Ropolyi László

A tudás reformácioja

A 15--16. század és a jelenkor boldogtalan lakóinak életében hasonló szellemi kihívások jelentek meg: a középkori polgár és a mai "hálópolgár" analóg folyamatok résztvevãje. A késő középkorban a vallásos hit válsága bontakozott ki, korunkban a racionális tudás válsága figyelhető meg. Ama régi válságot követően -- a reformációs mozgalmak hathatós támogatásával -- az ésszerű gondolkodás, a tudományos világkép felemelkedését élhettük át, s manapság, ötszáz év múltán, immár ez a tudományos világkép került válságba. Így ma már az a kérdés merül fel, hogyan szabadulhatunk fel az élet fölött uralmat szerzett, dekontextualizált, elvont ész hatalma alól. A mai válsághelyzetből kivezető emancipációs folyamatban az Internet által nyújtott lehetőségeket felhasználva a tudás reformációja zajlik. A tudás reformátorai az egész emberi kultúra átalakulását diagnosztizálják: az egyén és a tudás közvetlen viszonyának lehetősége az elvont tudás intézményrendszerének (az egyetemeknek, akadémiáknak, kutatóhelyeknek, könyvtáraknak, kiadóknak) és hivatalos szakértőinek (a minősített tudósoknak, tanároknak, szerkesztőknek) a hatalmát fokozatosan visszaszorítja. Az interneten egy újra felszabaduló ember születését figyelhetjük meg, aki az absztrakt érzelem középkori uralmától megszabadulva immár a modernista absztrakt ész igáját is le akarja vetni, de akinek személyisége, értékrendje és gondolkodása számunkra még ismeretlen és eredendően titokzatos. A késo-középkori és a mai folyamatokat összevetve, a hit és tudás reformációja közötti analógiák segítségével talán kifürkészhetjük elkerülhetetlen fejlődésünk egyes titkait.

A hit és a tudás reformációjának kibontakozása

Az elköszönő 20. század eseményei alaposan megtépázták a tudományok és mindenféle intézményesített tudományos gondolkodás tekintélyét. A háborús gépezetek szolgálatába állított tudományos eredmények és intézmények; az emberi képességek kivételes nagyszerűségéről tanúskodó tudományos felfedezések védtelen emberek tömeges elpusztításában való hasznosítása; az ésszerűség elveinek megvalósítását hangoztató politikai rendszerek tűrhetetlenül antihumánus gyakorlata; a tudományosan megalapozottnak vélt modern technológiai folyamatok következtében az egész földi életet pusztulással fenyegető környezeti katasztrófák reális közelsége -- mindezek talán megfelelően illusztrálják a modern tudás válságos helyzetét. Az persze nagyon is nyilvánvaló, hogy nem egyszerűen a tudományos ismeretek alkalmatlanságáról, elégtelenségéről, vagy ördögi természetéről van szó, hanem a tudás társadalmi beágyazottságának természete, a modern hatalmat legitimáló szerepe, a tudás előállításának és használatának társadalmi feltételrendszere felelős a válság kialakulásáért és kibontakozásáért.

Ezekre a válságos viszonyokra való - többé-kevéssé tudatos -- reflexióként jött létre és erősödött meg a posztmodern gondolkodás is mint a válság filozófiájának eminens változata. (Lásd pl. Horkheimer--Adorno, 1990; Habermas, Lyotard, 1993.) A posztmodern álláspont világosan érzékeli az elvont ésszerűségre alapozott modernista világfelfogás szétesését, sot szükségszerű és kívánatos fejleményként értékeli azt, de lényegében nincsen szava a válságból való kilábalás perspektíváiról. A posztmodern álláspont tényleg pont(osan) állás: a válságban való benne-állás pozíciója. A posztmodern felfogás térhódításával egyidejűleg alakult ki és vált általánosan elterjedtté az Internet (Zakon, 1996). Nem véletlenül. Megmutatható, hogy felépítésében, szervezodésében és működésmódjában éppen a posztmodern értékeket valósítja meg: az internet egy posztmodern eszköz. (Ropolyi, 1999). Úgy tűnik, hogy a modernitás válsága kitermelt egy, az értékrendjével összhangban lévő eszközt, amit e miatt az összhang miatt érdemesnek látszik megtartani, sőt fejleszteni is (McGeady, 1996). Ám ez az eszköz, az internet, ugyanakkor használhatónak mutatkozik a posztmodern világára épülő, de azt mégiscsak meghaladó tevékenységformák folytatására, a válságból kivezető útkeresés feladatának tanulmányozására is.

