellett megtalálta az idősebb Bolyai kiadatlan önéletrajzát is, amely sok, a fiával kapcsolatos adatot  tartalmaz. Dr. Halsted fölkereste azokat, akik mind az apát, mind pedig a fiút ismerték, elbeszélgetett velük, és sok mindent megtudott az életükről.

Marosvásárhelyről visszautazott Bécsbe, onnan pedig keletnek vette az utat, Oroszországba, és meg sem állt Kazanyig. E városon túl az utak belevesznek az ismeretlen, ijesztő szibériai végtelenbe. De Dr. Halsted éppen Kazanyba akart menni, mert ott élt és tanított Lobacsevszkij.

És Dr. Halstednek megint szerencséje volt, sok olyasmit sikerült megtudnia e híres emberről, amiről a világ még nem tudott. Mert ugyan ki tudott arról, hogy Lobacsevszkijnek még él egy fia és egy leánya? A fiát politikai okokból száműzték Szibériába, a leánya pedig Szentpétervárott él, és dr. Halsted tudtán kívül a jótevőjévé lett. Az történt ugyanis, hogy az orosz tanügyminiszter felfigyelt a doktor Lobacsevszkijjel foglalkozó írásaira, és felhívta a cár figyelmét külföldön immár elhíresült hazájuk fiára. A cár megkerestette Lobacsevszkij leányát, és évi hatszáz rubel nyugdíjat utaltatott ki a számára. Dr. Halstednek talán sikerül közbenjárnia a száműzött fiú érdekében is. Hamarosan az egész tudományos világ örülhet annak a munkának, amelyet Lobacsevszkij a nem-euklideszi geometriáról írt, és amelyet most fordítanak angolra Austinban.

Röviden tehát ez volt dr. Halsted nyári munkájának célja és eredménye. Munkája várakozáson felül sikeresnek bizonyult. Fáradtan tért haza hosszú és nehéz útjáról, de a szívében, ha lehet, még erősebben ég a matematikai igazságok iránti szeretet és odaadás.

Barátait és a tudományokat szerető embereket általában igen nagy örömmel tölti el az, hogy bármerre járt, a doktort megkülönböztetett tisztelettel fogadták. Mintha csak egy király járta volna az országát. A csendes, szerény tudóst elhalmozták figyelmességgel. Várták az állomásokon, magas rangú kormánytisztviselők bankettet adtak a tiszteletére, és bemutatták őt a családtagjaiknak, nemegyszer ragaszkodtak ahhoz, hogy saját otthonuk egy részét a rendelkezésére bocsássák. A gimnáziumi tanárok nem győztek örvendezni afölött, hogy egy amerikai veszi magának a fáradságot, és eljön a világ túlsó feléről azért, hogy az ő honfitársaikról megtudjon valamit. Különösen Marosvásárhelyen mutatták ki a szeretetüket, erőtlen tiltakozása ellenére ragaszkodtak ahhoz, hogy megcsókolják. Bocsássák meg nekünk, hogy úgy érezzük, ebből a szeretetből ránk is sugárzik valami. Megtisztelve érezzük magunkat azért, mert tanárunk és barátunk maga felé fordította Európa tekintetét.

Ebben a hónapban a Magazine bemutatja az olvasóknak a mi kiváló matematikaprofesszorunkat. Ezen cikk szűk keretei nem engedik meg, hogy bővebben írjunk arról, milyen mértékben járult hozzá munkásságával a tudományos gondolkodás fejlődéséhez. Büszkék vagyunk, mert körünkben tudhatjuk a világ három-négy legnagyobb matematikusának egyikét, és ugyanakkor sajnáljuk, hogy olyan kevesen vannak azok, akik részesei annak az örömnek, hogy a tanítványai lehetnek. Dr. Halsted nemcsak ragyogó tanár, de fel tudja ébreszteni tanítványaiban a vágyat arra, hogy maguk is nagyot alkossanak. Nemcsak matematikát tanít, de képes megismerni tanítványai jellemét és felismerni a vágyaikat is. Ritkán tapasztalható tapintattal és törődéssel igyekszik mindenkit segíteni abban, hogy elérje a legtöbbet, amire csak képes.

Igazságszeretete nem szorítkozik a matematika területére. Olyan nyílt és szókimondó, akár egy gyermek, ugyanakkor a  legszéleslátó-körűbben és a legliberálisabban gondolkodó ember, akit csak ismerek. Számára a csalás bűn, az igazság a remény csillaga. Nagy tudós, mégis megingathatatlanul vallja: „Amíg Isten az égben, addig minden rendben van a földön.”

Az idő múlása furcsa változásokat hozhat. Ki tudja, talán egyszer majd ismét a Távol-Kelet lesz a legfejlettebb civilizáció hordozója. És akkor majd a tudománynak egy zarándoka útnak indul, és meg sem áll a „távoli” Texasig azért, hogy lerója tiszteletét a hajdani nagy tudós emléke előtt.

Ne várjunk a tiszteletadással olyan sokáig. A nagyság önmaga jutalma, de nem valamiféle halott anyagba öltöztetett elvont minőség. Érzékeny, törékeny emberi testben lakózik, aki büszke arra, hogy a többiek javára tevékenykedik. Adjuk meg neki azt a tiszteletet, amelyet az önzetlen lángész megérdemel, és a szeretetet, amelyet nemes jelleme ébreszt bennünk.       

Vallasek Márta fordítása