S ha el is várják, adjuk a formát.
Például hogy egy vers közepe? Hogy rég-rég írta le
a kéz, mely titkon vett csak bármit célba,
le se szárad nyila ív-karéja:
bárhova írja
a kért sort e műben a sors-felkérte illető,
sose akarja azt mondani: ez ő!
Az írás: társas. Ő maga ide is,
ide is,
arrább is
írhatná, s nem írja le! a vonatkozó sort.
Leírják máshová mások, s ez is ő lesz.
Nagyon fáj. Nem megy.
ez volt Arany.
S erre magam:
Nagyon fáj, megy.
S megvolt, valamiféle „megy”, volt,
s ha én azt igen komolyan megmondanám, velem mi van,
jönne: ha ismertetek volna, most
nem ismernétek rám. Egy-egy új igen-pont
sose végső, máris valami szempont,
valamit tömörít, valamit elbont.
Ide jöhetne a kért sor?
Elbont, szétbont, agyront, ld. Hamlet.
Persze, nekünk nem volt Shakespeare-ünk, Wittgensteinünk.
Mégis átjár egy áram: „Mindent csak írásban!
És már az írott szó se csak írás!”
Eképpen lehetne versemben a kért Arany-sor
a kezdetem, a közepem, a végem.
Elegem elégnem, és sehányszor, mikor akkor.
És pászol-passzol. Mondhatom, ugye, válogatást
jelezve címen, János nagyurunk, mondhatom, íme:
hagyva szikkadatot, dagályt:
lesz most egy ily végső-pont-könyvem:
TANDORI LIGHT.
Ó, azzal edzek. Hogy engedély dolgán megkérdezlek.
S most ide akár sorod, legyen erretájt.
Fényes, könnyű, súly-arany. Vele-fájt.
(Ah, egy fertályt. Arany megjegyzése)
S utána mehetek, hogy elébe.
KO VERSes – új rovat és felhívás
A Kortárs Online VERSes címmel szépirodalmi rovatot indít. Minden hónapban más és más, előre megadott témában várjuk a verseket a ko.verses@gmail.com címre. A legjobbakat hetente közöljük a főoldalon. Júniusi mottónk: "madarak" További részletek ITT!
Murányi Zita: gólya
mintha féllábú zongora játszaná
a tiszta szívvel melankóliáját
a fekete-fehér tollakon hallod
ahogy gólyacsőrben a békalábnyom
vagy most is csak a levegő reszket a
télen füstöt szivárgó lyukakon
ha zongorázni lehetne hogy
se istenem se otthonom
amikor szél szalad a homokhátakon
évről-évre ugyanaz a nyugalom ül
a költöző madarakon
a házak fölött szárnyak feszülnek a légnek
minden tavasszal friss élettel töltik meg
a kémények közötti távolságot
csak délibáb amin megbicsaklik a táj
az alföldön perdülnek táncra
a búskomor teraszok.
AJÁNLÁSsalFacebook
KO Blogtér
Bodnár Zsuzsa:
A közös emlékezés felelőssége
Széttépett esztendők (1938-1944) - kiállítás Budapest Főváros LevéltárábanHogyan élték át a budapestiek a zsidótörvények nyomában járó kirekesztést és üldöztetést? Mi történt a négy fal között a csillagos házakba való költöztetést követően? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a Budapest Főváros Levéltárában múlt héten nyílt, soha nem látott dokumentumokat is bemutató kiállítás. →
Varga Viktor:
„Csak a szabad szó képes repülni”
Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok2014. április 24-én Sofi Oksanen megkapta a Budapest Nagydíjat a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretein belül. Megtiszteltetés mindkét részről, hiszen elismerni egy nagy tehetségű írót ugyanakkora öröm, mint megkapni egy rangos díjat. Rangos díjból Sofi Oksanennek pedig szerencsére van rengeteg, tehát van miért örülnie, van miért örülnünk. Magyarországon áprilisban jelent meg negyedik regénye, a Mikor eltűntek a galambok. →
Hírek, események
2014. június
Becsy András, Karácsonyi Zsolt, Kollár Árpád, Lackfi János versei
Podmaniczky Szilárd, Kelecsényi László, Ferdinandy György prózája
A Kortársalgóban Szigethy Gábor írása
Ölveczky Gábor Tóth Csaba festőművész kiállításáról
Kritika többek között Temesi Ferenc, Bereményi Géza, Orbán János Dénes könyveiről
A számunkat Tóth Csaba és a Gyulai Művésztelep alkotóinak munkáival illusztráltuk.
Holnap Kiadó
Pesti Bölcsész Akadémia
Pesti Bölcsész Akadémia
2013/2014. tavaszi szemeszter
Részletes program: PBA BLOG
Keresd a Facebookon is!Kulter.hu