Góz Tamás
Magyar szöveg

Nekünk nézőknek könnyű a helyzetünk. Felhorkanhatunk, ha egy filmben magyartalanságot hallunk. Legyünk őszinték: ritkán bólintunk elismerően egy-egy jó poén hallatán. (Ilyen ritka kivétel az előző Muszterben a fordítói-dramaturg munkáról cikket írt Abed-Hadi Forát egy-egy Jóbarátok-epizódja.) Abba aztán végképp nem gondolunk bele, mi van egy félre csúszott mondat, vagy egy ütős bemondás hátterében.

Egy átlag 90-100 perces film fordítása ideális esetben két-három nap alatt készül el, de akadt példa olyan extrém esetre is, amikor egyik napról a másikra kérik a magyar változat elkészítését. Persze kivételesen fontos munkáknál ennek ellenkezőjére is lehet példa, de már egyre kevesebbszer. Ilyenkor a fordító és a dramaturg ugyanaz az ember. Persze legtöbbször a két feladatkör különválik. A fordító feladata ilyenkor egy kicsit könnyebb. Elkészít egy nyers változatot, amely nem szó szerinti fordítás, de nem is "szájra írt" végeredmény. A finomítással a dramaturg foglalkozik.

A tudományos csatornáknál több munkatárs dolgozik. A fentiek mellé belép a kontrollszakértő is. Ő megint egy újabb szempontból áll neki a szöveg ellenőrzésének. Elsősorban a szakkifejezésekre kell ügyelnie. A Spektrum televíziónál, ha kell, szavanként egyeztetik az elkészült magyar változatot. Erre azért is szükségük van, mivel a hűséges nézőik árgus szemekkel figyelik a műsoraik minden pillanatát, és folyamatosan tájékoztatják a tévéseket, ha valahol hibát hallanak. Az is előfordult, hogy a kontrollszerkesztő nem hibázott, csak egy szó magyar megfelelőjének nem a néző által megszokott kifejezést használta, hanem egy másikat. Ez utóbbi is teljességgel megfelelő volt, a néző mégis erőteljes stílusban kérte ki magának a hallott változatot. Azóta inkább jó előre megfontolnak minden kifejezést, hogy elkerüljék a hasonló dörgedelmeket. A többi tudományos televíziónál is hasonló szigorúsággal felügyelik az elkészült fordításokat.

Vajon e komoly munkamegosztás ellenére mégis miért kerülhetnek rendszeres időközönként adásba egetverő magyartalanságok vagy fordítási hibák? A hazai dramaturgok legtöbbje a főállás mellett végzi a munkáját. A napi robot után esnek neki a film szövegének. A forgalmazók a legtöbb esetben a gyorsaságot és nem a minőséget díjazzák. Azok a fordítók kapnak folyamatosan feladatokat, akik a megfelelő időben, vagy ha lehet, még előbb elkészülnek a feladattal. Éppen ezért rengetegen igyekeznek a "húsosfazék" közelébe jutni. A forgalmazók ezt a helyzetet látva a vállalási árakat folyamatosan nyomják lefele. Így aki ebből akar megélni, annak mindig többet és többet kell vállalnia. Így viszont egy idő után a minőségre való odafigyelés a lehetetlennel válik egyenlővé.

Néhány lelkes dramaturg még az internet adta lehetőségeket is igyekszik kihasználni a helyzet javítására. Az alábbi vitát egy internetes fórumon olvastam a "Szinkrondramaturgok fogjunk össze!" cím alatt. Felvetés: "A piac méretéhez képest szerintem kevesen vagyunk! Csúfosan alul vagyunk fizetve. Ami ellen együtt talán tehetünk valamit. Ha meghatároznánk egy olyan minimálárat, amely alá egyikünk sem megy, akkor áremelésre késztethetnénk a stúdiókat és a megrendelőket. A legtöbb stúdiónál egy filmpercért 350-400 Ft-ot fizetnek. Vagyis egy 100 perces játékfilm 35000-40000 Ft. Vállalkozóként ebből még lejönnek a közterhek, a költségelszámolás pedig a munka jellegéből adódóan nehézkes. Szerintem a mi munkánk nagy szaktudást igényel, a néző pedig jogosan magas színvonalat vár el. Fogjunk össze, harcoljuk ki a minket megillető munkadíjat! Ez a mi érdekünk, és a néző érdeke is, hiszen így színvonalas szinkronok születnének." Reagálások:
"A realista: Nem rendszeresen fordítok filmeket, de néha-néha bejön egy meló. Szerintem egy film - ha tényleg könnyen érthető vagy van hozzá írt szöveg - két nap alatt megcsinálható. Gyakorlás kérdése. Fordítani kemény agymunka, és edzésbe kell hozni az agyat, hogy bírja az igénybevételt. Különben ugyanúgy hamar kikészül, mintha egy évig nem ülnél bringára és aztán nekivágnál az útnak Budapestről a Balatonra... A negatív: "Kicsit naiv vagy, tudhatnád, hogy a piacgazdaságban ez nem működik. A piac méretéhez képest tényleg kevesen vagyunk, vagy inkább úgy mondanám, hogy minőségi fordítást készítők kevesen vannak. De nagyon sokan fordítanak, és a legtöbb fordítás olyan is... A vállalási árak tényleg nem túl magasak, de ha már edzésben vagy, akkor nem olyan nagy erőfeszítés az a 100 perc. Sokáig volt hibám, hogy az angol mondatokat minden szempontból tökéletesen vissza akartam adni magyarul is. És ezért minden mondaton 10 percet rágódtam, hogy hogyan lenne tökéletes. Kár volt. Két külön nyelv. Szerintem a mi munkánk nagy szaktudást igényel, a néző pedig jogosan magas színvonalat vár el. Illetve igényelne, ha a néző magas színvonalat várna el. De nem teszi. Egy pocsék fordítás után mit tesz a néző? Semmit! Nem perli a csatornát, nem fogja kevesebbet nézni, nem viszi vissza a DVD-t a boltba, és a mozijegyet sem követeli vissza. Ez van!" Az elkeseredett: "Szintén szinkrondramaturgként dolgozom, de nem főállásban. Nem tudtam magam eltartani belőle, ezért mást is kell csinálnom. Szerintem soha nem fogjuk tudni kiharcolni az emelést, méghozzá ezért: 1. ugyanannyit kap egy kezdő szinkrondramaturg, mint egy öreg róka. Annyi a különbség, hogy egyikőjük egy hét alatt, míg a másik egy nap alatt (nem beszelve a megvárható fordításokról) készíti el a fordítást. Lelkes kezdők mindig lesznek. Ha a lelkesedésük alábbhagy, akkor majd jönnek újak. 2. A stúdióknál általában dolgozik egy öreg róka, aki kiszűri a hibákat, és kijavítja őket, ezzel javít a minőségen. 3. Mindig lesznek nyári szünetben unatkozó angoltanárnők (jobbik esetben angol-magyar szakos) akik lenyomják az árakat. Nekik nagyon is jól jön egy kis jövedelemkiegészítés, és ha éppen nem kell dolgozatot javítani, akkor lefordítanak egy filmet...

A fentiekből is látszik, hogy a problémára a mai napig nem született jó megoldás. Pedig nem lesz bárkiből jó munkaerő. "A szinkrondramaturgnak a nyelvtudás mellett szerteágazó kulturális, történelmi, irodalmi és az élet legkülönbözőbb gyakorlati területeit felölelő ismeretekre is szüksége van. Minden alkotás másfajta ismeretanyagot igényel." - állítja egyikük.