Archívum

az utolsó után; tinta; a vihar foga

Gyukics Gábor
2013. február

az utolsó után

leereszti a sorompót

a sínek közé áll
hosszasan nézi
a vágányok érintkezési pontja fölötti tájat
hátrál
mintha valami jönne
de csak a fény

feltekeri a sorompót

kalapját
vállpántját
a forgattyúra teszi

kortárs emberi szemét
a sínköveken
nem rogy le közéjük

nem jön több vonat

tinta

olvasol
írsz
régóta ezt teszed
de ma
megnyílik a másik égbolt
ahol találkozol
a földönkívülivel

a töltőtoll az űrbe hull
a vörös tintafoltos
határfelhők között
hangyafelderítő cirkál
a földönkívüli
figyeli minden mozdulatát

a vihar foga

oda sem figyelve
meglékelik a fejét
bele sem nézve
kiengedik a levegőt

le van tudva
kiradírozva

ilyenkor
az ember
elfelejt életben maradni

hosszasan zuhan
akadályt helyez el
a fogaskerékben
lapozgat a felhők
láthatatlan tintával írt
naplójában
addig olvas
amíg fel nem ébred

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.