Közismert, hogy a posztmodern következetesen kifejlesztett pluralizmusa következtében a posztmodern egyik alternatívájaként a modern értékek is a posztmodern értékrend részét képezik, így az is érthető, hogy az internethasználat jelentős része is modernista célokat (kereskedelem, levelezés, adminisztráció stb.) követ. Mindazonáltal az internethasználat tipikus formájának a különféle honlapok létrehozását és tanulmányozását és az ezek világában való bolyongást, a szörfölést tekinthetjük. A hihetetlen gyorsasággal szaporodó honlapokon -- végtelen sok egyéni változatban, radikálisan eltérő értékrendek mentén szerveződve -- lényegében az egész emberi kultúra reprezentálódik. (Agre, 1999). A honlapokon megtalálható az emberiség tudásának túlnyomó része is, ám az ilyen formában megjelenített tudás nem a modern társadalom és a modern tudományos intézményrendszer értékrendjéhez igazítva áll a honlapokra látogatók rendelkezésére. Nem valami univerzális ésszerűség rendjében találkozhatunk vele, hanem jobbára partikulárisan, egyéni értékek és esetlegességek által meghatározott struktúrákban és efféle tartalmakat kifejezően tanulmányozható. Az igazsághoz vezető utak egyéniek, és persze kérdés, hogy nem nagyon is egyéniek-e maguk az így elérhető igazságok is. Nyilvánvalónak látszik, hogy a honlapokon megjelenített ismeretek a tudásnak a modern korszakban megfigyelhető társadalmi beágyazottságától alapvetően eltérő összefüggésrendszerbe illeszkednek, sőt gyakorta kifejezetten új összefüggések létrehozatala az ilyen "ismeretelméleti" tevékenység célja. A tudás az interneten új formát ölt.

A modern tudás válsága nyomán kibontakozó posztmodern pluralizmusnak az utóbbi években való elterjedése az ún. "tudomány-háború" kirobbanásához vezetett. A tudás pluralizálódásának jelenségére való intellektuális ellen-reakcióként a "tudomány-háború" modernista harcosai a tudományos világképp egységét, a tudományos igazságok értelmezése kizárólagossá tételének igényét deklarálják, valamint erőteljesen támadják a "fellazuló" intézményrendszert és publikálási gyakorlatot. (Lásd pl. az ún. Sokal-ügy fejleményeit: Sokal--Bricmont, 2000.) A "tudomány-háború" a tudás hagyományos társadalmi beágyazottságához és modernista formájához való visszatérést segíti elő.

A tudás társadalmi-emberi viszonyrendszerében az utóbbi évtizedekben zajló, fentebb vázolt folyamatok sok hasonlóságot mutatnak a vallásos hit helyzetének késő-középkori változásaival. Ötszáz évvel ezelőtt bontakozott ki a vallásos hit válsága. (Lásd pl. Huizinga, 1979.) A vallásos világkép elveszítette korábbi stabilitását; az embereknek a korabeli vallási intézményrendszerbe és a hit hivatalos szakértőibe vetett bizalma megingott. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy nem feltétlenül az isteni igazságokat tartották elvetendőnek, hanem azok társadalmi beágyazottságát, a politikai hatalmat legitimáló természetüket, a hit igazságai előállításának és használatának társadalmi feltételrendszerét kárhoztatták.

A hit válságára adott válaszként jöttek létre a korszak reformációs mozgalmai, amelyek következtében a vallásos hit jelentős mértékben pluralizálódott. A reformáció képviselői világosan deklarálták a korabeli katolikus egyház értékrendjén alapuló világkép szétesését, sőt szükségszerű és kívánatos fejleményként értékelték azt. A megreformált hit szakít az elvont érzelmi állapotként jellemezhető katolikus hit-felfogással és az Istenhez fűződő viszony egyéni változatainak elfogadtatásáért küzd, de "válságkezelési javaslatai" természetesen nem vezetnek ki a hit világából. A vallásos hit elvont érzelmi rendszerét a racionalitás igénybevételével individualizálják és konkretizálják. (Weber, 1982).

Közismert, hogy a hit reformációjában fontos szerepet játszott a könyvnyomtatás (Eisenstein, 1979). A könyv a modernizálódó világ értékrendjével összhangban lévő eszköz, ami lehetővé tette a hit személyes módon való átélését és újraformálását azáltal, hogy a modernista könyv képes volt a középkor értékrendjét is befogadni és a jelentős számban kinyomtatott (esetenként nemzeti nyelvű) Biblia formájában az egyes emberek kezébe adni. De a könyvnek mint modern eszköznek a tipikus használati módja nem ez, hanem sokkal inkább a modern narrativa végtelennek tetsző változatainak előállítása és tanulmányozása. A könyvek különféle elméleteket és történeteket hordoznak.

