Június 2004
Amerika és a többiek

Bevezető

Meg­ér­te­ni Ame­ri­kát, az Egye­sült Ál­la­mo­kat a nagy­po­li­ti­ka szint­jén ta­lán egy­sze­rűbb, mint az át­lag­pol­gár s a hét­köz­na-
p­ok fe­lől néz­ve. Bár a ket­tő va­ló­szí­nű­leg nem vá­laszt­ha­tó szét. John Luk­ács így mond­ja: „Az Egye­sült Ál­la­mok el­ső év­szá­za­dá­ban a legtöbb ame­ri­kai úgy lát­ta ma­gát, hogy amit ő kép­vi­sel, az ép­pen az el­len­té­te az Óvi­lág­nak és az Óvi­lág bű­ne­i­nek. Száz év le­for­gá­sa alatt ez a lá­to­más fo­ko­za­to­san át­ala­kult. Az Egye­sült Ál­la­mok úgy je­lent meg pol­gá­rai sze­mé­ben, mint élen­já­ró or­szág, ame­lyet az Óvi­lág­nak és ta­lán az egész vi­lág­nak kö­vet­nie kell. Ma­nap­ság azon­ban már mind­két vé­le­ke­dés ér­tel­met­len. Va­jon van-e kel­lő bel­ső erő az ame­ri­kai nép­ben, hogy ki­va­júd­ja és ér­vény­re jut­tas­sa azt a meg­győ­ző­dést, hogy ci­vi­li­zá­ci­ó­ja nem­csak az úgy­ne­ve­zett Óvi­lág­tól kü­lön­bö­zik, ha­nem az úgy­ne­ve­zett har­ma­dik vi­lág­tól is, hogy nem min­ta egyik szá­má­ra sem?”

Ame­ri­ká­ban és Eu­ró­pá­ban élők szó­lal­nak meg e lap­szám­ban, pro­fesszo­rok, írók, po­li­ti­ku­sok, köz­em­be­rek, több­sé­gük ket­tős – az At­lan­ti-óce­á­non in­ne­ni és tú­li – ta­pasz­ta­la­tok bir­to­ká­ban. Ér­te­kez­nek vagy nyi­lat­koz­nak a hét­köz­nap­ok­ról és a nagy­po­li­ti­ká­ról, em­lé­kez­nek és prognosztizálják a jö­vőt. Ugyan kit ne ér­de­kel­ne ma, hogy mer­re ha­lad Ame­ri­ka, és mi tör­té­nik az Óvi­lág­gal?

K. L.