Archívum

Lőrincz György: A szív hangjai

Pécsi Györgyi
2013. július

A megroppant identitás regénye A szív hangjai.

Egy székelyföldi – ráismerhetően székely­udvar­helyi – lány vagy inkább már fiatal nő budapesti eltűnésének és kilátástalan fölkutatási kísérletének történetét meséli el a könyv, az eseményeket követve mindössze néhány napba sűrítve, az emlékezés által azonban három generáció sorstörténetét bemutatva.

Az anya, Gordon Mária Réka e-mail üzenetet kap tanítványától, aki találkozott Budapesten eltűnt lányával, s azt írja, nagyon rossz állapotban van, azonnal induljon érte. Ekkorra, mert megszakított velük minden kapcsolatot, a szülők már csak abban bíznak, hogy egyáltalán láthassák. A lány, Hanga kemény lázadása nem Budapesten, korábban kezdődött: középiskolába a megyeszékhelyre került, módosabb, tájékozottabb környezetbe, ahol erősen megrendült az önértékelése, önbizalma. Megbillent alatta a talaj, titokban próbált vagánykodni, de rendőrségi ügybe is keveredett. Majd Budapestre ment főiskolára, kitörni a kisszerű környezetből, a kisszerű családból, meghódítani a nagyvárost. Ám itt még nagyobb kudarcok érték: szembesülnie kellett azzal is, hogy az otthon gondosan nevelgetett magyarsága számára földolgozhatatlan kolonc, rossz tár­saságba keveredett, italba, drog­ba, szexbe menekült, kitartott lett, összeroppant. A család egyszer még megtalálja, kórházban kezeltetik, majd újra eltűnik, ezúttal megtalálhatatlanul.

Az e-mail üzenet, a Budapestre utazás, majd lánya keresése újra és újra fölzaklatja az anyát, visszapörgeti életét, megszállottan kutatja, kérdezi, miért és hol romlott el, tört össze Hangában az egyensúly, ami miatt a kis család – Hanga óvott-féltett-szeretett egyke gyermek – kötőereje is föllazult, a szülők házassága is formálissá szikkadt. Emlékezik, és próbál értelmezni. Megrökönyödve és értelmezhetetlenül áll lánya goromba lázadásával szemben (az interneten, személytelen személytelenséggel zúdítja rá haragját, vélt és valós sérelmeit Hanga), hiszen mindabból, ahogyan nevelték, ahogyan éltek, semennyire sem következett – logikusan – az a totális és dühödt elutasítás, amellyel lánya nekirontott. Fölidézi a maga idilli gyermekkorát – akkor még ép és egész volt a székelyföldi falu. Keresi, kérdezi a nagyszülőket: mindkét ágon stabil integritás, éppen csak a családok fele pusztult, hullott el a hosszú 20. században (kivándorlások, háborúk, fogság, kitelepítés, kisebbségi elnyomás). A középnemzedék – az anya, az apa nemzedéke – jó szándékú, becsületes, józan és fegyelmezett kispolgári életet él, miért, hogy mégis elviselhetetlen kudarcba sűrűsödik a legnagyobb remény, a gyermek?

Ahogy az anya a lányát nem találja meg, ahogy ő nem talál választ, úgy az író sem sugall választ, csak a gyötrelmes kérdéseket fogalmazza meg. A nevelésben, a génekben, a rendszerekben vagy a világban lenne a hiba? A kisebbségi létben, az ország­váltásban, a szülőföldváltásban, a migrációban? Miért, hogy az érzékeny idegrendszerűt, a gyengébbet bedarálja ez a kor is? Hol kellett, lehetett volna vigyázni, hogy az önértékelés, önbecsülés végzetesen meg ne billenjen?

Lőrincz Györgyöt leginkább úgy ismertük, mint a székely történetmondók folytatóját, a 20. századi székely falu és Székelyföld utóbbi fél évszázadának szép szavú, de a keserű tapasztalatokra is érzékeny krónikását. Az író most is az életet meséli – ezúttal a migrációról és az identitás megroppanásáról mesél, hiteles emberi sorsokon keresztül. A hagyományos elbeszélésmód az övé, ezt biztos kézzel használja. Mély érzelmi azonosulással teremti meg a regény főhősét, az erős karakterű Gordon Mária Rékát, akit szenvedélyes érzelmi hullámzásai vezetnek, sodornak az emlékezésben és a válaszkeresésben, az idősíkok váltogatásával kitűnő ritmust adva a kompozíciónak. Valóban a szív hangjai szólalnak meg a regényben, nemcsak az anya szívhangjai, de az író szív-aggodalmának hangjai is – ám Lőrincz György képes finoman egyensúlyozni az (indokolt) érzelemzu­hatagok és a (szükséges) epikus távolságtartás között. (Csak a befejezés, Gordon Mária Réka pillanatnyi összeomlása nem eléggé motivált.) Kor-­szerűségét nemcsak vagy nem elsősorban a korszerű kommunikációs nyelvhasználat (internet, chat, sms) jelzi, hanem főleg a korunkat jellemző problémafölvetés: az integritás elvesztése. Az író itt és most, helyi körülmények között, helyi emberek fájdalmas-szomorú történetében mesélte el az egyetemes dilemmát. (ProPrint, 2012)

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.