A reformáció mozgalmainak kibontakozása miatt, a vallásos hit világának pluralizálódása ellenében lendült fel az ellenreformációs tevékenység, a vallásos világkép egységének védelmezése, a katolikus intézményrendszerhez és hitéleti tevékenységformákhoz való visszatérítés igényével.

Ha most már összevetjük a racionális tudás és a vallásos hit társadalmi helyzetének a fentiekben vázlatosan felidézett történeti változatait, a hasonlóságok szembeszökőek lesznek. Mindezek alapján talán indokoltnak tűnik korábbi szóhasználatunk s joggal beszélhetünk a tudás reformációjáról, mint a tudás társadalmi beágyazottságának korunkra jellemző tendenciózus megváltozásáról.

A vallásos hit reformációjának színterei a vallásos intézmények (templomok, rendházak, Biblia stb.) voltak. Napjainkban a tudás reformációja a tudományos intézmény-rendszerben generálódik: kutatóhelyeken, egyetemeken, könyvtárakban, kiadókban. (Emlékeztetnénk rá, hogy a honlapszerkesztés eszméje a CERN egyik kutatójától származik, valamint hogy a honlapok meghatározó része az egyetemek, könyv- és médiatárak, kiadók szerverein található.)

A hit és a tudás reformációjának struktúrája

A vallásos hit reformációja a vallásos hit válságából kibontakozó fejlemény volt. A tudás reformációja a racionális tudás válságából kiinduló változássorozat. Mindkét esetben arról van szó, hogy a (vallási, ill. tudományos) intézményrendszer és szakértői testület (az egyházi struktúra, illetve az iskolák, főként az egyetemek, a kutatóhelyek, könyvtárak és kiadók, valamint a papok, illetve kutatók, tanárok, szerkesztők) elveszítik a hitéletet, illetve a tudományos életet meghatározó jelentőségü-ket. Az általuk képviselt, elvben mindenki számára egyaránt érvényes elvont hit, illetve tudásformák helyett emberek nagy tömegei a konkrét, csak saját magukra vonatkozó, egyéni formákat részesítik előnyben. A hit reformációja mellőzve az egyházi intézményrendszer befolyását, az egyes egyén és Isten közötti közvetlen viszony kialakítására törekszik. A tudás reformációja az egyes embereknek a tudáshoz, a tudományos igazsághoz való közvetlen viszonyát alakítja ki. Az interneten az ismeretek a tudományos intézményrendszer befolyásától lényegében függetlenül megjeleníthetok és tanulmányozhatók. A honlapokon nincs lektor és referálás, saját álláspontjáért mindenki maga áll helyt. (Persze az interneten is vannak referált folyóiratok, de azok lényegében nem különböznek papírra nyomtatott társaiktól -- nyilvánvalóan modernista termékek, nem képviselik az Internet valódi szellemét.)

Az absztrakt érzelem uralma alól felszabaduló középkori ember individualizálódik. A hit reformációja a modern individuum kifejlődésének folyamatában alapvető szerepet játszott: az isteni eleve elrendelés eszméjét és az individuális szabad akaratot összehangolva biztosította a személyes hit lehetőségét, vallási keretek között lehetővé és kívánatossá téve az individuumok tömeges kifejlődését. A kialakuló modern individuum azonban tradicionális világából "kiágyazódva" (Szilágyi, 1992) számára idegen, sőt ellenséges környezetben találja magát. Minden és mindenki veszéllyel fenyeget, csak akkor érezheti magát biztonságban, ha létfeltételeit saját maga uralja. Így a modern individuum világképének centrumában az uralom áll. Félelme és biztonságvágya következtében természetévé lesz a feltétlen uralomra való törekvés; a modern személyiség önző (Fromm, 1993). A tudás reformációjában részt vevő ember (a pár száz évvel korábbi fejleményeket követően ismét) belekényszerül egy újabb individualizációs folyamatba. A tudáshoz való személyes viszonyát működtetve a posztmodern individuum kialakulása folyik. A posztmodern személyiség kikerülve a tudás modernista intézmény-rendszereinek az uralma alól bizonytalan helyzetben találja magát: ő maga dönthet a tudományos igazság kérdésében, de nincs a döntéshez semmi kapaszkodó! Vajon hogyan tudjuk eldönteni, hogy egy honlapon talált tudományosnak szánt állítás igaz vagy sem? Csak magunkra, saját korábbi tapasztalatainkra és néhány apró jelre (pl. az URL cím jellegére) figyelhetünk. Ez egy ismeretelméleti szempontból nagyon is bizonytalan helyzetet eredményez. Hogyan tudunk megküzdeni ezzel a nehézséggel? A modern individuum annak idején végül is segítségül hívta az észt, és talált megoldásokat, mondjuk például az értelmes önzés elvét vagy a társadalmi szerződés ideáját. De mit tehet a mai, posztmodern személyiség? Kövessen talán valamiféle poszt-önzo attitűdöt? De mi lehetne ennek a tartalma? Talán valamiféle plurális vagy virtuális önzés? A posztmodern személyiség megszabadult ugyan az elvont ész uralmától, de nagyon úgy tűnik, hogy eddig még nem talált olyan újabb emberi képességet amit segítségül hívhatna ismeretelméleti bizonytalansága feloldása céljából.

A modern személyiség hasonlatos egy mechanikai testhez -- megértésének érdekében tekinthetjük akár golyónak is. Képességekkel és adottságokkal mint sajátjaival rendelkezik, van lendülete és tehetetlensége is, halad, sőt nyomot is hagy. Mozgásának törvényei vannak, ésszerű számításokkal pályája belátható. A posztmodern személyiség alá van vetve a személyiség inflálódásának. Az inflációs individuum már nem golyóhoz, hanem inkább luftballonhoz hasonlatos. Látszatra kiterjedt, de súlytalan, belül üres, könnyen elszáll, és igen sérülékeny. Instabil, váratlan és gyors átalakulásokra képes, kaotikus dinamikát is tud. Felfúvódva értékéből minden darabja folyamatosan veszít.

Történetietlen utóirat a történelemről

Ha mindezek után gondolatmenetünk lezárásához egy tágasabb történeti perspektívát választunk, akkor azt láthatjuk, hogy az emberek különböző korszakokban különböző, egymást váltó absztrakt emberi képességekben bizakodva próbálkoztak környezetük és saját maguk megértésével és próbáltak tovább élni.

Az ősi társadalmak emberei az akaratra alapozták mágikus világmagyarázatukat -- és sikeresen megmaradtunk. Az akaratot követően az érzékek szerepeltek az antik kultúra mitikus centrumában -- és eltelt az emberiség normális gyerekkora is. Az érzelmek dominanciája figyelembevételével épült ki a középkori vallásos világkép -- és ez is véget ért egyszer. A tündöklő ész korszakában a tudományosvilágkép szolgálta az ember uralmát -- mindmostanáig. Ma már a tudományos világképbe vetett bizalom is inogni látszik, eljött az internetkultúra kora. A probléma azonban az, hogy megértéséhez és használatához nem tudunk újabb emberi képességeket igénybe venni, hiszen már mindent kipróbáltunk egyszer. Vagy mégse? Vannak még rejtett tartalékaink? Vagy esetleg végképp búcsút veszünk a szokásos absztrakcióktól, s az emberiség fejlődésének immár a konkrét birodalmában zajló, új szakasza vár ránk? Hálópolgártársak! Kapcsoljuk be számítógépeinket! Ötszáz évvel a hit reformációja után eljött a tudás reformációjának kora.

Irodalom

Agre, P. (1999): Books on the Social Aspects of Computing, 1996--1997. http://dlis.gseis.ucla.edu/people/pagre/recent-books.html Version of 17 October 1999.

Eisenstein, E. L. (1979): The printing press as an agent of change. Cambridge, Cambridge University Press.

Fromm, E. (1993): Menekülés a szabadság elől. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Habermas, J. (1993): Egy befejezetlen projektum -- a modern kor, 151--178. In: J. Habermas--J-F. Lyotard--R. Rorty: A posztmodern állapot. Budapest: Századvég-Gondolat.

Horkheimer, M.--Adorno, Th. W. (1990): A felvilágosodás dialektikája. Budapest, Atlantisz.

Huizinga, J. (1979): A középkor alkonya. Budapest: Európa Kiadó.

Lyotard, J-F. (1993): A posztmodern állapot, 7--145, in: J. Habermas--J-F. Lyotard--R. Rorty: A posztmodern állapot. Budapest: Századvég-Gond.

McGeady, S. (1996): The digital reformation: total freedom, risk, and responsibility. 59--65. In: O'Reilly & Associates (ed.): The Harvard conference on Internet & society. Cambridge, O'Reilly & Associates Inc.

Ropolyi L. (1999): A társadalom a számítógépekben. Replika, 35. 155--171.

Sokal, A.--Bricmont, J. (2000): Intellektuális imposztorok. Budapest, Typotex.

Szilágyi Á. (1992): A vágy titoktalan tárgya. Budapest, Liget.

Weber, M. (1982): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest, Gondolat.

Zakon, R. H. (1996): Hobbes' Internet Timeline v2.4a.

http://info.isoc.org/guest/zakon/Internet/History/ HIT.html